Latin nyelvű levél Juliától
.jpg)
Eddig csak beszéltünk róla, hogy igenis lehet ma kommunikálni latinul. De ki hiszi ezt el nekünk, csak úgy? Na ugye. Ezért most közölni fogom a korábban már említett Juliának, kedves német barátnémnak a néhány héttel korábban hozzám írt levelét (e-mail), szakaszonként mellékelve a fordítását is. Nem rövid, nem is hosszú; de mindenkinek ajánlom, mert szerintem nagyon érdekes és kedves kis levél ez. (Sárga: eredeti, kék: fordítás) Mellesleg kiderül belőle, hogy kis ügyességgel bármit meg lehet fogalmazni latinul: a köyvesboltoktól a szkennerig.Iulia Mercurio amicissime s[alutem] p[lurimum] d[icit]
Bene, ut tibi iam scripseram, domum perveni, et maxima cum voluptate memini temporis pulcherrimi in Hungaria tua pulcherrima transacti! Revera, multum mihi placet, utraque urbium, quas vidi, pulcherrima est, et invideo quidem tibi, quod Budapestini tot bibliopolia (könyvbolt.(o?).k - annon?) habetis! Librorum emendorum mihi fuit finis [corr. ex linis(?) a me, G.d.M.] quidem naturalis, at persuasum mihi est me, si Hungarice scirem, multa empturam fuisse.
Júlia Mercuriusnak őszinte barátsággal millió üdvözletét küldi.
Amint már írtam neked, szerencsésen hazaérkeztem, és nagy gyönyörűséggel gondolok vissza arra a szép időszakra, amelyet a te szépséges Magyarországodon eltöltöttem! Valóban sokminden tetszett nekem; mindkét város szép volt, amit láttam [Szeged és Budapest – G.d.M], és irigyellek téged, hogy Budapesten annyi könyvesboltotok van (könyvbolt(o?)k – vagy nem?)! Könyvvásárlásomnak természetes gátjai voltak, de meg vagyok róla győződve, hogy sok könyvet vettem volna, ha tudnék magyarul.
Etiam linguae, quo magis eam ubique scriptam vidi, eo plura verba memoria teneo, et omnino mihi videtur eam, si modo quisquam perdidicerit, sat facilem esse intellectu, id est ex auditu intellegere non nimias praebere difficultates, quod in aliis quibusdam linguis fit. Si plus temporis una egissemus, sine dubio multo plura ex te quaesivissem! Sum quidem linguarum curiosissima. In seminariis nonnulli mirati sunt me iam "tam bene" scire Hungarice, cum solum pauca verba scirem!
A nyelvnek is [tehát a magyarnak – G.d.M.] ― mivel mindenhol láttam leírva ― sok szavát megjegyeztem, és teljességgel úgy tűnik nekem, hogy ha valaki megtanulta, elég könnyen érthető, vagyis nem okoz nagy nehézséget hallás után megérteni, ahogyan az más nyelveknél előfordul. Ha több időt töltöttünk volna együtt, biztosan sokkal többet kérdeztem volna tőled! Nagyon érdekelnek a nyelvek. A szemináriumokon néhány csodálkoztak, hogy „ilyen jól” tudok magyarul, pedig csak pár szót tudtam!
At, tu potesne mihi dicere quid sit etymon verbi vestri, quo Italos designatis, i.e. "olasz"? Mirabar in musaeo nationali, ubi de vetustiore Italia loquuntur, verbum Latino aliquomodo simile esse, novam Italiam autem omnino alia voce designari. Cur?
Te viszont el tudnád mondani nekem, mi az eredete a ti „olasz” szavatoknak, amivel az itáliaiakat jelölitek? Csodálkoztam a Nemzeti Múzeumban, hogy amikor a régi Itáliáról beszélnek, a latinhoz bizonyos mértékig hasonló szót használak [Itália ― G.d.M], az új Itáliát azonban teljesen más szóval jelölik [Olaszország ― G.d.M.]. Miért?
Quod ad nos Germanos atinet, verbum a slavis scilicet sumpsistis, quod ad Helvetos, a nobis, quod mihi primo aspectu ridiculum videbatur, ut verum fatear, sicut saepe orthographia mutata ut sonus servetur ridicula videtur.
Ami minket, németeket illet, köztudott, hogy a szlávoktól vettétek át a szót [nmeckij „ néma”, ebből jön a „német” (és a „néma”) szó ― G.d.M.], ami pedig a svájciakat, tőlünk [Schweiz]; ez nekem első látásra nevetségesnek tűnt ― hogy az igazat megvalljam ―, amiként a helyesírásnak a hangzás érdekében való megváltoztatása gyakran nevetségesnek tűnik.
Ceterum, quod attinet ad verba invicem sumpta, sciebasne me in Austria iam pluries "Palatschinken" edisse? Per etymologiam pravam scilicet et assonantiam "Schinken" sive perna facta est, res ergo omnino diversa, et "palat" Germanice omnino nihil significat.
Egyébként ami a kölcsönösen átvett szavakat illeti, tudtad-e, hogy én már Ausztriában többször ettem „Palatschinken”-t? Tudniillik a hibás etimológia és összecsengés miatt „Schinken” vagyis „sonka” lett belőle, tehát teljesen más dolog, és a „palat” németül az égvilágon semmit nem jelent.
Sed sat de lingua et de verbis. In appendice invenies imaginem tui Aquinci exceptam; quod attinet ad textus in seminariis tractatos, quos tibi mittere pollicita sum, expecta sis parumper, nam Gottingae apud parentes meliore machina scansoria uti possum. Tunc tibi mittam. Cura ut valeas ...!
Stutgardiae, pr. Non. Aug.
De legyen elég ennyi a nyelvről és a szavakról. A függelékben megtalálod a rólad készült fotót, amely Aquincumban készült. Ami a szemináriumokon tárgyalt szövegeket illeti, amelyek elküldését megígértem neked, kérlek, légy türelemmel egy kicsit, mert Göttingában a szüleimnél jobb szkennert tudok használni. Akkor majd elküldöm neked. Vigyázz magadra...!
Stuttgartban, Augusztus nonája előtti napon (aug. 4.)
Nekem nagyon tetszik e levél, mert egyszerű, jól érthető, mégis elegáns, a klasszikus-humanista latin stílnek megfelelő a nyelvezete. Vagyis simán, erőlködés nélkül működik itt kommunikációs csatornaként a latin, ráadásul – talán már mondtam – egy jól eltalált fordulat, mondatszerkezet igazi gyönyőrűség egy latinul írónak. Ezért (is) jó, ezért szép latinul írni! A vicc, hogy a latin egy kicsit „irodalom” marad mindig, bármiről is írjunk „rajta”.
(Latinosoknak: én csak egyetem után, olvasmányaimban tudtam meg, hogy függő beszédnél, illetve acc. cum inf.-nél, ha az acc. cum inf., vagy a függőbe tett szöveg egy feltételes mellékmondat (casus irrealis) főmondata, akkor állítmányát infinitivus instans activibe kell tenni, fuisse-vel (példa pár sorral alább, ha ez nagyon zavaros). Becsszó, hogy nem tanították ezt nekem egyetemen! Persze már régóta tudom, és használom is latin levelezésemben. Júlia is használja, s milyen jól! Nézzétek csak az első szakasz végét: „persuasum mihi est me, si Hungarice scirem, multa empturam fuisse.” Sorolhatnám még a szép megoldásokat, de kár többet kiemelni: egy latinos láthatja, hogy szépen összerakott és érthető, mégis sűrű, igazi latin szövegről van szó. Csak nagyon ritkán botlik meg, a pont az eleje egy kicsit pongyola.)
Ami a levél tartalmát illeti. Megszólítás: Mercurius Hungaricus a nicknevem a már említett latin fórumon. Továbbiak: Juliáról tudni kell, hogy ragadnak rá a szavak, nyelvek, tényleg nagyon ügyes. Ezért imádja az etimológiai fejtegetéseket, de ki nem? Egyébként a válaszok (TESz alapján): olasz – "Vlasi" szóból (nyugati szláv szó, jelentése: „(új)latin nyelvű nép”); német – ezt magyaráztam; Svájc - Schweiz, még ő beszél vicces helyesírásról? :) ; A palacsinta román eredetű szó, de a magyarból terjedt tovább. És most kapaszkodjatok meg: a román szó (palacinta) a latin „placenta” („lepény”, „kalács”, „méhlepény”) szóból származik!Mit szóltok tehát e levélhez? Működhet-e a latin ilyen formában? Ha valaki hibát talál Júlia levelében, vagy az én fordításomban, írja meg! Júliának is lehet üzenni, továbbítom. (Sőt, talán írni is fog ide.)
