Tonaludátusznak nevezik azt a nyelvi játékot, mely arról szól, hogy egy olyan idegen nyelvűnek ( esetünkben latinnak) tűnő mondatot kell fabrikálni, melyet magyarul kell olvasni és csak magyarul van értelme. A meghatározás, persze nem egészen pontos. Az előbbi definíció csupán a játéknak nevet adó mondatra és a hozzá hasonlókra érvényes:
Tona ludatus, tudus nimeratus.
vagyis:
Tón a lúd átúsz, tud úszni mer átúsz.
A fenti tonaludátuszban még véletlenül sincs értelmes latin szó. A játéknak nyilván ez a „legprimitívebb” formája, bár hasonlót gyártani csak látszatra könnyű. Bevallom: nekem sokkal könnyebb olyan mondatot csinálni, melyben felismerhető latin szavak is vannak, noha maga a mondat latinul halandzsa, és csak magyarul értelmezhető. És akkor ezzel már el is árultam, hogy van – én így nevezném – hibrid tonaludátusz is, melyben akad, megtévesztésül, néhány értelmes latin szó, esetleg mondatrész, ám a szövegnek kizárólag magyarul van értelme. Íme, a kedvencem:
Si vita mala Caesare senata reparas andit.
A si, vita, mala, Caesare, reparas értelmes latin szavak, félig-meddig még a senata is. Sőt, mivel a mondat első fele teljesen rendben van, egy kezdő latinos talán alaposan meg is izzadna, míg rá nem jönne, hogy a mondat valójában magyarul van:
Sivít a malac és a résen át a répára sandít.
Vannak, persze kevésbé sikerültek is:
Ego nos luda faram a sic. ( Ez az a sic nekem valahogy szúrja a szemem.)
E gonosz lúd a fára mászik.
Természetesen a legnehezebb olyan tonaludátuszt kiötleni, melynek mind latinul, mind magyarul értelme van. De ilyen is akad. A leghíresebb így szól:
Comam uram, miles fiam.
Latinul: elégetem a hajam, katona leszek.
Magyarul: komám uram, mi lesz, fiam?
Ez a játék valószínűleg a diákság körében volt népszerű, bár egy ilyen „comam uram, miles fiam” típusú szójátékot (ma már) öregróka-filoszok sem kapnak csak úgy elő a mellényzsebükből. És persze ma már a diákok is jobbára angol tonaludátuszokat fabrikálnak: kitchen get neck, you come on sir one, és hasonlókat.
A játékot egyébként az angolok is ismerik, náluk Dog Latin (kutyalatin) vagy Canis Latinicus ( latin kutya) a neve. A Dog Latin gyűjtőfogalom, minden olyan nyelvi játékot jelöl, mely a latin kicsavarásával kapcsolatos. Úgy tűnik, hogy angol nyelvterületen inkább a makaróni-szövegeket kedvelik, ám ezeket csak némi jóindulattal nevezhetnénk szellemeseknek. Lássuk a példákat!
Veni, vidi, visa
I came, I saw, I did some shopping.
Jöttem, láttam, vásároltam.
Stormum surgebat et boatum oversetebat.
Vihar támadt és a csónak felborult.
Ugyanilyen típusú az Erdélyben született mens sana in corpore joghurt, mely magyarázat nélkül Erdélyen kívül nem is igen érthető. A sana ( szána) savanyútej-féleség, amolyan félig kefír, félig joghurt íze van.
Azért vannak valódi tonaludátuszaik is az angoloknak:
Caesar ad sum jam forti.
Caesar (h)ad some jam for tea.
Caesar lekvárt evett a teához.
A szöveg latinul is értelmezhető: Caesar, már készen állok az erős számára.
Brutus et erat.
Brutus ate a rat.
Brutus patkányt evett.
Most pedig következzen két saját gyártmányú tonaludátusz. Az egyik hibrid, a másiknak viszont latinul is értelme van.
Abiliter retes se nec queres niquae rem !
A bilit erre tessenek keresni, kérem !
Papaveri aedes fiat.
Latinul: legyen a mákszemnek ház.
Magyarul: papa veri édes fiát.
Gondolom, már maga a cím is elárulta, hogy ez a poszt valójában kedvcsináló akar lenni egy nyelvi játékhoz. Arra bíztatnám hát játékos kedvű olvasóimat, hogy szálljanak be minden idők legnagyobb tonaludátusz-versenyébe, itt a Laudatoron. Fabrikáljunk minél több szellemes „latinkutyát”, lehetőleg mindhárom „kategóriában”! Latintanár-olvasóim akár még diákjaikat is megnoszogathatják. A legsikerültebbeket egy külön posztban közölné majd a Laudator.
Nomen ni foges!
Ha tetszett a cikk lájkold/lájkolja oldalunkat is (itt), és kövesd/kövesse bejegyzéseinket!