Brigetio (Szőny) egy egyetemi kirándulás során lett ismertté számomra. Csak arra emlékszem, hogy Borhy László régész nagy erudícióval bemutattott nekünk egy mennyezeti freskót, illetve annak rekonstruált maradványait, amely egy lovas nőt ábrázol. A mennyezet – tán egy barbár támadás során - beomlott, később ez alól tárták fel az archeológusok. Hatalmas munka lehetett a megmaradt darabokat megfelelően elhelyezni, ezáltal az egész alkotásról bizonyos képet alkotni. Imo corde gratulor vobis, collegae!

Savaria (Szombathely) szintén csak egy futó emlék számomra, egy másik tanszéki kiránduláson. Az Iseum csak mint ronda betonkolosszus maradt meg emlékeimben: szerencsére ezt a régészek is így gondolták, s az egészet újból fel fogják építeni, pontosabb rekonstrukció alapján.  Még l. a sírásókat. Nekem az igazán emlékezetes Savariából ― szégyen ― egy csoporttársam hülye poénja maradt. Éppen a borostyánkő út mellett álltunk, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy egy kislány rohan a labdáját követve, épp a jeles műemlék (az út) felett. Ekkor a mondott kolléga megszólalt: „az anyja megmondhatná neki, hogy nem szabad kiszaladni az útra a labda után!” :)))

Scarbantia (Sopron) nekem nagyon kedves hely, sok egyéb ― nem antik ― ok miatt. Viszonylag sokszor meg is fordultam már ott. Ha valahol megfogható Magyarországon a történelem, ahol kissé borzongatóan ránk nehezednek az évszázadok, sőt évezredek, ahol a múlt illúziója – a Belváros főterén, a bencés templom előtt, vagy a Szent Mihály-plébániatemplom mellett állva – szinte tökéletes, hát az Sopron. Nincs még egy ilyen hely, csak az elcsatolt területeken, például Lőcse, Késmárk; még szerencse, hogy nem hagytuk, hogy Sopronra a sógorok rátegyék húsos kezüket.

De a római Sopronról, azaz Scarbantia nyomairól akarok most beszélni. Csak itt-ott tűnik fel, de valójában az egész belváros maga a régi Scarbantia! Tudott dolog ugyanis, hogy az Árpád-korban a megyeispáni földvár a római város falmaradványai mentén épült fel, s később a középkori belvárosi falak ugyancsak ezt a nyomvonalat követték. Néhol látható is a középkori fal egy-két részlete a házak között, amely mellett feltárták egy-két helyen a római városfalat is. Ebből viszont ― tehát a ráépítettségből ― az is következik, hogy nagyon kis mértékben tárható fel a római város (vö. Gorsium). Egy kis kiállítás egy banképület pincéjében van, elég multaságos, hogy a banki alkalmazottak vezetnek le minket a kiállítótérbe. Az épület új, így felteszem, az építésekor nyílt alkalma a régészeknek arra, hogy egy kicsit kutakodjanak, s feltárjanak alapfalakat, feliratokat. Van még kőtár a Fabricius-házban is a Főtéren. De engem a bank-múzeum hibrid fogott meg igazán. :)

Ismét biztatnék mindenkit, hogy ossza meg velünk pannoniai római emlékekkel kapcsolatos élményeit!