Laudator temporis acti

Concedo nulli

Wilfried Stroh: Meghalt a latin, éljen a latin!

2011. március 12. 14:13 - G.d.Magister

Az a megtiszteltetés ért, hogy a Typotex kiadó felkért minket egy általuk kiadott könyv propagálására. E könyv egy rövid (kultúr)történeti áttekintés a latin nyelvről (Wilfried Stroh: Meghalt a latin, éljen a latin! Egy nagy nyelv rövid története. Budapest, Typotex, 2011.). A felkérésnek szívesen teszünk eleget, mert egy szerethető könyvről van szó. Legalábbis bennem hamar ez az érzés alakult ki olvasás közben: hogy milyen megnyerő, kedves ember lehet az írója. Aztán hamar ráéreztem arra is, hogy ez a Stroh milyen kiváló tanár lehet; és végül a róla készült képekből, illetve a Youtube-os videóiból az is kiderült számomra, hogy hatalmas showman, igen jó humorral megáldva.  Nem tudom megállni, hogy latin nyelvű szónoklatát ide ne iktassam, amely sziporkázó, kiválóan érthető, és nagyon szép latinsággal van mondva, az elején két nagy poénnal (Adamik Tamás fog eszébe jutni azoknak, akik ismerik):

 

 

De tanári kvalitásai átsütnek a könyvön is. Mindig nagyon jól vezeti fel a témát, és kiválóan "lépteti fel" a szereplőit, úgy, hogy a jelenet emlékezetes marad, bevésődik. Cicerót az igen kétséges kimenetelű és filmbe illően izgalmas Roscius-per kellős közepén mutatja be az olvasónak, Vergiliust pedig úgy, ahogy egy művét előadják a színházban, majd az öreg Cicero magához hívatja. Emellett lényeglátása is nagyszerű, és mindig hoz példát, latinul és fordításban is, amellyel egy-egy író stílusa, habitusa a legjobban megragadható. Ehhez járul - legalábbis a köztársaságkori római irodalom tekintetében - a német szakmunkákra jellemző rendkívüli alaposság.

Vannak azonban törések, aránytalanságok a könyvben. A római irodalomtörténet áttekintése az aranykoriakkal (Augustus korával) lényegében lezárul, mert a szerző szerint az aranykori irodalom "csúcsán" a latin (irodalmi) nyelv fejlődése megmerevedett, a későbbiek már csak ezt utánozták. Ez lenne a latin első (tetsz)halála. Mégha ez igaz is, nehéz egyetérteni azzal, hogy az ezüstkoriakat, Iuvenalist, Senecát, Tacitust, e később (a közép- de főleg az újkorban) rendkívüli hatású szerzőket szinte szóra sem méltatja. S ha már Tacitust említettük, tegyük hozzá, hogy Stroh-t leginkább a költészet érdekli, a prózai és különösen a történeti művek elég mostoha elbánásban részesülnek nála. Sallustius, Livius éppen hogy csak meg vannak említve, nem beszélve a kisebb szerzőkről. Ugyanez majd jellemző lesz a latin nyelv újkori történetének elbeszélésénél is: a bölcsészettudományi, történeti művek ritkán kerülnek szóba, inkább a költők, illetve - furcsa logikával - a természettudományos munkák. Végül meg kell említeni negatívumként, hogy a humanizmussal kezdődően, de legalábbis Luthertől a könyv egyetemes jellege is megszűnik, s szinte kizárólag Németországra, a latin irodalom és a latinoktatás ottani történetére koncentrál. Ilyen fokú "beszűkülést" eddig csak francia vagy angolszász szerzők esetében tapasztaltunk.

Mindazonáltal rengeteg jó észrevétel, szellemes megfigyelés sorjázik a könyvben. Hogy a római irodalom értéktelen lenne, hiszen csak a görög irodalom szolgai utánzója? Nem, mondja (a szükségből erényt kovácsolva), hiszen a mediterrán nyelvek, kultúrák között a római volt az egyetlen, amely meg tudta szólaltatni saját nyelvén a görög irodalmi formákat, ami egyedülálló teljesítmény; sőt, teszi hozzá, a római irodalom saját műfajokat hozott létre, s végül mesterét is felülmúlta. Szintén izgalmas - bár vitatható - álláspontja, miszerint a humanisták nem voltak a latin második "gyilkosai" az aranykori irodalom újbóli kizárólagossá tételével, hiszen a latin a középkor végén sem élt már valódi életet, sőt, a száraz skolasztikus tudományok lélektelen tolmácsolója lett, s a humanisták éppenhogy visszaállították régi dicsőségébe, s tették a művészet és irodalom nyelvévé.

Szólni kell még Stroh tiszteletre méltó igyekezetéről és lelkesedéséről, amellyel a latin hasznosságát, maradandóságát hirdeti (már a fenti youtube-videóból látszik, hogy mennyire komolyan gondolja: latin színielőadásokat rendez és szerepel bennük, mindenhol ott van, ahol az élő latint ápolják, szóval igazi élharcos). Egy helyen - kincstári optimizmussal - azt írja, hogy egyszer még visszanyeri a latin a régi pozícióját, azaz a "regina linguarum" (nyelvek királynője) szerepét. Rajta, mármint Stroh-n ez biztosan nem fog múlni: szívhez szóló szavakkal ecseteli a latin nyelv tanulásának előnyeit, amelyek egyrészt a szokásosak (pl. hogy a latin után könnyebben tanul meg a diák más nyelveket - hát még helyette, tehetjük hozzá malíciózusan), másrészt van köztük izgalmasabb is, így pl. a latin állandósága és egyetemessége (évezredek óta lényegében ugyanaz - a nyelvtani szabályok valóban nem változnak -, s mindenhol ismerik, legalábbis mindenhol foglalkoznak vele). Csak egyetérteni tudok azzal a véleményével, hogy a latint "beszéltetve", "íratva", tehát a diákot a nyelv aktív gyakorlására kötelezve kell tanítani: lásd erre korábbi bejegyzésemet egy zseniális 16. századi beszélgetőkönyvecskéről.

Mármost a latin biztosan nem lesz soha már világnyelv - ez csak szép utópia, hiszen hiányzik hozzá a latin mögül a nagy tömegű anyanyelvi népesség, illetve a gazdasági, politikai és kulturális erő -, de azt én is hangoztatom Stroh-val együtt, hogy a latin folyamatos tanítására, a konstans számú megbízható latinista kiképzésére itthon és a nyugati kereszténység területén bárhol szükség van, hogy saját kultúránkat, történelmünket megértsük. A derék germán szerző megtette a magáét: az avatott munkát végző fordító, Dévény István utószavából megtudható, hogy a könyv megjelenése óta Németországban többen jelentkeznek a gimnáziumokban latin nyelv tanulására.

A fent említett egy-két szépséghibája ellenére jó szívvel tudom ajánlani e könyvet latinnal ismerkedőknek és latinul tanulóknak, illetve tudóknak egyaránt. Az előbbieknek, mert az ismeretterjesztés legjobb hagyományait követi: érdekes, humoros, olvasmányos, és a szerzőnek a téma iránti szenvedélyes szeretete átsüt a sorokon. Az utóbbiaknak meg azért, mert az "ismert történetet" frissen, élvezetesen, sokszor eredeti megfigyelésekkel tarkítva adja elő; az újkori rész pedig - németközpontúsága ellenére - eleve új és izgalmas olvasmány veterán latinosoknak is. Tollite, legite!

18 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://laudator.blog.hu/api/trackback/id/tr542733370

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2011.03.12. 15:58:15

Fél-off:
nol.hu/velemeny/20110113-non_scholae__sed_vitae :-((((((((((

Másrészt a gond az, hogy a középiskoláknak sincsen olyan élet-szaga, mint egykor a reneszánszban. Teljesen leprofanizálódott, és a középiskolai tanárok kellő sznobizmussal teljesen az érettségire leszűkültek, főleg az érettségi tantárgyak.

A latint beszéltetve, íratva; hm... jól hangzik (különösen izgalmasnak tűnhet a személyek, városok, országok, eszközök latin nevei), de - könyörgöm - ne olyan profán témákkal, mint a mai tankkönyvekben, mert akkor elmegyek a világ végire...

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2011.03.12. 19:01:10

@Nuntiulus Noster: Igen, a tematika kiválasztásában nagy megfontoltságra van szükség. De egy-két profán téma is lehet szerintem (ismerősök találkozása, utazás, stb.), latinul még az is igen választékosan hangozhat. (L. a beszélgetőkönyvecskéből a két beszélgetést, szerintem azok is igen csiszoltak, pedig köznapi dolgokról szólnak).

A nol-cikket most nincs időm elolvasni, majd reagálok.

szga · http://szgaboragnes.blog.hu 2011.03.14. 12:38:29

Carissime G. dictus Magister! Jelentem: az isteni Adamiknak (és még egy rakás latinistának) továbbküldve!
Gratias maximas ago tibi,magister!
Fac valeas! Vale. szgá/Latomus

Terézágyú 2011.03.16. 15:49:46

Van ezeken a képeken (ahol beöltözik togába) egy nagy hiba :)
Ami egy római számára azonnal lehetetlenség lenne...
Rájöttök mi az? :)

Terézágyú 2011.03.17. 11:30:59

@G.d.Magister:
Akkor elmondom, nem várom, hogy mások is tippeljenek.

Hát a bajsz!
A rómaiak (és a görögök) számára a bajusz szakáll nélkül elképzelhetetlen volt. Így viselni a szőrt barbár (gall) szokásnak tartották, az összes gallt így ábrázolták.

Az is ritka volt, ha valakinek csak szakálla van, bajusza nincs - asszem egyetlen ilyen ábrázolásról tudunk, amely talán Phokiónt ábrázolja...

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2011.03.17. 18:35:12

@Terézágyú: áááá, tényleg! Ügyes észrevétel! Én valamiért a tógára koncentráltam, mert úgy értettem, hogy abban találtál hibát, de ha jól értettem volna, sem tudtam kitalálni. (A tógáról egyébként valami olyasmit ír a könyvben, hogy a rómaiak szép ám közel sem praktikus viselete.)

iovianus 2011.03.18. 21:46:52

Tényleg ilyen jó a kiejtése, vagy nekem kell csiszolnom a sajátomon?:)
(fonetikusan): Etiam, inkipiam, fere, ese, oratione, kikero, dulkedo...
csak az első pár percből.
namost mifelénk nem ezeket a kiejtéseket tanítják, úgyhogy eligazítást kérnék tőletek.

iovianus 2011.03.18. 21:58:28

@Nuntiulus Noster: a linkelt cikkhez:
nekem az első nyelvem a német volt, 9évig tanultam általánostól, majd gimi elsőben letettem a középfokú nyelvvizsgát belőlem. Rám ragadt ennyi idő alatt, lehet mondani. Gimiben bejött az angol, amiben két év alatt elértem a középszintet a nulláról, nem egy nehéz nyelv.
Most, egyetemen autodidakta latint tanulok. Most látom igazán, mennyire egyszerű volna az előző két nyelv -és mennyivel egyszerűbb most is- hogy vannak latin alapjaim, mert az angol is, német is, minden is erre épül.
Arról nem beszélve, hogy olasz mondatokat értek meg a latinból következtetve.

Szóval, ha volna értelme a világnak, akkor latint tanulnának a gyerekek 8általánosban, majd középsuliban ezekre az alapokra jönne a német elsőtől, harmadiktól az angol. Érettségire 3nyelvet beszélne az, aki akarna.
Szerintem.

iovianus 2011.03.18. 23:21:07

ps.: prákipué??? 12.14-nél. Neeeee
Bocs az offért.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2011.03.19. 00:33:31

@iovianus: Stroh a restituált kiejtést használja, szemben a Magyarországon elterjedt (bár az egyetemen már kikopóban lévő) erazmist kiejtéssel. Az erazmista tkp. a középkori, átalakult kiejtést tükrözi, míg a restituált a valódi, antik kiejtést. (Triviális példa: a Caesar helyes kiejtése "kaisar", hiszen a németek is - majdnem - ebben az alakban vették át, még az antikvitásban). Bővebb infót a két kiejtésre itt láss:

christal.elte.hu/curriculum2/Okor-kelet/Latin/index.asp_id=40

2011.03.19. 15:17:46

@G.d.Magister:

Én szerintem eléggé elavultnak nevezhető az a feltételezés, hogy a mi általunk tanított hagyományos kiejtés teljesen a R. Erasmus által rögzített fonetikát tükrözi, vagy hogy úgy beszéltek volna, erős német behatással bírt.

Gondolok én itt arra a helytelen gyakorlatra, mint pl. az "y" "ü" kiejtésére (Symbol), és az "oe" [ő] kiejtésére, amelynek helytelensége egyes orvostani terminus technicusokban megmaradt: németül a homEopátia "Homöopatie". Irodalmi példával is: tragoedia, comoedia.

Bár az y-nak eme kiejtését csak a legkedvencebb tankönyv íróm, Fehér Bence Úr által kiadott\fordított könyvek tanítják, de az "oe"-nek helytelen kiejtését szinte minden tankönyvben ugyanaz, holott a újlatin és az angol nyelvekben teljesen világosan látszik (economia, economy), hogy az œ-t kezdetben nyílt "e"-nek ejtették, majd Közép-Európában a nyelvi viszonyok miatt "é"-nek ejtették. A másik, amely a német kiejtéstől eltér, hogy a "z" "z"-nek, vagy "dz"-nek, s nem "c"-nek szokás ejteni.

Bővebben a kihaló nemzeti latin-kiejtésekről:
la.wikipedia.org/wiki/Sollemnis_pronuntiatus_linguae_Latinae_medaevalis_humanisticaeque#Pronuntiatio_Hungarica

A restituált kiejtés elterjedése és mai dominanciája számomra is nyilvánvaló, azonban a nagy riválisa az olasz-egyházi kiejtés, amelyet a liturgiában - Közép-Európán kívül - használnak, ezt X. Pius pápa vezette be; Ezzel az a probléma, hogy metrikailag életképtelen, az æ, œ-t ugyanis rövid [e]-nek ejtik. Nem beszélve az olasz kiejtéshez teljesen igazodik, és pl. az aspirációt a szavak elején - újgörög módra - nem ejtik ki. (horologium - orológium)
És a diftongusok szintén ellehetetlenítik a metrikai szabványokat: pl. a scis az olasz kiejtésben rövid lenne (sisz), a mi általunk és a restituált kiejtésben hosszú (szcisz, szkisz).

Bővebben:
la.wikipedia.org/wiki/Pronuntiatus_Ecclesiasticus

De ha a latin nyelven való kommunikációra gondolunk, akkor mégis előnyösebb lenne az olasz, mert azért a latin szakszavak mégsem így szoktuk meg:

enuntiátió (vö. enunciáció), meg ojkonómika rei numeráriáj perdítió (ekonomika rei numerárié perdíció), prajmium (prémium), hajszitáre (hezitáre), kajlum (cselum; célum) stb.

2011.03.19. 15:20:28

*horológium - orolódzs(i?)um. :-)

2011.03.19. 15:29:46

@iovianus:

Igen, csakhogy ha a lényegi dolgokat nem összpontosítjuk (a tanulás-műveltség több annál, mint az érettségi; másrészt ehhez olyan gazdaság-oktatási politika kéne, amelynél az oktatás nem önkiszolgáló étterem lenne), a magokat rossz helyre vetjük, s nem fog az gyümölcsözni. És ez sajnos nem nagyon fog megváltozni.

Azonban számomra ez a kb. 15-16 iskolanév eléggé biztató, és még páran lehetnek:

www.gyakorikerdesek.hu/kozoktatas-tanfolyamok__nyelvtanulas__345117-melyik-kozepiskolaban-tanitanak-latint-mo-n

www.oh.gov.hu/kozoktatas/oktv/oktv-helyezettek-latin-090721

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2011.03.19. 17:18:43

@Nuntiulus Noster: Na, ilyen kommenteket szeretnék olvasni még sokat! És miért is nem írsz te posztokat a laudatorba??!!

2011.03.31. 14:27:54

No végre megtudtam hallgatni:

"machínam illam inquistóriam quae nómine Gúúúgl nominátur"

:)))

Egyébként a latin akcentusa (lassú, hangsúlyozó, esztétikus beszéd) a német ékesszólásában megmutatkozik; végre egy ember, amelynek mondatát nem csak azután értettem meg, miután az egész szöveget elhadarta.

_Epikurosz_ 2011.04.28. 20:52:28

@Terézágyú: Mivel a megszólaló gall illetve germán, pont stimmel.

@Nuntiulus Noster: Német ékesszólás. Akkor ezért beszél olyan lassan! Nagyon meglepett, nem tudtam hová tenni a szinte betűnkénti kiejtést. Köszönöm a felhomályosítást!
süti beállítások módosítása