Magyar történelmi latinságok VIII.

Minthogy a minap az alkotmányozással kapcsolatban felbukkant egy újságcikkben az Ugocsa non coronat, vagyis az "Ugocsa nem koronáz" mondás ("Az MSZP nem koronáz" címmel, haha), gondoltam, utánanézek neki egy kicsinyt. Többféle magyarázat kering keletkezésével kapcsolatban. Két verzió körvonalazódik leginkább: Ugocsa vagy 1. 1527-ben mondott nemet I. Ferdinánd megkoronázására, vagy 2. 1722-ben tagadta meg a Habsburgok leányági örökösödésének, azaz a Pragmatica Sanctio-nak az elfogadását. Mielőtt sokat bajlódnánk az egyes eshetőségek mérlegelésével, könnyedén kizárhatjuk az utóbbit, mégpedig II. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1655. ápr. 6-án, Balázsfalván kelt levele alapján, ahol már használja a szólást (a Pallas 1635-ös előfordulásról ír, én azt nem találtam - ha csak nem elírásról van szó -, de a lényegen nem változtat). A levél minket érdeklő részlete így szól (érdemes elolvasni a szép magyarsággal írt szöveget):

"Elhisszük érsek uram apánk neheztel reánk, az locumtenentiára (helytartóságra) nem ment követünk voxa (voksa, szavazata), nekünk is, mint másoknak, Magyarországban mint egy úrnak van voxunk, ha egyeb statusok (karok) azt akarták volna egyező értelemmel, az mi követink el nem bonthatták volna és talán rajtok maradt volna amaz régi magyar mondás: Ugocsa non coronat etc." II. Rákóczi György levele ismeretlen magyar főpapnak (nyilvánvalóan Lippay György esztergomi érseknek - a szerk.). Balázsfalva, 1655. ápr. 6. In: Deák Farkas: Egy magyar főúr a XVII. században. Gróf Csáky István életrajza. 2. kiad. Bp. 1888. 338-339., i. h.: 339. 

A dolog háttere: II. Rákóczi György erdélyi fejedelem követe útján képviseltette magát az 1655-ös országgyűlésen (hiszen mint magyarországi földesúr hivatalos volt oda). A diétán a klérus, vagy legalábbis Lippay György esztergomi érsek saját helytartóságát szerette volna meghosszabbítani, s a nádorválasztást elhalasztani, de ezt a magyar rendek elutasították, s helyette március 15-én Wesselényi Ferencet nádorrá választották. Rákóczi azért mentegetőzik Lippaynak, mert a követe is a helytartóság ellen szavazott, s azt hozza fel, hogy a többi karok is a helytartóság ellen voltak, így az ő egyetlen szavazata - hiszen neki is csak egy van - nem számított; s ha csak ő, illetve követe szavazott volna a helytartóság ellen, a többiek meg egy szívvel mellette, akkor őt is gúnyolhatták volna "amaz régi magyar mondással", miszerint "Ugocsa non coronat", (azaz "nézd már, köhög a bolha"). Na persze, Rákóczi nyilván csúsztat egy kissé, hiszen az ő szavazata nyilván nagyobb súllyal esett a latba; de az világos, hogy Rákókczi ekkor már ugyanúgy, ugyanabban az értelemben használja a mondást, mint mi.

Marad tehát a lehetőség, hogy a liliputi Ugocsa vármegye akkor csapott az asztalra, amikor I. Ferdinánd 1527 őszén koronázásra hívta a magyar rendeket, illetve a vármegyék és a szabad királyi városok követeit. Az ellenkirály ugyanis, a már megkoronázott Szapolyai (I.)János szigorúan megtiltotta ugyanezeknek, hogy részt vegyenek a koronázáson. Ilyenkor persze mit tehet szegény vármegye, vagy város - arra hallgat, akinek a seregei közelebb vannak hozzá. Szapolyai ekkor még Erdélyben volt, így hát lehetséges, hogy Ugocsa jobbnak látta, ha nem megy el Ferdinándot koronázni. Az is lehet, hogy Ugocsában ekkor Szapolyai állhatatos párthívei voltak - sajnos erről nincsenek pontos információim. 

Nem tudom, mennyire számít az, hogy II. Rákóczi György levelében bukkan fel - legalábbis számomra - elsőként ez a történet. Ez utalhat akár a mondás erdélyi kiindulópontjára is. Mindenesetre, mivel a fejedelem már "régi" mondást emleget, lehetséges, hogy valóban I. Ferdinánd koronázásához kapcsolható a történet. Itt tartunk most - kérem kedves olvasóimat, hogy amennyiben találnak valami egyéb információt az ügyben, osszák meg a kommentekben!