Concedimus nulli (nisi Deo) - Nem hódolunk senki előtt (hacsak Isten előtt nem)

2015. október 29. 08:11 - Ledán M. István

Vale Laudator!

the-comedy-and-tragedy-masks-acting-204493_194_178.jpgNemrég egyik posztomban azt ígértem, hogy egyszer majd elmesélem, hogyan kötöttem ki a Laudatoron. Ritkán történik meg, hogy együtt mozizunk az asszonnyal, de előfordul, hogy gyerekek a nagyszülőknél, meló semmi, és ilyenkor még arra is rávehető vagyok, hogy édes kettesben romantikus filmeket nézzek. Az egyik ilyen filmben ( a címére nem emlékszem) az egyik jelenet egy erotikus tartalmú csettelés volt, melyben előjött az angol „cum” szó. Nagyjából sejtettem, hogy mit jelenthet, így nem volt nagy kedvem pontosan utánanézni a dolognak. Ám akkor eszembe jutott a Popper sztori.

-  Professzor úr, ki az az Aegidius Hunnius?

-  Kérem, én őt már az elmúlt alkalommal is megemlítettem!

-  Én meg akkor sem tudtam, hogy kicsoda.

-  Legyen szíves, hagyja el a termet!

-  A professzor úr kirúg? Miért?

-  Nézze, Ön képes volt egy héten át nyugodtan aludni, miközben fogalma sem volt, hogy kicsoda Aegidius Hunnius. Ez szellemi tunyaság, én pedig undorodom a szellemileg restektől!

És hogy daimónom nehogy szellemi restséggel vádolhasson, sürgősen utánanéztem ennek a „cum”-nak. A halhatatlan istenek pedig úgy intézték, hogy a gugliban az első találatok egyike G.d.Magister remekül megírt cikke volt a nobiscum jelenségéről, no meg a szemérmes Ciceroról, aki kerülgette a forró kását, ahelyett, hogy római egyenességgel megmondta volna, hogy miről is van szó. Nos, a cikk – mi tagadás – levett a lábamról, aznap estére ott is ragadtam a blogon, és faltam az igényesen, elegánsan és lehengerlően megírt bejegyzéseket. Midegyikben ott volt, ha nem több, egy csipet abból a bizonyos attikai sóból. Írtam is rögvest Magisternek, dicsértem lelkesen a blogot, mire ő szűkszavúan csak ennyit írt vissza: írjál nekem posztot.

Több, mint négy év telt el azóta. Akkor még ott volt a csapatban Magisteren kívül Burqus, Nuntiulus Noster, még aktív komentelő volt Epikurosz, Loge és mind a többiek. Aztán két éven át Magiszterrel közösen csináltuk, az utóbbi két évben pedig voltaképpen egyedül vittem a blogot. Visszatekintve, nyilván akad olyan cikk, amit ma már nem írnék meg,  akad olyan is, amit másképpen írnék meg, és olyan is, amit nagyjából ugyanúgy. Akárhogy is: quod scripsi, scripsi.

És most követekezzen egy kis történelem: voltunk ezüstéremesek a Goldenblogon, többször kerültünk (az utóbbi időben szinte mindig) Index címlapra, oldottunk meg közösen „filológiai rejtélyeket”, és ami a legfontosabb: írtunk kábé 250-260 bejegyzést, ami azt jelenti, hogy ha valaki napi egy posztot olvas el, nagyjából kilenc hónapig tartana, míg végigböngészné a Laudatort.

No de, ez egy búcsúposzt, hadd mondjam hát el, hogy miért hagyom abba. Hivatkozhatnék ál-okokra, mondhatnám pl. azt, hogy

1. nincs rá időm. És persze, bármi is a látszat, a blogírás időigényes műfaj. Volt olyan poszt, ami heteken át készült, és volt olyan is, amiért Kassán, Szebenben vagy Brassóban lejártam a fél lábam. Az igazság azonban az, hogy havi mondjuk egy poszt megírására, bármennyire is elfoglalt lennék, mindig tudnék időt szakítani.

2. nincsenek társak. A Laudator egyszemélyes-blog lett, ritka vendégposztokkal (nagy köszönet Palatinus Lilinek). És persze jól jöttek volna a társak, nemcsak a változatosság kedvéért, hanem főként azért, mert egy-két társsal mindenképpen inspirálóan hatottunk volna egymásra. De ez sem a valódi oka annak, hogy most abbahagyom.

3. a Laudator már régen nem műhely. Pedig éveken át az volt, ahol vérpezsdítő eszmecseréket lehetett folytatni, és ahol a komentek valójában továbbírták, több ízben tkp.befejezték, kikerekítették a posztokat. Ezt lehetett és lehet hiányolni, én magam is hiányoltam, de hát ugye panta rhei, ezzel a változással is együtt lehetett és együtt lehetne élni.

A valódi oka annak, hogy most abbahagyom a Laudatort egészen prózai. A jó dolgokat – mint tudjuk – a csúcson kell abbahagyni, vagy ha nem volt csúcs, vagy az ember elmúlasztotta észrevenni a csúcsot, akkor még azelőtt, mielőtt az egész végképp belefúlna az általános érdektelenségbe, ill. unalomba. Ennek pedig – érzésem szerint – most jött el az ideje. Ám csupán én búcsúzom, nem a Laudator. Örülnék, ha akadna egy-két lelkes lateiner, aki fantáziát lát a folytatásban.

De ha már búcsú, tegyük stílusosan, a szellemes latin szójátékkal: mitto tibi navem prora puppique carentem. Szó szerinti fordításban: hajót küldök neked, az orra és a fara nélkül. Vagyis a küldemény a navem, (hajót) a szó eleji n és a szó végi m nélkül. Tehát: ave!

Éljetek egészségben!

 

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://laudator.blog.hu/api/trackback/id/tr338030958

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Firmin 2015.10.31. 22:05:55

Nagyon szerettem az írásaidat. Köszönöm.

Orica Középföldi 2015.11.01. 15:09:28

Végtelenül sajnálom. Egy élmény volt olvasni a posztokat. Igazi attikai só:))

_Epikurosz_ 2015.11.02. 17:49:06

Nagyon sajnálom. Viszont, ahogy látom, a posztok alatt a beszélgetés ha lassan is, de csordogál. Úgyhogy a bezárás ellenére be fogok nézni időnként.

Palotabarát · http://bpxv.blog.hu/ 2015.11.04. 13:12:35

Én is sajnálom, bár nem tudok latinul, üdítő szellemi csemege volt - gondolom nem egyedül érzek így.

gigabursch 2015.12.04. 14:11:02

Túl későn akadtam volna erre a blogra?
Naneeee...

Nescias quod scis, si sapiens

Keveset, nagyon keveset tudok latinul, ezt is egyik kedvenc történelmi regényemből tanultam, de mindig is irigyeltem azt, aki egy holt nyelvet élővé tud tenni.

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2015.12.04. 14:45:26

@gigabursch: To be continued - Elementarius kollégának - úgy néz ki - legalább egy évre való poszt-ötlet van a tarsolyában. :)

gigabursch 2015.12.24. 11:05:39

@Elementarius:
Akkor jó...
Várom sok szeretettel.

montebello 2017.03.14. 13:35:09

Csodálatos a latin nyelv tömörsége. Mindig lenyügöz, hogy akár 3 szóval is kifejez valamit, amit a fordítás minimum 6 szóban. Pl. NIL ADMIRARI: "Semmin ne csodálkozz". És ez csak egy közepes példa.
Concedimus nulli (nisi Deo) - Nem hódolunk senki előtt (hacsak Isten előtt nem)