Laudator temporis acti

Concedo nulli

Egy fejedelem ne legyen illiberális!

2016. április 01. 07:44 - Elementarius

5054222_d1f802aaa7743898cae4174bc35a2d81_wm.jpg

A minap egy híres és egykor rendkívül népszerű könyvbe lapoztam bele, melyet a doctor verbosusnak  (beszédes doktor) nevezett szerzetes, Aegidius Romanus (1243-1316)  írt. A könyvet Aegidius Szép Fülöpnek, egykori tanítványának ajánlotta, afféle fejedelmeknek szánt füveskönyvként. Mi most az első könyv negyedik fejezetébe olvasunk bele, ahol a szerző olyan – szerinte idősekre jellemző – hibákat, erkölcsi fogyatékosságokat sorol fel, melyeket egy valamirevaló uralkodónak messziről kerülnie kell.

Az idős emberre, többek között - Aegidius szerint - az jellemző, hogy gyáva, kislelkű és (egyelőre hadd ne fordítsam le) illiberális.

Tovább
4 komment

Nyelvtan a kereszten

2016. március 23. 11:14 - Elementarius

jesus-plaque-wooden.png

Pilátus, ez  a minden sunyi, „ott rúg, ahol tud” hivatalnok prototípusa – mint köztudott – Jézus  keresztjére három nyelven íratta fel kicsinyes bosszúját: héberül, latinul és görögül (Jn.19,19-22). A bosszú előzékenységével legfelül héberül. Minket most a causa poenae, vagyis az ítélet oka kizárólag latin nyelven érdekel.

Tovább
7 komment

Gyulából Károly?

2016. március 15. 08:02 - Ledán M. István

gyulafehervar_8.JPG

Nem mondom, hogy az embernek torkában ver a szíve, mihelyt belép a gyulafehérvári várba, de valamiféle elfogódottságot mindenképpen észlelni kénytelen a szíve tájékán. Végül is Erdély egykori fővárosába érkezik, még akkor is, ha talán helyesebb inkább fejedelmi székvárosról vagy udvarról, mint fővárosról beszélni.

Tovább
2 komment

Tiltott szexpozíciók a középkorban

2016. január 16. 07:27 - Ledán M. István

adam-eve.jpg

Azzal nagyjából minden középkori teológus egyetértett, hogy a szex (és most kizárólag a házasságon belül gyakorolt szexről beszélünk) némely esetben – bocsánatos vagy éppen halálos – bűnnek tekintendő. Vita igazából csak arról folyt, hogy milyen esetekben számít bűnnek. Penyafort-i Raymundus szerint a házas ember mindösszesen négy okból él nemi életet:

Aliquando commiscentur conjuges causa suscipiandae prolis, aliquando causa reddendi debitum, aliquando causa incontinentiae sive vitandae fornicationis, aliquando causa exsaturandae libidinis. In primo et secundo casu nullum est peccatum. In tertio est veniale, in quarto mortale.

A házastársak olykor utódok vállalása végett elegyednek össze, olykor a házastársi kötelesség teljesítése végett, olykor mértéktelenségből, azaz a kurválkodás elkerülése végett, olykor meg a kéjsóvárság kielégítésére. Az első és második esetben nincs bűn. A harmadik esetben bocsánatos, a negyedikben halálos bűn van. (Summa de paenitentia et matrimonio – Áttekintés a bűnbánatról és a házasságról)

Tovább
59 komment

Aludj Jézus!

2015. december 17. 07:47 - Elementarius

Egy gyönyörű karácsonyi énekkel, illetve szövegével lepjük meg a Laudator olvasóit. Ez a kevésbé ismert ének, A Szűz bölcsődala vagy Dormi Jesu (aludj Jézus, bővebben az angol Wikin lehet róla olvasni) címet viseli, és magyarul most szólal(hat) meg először.

dormi_jesu.jpgA vers eredetileg egy flamand karcolóművész, Hyeronimus Wierix fametszetének kísérőszövege volt, melyen a kézimunkázó Szűzanya látható, illetve két angyal, akik éppen álomba ringatják a bölcsőben fekvő Jézust. A verset Coleridge, angol költő fedezte fel (újra), egy Mainz közeli katolikus  német faluban.  Coleridge egyébként azt állította, hogy a szöveg (mármint az ő fordításában) énekelhető az ismert  Adeste fideles, laeti triumphantes karácsonyi ének dallamára. Ám vagy egy egészen másik dalra gondolt, vagy teljesen botfüle volt, ami egy poéta esetében eléggé komoly hendikep.

Dormi, Jesu! Mater ridet

Quae tam dulcem somnum videt,

Dormi, Jesu! blandule!

Si non dormis, Mater plorat,

Inter fila cantans orat,

Blande, veni, somnule.

 

Tovább
Szólj hozzá!

Milyen volt a római dámák szőkesége?

2015. november 26. 05:47 - Elementarius

 

f36269a4116ef7c7cc4a342f3f5cc1bf3b6146d6.jpg

Kinek mi jut eszébe a szőkeségről?

Az örökké elérhetetlen Anna a Juhász Gyula-versből, persze. Vagy az angyali szőkeség, a dundi kis puttók a reneszánsz-festményeken. Esetleg a femme fatale, a szőke bombázó. De mi jutott vajon a szőkeségről eszükbe a rómaiaknak? Majdnem biztos, hogy nem a szőke istennők, Venus, Juno, vagy a szőke Akhilleusz, ez az ókori macsó, hanem a hetérák. Ezek a „művésznevű” szexrabszolgák, a Tyndariszok és Chloék, akiket egyébként törvény kötelezett arra, hogy, megkülönböztetésül a tisztes római nőktől, szőkére fessék a hajukat. Flava excutitur Chloe, érted kirúgnám a szőke Chloét – mondja Horatius Lydiának. Chloé nyilván hivatásos volt, akivel Horácunk a Lydiával való szakítás után vigasztalgatta magát. Ám ekkorra már nemcsak a hetérák szőkítették magukat, nemcsak a középosztálybeli nők, hanem az előkelő, nagy- és félvilági dámák is megirigyelték az aranysárga hajtincseket, persze nem ritkán a szőkeséggel együtt járó foglakozással egyetemben. Gyaníthatóan nem a tükör kedvéért festették a hajukat, már csak azért sem, mert – miként az Újszövetség mondja – tükör által homályosan láttak (1Kor.13,12), lévén, hogy a tükör akkortájt fényesre csiszolt ezüst vagy bronzlemez volt, mely egy bizonyos idő elteltével, az oxidálódás miatt, még elmosódottabb képet mutatott, mint egyébként. A férfiak azonban, akiknek kedvéért mindez történt, nem lelkesedtek osztatlanul a festett szépségért. Ovidius, a kora-császárkori költő például így korholta kedvesét:

 

Tovább
7 komment

Vale Laudator!

2015. október 29. 08:11 - Ledán M. István

the-comedy-and-tragedy-masks-acting-204493_194_178.jpgNemrég egyik posztomban azt ígértem, hogy egyszer majd elmesélem, hogyan kötöttem ki a Laudatoron. Ritkán történik meg, hogy együtt mozizunk az asszonnyal, de előfordul, hogy gyerekek a nagyszülőknél, meló semmi, és ilyenkor még arra is rávehető vagyok, hogy édes kettesben romantikus filmeket nézzek. Az egyik ilyen filmben ( a címére nem emlékszem) az egyik jelenet egy erotikus tartalmú csettelés volt, melyben előjött az angol „cum” szó. Nagyjából sejtettem, hogy mit jelenthet, így nem volt nagy kedvem pontosan utánanézni a dolognak. Ám akkor eszembe jutott a Popper sztori.

Tovább
12 komment

Debrecen, katolikusok nélkül és katolikusokkal

2015. október 20. 10:44 - Ledán M. István

1957_debrecen_preview.jpgJablonczay Lenke a Régimódi történetből, még a regény megírásának idején is, ádáz dühvel hajkurászta a mennyben Robert Townson angol botanikust, merthogy jámbor tudósunk azt találta mondani, hogy Debrecen lugubris tónusú város. Az még hagyján, hogy mondta (a szó elszáll), de le is írta (az meg ugye megmaradt), és hozzáfűzte azt is, hogy részéről érthetetlen: mi vehetett rá harmincezer embert, hogy egy olyan várost válasszon lakóhelyül, ahol se forrás, se folyó, se építőanyag nincsen? Engem feltehetően nem hajkurászna Lenke asszony a menny különböző szféráin keresztül, de egy rosszalló pillantást, azt hiszem, mindenképpen vetne rám. Már csak azért is, mert pillantásom eleddig csupán a főtér, a Nagytemplom és környéke számára volt. A legutóbbi alkalommal ez azért némileg változott.

Tovább
26 komment

„Közel az Olümposzhoz” – római sírkövek üzenete 3.

2015. szeptember 24. 07:39 - Ledán M. István

Video te alte spectare et velle in caelum migrare – Úgy látom magasabb igényeid vannak: az égbe akarsz feljutni. Cicero

 dsc03349.JPG

Pál apostolról olvassuk az Újszövetségben, hogy miközben Athénben a társaira várt, meglátogatta a város szentélyeit és „háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal.”(Ap.Csel.17,16) Vajon római tartózkodása alatt meglátogatta-e a nekropoliszokat is, vagy ha nem tette meg, nem ötlöttek-e szemébe, akaratlanul is, mondjuk a Via Appia-n sorakozó sírhelyek feliratai? Ha nem is állíthatjuk bizonyossággal, mindenestre erősen valószínűnek tarthatjuk.

Sorozatunk harmadik részében pozitív túlvilági képzeteket keresünk az Urbs és Itália síremlékein, és tesszük ezt ezúttal úgy (nemcsak a játék kedvéért, persze), hogy a szövegeket Pál apostol szemével olvassuk. Azon most nem akadunk fenn, hogy az apostol tudott vagy nem latinul (feltehetően tudott), már csak azért sem, mert egyrészt Itáliában is meglehetősen gyakoriak voltak a görög nyelvű sírfeliratok, másrészt meg az alább bemutatott latin sírszövegek csaknem mindegyikét görög nyelvű „változatban” is olvashatjuk.

Tovább
7 komment

"Édes álmot alszanak csupán" - római sírkövek üzenete 2.

2015. augusztus 26. 15:28 - Ledán M. István

Respice et crede: hoc est, sic est, aliud fieri non licet – Lásd és hidd: ez van, így van, másképpen nem lehet.

2130_2_2.jpg

Az ókori sírfeliratokon mintegy in flagranti érhetjük tetten az elhunytnak, illetve hozzátartozóinak túlvilághitét avagy annak hiányát. Vagy mégse egészen így van? Kevés dologban konzervatívabbak, konformistábbak az emberi közösségek, mint éppen a temetési szertarásokat, szokásokat illetően. És kevés dologban engednek inkább a klisészerű megfogalmazásoknak, mint a sírszövegek esetében.

Egynémely sírfelirat a halált örök vagy (amennyiben van visszatérés) rövid, illetve édes álomként jeleníti meg. Kérdés persze, hogy az édes álom mennyiben költői klisé, vagy eufémizmus, mely gyakorlatilag az én, az öntudat megsemmisüléséről beszél, vagy éppen sztereotip formula, „itt alussza örök álmát” értelemben, mely egy modern temetőben semmi közelebbit nem mond a halott, illetve hozzátartozói hitéről? Miként egy „a feltámadás reményében” típusú szöveg sem biztos, hogy egyértelműen az elhunyt feltámadás-hitéről beszél. Elképzelhető, hogy az édes álom az esetek többségében sztereotip vagy eufemisztikus kifejezés, ám adott esetben akár valamiféle csendes, „stand by”- létmódot is érthettek alatta.

Tovább
Szólj hozzá!

"Állj meg vándor!" - római sírkövek üzenete

2015. július 30. 09:33 - Ledán M. István

Qui legis hunc titulum, mortalem te esse memento. Ki olvasod ez írást, emlékezz arra, hogy halandó vagy.

8570472415_f099742e47_h.jpg

Több tucat (szinte kizárólag) római, többségükben latin nyelvű sírfeliratot fogok bemutatni a Kr. e. 2. század és a Kr.u. 3-4. század közötti időszakból. Ez valójában csupán egy nagyon szerény mintavétel, de még ez a szerény mintavétel is elég ahhoz, hogy nemcsak a képzetek sokfélesége és gazdagsága lepjen meg bennünket, hanem a különféle képzetek egymás melletti, egyidejű létezése, ill. e képzetek századokon átívelő perszisztálása is.

Tovább
6 komment

Barokk patika: a sarlatánság és a gyógyszerészet határán

2015. június 16. 10:20 - Ledán M. István

A Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaságnak van egy remek honlapja (a linket Mészáros Tamásnak köszönjük), melynek egyik utolsó cikke lajstromba szedte a székesfehérvári Fekete Sas patikamúzeum tégelyeinek és fiókjainak rövidített latin cimkéit. A Társaság, persze nemcsak lajstromozta a rövidített cimkéket (ennyitől még mi sem lennénk okosabbak), hanem rekonstruálta őket, sőt megadta az egyes gyógyszerek forrásául szolgáló növény vagy állat latin nevét is.

10445947_831619490210422_6619276075605231158_n.jpg

Tovább
2 komment

Vízvezeték és purgatórium

2015. június 02. 13:05 - Ledán M. István

folio_113v_purgatory.jpgEgy III.századi, kivégzésére váró keresztény nő, a börtönében naplót vezetett (ezek szerint a római katonák nem ismerték a hipist), melyben különös látomásait is lejegyezte. Ezek a látomások pszichológiailag is érdekesek lehetnek, de mi most másra figyelünk: utal-e a szöveg – nyomokban akár – arra, hogy a III. században már számoltak valamiféle purgatórium létezésével? Olvassunk bele Perpetua látomásába:

Tovább
Szólj hozzá!

Az istenek halnak, a teológia él

2015. május 07. 12:51 - Ledán M. István

Az Ószövetség egyik legmegragadóbb jövendőlését Mikeás könyvében olvashatjuk.

torah.jpgÉs lészen: az utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá.Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből.És sok népek között ítéletet tészen, és megfedd erős nemzeteket nagy messze földig és fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak.És kiki nyugszik az ő szőlője alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti őket, mert a Seregek Urának szája szólott. (Mik. 4, 1-4, Károli-fordítás)

A fenti szövegből hiányzik egy mondat, melyet szándékosan nem idéztem. Ez a mondat zárja, érzésem szerint, a jövendőlést, és messze nem egyértelmű, hogy miként is fordítsuk. A Károli fordításban ez áll:

Tovább
5 komment

Mielőtt megszólalt a kakas

2015. március 30. 07:23 - Ledán M. István

13726685_eb87982d983614669d29e0f38905eda2_l.jpgA Péter tagadásáról szóló bibliai történetekben talán az a legmeghökkentőbb, hogy Máté, Lukács és János a Márk evangélistánál szereplő két kakast egyetlen kakasra redukálja. Márknál ugyanis, aki kronológiai értelemben az első evangélista, két kakaskukorékolásról olvasunk, az első és a harmadik tagadás után, a három másik evangélista viszont csupán a harmadik tagadás után említi, hogy nyomban megszólalt a kakas. (Mt.26,69-75; Mk.14,66-72; Lk.22,56-62; Jn.18,15-18, 25-27)

Ez egy olyannyira jelentéktelen(nek tűnő) mozzanat, hogy az embernek önkéntelenül is szöget üt a fejébe: miért sokallották a Márk utáni evangélisták a két kakaskukorékolást? Miről akarták esetleg elfordítani olvasóik figyelmét?

Tovább
2 komment

Hogyan k@káltak a rómaiak?

2015. március 06. 13:47 - Ledán M. István

ephesuslatrins.JPGLegalább tíz éve nem fordultam meg hazai közvécében, így nem tudom, hogy a transzilván hazában, ez ügyben milyen állapotok uralkodnak mostanság. Évekkel ezelőtt, ha már mindenképpen rá kellett szánnunk magunkat, hogy meglátogassunk egy ilyen közintézményt, a vécésnéni kezünkbe nyomott másfélarasznyi, közepesen durva smirglipapírra emlékeztető toalettpapírt, mely körülbelül ugyanazt az élményt nyújtotta, mint a régi görögöknek a kő (három kő elég ahhoz, hogy az ember kitörölje – tartotta az ógörög szólás-mondás, állítólag), aztán, ha találtunk egy talpalatnyi tiszta helyet, leguggolhattunk és könnyíthettünk magunkon. (Hát nem magányos elmélkedésre találták ki ezeket a helyeket!) De talpalatnyi tiszta hely rendszerint nem akadt az intézményben. Ilyenkor az ember bosszankodhatott, hogy miért is kellett engednie zsugori hajlamának, miért nem kért inkább egy kávét a sarki csehóban, lazítva egyúttal a természeti szükségszerűségen is. Hát ehhez képest egy római forica (közvécé) maga volt a higiénia paradicsoma.

Tovább
13 komment

Tetkólatin

2015. február 14. 08:23 - Ledán M. István

Nem mondhatnám, hogy különösebben bámulni szoktam a tetoválásokat, de feltűnt, hogy újabban egyre népszerűbbek a szöveges tetkók. Talán mert kifejezőbbek, figyelemfelketőbbek a különféle ábráknál, szimbólumoknál. Afféle mottók, melyekkel viselőjük azonosul vagy azonosulni kíván. Bármennyire meglepő: egyre népszerűbbek a latin nyelvű tetkók is. Talán, mert a latin nyelv (legalábbis az európai kultúr-és vonzáskörben) egyszerre ismerős (valamelyest) és egzotikus. A latin nyelvű tetkók népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint egy angol nyelvterületen megjelent könyv, mely a Latin quotes for tattoos címet viseli. A különböző testrészekre kívánkozó mondások, aforizmák mellé a szerkesztő nyilván fordítást is mellékelt, mi meg eldönthetjük, hogy Caesart, Vergiliust, Horatiust vagy éppen Szókrátészt tetováljunk-e magunkra. Ám ha az ember csak úgy beállít egy szalonba azzal, hogy neki valami latin kéne, könnyen porul járhat. (Vásárra viszi a bőrét, hi-hi!) A legtöbb szalonban ugyanis valószínűleg csupán egy hosszabb vagy rövidebb lista van a választható latin szövegekkel, már ha egyáltalán. Mi most elmondjuk, hogy milyen latin szöveget ne, vagy hogyan ne tetoválj magadra. És adunk persze (mintegy mellesleg) néhány remek tippet is.

Kezdjünk egy pasassal, aki mindjárt három halmaznyi latin (köz)mondást vagy majdnem-(köz)mondást tetováltatott magára. Sok ez a jóból, főként ha egy-két gikszer is becsúszik a szövegekbe. Miközben – egyúttal a reggeli tornát is kipipálva – böngésztem az aforizmákat, azon izgultam, hogy vajon benne lesz-e valamelyik halmazban a ne quid nimis (semmit sem túlságosan)? Fájdalom, nincs benne: így nyerítés helyett be kell érnünk csöndes somolygással.

83422aba4e389aa185cc8fab44e31b87.jpg

Tovább
14 komment

Szarvaslesen Caesarral

2015. január 31. 09:01 - Palatinus Lili

caesar.jpgFenn, a hideg északon, távol a napsütötte, édes Rómától, különös vadak élnek. Tudta ezt már Hérodotosz, meg Eratosthenes is, a görög szerzők Orcynának nevezik ezt a vidéket. Itt az emberek nem hordanak togát, nem ismerik a hexametert, sőt valami egészen borzalmas nyelvet beszélnek. Az ismert világon túli világ bizonytalan, kiszámíthatatlan és legfőképp veszélyes. A felderítéséhez igazi férfi kell. Aki kalandvágyó, bátor, de mindenek előtt józan fejjel és eredeti római sasorral veti ádáz tekintetét az ismeretlen sötét, havas mélységébe. Válasszuk útitársul Iulius Caesart a kalandos úthoz! Kérem az utazáshoz mindenki tegye félre a racionális gondolatait, ez egy képzeletbeli kirándulás!

Caesar Commentarii de bello Gallico, Feljegyzések a gall háborúról című írása a latin nyelvtankönyvek kedvelt témája. Egy kis druida vérengzés minden bizonnyal felpezsdíti a tanuló ifjúság vérét, beindítja a sok ragozástól megfáradt képzeletet. Mindez remek kedvcsináló, hogy az ember rávesse magát a teljes műre és Caesarral tartson – többek között – a hercynai erdőbe. A Rhenustól (Rajna) a Vistuláig húzódó hatalmas erdőség ezer titkot rejt. Az erdőn széltében átkelni kilenc napig tart, bár ezek a garumot sosem kóstolt vadak nem ismerik az útmértéket. Ám az itteniek szerint hatvan napi gyaloglással sem lehet átkelni az egyik végéből a másikba, sőt, igazából senki sem tudja, hogy mekkora is ez az erdő. Több néppel is megismerkedhetünk: itt élnek a tectosas volcak (Volcae Tectosages occupaverunt atque ibi consederunt), a szomszédban a helvétek, rauracusok dacusok és anarsok (Volcae Tectosages occupaverunt atque ibi consederunt). A tectosas volcák jó harcosok és igazságos emberek hírében állnak, de azért jobb őket elkerülni. Caesar bejárta ezt a vidéket, és hiába készült fel alaposan a rendelkezésére álló forrásokból, az erdő titkai őt is lenyűgözték. A különös embereken túl, az erdőben hemzsegnek a különös állatok!

Tovább
1 komment

Nebáncsvirág és evangélium

2015. január 12. 15:18 - Ledán M. István

titian_-_noli_me_tangere_-_google_art_project.jpg

 

Ne érints (meg) engem - János evangéliuma szerint ezt mondta a feltámadott Jézus Mária Magdalénának. A mondat latin fordításban vált ismertté (noli me tangere), és ma már a túlérzékeny, az afféle nebáncsvirág-emberre szoktuk leginkább alkalmazni.

 

 

 

 

Így nevezik egyébként, tudományosan, az erdei nebáncsvirágot (impatiens noli tangere), nyilván törékenysége miatt, de így nevezték a középkorban a cancer absconditust ( rejtett, rejtőzködő rák), mely annál súlyosabb lett, minél inkább kúrálni próbálták.

Ám a noli me tangere érinthetetlenséget is jelent, ha úgy tetszik tabut, olyan személyt vagy jelenséget, akihez vagy amihez nem szabad/nem illik/nem tanácsos hozzányúlni. Úgy tűnik, hogy János evangéliumában a feltámadott Jézus ilyen érinthetetlen személy, vagyis a noli me tangere későbbi jelentéseivel közeledve a szöveghez, azt mondhatnánk: az evangélium ismeri és helyesli az érinthetetlenséget, a tabut.

Tovább
3 komment

Megbukott-e a Római Birodalom?

2015. január 06. 10:51 - Ledán M. István

25915_romulus-augustulus.jpg

 

Előnyben vannak-e a kortársak egy-egy saját korukban történő esemény értékelésénél vagy úgy forognak az orruk előtt végbemenő események útvesztőiben, mint vajda a labodában? Másként fogalmazva: egy történelmi esemény belülről vagy kívülről érthető meg jobban, közelről vagy távlatból?

 

 

 

 

Ezt a kérdést feszegeti Lucian Boia, neves román történész „ Játék a múlttal” c. esszékötetének egyik írásában. Boia tanár urat egyébként aligha nekünk kell bemutatni a magyar közönségnek, lévén, hogy nagyobb port karvart munkái magyar nyelven is hozzáférhetőek, és igen népszerűek. A bukaresti történész akkor csapot először a lecsóba, amikor olyan nemzeti mítoszokat piszkált meg, mint a dák-római kontinuitáselmélet vagy a Mihály vajda alatti (1600) egyesülés. Magyar nyelven a következő munkái olvashatók:Történelem és mítosz a román köztudatban, Miért más Románia, A Nyugat hanyatlása.

odovacar_ravenna_477.jpgA 476-os dátumra úgy szokás tekinteni, mint az európai történelem egyik legfontosabb fordulópontjára, minthogy ekkor bukott meg a világtörténelem legnagyobb és leghosszabb életű politikai konstrukciója, a Római Birodalom. Eltűnt az antik kultúra, Itália fórumain megjelentek a barbárok, és beköszöntött a sötét középkor. Ám úgy tűnik, ebből a kortársak mit sem vettek észre. Nem is vehettek, mert 476 augusztus 23.-án mindössze annyi történt, hogy Odoaker, vagy pontosabban Flavius Odoaker száműzte Romulus Augustulus császárt. Az sem lett volna egyébként szokatlan, ha Odoaker történetesen a császár trónjára ül, mivelhogy nem ő lett volna az első idegen származású császár. De nem ez történt. Odoakernek első dolga az volt, hogy elküldte a császári jelvényeket Konstantinápolyba, Zénó császárnak, azzal az üzenettel, hogy egy imperátor elég a világnak. Nem szüntette meg a szenátust, nem törölte el a consuli hivatalt, közigazgatásilag maradt minden a régiben. Fél évszázaddal később, már Theuderich alatt, gótok még mindig nem lehettek szenátorok, nem köthettek vegyesházaságot római polgárokkal és (keletrómai)császári engedély nélkül nem kaphattak római polgárjogot sem. Boethius, teljes joggal, római polgárnak tartja magát, és aranykori latinsággal ír verset és prózát. Mi változott hát, azonkívül, hogy Odoaker, csupán Dux Italiae-ként is ténylegesebb hatalommal bírt, mint Augustulus imperatorként? Nemcsak Procillus Cotta, ravennai mészáros nem észlelhetett semmiféle érdemi változást, akinek éppúgy ment az üzlete, mint eladdig, de az előkelők, a politikai elit sem.

Tovább
17 komment

Kulináris kalandok, egy kis latinnal fűszerezve

2015. január 02. 07:32 - Palatinus Lili

Amennyiben a flamingós-receptre vagy kíváncsi, görgess azonnal a cikk végéhez!

romecuisine.jpg

Szenvedélyes szeretetem az ókori római kultúra iránt néha egész izgalmas szálakat sző az életembe. Bármit hajlandó vagyok kipróbálni, ami „rómás”, bármit megkóstolok és felveszek szenvedélyem tárgyában. Minden érzékszervemen keresztül szeretném felszippantani ezt a kultúrát, ezt a világot. Természetesen a latin nyelv tanulása a kezdetek kezdete, de egy igazi rajongónak mindig több és több kell.

Tovább
4 komment

Milyen kenyeret kérünk a Miatyánkban?

2014. december 02. 10:14 - Ledán M. István

2fish5loaves.jpgTermészetesen naponként az aznapit, mondhatnánk. Nem mellesleg így kontextusban olvasnánk a szöveget, minthogy ez a kérés teljesen harmonizál egyrészt Jézus tanításával, miszerint elég minden napnak a maga baja ( Mt.6,34), másrészt az ősi zsidó hagyománnyal, hiszen az izraeliták a pusztában – mint tudjuk – a mannából csak aznapra valót szedve, „napról-napra” éltek.

Tovább
3 komment

Ahol te Gaius, én Gaia...

2014. október 30. 07:36 - Palatinus Lili

Mi a hosszú és boldog házasság titka? Erről még Ovidius sem mond semmi biztosat, pedig amilyen harmóniában ábrázolja Baucis és Philemon élethosszig tartó, szeretetteli házasságát, azt gondolom, tudhatja. Talán mert jól választottak, vagy a szüleik választották ki őket egymásnak? Erről évezredek óta folyik a vita, és nem hiszem, hogy egyhamar megegyezhetünk a sikeres házasság receptjében.

Kép1.jpgOvidius hatalmas érzelmei és érzékisége nem fért le a konzervatív, a régi erkölcsöket helyreállítani igyekvő Augustus torkán. Ennek a történetnek egy szomorú száműzetés lett a vége, mi viszont ma is meríthetünk Ovidius napjainkban is aktuális, élő, élettel teli művészetéből. Augustus korára az erkölcsök lazultak, a régi erények feledésbe merültek. A jegyesség felbontására, a válásra, a kicsapongásra és nem rómaihoz méltó életre már Augustus kora előtt is volt példa, ő voltaképpen egy létező problémát fogalmazott meg. A császár úgy látta jónak, hogy ezeknek a kicsapongásoknak gátat kell vetni, és a saját családján keresztül is igyekezett újra divatba hozni a régi eszméket. Ovidius vele szemben megbotránkoztatóan szabad szellemű, a legkevésbé sem az új császári propagandának megfelelően ábrázolja a szerelmet, az életet. És mégsem: hiszen itt van Baucis és Philemon története, akik épp az örök szerelmükkel, az egybefonódó életükkel mutatnak rá, hogy igenis létezik örök szerelem. Csak nem így szokták ábrázolni.

Tovább
2 komment

Élő latin

2014. szeptember 25. 07:10 - Ledán M. István

in aeternum.jpgHa a latinról, mint holt, vagy mint valamiképpen továbbélő nyelvről beszélünk, természetesen arra gondolunk...de mire is? Mert messze nem egyértelmű, hogy mit értünk azon, hogy holt, illetve, hogy bizonyos értelemben élő nyelv a latin. A holt és élő, a nyelvvel kapcsolatban, nyilván metaforák, azaz semmilyen pontosan körülhatárolt dolgot nem közölhetnek egy nyelvre alkalmazva, már csak azért sem, mert konkrét értelmükben is eléggé titokzatos és megfoghatatlan dolgokat jelölnek.

Tovább
7 komment

A Laudator az Ön városát is bemutatja

2014. szeptember 12. 18:23 - Ledán M. István

Talán emlékeztek még a kicsit ábrándos, kicsit nosztalgikus városnézős posztokra, melyekben – hogy úgy mondjam – latin szemüvegen át nézhettetek szét Brassóban (itt), Nagyszebenben (itt) legutóbb pedig Kassán (itt).

18nuagpdgb3fdjpg_1.jpg

Szívesen csinálnék hasonló posztot, bármelyik városról, ahová nem jutottam el vagy egyhamar nem is fogok. Szóval, küldjetek nekem fotókat városotok latin feliratairól, én meg felcsapok idegenvezetőnek, és úgy mutatom be városotokat, ahogy eleddig még – ha netán jártak is ott olvasóink – nem látták.

A bejegyzés fölött, a nicknévre ( Stephanus Nugator) kattintva, küldhettek üzenetet nekem, de akár kommentben is jelezhetitek, hogy láttok fantáziát a történetben.

Ne felejtsétek: az igazi patriotizmus mindig a lokálpatriotizmus. Várom tehát a lelkes lokálpatrióták visszajelzéseit.

Szólj hozzá!