Feliratok I.
Bevallom, odavagyok a feliratokért. Tetszik sűrűségük, tömörségük, hogy titokzatosak, nem adják könnyen magukat. Jó böngészni őket 3-4-500 év, vagy akár 2000 év távlatából, élvezni azt, hogy amit réges-rég tudtul akartak adni – lehetőleg időtálló módon –, azt sikerült megfejtenünk. Ezért mindenekelőtt arra biztatom drága olvasóimat, hogy amennyiben van a közelükben, egy épületen vagy máshol valamely régi latin felirat, ne habozzanak, fotózzák le, és küldjék el nekem! Akár egyedül, akár közösen gondolkodva megfejtjük, és együtt örülünk majd neki!
De lássuk a mostani feliratunkat! Nemrég jártam a Trencsén vármegyei Biccsén (Nagybiccse; pillanatnyilag Bytča, Szlovákia), s a fényképekből választottam ki ezt az általam már korábban is megcsodált darabot.
A felirat a biccsei templom kapuja felett olvasható. Az – eredetileg evangélikus – templomot az a (korábban már említett) Thurzó György építtette, akinek az apja, Thurzó Ferenc – szintén eredetileg – római katolikus nyitrai püspök volt, de miután veszélybe került a családban az utódlás (fivére meghalt), a császár és a pápa engedélyével lemondott püspöki méltóságáról és megházasodott, nem mellesleg evangélikus hitre is tért (bár ez az utód létrehozásához már nem lett volna feltétlenül szükséges). Ez a Thurzó György egyébként ügyes és tehetséges ember volt. Bocskaihoz őt küldte tárgyalni a Habsburg uralkodó, ennek köszönhetően gróf lett, sőt megkapta Árva várát is; később pedig az 1608-as országgyűlésen a nádorságot is elnyerte. Buzgón védelmezte lutheránus hitét. És ami témánk szempontjából még fontosabb: kiépíttette a gyönyörű biccsei várkastélyt. Egyszóval itt Biccsén rendezkedett be, egy festői medencében, a Vág jobb partján, ahol egy általam nem ismert nevű patak is átfut a 
városon, a kastély mellett; kis gyaloghidak vannak felette, ami még bájosabbá teszi a várost.S ha már itt rendezkedett be, átépíttette és kibővíttette a templomot is, amely ebbéli méretében megközelíti a pozsonyi Szent Márton-templomot, illetve a pesti plébániatemplomot – na de egy olyan családnak, mint a Thurzó, tisztességes templom dukál. E templom kapuja felett találtam György büszke feliratát, aki Istennek ajánlja az épületet, s megjegyzi azt is, hogy itt nem tévtanokat, hanem az igaz Isten szavait fogja hallani a nép. Íme, a felirat:
Átiratomban:
IOVA POTENS TIBI DEDICO TVRZO GEORGIVS ISTAM
EXCITVS SACRA RELLIGIONE DOMVM
AVDIAT HIC POPVLVS SVMMI VT DECRETA TONANTIS
ET NON FALLACEM DISCAT AD ASTRA VIAM. A. D. 1590.
A szövegben két meghökkentő dolog is előfordul. Egyrészt a IOVA volt nekem igazán zavarbaejtő. Van ugye Iuppiter, aki az antikizáló keresztény szövegekben, versezetekben értelemszerűen Istent (az Atyát) jelenti. Iuppiternek rendhagyó a ragozása (egy főistennek kijár a rendhagyó ragozás), éspedig: acc: Iovem, gen: Iovis, dat: Iovi, abl. Iove. Na de ez egyik sem Iova. Van egy ősi római szó, a Iova, amely Iuppiter lányát jelentette, de ő nehezen jöhet itt számításba. Hát akkor? Szabad a gazda?
Jehovának, Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének, tehát az Atya Istennek a latinosított alakjával állunk itten szemben, mint arra némi keresgélés után rájöttem. Íme, Sebastianus Castalio Dialogorum Sacrorum Libri quatuor („Szent beszélgetések négy könyve” 1542/1543) című művének azon része, amikor Mózes és Isten beszélgetését önti irodalmi formába (bevezető sorok:)
Iova in dumo ardente alloquitur Mosen, eumque mittit in Aegyptum ad liberandos Israelitas ex servitute.
Vagyis:
„Jehova egy égő (csipke)bokorban beszél Mózeshez, és elküldi Egyiptomba, hogy az izraelitákat a szolgaságból kiszabadítsa”
Jellemzően evangélikus ötlet ilyen néven nevezni az Istent, másrészt prímán illik a hexameterbe, egy hosszú, egy rövid, tökéletes. Érdekes még a „relligione” alak, amely nem a vésnök hibája, hanem „metri causa” (versmérték okán) elkövetett kegyes csalás, mert az l duplázásával a szó első szótagja hosszúvá válik, s így már beleillik a pentameterbe.
Most pedig jöjjön a fordítás, szerénytelenségemtől:
NÉKED, ERŐS ISTEN, ÉN THURZÓ GYÖRGY FELAJÁNLOM
ÍME E HAJLÉKOT, MERT KÖVETEM HITEMET,
HOGY TÖRVÉNYEIDET HALLGASSA A NÉP, TE HATALMAS,
ÉS NE A TÉVTANITÁST, ÜDVÖZÜLÉST HA AKAR.
AZ ÚR 1590. ÉVÉBEN.
A 16. század mozgalmasságát mutatja, hogy míg a papa a szent római anyaszentegyház felszentelt püspöke volt, addig a fia (!) evangélikus templomot építtet, majd evangélikus zsinatot is összehívott. A Thurzók eme ága evangélikus is maradt, bár hamar kihalt: Györgynek egy szekérderék lánya született, s csak egy fia, Imre, aki viszont korán meghalt, és csak egy leányt hagyott hátra. Biccsének pedig katolikus birtokosa lett: Esterházy Miklós, aki hamar véget is vetett a város evangélikus hitének. Nota bene nem találtam evangélikus templomot Biccsén, amíg ott voltam (lehet, hogy van valami imaházuk, de az meg elég kicsinyke lehet).
