Laudator temporis acti

Concedo nulli

Egy Bethlen gróf diszkrét bosszúja

2014. június 05. 12:17 - Ledán M. István

Ha belépünk a gótikus hangulatú bethleni református templomba, aligha Bethlen Lajos síremlékére figyelünk fel először, melynek alsó és jócskán megkopott része, egy eléje helyezett támlás padtól eltakarva, amúgy se látszik. Sokkal inkább a kígyókat fogjuk kiszúrni: kígyó ötlik a szemünkbe a főbejárattal szemközti falon, Dávid csillagban, kígyóval találkozunk a főbejárattól jobbra egy síremléken, de – szájában almát tartva – koronás kígyó tekergőzik a szószéken is, ami azért eléggé meghökkentő, még akkor is, ha ez az alma valójában országalma, a kígyó pedig a bethleni Bethlenek címerállata.

IMG_1967.JPG

 Ezt a koronás, szájában almát tartó kígyót látjuk Bethlen Lajos síremlékén is, melyet testvére, Gergely állíttatott neki, akiről a szöveg – nyilván a sorok között olvasva – legalább annyit mond el, mint a magáról a halottról.

 

DSC_7584.JPG.

 

D[is]M[anibus]S[acrum]

Hic iacet comes Ludovicus de Bethlen, cuius si civilem vis nosse imaginem, brevibus accipe: fuit constans, avitae religionis cultor, fidelis in principem et patriam, sed quod singulare: etsi coelebs, valetudinarius et aetate gravis ut tamen genti suae Bethleniae prodesset Viennam Austriae concessit ubi V et quod excurrit annos moratus bona fratrum suorum Apafiorum ante CDLV an[n]os sorte illis assignata per mortem principis Michaelis II. Apafi ultimi in sexu virili deficientis, a principe Maria Theresia semper augusta jure et precibus obtinuit unde solatii plenus in patriam redux confectis quasi rebus paulo post fato ces[s]it anno aetatis suae LXIV. Ei lapidem hunc sepulcralem comes Gregorius de Bethlen frater germ[anus], l[aetus] l[ibens] ( vagy libentissime) posuit anno aerae christianae MDCCLXXX.

A holtak szellemeinek szentelve

Itt nyugszik gróf Bethlen Lajos, akinek ha meg akarod ismerni polgári képmását fogadd így, röviden: szilárd jellemű volt, az ősöktől örökölt vallás tisztelője, hűséges a fejedelem(asszony) és hazája iránt. Ám ami igazán kiválóvá tette: noha egyedülálló, beteges és előrehaladott korú volt, avégre, hogy bethleni nemzetségének hasznára legyen, az ausztriai Bécsbe ment, ahol öt teljes év alatt, atyafiai, az Apafiak vagyonát, melyet a sors 455 esztendővel ezelőtt nekik juttatott, miután II. Apafi Mihály fejedelem, mint férfiágon utolsó Apafi, meghalt, az örökké fenséges Mária Terézia fejedelemasszonytól törvényesen és könyörgésekkel megnyerte. Innen, teljes elégtétellel, hazájába visszajött, ám kevéssel azután, hogy mintegy elvégezte munkáját, életének 64. évében elragadta a sors. E sírkövet, édestestvére, gróf Bethlen Gergely állította neki, készséges örömmel, a keresztény időszámítás 1780. évében.

 

A XVIII. század második felében a templomot, Lajos gróf megbízásából, a kor ízlése szerint, barokkosan felújították. Ennek nem biztos, hogy örülnek a művészettörténészek, annál inkább viszont a latinosok, minthogy valószínűleg ez az eléggé nagyszabású renoválás az oka annak, hogy a gróf síremléke a templomba került ( s így jobb eséllyel őrződött meg az utókor számára). A szöveg egyébként egészen más tart élete főművének, és a templomjavításra csupán egy elcsépelt, közhelyszerű kifejezéssel utal (avitae religionis cultor – az ősöktől örökölt vallás tisztelője).

 

De kezdjük a legelején.

 

A D[is]M[anibus]S[acrum] gyakori rövidítés római sírfeliratokon. Keresztény (és főként protestáns) síremléken azonban kissé szokatlan, és nemigen tudom mással magyarázni, mint némi úri különcködéssel. Szó szerint (a holtak szellemeinek szentelve) fordítottam, ám ez esetben valójában azt jelenti: (Bethlen Lajos) emlékének szentelve. Keresztény síremlékre jobban passzolt volna az ismertebb D.O.M. rövidítés, melyet aztán tetszés szerint, kétféleképpen is fel lehetett volna oldani: 1. dis omnibus manibus (a holtak összes szellemének), 2. Deo optimo maximo ( az egyedül jó, egyedül hatalmas Istennek). Amúgy az a gyanúm, hogy Gergely gróf nem volt különösebben ájtatos lélek, úgy tűnik, mintha a feliratban szándékosan kerülte volna az Úr vagy Isten nevét.

Az Apafiaknak nem Isten, hanem a sors rendelte vagyonukat, az évszámot nem a szokásos anno Domini ( vagy anno reparatae salutis, post Christi natum etc., az üdvösség megszerzésének N. évében, Krisztus születése utáni N. esztendőben) formulában adja meg, hanem, kissé ugyancsak szokatlanul, így: anno aerae christianae. És végül a (református) hitet nem igaznak nevezi ( verae religionis cultor), ahogy ez szokásban volt, és egy öntudatos protestánstól elvárható lenne, hanem egyszerűen csak ősöktől örököltnek ( avitae religionis cultor).

A sírfelirat eléggé bőbeszédűen fejtegeti, hogy az Apafiak vagyona, a közös őstől való származás okán, a Bethleneket illeti. Talán még némi hagyományos családi sértődöttség is kiolvasható a sorokból, amiért 455 évvel azelőtt, tehát valamikor az Anjouk korában a „ sors az Apafiaknak juttatta a vagyont” vagy annak egy tekintélyesebb részét. Miként ez a szövegből is kiderül, II. Apafi Mihály gyermektelenül halt meg, így birtokaira, noha azokról Apafi (aligha jókedvében) lemondott a Habsburgok javára, a Bethelenek igényt tatottak. További jogalap volt az Apafi-birtokok igénylésére az, hogy II. Apafi felesége Bethlen-lány volt. Hosszadalmas per indult, melynek kimenetele az lett, hogy Lajos gróf meg – vagy a család szemszögéből nézve – visszaszerezte az Apafi-birtokokat.

Hosszan töprengtem, hogy miként fordítsam az „aetate gravis” kifejezést. Nem vagyok teljesen meggyőződve, hogy egyértelműen „előrehaladott kor”-ról van szó a szövegben. Lajos gróf ugyan nem volt éppen fiatal, amikor felutazott Bécsbe, de egy 59 éves emberre talán már a XVIII.században sem mondták, hogy súlyos évek nyomják a vállát. Bethlen Lajos egyedülálló, beteges ( coelebs, valetudinarius) ember volt, elképzelhető tehát, hogy az „aetate gravis” azt akarja mondani, hogy valamilyen testi fogyatékkal élt. Ha pedig ez így van, ravasz húzás volt a Bethlenek részéről, hogy éppen őt küldték az udvarba. Könnyen lehet, hogy ezzel Mária Teréziát a híres pozsonyi jelenetre kívánták emlékeztetni, amikor a császárnő gyászruhában, karján a későbbi II. Józseffel jelent meg a magyar rendek előtt.

Akárhogy is legyen, tény, hogy Lajos grófnak csupán hosszas pereskedéssel és könyörgéssel (precibus) sikerült megszereznie a birtokokat. Ez a hosszas könyörgés valószínűleg sérthette a család hiúságát, hiszen a Bethlenek úgy érezték, hogy az Apafi-birtok joggal (jure) járna nekik. A „jure et precibus” kifejezéből kihallani vélem Bethlen Gergely neheztelését, amiért az Apafi-vagyont, noha az jog szerint mindenképpen a Bethleneket illette volna, perben és könyörgésekkel kellett megszerezni.

Nos, emiatt csúszhatott be a feliratba Gergely gróf diszkrét bosszúja, mely abban nyilvánul meg,hogy Mária Teréziát egyszerűen fenséges fejedelemasszonynak ( princpeps augusta) nevezi. Persze, a szó szoros értelmében, nincs ebben semmi tiszteletlenség, az osztrák császárok és magyar királyok Erdélyben (nagy)fejedelmek voltak, ám nyilván senki nem nevezte őket „csak” fejedelemnek, illetve fejedelemasszonynak.

(Feltevésemet a „Vienna Austriae”( szó szerint: Ausztria Bécse) kifejezés is alátámasztani látszik, melyben – érzésem szerint – ott lappang az erdélyi nemesek idegenkedése és távolságtartása. A független államiságú Erdély a korban még elevenen élhetett az emlékezetben, ezért Bécs még mindig csupán az Ausztriáé volt, melyet az erdélyi nemesség (még) nem érzett a sajátjának.)*

Diszkrét, finom, alig észrevehető bosszú volt a Gergely grófé, talán nem is egészen tudatos, bár a kígyó, a család címerállata, mintha arra figyelmeztetné a felirat mai olvasóját, hogy a Bethlenekből aligha hiányzott egy jókora adag ravaszság.

A kígyó valószínűleg a Mt.10,16-ra emlékeztette a családot (még az is elképzelhető, hogy éppen ez az igehely ihlette a címerállatot), ahol Jézus arra inti tanítványait, hogy estote ergo prudentes sicut serpentes, legyetek tehát okosak, mint a kígyók. Persze, van ennek az igének folyatása is, ám ezt – a címer tanúsága szerint – már nem tartották fontosnak a Bethlenek. És főként nem tartotta fontosnak, a feltehetően hitetlenséggel kacérkodó ( a felvilágosodás korában vagyunk!) Bethlen Gergely: et simplices sicut columbae, és szelídek (egyszerűek), mint a galambok.

 

 

 

* Miként Magister kolléga a kommentekben megjegyezte, a Vienna Austriae szokványos kifejezés. Bár úgy tűnik, inkább csak térképeken vagy könyvek borítóján találkozunk vele, vagyis ahol indokolt a másik két Viennatól való megkülönböztetés. Szövegünkben indokolatlan ez a megkülönböztetés, mivel nyilvánvaló, hogy melyik Viennáról van szó. Egyébként Gergely gróf használhatta volna a latinosabb Vindobona-t is. Mindezek ellenére a Vienna Austriae kifejezés kapcsán kifejtett gondolatot zárójelbe tettem.

 

Ha tetszett a bejegyzés lájkold/lájkolja oldalunkat is (ITT) és kövesd/kövesse bejegyzéseinket!

 

A sírfelirat fotóját Magyari Hunor készítette.

 

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://laudator.blog.hu/api/trackback/id/tr336280939

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2014.06.05. 21:35:12

A Vienna Austriae teljesen szokványos megnevezése Bécsnek, mint ahogy Lugdunum Batavorum Leidennek. Itt én nem sejtenék valami hátsó szándékot. Ahogyan a princeps-ben sem, mert bár valóban hívhatta volna regina-nak, de a princeps-ben van valami emelkedettség, ami pont illik egy sírfelirathoz. Az augusta arra utal, hogy császárné. Ettől függetlenül a felirat nagyon érdekes, "beszélő" szöveg. A birtok megszerzésének körülményeiről még szívesen olvasnék!

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2014.06.05. 23:10:47

@G.d.Magister: "bár valóban hívhatta volna regina-nak, de a princeps-ben van valami emelkedettség, ami pont illik egy sírfelirathoz" - lehet, meg amúgy is csak eljátszottam a gondolattal:) de ahány feliratot láttam Erdélyben( igaz nem sírfeliratot), azon imperator vagy imperator caesar szerepelt.

A Lugdunum Batavorum esete talán picit más, mert ez esetben egyik Lugdunumot különböztetik meg a másiktól. Ám ugyanez, tudtommal, nem érvényes a Vienna Austriae-ra. De ha ez egy bevett megnevezése Bécsnek , az más.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2014.06.05. 23:22:59

Van még három Vienna. Lásd itt:

www.columbia.edu/acis/ets/Graesse/orblatv.html

Gondolom, nem Mária Teréziára használták az imperatort, ez világos. Arról nincs valami, hogy milyen viszonyban volt ez a két család (Apafy és Bethlen) a 18. században?

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2014.06.06. 08:46:05

@G.d.Magister: természetesen nem Mária Teréziára használták az imperatort, hanem II. Józsefre és I. Ferencre, ami jelzi, hogy Erdély nagyfejedelmeiként is császároknak hevezték inkább az osztrák császárokat.

"Van még három Vienna." - ajaj, ezt nem tudtam.

Lukinich Imrének van egy könyve a Bethlenekről, én nem találtam meg, de de vsz. könnyebben hozzáférsz. Állítólag jó:)

Mezőbándi 2014.06.08. 00:33:10

Az OSZK olvastóremében szabadpolcos Lukinich könyve (bevallom ugyanakkor, hogy évek óta nem jártam ott). Dr. Lukinich Imre: A bethleni gróf Bethlen család története. Reprintben is kapható.
süti beállítások módosítása