Concedimus nulli (nisi Deo) - Nem hódolunk senki előtt (hacsak Isten előtt nem)

2017. február 01. 09:13 - Ledán M. István

Felségsértés rovásírással

h_aachen_allegoria.jpg

A Bocskai-felkelés évében, 1604-ben Szamosközy István, erdélyi történetíró, polgári mesterségére nézve fejedelmi levéltáros, írt egy furcsa, afféle makaróni-epigrammát, melyben latinbetűs mondatrészek váltakoznak rovásírásos mondatrészekkel. Ez utóbbiak egyébként ugyancsak latinul olvasandók.

szamoskozy-latin-gunyverse-rudolf-csaszarra.jpg

Amennyiben csupán a latinbetűs részeket olvasssuk, egy olyan dicsőítő szöveget kapunk, mely csak utalásokkal árulja el, hogy a dicsőítés II. Rudolfnak szól, ám ha a latinbetűs részekhez hozzáolvassuk a rovásírásos részeket is, a szöveg átváltozik egy gyilkos császárgyalázó epigrammává.

[A rovásírásos mondatrészeket vastagon szedett, dőlt betűkkel jelölöm. Átírásukban Sebestyén Gyula: A magyar rovásírás hiteles emlékei c. művét követem. Az epigrammában egyébként a rovásírásos szöveget – alkalmazkodva talán a latinhoz – Szamosközy balról jobbra írta, csupán a címben tartotta meg a rovásírás sorvezetését, tehát a jobbról balra haladó írást.]

 

In Rodolfum Caesarem

Imperium per te capit incrementa Rodolfe

Hinc etiam Augusti nobile nomen habes.

Scilicet auxisti bellis furialibus orbem

Auxisti populos peste cruore fame.

Implesti Ungaricas diris praedonibus oras

Dacia pestifero tota latrone scatet

Nescio tot populos quae rerum copia ditet

Hoc scio Praga tua quod bene crescit ope.

Quod foris hauritur foetura domestica supplet

Pensas deglupto bellica damna pene.

Nam tot Tindaridas, tot parvos caesariones,

Et tot glandivora continet aula lupas,

Quot neque multifidus variatur cornibus Ister,

Nec tot dives aquis cornua Nilus habet.

Perge Rudolfe nothis late sobolescere natis

Ne desit laudi materia ampla tuae.

 

Prózai fordításban:

 

hans_von_aachen_portrait_of_emperor_rudolf_ii.jpgRudolf császárra

Általad lett nagy a birodalom Rudolf,

Amiért még a híres-nemes Augustus név is a tied.

Mármint gyarapítottad dühöngő háborúkkal a világot,

Gazdagítottad dögvésszel, vérrel, éhínséggel a népet.

Megelégítetted a magyarokat, a magyar  tájat rettenetes zsiványokkal,

Erdély mindenütt dögletes rablóktól hemzseg,

Nem tudom ennyi népet micsoda bőségből tarthatna el,

Azt tudom, hogy Prágád egyre csak gyarapodik.

Amit a csatatér megemészt hazai sarj pótolja,

Megfizeted a háborús károkat bőrünket nyúzva le szinte.

Oly sok a nép udvarodban, oly sok tündarida [fattyú], oly sok császárfi,

Oly sok himtagzabáló szajha, amennyi ága sem a szerteágazó Dunának,

Sem a bővízű Nílusnak nincs.

Rajta, Rudolf!  sarjadj  gazdagon hírhedt  ivadékokban,

E dicsőséghez a bő anyagnak ne légy szűkében sohase!

 

Szamösközy ugyan rokonszenvezett Bocskai felkelésével, és melléje is állt (amit a későbbi fejedelem azzal hálált meg, hogy megbízta egy történeti munka megírásával, és meg is fizette úgy-ahogy), ám korábban gyaníthatóan császárpárti volt. Kutyanehéz lehetett egyébként a XVI – XVII. század fordulóján egy humanista igényű és neveltetésű értelmiséginek (és nemcsak) eldönteni, hogy Erdély számára a császár vagy a szultán jelenti-e a kisebbik rosszat. A (homoszexuális? impotens?) Báthory Zsigmond fejvesztett ingázásai, a Mihály vajda alatti áldatlan állapotok, és főleg Basta vérfürdői győzhették meg Szamosközyt arról, hogy Rudolf aligha szerencsés alternatíva Erdély számára. Csakhogy a tizenöt éves háború zűrzavarában a pillanatnyi rosszabból bármikor lehetett pillantanyi kevésbé rossz – talán ezért is gondolta úgy történetírónk, hogy a császár elleni dohogását nem árt rovásírással kódolni. A császárt főleg a mészárlások és rablóhadjáratok miatt (Basta rémuralma alatt egész vidékek néptelenedtek el Erdélyben) ostorozza, de fricskát kap az uralkodó azért is, mert – egy jóslat miatt, miszerint fia taszítja majd le a trónról – nem nemzett törvényes gyermekeket (oly sok tündarida [fattyú], oly sok császárfi). Egy ironikus oldalvágás pedig talán annak szól, hogy Rudolf egyik fattyának a fellengzős Julius Caesar nevet adta (sarjadj  gazdagon hírhedt  ivadékokban). Az elmebeteg hírében álló császáron feltehetően sokat poénkod(hat)tak emiatt a kortársak. Minthogy mi sem tudunk eltitkolni egy kis somolygást, ha valaki Lakatos Bredpittként vagy Rézműves Szentistvánként mutatkozik be nekünk.

Az epigramma ugyanakkor azt az érdekes kérdést is felveti, hogy mennyire volt ismert, illetve mennyire volt használatban a rovásírás a XVI. század végén, a XVII. elején. Szamosközy nyilván nem a fiókjának írta az epigrammát, ez esetben nem lett volna értelme titkosírásként használni a rovásírást. Bizonyos azonban az is, hogy csupán egy szűk (baráti) körnek szánhatta, akikben megbízott, akiknek ismerte a „pártállását”, és akik – ez is bizonyos – ismerték a rovásírás jeleit. Talán nem is annyira óvatosságról van szó (bár persze aligha ártott számolni azzal, hogy a költemény rosszakaró kezekbe kerülhet), hanem inkább afféle humanista poénról, amin jól szórakozott Szamosközy szűk baráti köre.Ténynek tekinthető tehát, hogy a XVI – XVII. század fordulóján (legalábbis az erdélyi) humanista neveltetésű értelmiségiek ismerték a rovásírást, bár úgy tűnik, hogy inkább csak titkosírásra és/vagy tudós mókázásra használták. Ám az előbbiekből az is nyilvánvaló, hogy a rovásírást kevesen ismerték, hiszen, miként éppen Szamosközy epigrammája tanúsítja, másként aligha lehetett volna amolyan titkosírásként használni.

Nos, „így támadt – írja Sebestyén Gyula – egy csodálatos irodalmi emlékünk: magyar lélektől izzó rovásírásos latin költemény.”

Legyen ez a rövid írás hommage (homagium) Szamosközy Istvánnak, aki mind a Portával, mind a császári udvarral szemben erdélyiként, homo transsylvanusként határozta meg önmagát. Ma már nem sokan akadnak a transzilván hazában, akik – mutatis mutandis, a felcserélendők felcserélésével – a nyomdokában járnának.

 

 

 

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Sebestyén Gyula: A magyar rovásírás hiteles emlékei

Oborni Teréz: „...quem historiae Transilvanicae patrem merito dixeris...”. Az erdélyi történetírás atyja: Szamosközy István ( Korunk, XII/5, 2011)

 

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://laudator.blog.hu/api/trackback/id/tr2312170804

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Orica Középföldi 2017.02.01. 09:40:59

Ismét nagyon jól szórakoztam, köszönöm:)

gigabursch 2017.02.02. 14:15:19

Elég tömör a megfogalmazás, viszont rámutat arra, hogy szinte mi sem különbözött szexualitásban a mai korokhoz képest.

Múltkorjában egy másik blogban pont ez firtatták:
kulturpara.blog.hu/2017/01/14/szexualis_kultura_a_kozepkorban

Úgyhogy kétszeresen is köszönöm.

Más:
Vajon ez a Szamosközy rokona annak a Szamosközy Dávidnak, aki Szántó György regényében Tötösi Borbála, az első magyar orvosnő férje volt?
Mindketten létező személyek voltak.
moly.hu/konyvek/szanto-gyorgy-a-boszorkany

cardiobascuralis 2017.02.02. 15:21:03

Mondjuk Dacia sosem volt Erdély.
Ennyit a fordítás minőségéről.

cardiobascuralis 2017.02.02. 15:21:36

Mondjuk Dacia sosem volt Erdély.
Ennyit a fordítás minőségéről.

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2017.02.02. 17:08:27

@cardiobascuralis: Dacia =Erdély. Hány szövegtanút idézzek?

A fordítás minősége, na az egy másik probléma, egy biztos: pontosnak pontos. :)

cardiobascuralis 2017.03.17. 23:09:57

@Ledán M. István:
Transylvania = Erdély.
Daciához csak Erdély egy kis része (déli rész) tartozott, de oda tartozott pl. a Bánság és sok egyéb terület is egész a mai Bulgária északi részéig.

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2017.03.18. 10:13:24

@cardiobascuralis: ja, csakhogy ez nem földrajzi kérdés. Arról van szó, hogy humanista szóhasználatban, és későb is Dacia= Erdély. Lásd pl itt: laudator.blog.hu/2012/09/11/ambulatio_cibiniensis

Aztán: a Dacus ugyan jelenthet románt is, lásd Brandolini: Dialogus de humanae vitae conditione, de tudtommal soha nem használták a román fejedelemségek megnevezésére.

Kontextus dönti el, mikor mivel oldható fel a Dacia. Lehet pl.- fogózz meg jól! - Dánia is (vagy egész Skandinávia). :)

Talán nem ártana tájékozódni, mielőtt vitriolba mártjuk billentyűzetünket!
Concedimus nulli (nisi Deo) - Nem hódolunk senki előtt (hacsak Isten előtt nem)