A minap volt Jankovics Marcell 70 éves, és a kiváló művész meg is érdemli az ünneplést. Éppen ezért félek egy kissé, hogy ez az írásom kekeckedésnek fog tűnni, mégpedig a legrosszabb pillanatban. Pedig nem annak szánom, és ez a cikkem végére, remélem, ki is derül.

A "bíró okos lánya" című Magyar Népmesék-epizód olyan legendás darabja a sorozatnak, hogy kár is hosszabban bemutatni. Ha valaki a harmincas generációba tartozik, akkor nem kérdés, hogy erre a humorosan erotikus részre biztosan emlékszik. Jellemző, hogy amikor két éve híre kelt, hogy a "román ORTT szexre bukkant a Magyar népmesékben", akkor én rögtön azt hittem, hogy a bíró okos lánya csapta ki náluk a biztosítékot. Pedig hát nem, lehet találni másik epizódokban is, de mégis, a bírólányos mese, amelynek elmesélése közben Szabó Gyula hallhatóan jól szórakozott, viszi a pálmát, már ami a mesékben feltűnő erotikát illeti. A fiatalabb generációknak álljon itt maga a mű:

Egy apróságra lettem figyelmes a mese nézése közben a minap (a gyerek jól vette a mesét, csak a felnőttek akadnak ki rajta jellemző módon). Van a mesében ugyanis egy levél, amelyet Mátyás küld a bírónak (4:56-nál). A levél így fest (alatta már kezdődik a következő jelenet, viszont így olvasható a legjobban):

Tehát a levélnek a vége van megjelenítve, mégpedig így: IN BUDÆ. MATTHY(?AS) RE(X). Vagyis ezt akarta nyilván írni: "Budán, Mátyás király". A hiba azonban ott van, hogy az in Budae egy "hiperkorrekt" alak. A rajzoló nyilván utánanézett valamennyire, és az a helyes információ jutott el hozzá, hogy az oklevelek végén a keltezésnél tényleg "Budae" áll, ha Budán kelt a levél. Ez egy locativusi alak, a latin nyelv régi, hol? kérdésre felelő helyhatározós esete, tehát jelentése: Budán. A klasszikus latinban már csak városok esetében használják ezt a ragot. Hadd ismételjem meg magam, mert már máskor is írtam: a magyar -tt helyhatározó rag hasonló sorsra jutott, mert már csak városnevekben él (Győrött, Kolozsvárott stb.). Az ok nyilvánvaló: a városokat helyhatározó esetben nagyon sokszor használjuk, így náluk megmaradt ez a régies rag, míg egyébként a nyelvben eltűnt.

Csakhogy a rajzoló kevésnek érezhette a Budae alakot, és hiányos nyelvtudására alapozva arra következtetett, hogy kell még oda az "in" prepozíció (-ban, -ben, vagy -ba, -be). Ezzel azonban egy olyan alakot hozott létre, mintha valaki a magyarban azt mondaná: Győröttben. (Hasonlónak érzem még a "tégedet" alakot is, az azonban polgárjogot nyert.)

Persze lehetne most nagy szavakat használni, hogy kár elrontani egy ilyen nagyszerű darabot egy ilyen buta hivával, meg hogy az Iparművészeti Múzeum tetőjén minden egyes cserép pontosan meg van festve, hiába nem látják stb., de nem teszem. A dolog ugyanis másféleképpen is magyarázható, bár egy csipetnyi jóindulat azért nem árt. Szóval magyarázható úgy is, hogy a zöldfülű és a bírólány után nyálát csorgató írnok tapasztalatlanságát akarja a hiba mintegy érzékeltetni (ő írja ugyanis a levet, l. alább), ahogy persze az egész mesében rengeteg a humor. Egy grammatikailag pontos levél - ha úgy vesszük - nem is igen illett volna bele.

Aztán még van egy másik lehetséges interpretáció is. Ez egy népmese, tehát a történelmi háttér, a történelmi kulisszák csak jelzésértékűek, nem törekednek históriai hűségre. Világos, hogy a nép ismeretlen fia sem gondos levéltári kutatások után ötlötte ki ezt a mesét. Így megint csak oda lyukadunk ki, hogy a kis baki a levélben éppenséggel meg is felel a mesemondó látószögének.

Ha meg nem a fentiekről van szó, hanem a rajzoló egyszerűen csak elrontotta a szöveget, az sem nagy baj. Nem tűnik ez fel senkinek, csak néhány filosznak, akiknek a szíve, mint látható, aranyból van, és elnézik a hibát, legfeljebb írnak róla egy posztot...