Tisztelt Szerző!
Kissé későn jutott a kezembe becses recenziója Németh Zoltán: Állati nyelvek, állati versek c. könyvéről. A recenziónak a Fabula rasa címet adta, utalván ezzel arra - gondolom én -, hogy az író új értelmet adott az ősi állatmese (fabula) műfajának, a hagyományos szimbolikus, parabolikus értelem itt eltűnik, Németh egészen másra használja a régi keretet: vagyis a fabula, mint kifejezési forma neki tabula rasa, egy hagyományoktól mentes, "tiszta", újraírható lap. A tabula rasa-t ugyanis úgy szokás fordítani, hogy "tiszta lap"; említik ezzel kapcsolatban Arisztotelészt, aki szerint az ember ilyen értelemmel jön a világra (vagyis nem hoz semmit magával) stb.
De van itt egy kis gond. A "tabula rasa" szó szerint azt jelenti, hogy "levakart/lesimított viasztábla" (rado 3 rasi rasum = levakar, -dörgöl -letisztít; vakarva eltávolít). A rómaiak fatáblákat vontak be viasszal, abba véstek bele íróvesszővel (stilus). Ha valamit törölni akartak, megfordították a stilus-t, és elegyengették a viaszt. Ha az egészet törölni akarták, akkor az egész viaszt elsimították, elegyengették, s újra az egész írható volt. Tehát a "rasus" befejezett melléknévi igenév nem azt jelenti, hogy "tiszta", hanem, hogy "lesimított" "levakart".
Magyarán a "fabula rasa" nem más, mint "letörölt/lesimított mese", tehát egy római számára kb. azt jelentette volna (de csak akkor, ha van egy kis fantáziája), hogy rá volt írva egy mese a viasztáblára, amelyet aztán letöröltek. És ezzel kész a baj, mert a cím nyilván nem azt akarta kifejezni, hogy "letörölt ("eltüntetett") mese", hanem hogy "újraértelmezhető mese-műfaj", ami sehogysem jön ki a "fabula rasa" alakjából.
Tisztelt L. Varga Péter! A tanulság megint ugyanaz. A latin a legtöbb ember számára már csak panelekben, közmondásokban, közhelyekben él. De még mindig nagyon divatos, nagyon jól mutat címekben, címkékben, elnevezésekben. S persze az újságcímekben tombol a hvg-s, meg Hegyi Iván típusú szójáték-divat, ami szerintem már 10 éve is ciki volt, de elpusztíthatatlan, mint a parlagfű. Ennek esik áldozatául a latin is: olyan blődségeket csinálnak vele, amit az angollal senki nem merne megtenni, mert kiröhögnék. Ezért kérem Önt is, hogy e szép nyelvet jobban megbecsülje. Befejezésül stílusosan álljon itt egy részlet egy Phaedrus-fabulából (csóka és a páva):
"Tumens inani graculus superbia / pinnas, pavoni quae deciderant, sustulit, / seque exornavit." (Phaedr. I.3. 4-6.)
"A csóka, hasztalan gőgjétől felfújva / a páváról lehullott tollat felszedi / s magát díszíti."