Laudator temporis acti

Concedo nulli

"Ellenségei minden embernek" - antiszemita-e az Újszövetség?

2014. július 25. 10:17 - Ledán M. István

BoschMEDIUM.jpgKét korábbi bejegyzésemben (itt és itt) már foglalkoztam az egyház (közelebbről, mert ebben vagyok érintve, a protestantizmus) antiszemita-antijudaista örökségével, ezúttal azt a kérdést feszegetem, hogy vajon a kereszténység és azon belül a protestantizmus antiszemitizmusa-antijudaizmusa nem magából az Újszövetségből táplálkozik-e? Ez egy nagyon fontos és lényeges kérdés, mivel a kérdésre adott esetleges pozitív válasz azt jelentené, hogy az egyház történelminek nevezhető antiszemitizmusa-antijudaizmusa nem félreértésből ered, ellenkezőleg, maga az Újszövetség szolgáltat rá alapot. A pozitív válasz természetesen azt is jelentené, hogy nincs mód a gyógyulásra, megtisztulásra, a múlt felülírására, mi több: szükség sincsen rá. A kortárs teológiai, filozófiai, vallástörténeti gondolkodásban egyébként eléggé széleskörűen elfogadott az a nézet, hogy az Újszövetség némely irata, kijelentése vitathatatlanul antijudaista szemléletet tükröz. Robert Kysar, a jánosi iratok elismert szakértője például odáig megy, hogy nem is antijudaistának, hanem egyenesen antiszemitának nevezi János evangéliumát. Hat pontban foglalta össze meglátásait arról, hogy miként kezeli János evangéliuma a zsidókat, illetve a judaizmust. Álljon itt ezek közül a négy legsúlyosabb vádpont:

Az elbeszélő Jézus ellenségeiként mutatja be a zsidókat. A Jn.2,18, Jn.6,41 és Jn.8,18 úgy beszél a zsidókról mint szemben álló félről, akik meg akarják ölni Jézust. (Jn.5, 16-18, Jn.7,1)

Az elbeszélő úgy mutatja be a zsidókat, mint akik hűtlenek a saját vallásuk és hagyományuk iránt. Kudarcot vallottak a Tóra megtartásában (Jn.7,19), és teljesen az ördög gyermekei. (Jn.8,39-44)

Az elbeszélő kettős képet rajzol a zsidókról azáltal, hogy alkalmanként Jézus csodálóiként (Jn.10,24), sőt benne hívőkként (Jn.8,31, Jn.11,45) beszél róluk. Ám azok, akikről a Jn.8,31-ben tesz említést, történetesen Jézus ellenségeivé válnak, azok pedig, akikről a Jn.11,45-ben beszél, azon kezdenek el mesterkedni, hogy halálra adják Jézust. Ez a kettős kép arra készteti az olvasót, hogy a zsidókban Jézusnak és küldetésének ellenségeit lássák.

Pilátus szerepének beállítása, aki mintegy enged a zsidó vezetők akaratának (Jn.18,31.38-40. Jn.19,4-8.12-16), azt sugallja, hogy kizárólag a zsidók a felelősek Jézus kivégzéséért.

Kérdés, hogy helytálló-e Kysar (és társai) meglátása? Vajon milyen eredményre jutnánk, ha a fenti igehelyeket nem teológiailag elemeznénk, a Holocaust miatti – egyébként érthető – lelkifurdalásunkat vetítve esetleg a szövegekre (ahogyan ezt Kysar tette), hanem tisztán exegetikailag? Malcolm Lowe szerint, annak megértése, hogy a ἰουδαῖοι (zsidók) kifejezés legtöbbször földrajzi értelmű, megvédene a félrefordításoktól, és következésképpen az antiszemitizmus veszélyétől. Lowe ugyanakkor úgy véli, hogy fordításbeli hibák vezettek oda, hogy a kereszténység a zsidóságot, mint fajt felelőssé tette Jézus megöléséért (Jn.19,7), illetve e tettet kiterjesztette a mindenkori zsidóság egészére (Mt.27,25).

2340.jpgA zavar abból adódik tehát, hogy a görögnek ugyanaz a szava a júdeiaira, azaz Júdea tartomány lakójára, mint a zsidóra, azaz a mózesi vallás követőjére. Ugyanez áll a latinra, mivelhogy a iudaeus is ebben a fenti kettős értelemben használatos. Ennek ellenére, ha történetesen ne lett volna vérmes antiszemita, Jeromos sokat tehetett volna a zavar feloldására, és ez – minthogy századokon át a Vulgata volt a bevett szöveg az egyházban – talán teljesen más irányba terelte volna a keresztény-zsidó viszonyt. Ám ez aligha volt elvárható egy olyan embertől, aki nyíltan zsidógyűlölőnek vallotta magát:

Si expedit odisse homines et gentem aliquam detestari, miro odio aversor circumcisos. Usque hodie enim persequuntur dominum nostrum Jesum Christum in synagogis Satanae. ( Ep. LXXXIV, 3)

Ha üdvös dolog gyűlölni embereket és undorodni valamely néptől, én magam különleges undort érzek a körülmetéltek iránt. Ugyanis mind a mai napig üldözik a mi Urunk Jézus Krisztust a Sátán zsinagógáiban.

Következzen alább néhány locus János evangéliumából, melyeket Lowe módszerét követve fogok megvizsgálni. Mindenik textusról ki fog derülni, hogy pretextusként alkalmatlan bármiféle antijudaizmusra-antiszemitizmusra. Szokásomtól eltérően, ezúttal csupán a latin szöveget közlöm, mely minden esetben a görög tükörfordításának tekinthető.

Ab illo ergo die cogitaverunt, ut interficerent eum. Iesus ergo iam non in palam ambulabat apud Iudaeos, sed abiit inde in regionem iuxta desertum, in civitatem, quae dicitur Ephraim, et ibi morabatur cum discipulis.

Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt. Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott tartózkodott a tanítványaival. (Jn.11,53-54)

A fenti közlés, amennyiben nem valamiféle prekoncepcióval közeledünk hozzá – ebben vagy hasonló fordításban leglább is – teljesen értelmetlen és értelmezhetetlen. Arról lenne szó ugyanis, hogy Jézus nem mutatkozik többé a zsidók közt, ám elmegy Efraimba, szintén zsidók közé, nem mellesleg zsidó tanítványaival. Ez így, ebben a formában tökéletes nonszensz. Álljon itt a közlés értelmetlenségének szemléltetésére egy közérthető példamondat:

Esterházy Péter nem mutatkozott többé nyilvánosan Budapesten a magyarok között, lement Gödöllőre, és ott tartózkodott néhány meghitt barátjával.

A zsidók (ἰουδαῖοι) itt nyilvánvalóan nem az összzsidóságot jelöli, mégcsak nem is a zsidók többségét vagy egy jelentős kisebbséget, hanem a jeruzsálemi vallási elitet, vagy még pontosabban annak egy frakcióját. Az 53.vers tanúsága szerint ezek értettek egyet abban, hogy megölik Jézust, és ezek miatt döntött Jézus úgy, hogy elvonul Efraimba. Mindezek ismeretében az igevers értelemszerű fordítása így alakul:

Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók vezetői előtt, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott tartózkodott a tanítványaival.

De ugyanúgy érthetetlen a Lázár feltámasztásáról szóló történetben a következő igevers:

Erat autem Bethania iuxta Hierosolymam quasi stadiis quindecim. Multi autem ex Iudaeis venerant ad Martham et Mariam, ut consolarentur eas de fratre.

Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez, ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. (Jn.11,18-19)

A fenti közlésből logikusan az következne, hogy Mária, Márta, Lázár nem voltak zsidók, ám a zsidók közül sokan mégis elmentek hozzájuk, hogy vigasztalják őket. Természetesen nincs épeszű ember, aki ezt az igeverset így értelmezné. Világos, hogy itt a zsidó valójában a jeruzsálemi, esetleg a farizeus vagy a farizeusi szimpatizáns szinonímája.

Et post haec ambulabat Iesus in Galilaeam; non enim volebat in Iudaeam ambulare, quia quaerebant eum Iudaei interficere.

Jézus ezután Galileát járta. Nem akart ugyanis Júdeában tartózkodni, mivel a zsidók meg akarták ölni. (Jn.7,1)

Az igeverset olvasva azt a következtetést vonhatnánk le, hogy Jézus korának Galileájában nem voltak zsidók, ezért Jézus (aki feltehetően nem zsidó), zsidó ellenségeit kikerülve, teljesen biztonságban érezhette magát a tartományban. Holott nyilvánvalóan nem erről van szó. A zsidó ebben a kontextusban júdeait, vagy még inkább szűkítve a kört, a farizeusi hagyományokhoz kötődő júdeait jelöl.

 

Vos ex patre Diabolo estis et desideria patris vestri vultis facere.

Ti atyátoktól, az ördögtől származtok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni.(Jn.8,44)

Ez talán az egyik leggyakrabban idézett igevers annak bizonyítására, hogy a János-evangélium szerzője a zsidókat az ördög leszármazottainak tartotta, alapot szolgáltatva a kortárs és a későbbi olvasóknak arra, hogy démonizálják a zsidóságot. A mondatot – Kysar véleménye szerint – tovább súlyosbítja az tény, hogy olyan zsidókat szólít meg, akik hittek Jézusban (Jn.8,30), ami azt jelenti, hogy a zsidók legjava is, tehát azok is, akik készek hinni Jézusban, az ördögtől valók. De feltehető-e komolyan – akár csak egy pillanatra is – hogy Jézus itt a zsidóság egészét, beleértve önmagát és tanítványait, az ördög leszármazottainak tartotta volna? Nem kétséges, hogy Jézus mondata egy prófétai kijelentés azok irányába, akik készek hinni ugyan benne, de túlságosan elbizakodottak, és többre tartják származásukat Isten megváltó kegyelménél. Ez egy kemény mondat, „prófétaian túlzó” mondat ( Vö. ló ammi, nem népem, Hós.1,8), de nem több annál. Teljes abszurdum volna azt állítani, hogy ebben a mondatban Jézus – azzal, hogy az ördögtől valóknak mondja az egyébként benne hívő zsidókat – a zsidóság egészéről mondana végérvényes és visszavonhatatlan ítéletet.

Az elmondottak fényében, természetesen egészen másként olvasandó az 1Thessz.2,14-15 közismert szövege is.

Vos enim imitatores facti estis, fratres, ecclesiarum Dei, quae sunt in Iudaea in Christo Iesu; quia eadem passi estis et vos a contribulibus vestris, sicut et ipsi a Iudaeis,qui et Dominum occiderunt Jesum, et prophetas, et nos persecuti sunt, et Deo non placent, et omnibus hominibus adversantur (…)

Mert ti, testvéreim hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, melyek Júdeában vannak és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól. Ezek megölték az Úr Jézust, ugyanúgy mint a prófétákat, üldöztek minket is. Nem kedvesek Isten előtt, és ellenségei minden embernek(...).

A zsidó itt sem a zsidóság egészét jelenti, mégcsak nem is a júdeiai zsidóságot, már csak azért sem, mert júdeaiak azok is, akik az Isten gyülekezeteihez tartoznak. A zsidó ebben a páli közlésben a hivatalos vallási vezetőket jelenti, akik felelősek Jézus haláláért, miként a mindenkori hivatalos, vagy – mondjuk így – a politikailag támogatott vallásosság volt a felelős a próféták megöléséért. Pál nyilvánvalóan nem antijudaista, netán antiszemita érzelmekre bátorította olvasóit, hiszen ez esetben azt kellene mondanunk, hogy hellénofób magatartásra is buzdította görögajkú thesszalonikai híveit, akiket szintúgy üldöztek saját honfitársaik, mint a keresztény zsidókat a nemzettársak. Az „ellenségei minden embernek”, persze egy kemény mondat, de – érzésem szerint – nem több, mint hiperbola. Úgy gondolom, hogy felelős exegézissel inkább stilisztikailag érdemes értékelni, és nem olyan közlésként, ami valódi teológiai információt hordoz.

Összegzésül azt mondhatjuk, hogy az Újszövetség szövegeiben a zsidó legtöbbször vagy földrajzi fogalom vagy pedig egy vallási irányzatot, frakciót jelöl, és semmiképpen sem a zsidóság egészét. Egy elmélyültebb exegézis pedig világossá teszi azt, hogy az Újszövetségnek a ἰουδαῖοι-ra vonatkozó közléseibe – belevetítve azokba a későbbi egyházi értelmezéseket – nem lehet és nem szabad antijudaizmust, vagy éppen antiszemitizmust beleolvasnunk.

Persze, ha az antijudaizmust lazábban értelmezzük, és azt mondjuk, hogy antijudaizmus minden olyan kritika, mely a „mainstream” zsidóságot érinti (mainstream zsidóságnak véve a farizeusi irányzatot vagy azt, ami 70 után kialakult belőle), antijudaistának tekintendő az esszénus mozgalom, Keresztelő János mozgalma, a zélóta mozgalom, a hellénista zsidóság és a kereszténység is. Ebben az értelemben az Újszövetség is antijudaista volna. Mi több, antijudaistának kellene tartanunk majd minden prófétát is, akik a hivatalos vallásosság, a vallási status quo ellen emelték föl a szavukat. Ám ezt aligha gondolhatná bárki is komolyan.

10350542_776322409067071_4685676071233365767_n.jpgMiként akadtak a múltban (példának okáért Gilbertus Crispinus, akinek dialógusa Dér Katalin remek fordításában magyarul is olvasható), korunkban is akadnak olyan teológusok, akik feladják a korábbi kliséket, és újra merik gondolni kereszténység és judaizmus, Újszövetség és Ószövetség viszonyát. Ebben a vonatkozásban különösen is bátor gondolatokat fogalmaz meg Walter Brueggemann Az Ószövetség teológiája c. opusában. Miután kijelenti, hogy nem tehető egyenlőségjel a judaizmus és a zsidó legalizmus közé a keresztény sztereotípia szerint, megállapítja azt az egyébként nyilvánvaló, ám gyakran elfelejtett tényt, hogy a judaizmus továbbra is, ahogy eleddig, egy működő hitközösség, mely nem zsugorodott össze a keresztény elutasítás szerint, hanem rabbinikus, talmudi módokon értelmezve, de továbbra is egy komoly hitközséget táplál. Azaz adott egy közösség, mely nem azonos az egyházzal, mely közösségben mégis nyilvánvalóak és tagadhatatlanok Isten kegyelmének jelei. A fentiekből, Brueggemann szerint, legalább három dolog mindenképpen következik:

Az Ószövetség keresztény értelmezése jogos, de nem lehet exluzívista, mintha az Ószövetség kizárólagosan az Újszövetségre irányulna vagy irányult volna. Az egyháznak nincs értelmezési monopóliuma az Ószövetség felett.

Érdemes odafigyelni erre a közösségre, mint az Ószövetség legitim társértelmezőjére, még akkor is, ha ez nem egyszerű vállalkozás, hiszen nem hagy érintetlenül olyan keresztény gondolatokat, mint például azt, hogy az Újszövetség az Ó helyére lépett, és kiszorította azt( szupercesszionizmus).

Könnyen elképzelhető, hogy a kölcsönös odafigyelés gazdagító lehet minkét fél számára, noha hátravan még annak a megfogalmazása, hogy a krisztológiai kizárólagosság hogyan fogalmazható meg úgy, hogy ne szolgáljon ideológiai alapként a zsidó társközösség elutasítására.

Ez utóbbi gondolat akár zárszó és lehetne, ám hátravan még annak megfogalmazása, hogy mit is remélek e bejegyzéstől? Valamelyik korábbi (belinkelt) cikkem kapcsán, az egyik hozzászóló megkérdezte, nem gondolom-e, hogy mindaz, amit üzenetként megfogalmaztam, kontraproduktív? Nos, mit mondhatnék? Megfordult a fejemben. Nyilván, tisztában vagyok azzal, hogy sem a műveltség, sem egy adott kegyességi irányhoz való tartozás nem tesz immunissá az antijudaizmus-antiszemitizmus veszélyével szemben. Tudatában vagyok annak is, hogy érvekkel nem lehet és nem is érdemes küzdeni szélsőséges, irracionális magatartásformák ellen. Ezt a posztot elsősorban azoknak szánom, akik bizonytalanok ugyan az antijudaizmus-antiszemitizmus problémáját illetően, és nem látják tisztán a kérdést, ám egészséges teológiai, erkölcsi habitusuk folytán mérlegelni tudják az elhangzott érveket, szempontokat. Őket hívom az elmondottak továbbgondolására.

 

 

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://laudator.blog.hu/api/trackback/id/tr106543109

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rozsé drazsé 2014.07.26. 08:08:57

Köszönöm a szerzőnek a szöveget. Egyben felkérem arra, hogy elemezze az ószövetségi szövegek és a jelenlegi gázai terror összefüggéseit: azaz, lehetséges-e, hogy Izrael népe, mint kiválasztott, felsőbbrendű nép,3
e képzete, egyfajta rasszizmusa az alapja annak, hogy immár 800 halott van Gázában. Esetleg nézzünk utána, hogy a "ne ölj" parancsolat hatálya az ószövetségben túlterjeszkedik-e a ne ölj zsidót értelmezésen. Avagy Sámson által szamár állkapocssal agyonvert filiszteusok és a tegnapelőtt felrobbantott palesztin gyerekek között kimutatható-e bármilyen összefüggés.
Szerintem ez aktuálisabb téma, mint a keresztények esetleges antiszemitizmusa és annak eredete.
Hasonlóan színvonalas elemzést várnék.

Andy73 2014.07.26. 16:32:10

Jó írás, bár nem tudom, mennyiben új, hiszen eléggé közismertek a konklúziói: az Újszövetségben a "zsidók" kifejezés szinte mindig a vallási vezetőkre utal, akik Jézus életére törtek. Nem kell teológusnak lenni ahhoz, hogy tudjuk, Jézus és az összes tanítványa zsidó volt, az őskeresztény közösségek is a mediterrán zsidó kolóniákban megtért emberekből alakultak ki. Tehát az Újszövetség és a kereszténység eredetileg aligha lehetett antiszemita, ez csak jóval később alakult ki.

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2014.07.26. 16:43:51

@rozsé drazsé: erről a cikkről, szerintem, a tisztelt olvasónak nem kellene Izrael aktuális politikájára asszociálnia. A ker.antiszemitizmus és az azzal való szembenézés egy dolog, az izraeli politika pedig egy egészen másik. A problémáról csak annyit mondanék, hogy Izraeltől nem lehet többet várnunk, mint bármelyik más államtól. Az izraeli politikán el lehet borzadni, ahogy az oroszon vagy bármelyik máson, de nem kell és nem szabad összefüggésbe hozni a mindenkori zsidósággal, az összzsidósággal, a judaizmussal, Ószövetséggel etc.

ha esetleg kérdés volna, hogy miért nem beszélek én, vagy miért nem nekem kell beszélnem a zsidó antikrisztianizmusról, azt a Laudator facebook oldalán már röviden kifejtettem:

A zsidó antikrisztianimust a zsidóknak kell tisztába tenniük, nekünk meg az antiszemitizmust. Lépni meg mindig nekünk keresztényeknek kell, legalább két okból: 1.a zsidó antikrisztianizmust nem terhelik olyan történelmi bűnök, mint a ker. antiszemitizmust.2.nekünk kell gondolkodni elsősorban a zsidóság-kereszténység, ó-és újszövetség viszonyán, mert az Ósz. része a Szentírásunknak. A zsidók, ugye nincsenek ebben a helyzetben.

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2014.07.26. 16:45:05

@Andy73: örülök, de tényleg, hogy neked semmi újat nem mondtam :)

Zoarden 2014.07.26. 19:30:14

Köszönöm Stephanus!

A iúdaiosz szó ebbéli értelmezését ismertem,
örülök hogy ebben a blog formában - vizsgáltad, több igeverssel közzétetted ezt az összefoglalót.

Valójában minden magát keresztény hívő embernek rendkívüli lehetősége van rá manapság hogy a tradíciók/előítéletek vagy a Szentírás alapján foglal állást ebben a kérdésben.

rozsé drazsé 2014.07.26. 20:10:17

@Stephanus Nugator:
Egyetértek. Csak ez itt a nyilvánosság egy felülete. Ahol a rendbetétel állítólag zajlik. Meglehetősen egyoldalúan.
Ha mindenki otthon teszi rendbe a felvetett kérdéseket, akkor jó, De itt minden nap velem akarják rendbetétetni. Eléggé egyoldalúan.

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2014.07.29. 14:30:29

No de Nuntiulusom, olvasd még egyszer át azt a mondatot. Én ezt írtam:a zsidó antikrisztianizmust NEM TERHELIK OLYAN TÖRTÉNELMI BŰNÖK, mint a ker. antiszemitizmust." Olyan és bűnök! Erre te azt írod, hogy ez nem igaz. Mit tudsz felhozni az első 4 századból, ami akárcsak megközelítené súlyosságban, gyakoriságban a következő 16-ban történteket?

"Az nem dialógus, hogy a kereszténység eddig azt hitte, hogy teljesen bűntelen, és a zsidó a bűnös, most pedig a zsidó a teljesen bűntelen, és a kereszténység a bűnös. A dolgok nem ennyire fehérek-feketék." - ezt, bocsánat, senki nem állította. Stephanus

Bocs, h.itt válaszolok, a blog.hu nem továbbítja válaszomat a leveledere
süti beállítások módosítása