Tomáš Garrigue Masaryk, Csehszlovákia első miniszterelnöke azt írta egyszer, hogy az új ország himnusza ne cseh és szlovák nyelvű legyen, a sok nemzetiségre való tekintettel; s az ország pénzére sem csehül vagy szlovákul írjanak, hanem latinul. Mindezt a rádióban hallottam, az Akadémia rendezte tanácskozáson mondta egy előadó, amelyet a szlovák nyelvtörvény kapcsán hívtak össze.
Érdekes, hogy Masaryknak a latin jutott eszébe, de bizony fején találta a szöget. Észak-Magyarország vegyes lakosságú területein az újkorban gyakran a latin volt a közvetítő nyelv, még az alsóbb néprétegekben is ismerték (l. erre Tóth István György kutatásait). A politika nyelve pedig szinte kizárólag a latin volt, hivatalos iratok, vármegyei közgyűlések, országgyűlések hivatali levelezés stb. mind latinul folytak. Így a Csehszlovákiához került egykori magyarországi területeken a latin ilyesfajta nemzetek feletti , hagyományos közvetítő szerepe mindenképpen megvolt.
Másrészt én szívesen ajánlanám szlovák testvéreimnek is (a családfámban három szlovák családnév van, szóval legyenek ők testvérek!) Masaryk szavait, megtoldva Sólyom László ünnepi beszédének gondolataival: a nemzetiség, a kisebbség egy országban nem leküzdendő probléma, hanem érték, amelyet becsülni kell, s meg kell találni velük a közös nyelvet is. (Természetesen nem a latinnak, mint közvetítő nyelvnek a feltámasztására gondolok, bár szimbolikus alkalmakkor - ünnepélyes dokumentumok stb. - nem lenne butaság az sem.)