Concedimus nulli (nisi Deo) - Nem hódolunk senki előtt (hacsak Isten előtt nem)

2017. május 03. 11:36 - Ledán M. István

Hogyan került bele Pilátus a krédóba?

nagykep.jpg

Anatole France-nak, ifjúkori kedvencemnek van egy novellája, mely arról szól, hogy az idős, megkeseredett egykori júdeai helytartót, Poncius Pilátust – becsületes római nevén: Quintus Pontius Pilatust – felkeresi egyik régi cimborája; beszélgetnek, borozgatnak, előjönnek a júdeai emlékek is, s egy adott ponton ezt kérdezi a barát Pilátustól: emlékszel-e a názáreti rabbira, Jézusra, akit a te helytartóságod idején feszítettek meg? Pilátus kissé eltűnődik, majd így válaszol: azt mondod Jézus, Názáretből? Nem, nem emlékszem rá!

Nehéz elhinnünk, hogy Jézus pere ne kísértette volna Pilátust élete végéig, és mégis minden oka megvolt rá, hogy elfelejtse az ügyet, a pszichológia nyelvén szólva: hogy elnyomja az emléket. Az evangéliumi híradásokat olvasva az a benyomásunk, hogy Pilátus, azzal, hogy szabadon szándékozott engedni a vallási ügyekben egyre kellemetlenebbé váló Jézust, borsot akart törni a jeruzsálemi vallási elit orra alá. A dolog azonban fordítva sült el: a zsidó vezetők ügyesen megzsarolják a helytartót (ha ezt szabadon bocsátod nem vagy a császár barátja, Jn.19, 12), Pilátusnak pedig érezhető bosszúsággal, kelletlenül végül is ki kell mondania, hogy ibis ad crucem, keresztre mégy! Továbbá, a nem éppen diplomatikus, sőt eléggé agresszív „zsidó politikája” miatt végül meg kellett válnia a bársonyszéktől, és száműzetésbe kellett mennie a távoli Galliába. Teljesen érthető lenne, ha Pilátus minden erejével azon lett volna, hogy elfelejtse Júdeát, annak – római szempontból – minden obskúrus babonájával, értelmetlen vallási civódásával együtt. Ha pedig eltekintünk az evangéliumi beszámolóktól, akár azt a feltevést is megkockáztathatjuk, hogy Jézus pere, mely keresztény szemszögből, visszatekintve, nyilván világformáló esemény volt, egy római hivatalnok szemében aligha lehetett más, mint egy ügy a sok közül, melyet legjobb mihamarabb ad acta tenni. Ráadásul unalmas vallási per, melyhez valószínűleg Pilátus is – zsigerileg – úgy viszonyult, mint később Akhája helytartója, Gallio a zsidók és keresztények vallási perpatvarához: ha tanításról, nevekről és a ti törvényetekről vitatkoztok, azt intézzétek el magatok, mert én ilyenekben nem kívánok bíró lenni (Ap. Csel. 18, 15).

Hogyan került hát bele egy ilyen ember a krédóba? És ha már belekerült, miért nem viselkedik egyértelműen? Miért zavarja össze, vénróka-politikus módjára, a Credo-ban is dolgokat? Úgy tűnik, hogy (legalább is) a (magyar) reformátusok nem nagyon tudják eldönteni: a Hiszekegy negyedik tételében Jézus szenvedett Pilátus alatt vagy megfeszítették Pilátus alatt? Íme, a hitvallás negyedik tétele latinul, egyelőre központozás nélkül:

passus sub Pontio Pilato crucifixus mortuus et sepultus

szenvedett Poncius Pilátus alatt megfeszítették meghalt és eltemették

Attól függően, hogy hová tesszük a vesszőt, a szöveg kétféleképpen értelmezhető:

1.passus, sub Pontio Pilato crucifixus, mortuus et sepultus

szenvedett, Poncius Pilátus alatt megfeszítették, meghalt és eltemették (pl. a Heidelbergi Káté 2004-es kolozsvári kiadásában)

Vagy

2.passus sub Pontio Pilato, crucifixus, mortuus et sepultus

szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették (pl. a Református Egyház által jelenleg használt liturgiás könyvekben)

Mi az igazság? – hogy stílszerűen tegyük fel a kérdést.

A Hiszekegy szövege ma ismert formájában először egy VIII. századi spanyol szerzetes, Pirminius De singulis libris canonicis scarapsus (Minden egyes kanonikus könyv kivonata) c. munkájában jelenik meg, valószínűleg központozás nélkül, miként az alábbi VIII.-IX. századi, Pirminius művét tartalmazó kódexben látjuk:

0001.jpg

Pirminius egyébként egy legendába ágyazva közli a Credo szövegét, miszerint a hitvallás egyes tételeit a tizenkét apostol fogalmazta meg, azaz mindegyik tétel valamelyik apostol nevéhez fűződik. A negyediket, melybe Pilátus is belecsöppent, a hagyomány András apostol szájába adja:

Andreas ait: passus sub Pontio Pilato crucifixus mortuus & sepultus

András ezt mondta: szenvedett Poncius Pilátus alatt megfeszítették meghalt és eltemették.

Nézzük, milyen érvek szólnak az első változat mellett, tehát amellett, hogy Jézust megfeszítették Poncius Pilátus alatt (szenvedett, Poncius Pilátus alatt megfeszítették, meghalt és eltemették).

1.A régi Római Credo, mely a Hiszekegy korábbi és rövidebb változatának tekinthető, a kérdéses helyen így szól: qui sub Pontio Pilato crucifixus est et sepultus, akit Poncius Pilátus alatt megfeszítettek és eltemették. Ehhez vagy egy ehhez hasonló változathoz két óegyházi teológus is írt magyarázatot, és mindkettő a keresztre feszítést kapcsolja Pilátushoz: Aquileiai Rufinus (crucifixus sub Pontio Pilato et sepultus, Poncius Pilátus alatt megfeszítették és eltemették, In Symbolum Apostolorum,16), valamint Augustinus (credimus in eum, qui sub Pontio Pilato crucifixus est et sepultus, hiszünk abban, akit Poncius Pilátus alatt megfeszítettek és eltemettek, De fide et Symbolo, 5). Úgy tűnik, hogy a ma ismert és használt Hiszekegy megfogalmazása előtt Pilátus személyéhez magától értetődő módon a keresztre feszítést kötötték.

2.A passus (szenvedett) ilyenformán egyetlen szóba sűrítené Jézus életét születésétől (született Szűz Máriától) a kereszthalálig (megfeszítették). Így kapnánk egy a teológusok által igen kedvelt hármas tagolást Jézus földi életéről: 1. születés, 2. szolgálat (szenvedett), 3. halál (megfeszítették, meghalt, eltemették).

És most nézzük az érveket a második változat mellett, tehát amellett, hogy Jézus szenvedett Poncius Pilátus alatt (szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették).

1.Hogy messzebbre ne menjünk, a Heidelbergi Káté, mely kérdés-felelet formájában fogalmazza meg a kálvini reformáció hittételeit, arra kérdez rá, hogy miért szenvedett Jézus Poncius Pilátus alatt. A szerzők tehát – nyilván régi hagyományt követve – Pilátushoz nem a keresztre feszítést, hanem a szenvedést kapcsolták.

2.A Hiszekegy megfogalmazói fontosnak tartották hangsúlyozni, hogy Jézus passiója nem a keresztre feszítéssel kezdődött, hiszen – mint tudjuk – Pilátus előzőleg kegyetlenül megverette Jézust, illetve hagyta, hogy katonái perverz módon kigúnyolják. A hitvallás szövegét könnyen lehetett volna úgy megfogalmazni, hogy a sub Pontio Pilato (Pilátus alatt), a szenvedésre és a keresztre feszítésre egyaránt vonatkozzon. Így például: passus et crucifixus sub Pontio Pilato, szenvedett és keresztre feszítették Poncius Pilátus alatt, vagy: sub Pontio Pilato passus, crucifixus, Poncius Pilátus alatt szenvedett, keresztre feszítették. Így azonban a sub Pontio Pilato kizárólag vagy a passus-ra (szenvedett), vagy a crucifixus-ra (megfeszítették) vonatkozhat. A passus pedig, hacsak időileg nem kötjük Pilátushoz, hogy úgy mondjam, "lebeg" a hitvallás szövegében. Arról lehet tehát szó, hogy miközben a Credo megszövegezői pontosan tudták, hogy a korábbi hitvallások a kereszthalált kötik Pilátushoz, valamiért ezúttal fontosabbnak gondolták a szenvedést kapcsolni Pilátus személyéhez.

Az első változat (szenvedett, Poncius Pilátus alatt megfeszítették), érzésem szerint, abból az igényből született, hogy a Hiszekegy szövegét szinkronba hozzák a már említett régi Római Credo-val, illetve a niceai hitvallással, melyben ez áll: Poncius Pilátus alatt értünk keresztre feszítették. Az is lehetséges, hogy ez a variáns egy utólagos teológiai reflexió eredménye, és azt a gondolatot kívánja hangsúlyozni, melyet a Heidelbergi Káté így fogalmaz meg: Jézus földi életének egész idejében, különösen pedig halálában, testében-lelkében Isten haragját hordozta el (H.K. 37. kérdés-felelet).

Természetesen nem az a kérdés, hogy melyik változat a „helyes”, mert mindkettő az, a kérdést inkább így tenném fel: a Hiszekegy általánosan ismert és elfogadott szövegének eredeti szándéka szerint hogyan szól a hitvallás negyedik tétele? A szubjektivitás nem érv, és persze nem is dönt el semmit a kérdéssel kapcsolatban, de ami engem illet, legszívesebben így mondanám: szenvedett, Poncius Pilátus alatt megfeszítették, miközben érzékelem, hogy a Hiszekegy eredeti szándéka szerint inkább arról van szó, hogy szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették.

De hogy a címben feltett kérdésre is válaszoljak, Pilátus először is azért kerülhetett bele a krédóba, mert a hitvallások megalkotói jelezni akarták, hogy Jézus halála nem ködös mitológiai keretek között történt, hanem a valós, dokumentálható történelemben. Aztán – mivel a Credo hittételei külön-külön, nagyon régi időkre, az üldözött kereszténység korára, mennek vissza – ezzel a sub Pontio Pilato mondatrésszel talán arra is emlékeztette magát a keresztény egyház, hogy ugyanazon hatalom alatt él, mint amelyik Jézust keresztre küldte, és adott esetben vállalnia kell a Mester sorsát, azaz éppúgy (vér)tanúságot kell vállalnia, ahogy Jézus Poncius Pilátus alatt bizonyságot tett azzal a szép hitvallással (1Tim.6, 13).Végül pedig az is elképzelhető, hogy Pilátus, mint aki (Jézuson kívül, persze) Mária mellett az egyetlen történelmi személy a Hiszekegyben, mintegy ellenpontként, kontraszt-személyként került bele a Credo-ba: Mária, mint az Úr szolgálóleánya (Lk.1, 38) világra hozta Jézust, Pilátus, mint akinek kezébe adatott az az éles kard, mely átjárta Mária lelkét, (Lk. 2, 35) megölette. Mária és Pilátus tehát mintegy keretbe foglalják Jézus földi életét. A dogmatikai megfontolásokat most mellőzöm, már csak azért is, mert – miként mondani szokás – az nem az én asztalom, vagy szép erasmusi latinsággal fogalmazva: non nostrum est de his ferre sententiam.

Más kérdés, hogy – miként az ismert belekerült, mint Pilátus a krédóba szólásmondás is jelzi – Júdea egykori véreskezű prokurátorának, a saját maga személye okán, nem sok vagy éppen semmi keresnivalója sem lenne a Credo-ban.

 

Azoknak, akik mélyebbre merülnének a témában, a következő tanulmányokat ajánlom:

Papp György: Az Úr Jézus Krisztus szenvedése a korai keresztyén hitvallásokban

Pásztori Kupán István: Az úgynevezett Niceai-Konstantinápolyi Hitvallás dogmatörténeti háttere

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://laudator.blog.hu/api/trackback/id/tr2012476193

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Életunt Cápa · http://eletuntcapa.blog.hu 2017.05.04. 11:37:19

Épp mostanában szembesültem én is Bach H-moll miséje kapcsán azzal, hogy mekkora "királyság" Pilátusnak lenni, hiszen a neve elhangzik minden misén, ezzel pedig elég hosszú időre megmarad a történelemben.

mcc 2017.05.04. 12:05:39

Mindenestre jó, hogy így ráérünk, egyetlen vessző kapcsán. Tudom, volt már egyetlen betű... és a királynét megölni nem kell félnetek...

A bulgakovi megközelítés mindenképpen humánusabb Pilátus irányában. Neki is megvoltak a maga problémái.

méhészborz · http://debi.blog.hu/ 2017.05.04. 15:30:40

Csak az a kérdésem, hogy Pilátus honnan a fenéből tudatta volna, hogy Krisztus hova fejlődik később?

Jakab.gipsz 2017.05.06. 10:08:03

Ezt a Jézus story-it , (történetet) nem elhinni kell, hanem megérteni, mert ész-játék nem pedig nyelv-játék !
Concedimus nulli (nisi Deo) - Nem hódolunk senki előtt (hacsak Isten előtt nem)