Concedimus nulli (nisi Deo) - Nem hódolunk senki előtt (hacsak Isten előtt nem)

2015. július 30. 09:33 - Ledán M. István

"Állj meg vándor!" - római sírkövek üzenete

Qui legis hunc titulum, mortalem te esse memento. Ki olvasod ez írást, emlékezz arra, hogy halandó vagy.

8570472415_f099742e47_h.jpg

Több tucat (szinte kizárólag) római, többségükben latin nyelvű sírfeliratot fogok bemutatni a Kr. e. 2. század és a Kr.u. 3-4. század közötti időszakból. Ez valójában csupán egy nagyon szerény mintavétel, de még ez a szerény mintavétel is elég ahhoz, hogy nemcsak a képzetek sokfélesége és gazdagsága lepjen meg bennünket, hanem a különféle képzetek egymás melletti, egyidejű létezése, ill. e képzetek századokon átívelő perszisztálása is.

Tovább
6 komment
2015. június 16. 10:20 - Ledán M. István

Barokk patika: a sarlatánság és a gyógyszerészet határán

A Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaságnak van egy remek honlapja (a linket Mészáros Tamásnak köszönjük), melynek egyik utolsó cikke lajstromba szedte a székesfehérvári Fekete Sas patikamúzeum tégelyeinek és fiókjainak rövidített latin cimkéit. A Társaság, persze nemcsak lajstromozta a rövidített cimkéket (ennyitől még mi sem lennénk okosabbak), hanem rekonstruálta őket, sőt megadta az egyes gyógyszerek forrásául szolgáló növény vagy állat latin nevét is.

10445947_831619490210422_6619276075605231158_n.jpg

Tovább
2 komment
2015. június 02. 13:05 - Ledán M. István

Vízvezeték és purgatórium

folio_113v_purgatory.jpgEgy III.századi, kivégzésére váró keresztény nő, a börtönében naplót vezetett (ezek szerint a római katonák nem ismerték a hipist), melyben különös látomásait is lejegyezte. Ezek a látomások pszichológiailag is érdekesek lehetnek, de mi most másra figyelünk: utal-e a szöveg – nyomokban akár – arra, hogy a III. században már számoltak valamiféle purgatórium létezésével? Olvassunk bele Perpetua látomásába:

Tovább
Szólj hozzá!
2015. május 07. 12:51 - Ledán M. István

Az istenek halnak, a teológia él

Az Ószövetség egyik legmegragadóbb jövendőlését Mikeás könyvében olvashatjuk.

torah.jpgÉs lészen: az utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá.Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből.És sok népek között ítéletet tészen, és megfedd erős nemzeteket nagy messze földig és fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak.És kiki nyugszik az ő szőlője alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti őket, mert a Seregek Urának szája szólott. (Mik. 4, 1-4, Károli-fordítás)

A fenti szövegből hiányzik egy mondat, melyet szándékosan nem idéztem. Ez a mondat zárja, érzésem szerint, a jövendőlést, és messze nem egyértelmű, hogy miként is fordítsuk. A Károli fordításban ez áll:

Tovább
5 komment
2015. március 30. 07:23 - Ledán M. István

Mielőtt megszólalt a kakas

13726685_eb87982d983614669d29e0f38905eda2_l.jpgA Péter tagadásáról szóló bibliai történetekben talán az a legmeghökkentőbb, hogy Máté, Lukács és János a Márk evangélistánál szereplő két kakast egyetlen kakasra redukálja. Márknál ugyanis, aki kronológiai értelemben az első evangélista, két kakaskukorékolásról olvasunk, az első és a harmadik tagadás után, a három másik evangélista viszont csupán a harmadik tagadás után említi, hogy nyomban megszólalt a kakas. (Mt.26,69-75; Mk.14,66-72; Lk.22,56-62; Jn.18,15-18, 25-27)

Ez egy olyannyira jelentéktelen(nek tűnő) mozzanat, hogy az embernek önkéntelenül is szöget üt a fejébe: miért sokallották a Márk utáni evangélisták a két kakaskukorékolást? Miről akarták esetleg elfordítani olvasóik figyelmét?

Tovább
Szólj hozzá!
2015. március 06. 13:47 - Ledán M. István

Hogyan csokiztak a rómaiak?

ephesuslatrins.JPGLegalább tíz éve nem fordultam meg hazai közvécében, így nem tudom, hogy a transzilván hazában, ez ügyben milyen állapotok uralkodnak mostanság. Évekkel ezelőtt, ha már mindenképpen rá kellett szánnunk magunkat, hogy meglátogassunk egy ilyen közintézményt, a vécésnéni kezünkbe nyomott másfélarasznyi, közepesen durva smirglipapírra emlékeztető toalettpapírt, mely körülbelül ugyanazt az élményt nyújtotta, mint a régi görögöknek a kő (három kő elég ahhoz, hogy az ember kitörölje – tartotta az ógörög szólás-mondás, állítólag), aztán, ha találtunk egy talpalatnyi tiszta helyet, leguggolhattunk és könnyíthettünk magunkon. (Hát nem magányos elmélkedésre találták ki ezeket a helyeket!) De talpalatnyi tiszta hely rendszerint nem akadt az intézményben. Ilyenkor az ember bosszankodhatott, hogy miért is kellett engednie zsugori hajlamának, miért nem kért inkább egy kávét a sarki csehóban, lazítva egyúttal a természeti szükségszerűségen is. Hát ehhez képest egy római forica (közvécé) maga volt a higiénia paradicsoma.

Tovább
13 komment
2015. február 14. 08:23 - Ledán M. István

Tetkólatin

Nem mondhatnám, hogy különösebben bámulni szoktam a tetoválásokat, de feltűnt, hogy újabban egyre népszerűbbek a szöveges tetkók. Talán mert kifejezőbbek, figyelemfelketőbbek a különféle ábráknál, szimbólumoknál. Afféle mottók, melyekkel viselőjük azonosul vagy azonosulni kíván. Bármennyire meglepő: egyre népszerűbbek a latin nyelvű tetkók is. Talán, mert a latin nyelv (legalábbis az európai kultúr-és vonzáskörben) egyszerre ismerős (valamelyest) és egzotikus. A latin nyelvű tetkók népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint egy angol nyelvterületen megjelent könyv, mely a Latin quotes for tattoos címet viseli. A különböző testrészekre kívánkozó mondások, aforizmák mellé a szerkesztő nyilván fordítást is mellékelt, mi meg eldönthetjük, hogy Caesart, Vergiliust, Horatiust vagy éppen Szókrátészt tetováljunk-e magunkra. Ám ha az ember csak úgy beállít egy szalonba azzal, hogy neki valami latin kéne, könnyen porul járhat. (Vásárra viszi a bőrét, hi-hi!) A legtöbb szalonban ugyanis valószínűleg csupán egy hosszabb vagy rövidebb lista van a választható latin szövegekkel, már ha egyáltalán. Mi most elmondjuk, hogy milyen latin szöveget ne, vagy hogyan ne tetoválj magadra. És adunk persze (mintegy mellesleg) néhány remek tippet is.

Kezdjünk egy pasassal, aki mindjárt három halmaznyi latin (köz)mondást vagy majdnem-(köz)mondást tetováltatott magára. Sok ez a jóból, főként ha egy-két gikszer is becsúszik a szövegekbe. Miközben – egyúttal a reggeli tornát is kipipálva – böngésztem az aforizmákat, azon izgultam, hogy vajon benne lesz-e valamelyik halmazban a ne quid nimis (semmit sem túlságosan)? Fájdalom, nincs benne: így nyerítés helyett be kell érnünk csöndes somolygással.

83422aba4e389aa185cc8fab44e31b87.jpg

Tovább
14 komment
2015. január 31. 09:01 - Palatinus Lili

Szarvaslesen Caesarral

caesar.jpgFenn, a hideg északon, távol a napsütötte, édes Rómától, különös vadak élnek. Tudta ezt már Hérodotosz, meg Eratosthenes is, a görög szerzők Orcynának nevezik ezt a vidéket. Itt az emberek nem hordanak togát, nem ismerik a hexametert, sőt valami egészen borzalmas nyelvet beszélnek. Az ismert világon túli világ bizonytalan, kiszámíthatatlan és legfőképp veszélyes. A felderítéséhez igazi férfi kell. Aki kalandvágyó, bátor, de mindenek előtt józan fejjel és eredeti római sasorral veti ádáz tekintetét az ismeretlen sötét, havas mélységébe. Válasszuk útitársul Iulius Caesart a kalandos úthoz! Kérem az utazáshoz mindenki tegye félre a racionális gondolatait, ez egy képzeletbeli kirándulás!

Caesar Commentarii de bello Gallico, Feljegyzések a gall háborúról című írása a latin nyelvtankönyvek kedvelt témája. Egy kis druida vérengzés minden bizonnyal felpezsdíti a tanuló ifjúság vérét, beindítja a sok ragozástól megfáradt képzeletet. Mindez remek kedvcsináló, hogy az ember rávesse magát a teljes műre és Caesarral tartson – többek között – a hercynai erdőbe. A Rhenustól (Rajna) a Vistuláig húzódó hatalmas erdőség ezer titkot rejt. Az erdőn széltében átkelni kilenc napig tart, bár ezek a garumot sosem kóstolt vadak nem ismerik az útmértéket. Ám az itteniek szerint hatvan napi gyaloglással sem lehet átkelni az egyik végéből a másikba, sőt, igazából senki sem tudja, hogy mekkora is ez az erdő. Több néppel is megismerkedhetünk: itt élnek a tectosas volcak (Volcae Tectosages occupaverunt atque ibi consederunt), a szomszédban a helvétek, rauracusok dacusok és anarsok (Volcae Tectosages occupaverunt atque ibi consederunt). A tectosas volcák jó harcosok és igazságos emberek hírében állnak, de azért jobb őket elkerülni. Caesar bejárta ezt a vidéket, és hiába készült fel alaposan a rendelkezésére álló forrásokból, az erdő titkai őt is lenyűgözték. A különös embereken túl, az erdőben hemzsegnek a különös állatok!

Tovább
1 komment
2015. január 12. 15:18 - Ledán M. István

Nebáncsvirág és evangélium

titian_-_noli_me_tangere_-_google_art_project.jpg

 

Ne érints (meg) engem - János evangéliuma szerint ezt mondta a feltámadott Jézus Mária Magdalénának. A mondat latin fordításban vált ismertté (noli me tangere), és ma már a túlérzékeny, az afféle nebáncsvirág-emberre szoktuk leginkább alkalmazni.

 

 

 

 

Így nevezik egyébként, tudományosan, az erdei nebáncsvirágot (impatiens noli tangere), nyilván törékenysége miatt, de így nevezték a középkorban a cancer absconditust ( rejtett, rejtőzködő rák), mely annál súlyosabb lett, minél inkább kúrálni próbálták.

Ám a noli me tangere érinthetetlenséget is jelent, ha úgy tetszik tabut, olyan személyt vagy jelenséget, akihez vagy amihez nem szabad/nem illik/nem tanácsos hozzányúlni. Úgy tűnik, hogy János evangéliumában a feltámadott Jézus ilyen érinthetetlen személy, vagyis a noli me tangere későbbi jelentéseivel közeledve a szöveghez, azt mondhatnánk: az evangélium ismeri és helyesli az érinthetetlenséget, a tabut.

Tovább
3 komment
2015. január 06. 10:51 - Ledán M. István

Megbukott-e a Római Birodalom?

25915_romulus-augustulus.jpg

 

Előnyben vannak-e a kortársak egy-egy saját korukban történő esemény értékelésénél vagy úgy forognak az orruk előtt végbemenő események útvesztőiben, mint vajda a labodában? Másként fogalmazva: egy történelmi esemény belülről vagy kívülről érthető meg jobban, közelről vagy távlatból?

 

 

 

 

Ezt a kérdést feszegeti Lucian Boia, neves román történész „ Játék a múlttal” c. esszékötetének egyik írásában. Boia tanár urat egyébként aligha nekünk kell bemutatni a magyar közönségnek, lévén, hogy nagyobb port karvart munkái magyar nyelven is hozzáférhetőek, és igen népszerűek. A bukaresti történész akkor csapot először a lecsóba, amikor olyan nemzeti mítoszokat piszkált meg, mint a dák-római kontinuitáselmélet vagy a Mihály vajda alatti (1600) egyesülés. Magyar nyelven a következő munkái olvashatók:Történelem és mítosz a román köztudatban, Miért más Románia, A Nyugat hanyatlása.

odovacar_ravenna_477.jpgA 476-os dátumra úgy szokás tekinteni, mint az európai történelem egyik legfontosabb fordulópontjára, minthogy ekkor bukott meg a világtörténelem legnagyobb és leghosszabb életű politikai konstrukciója, a Római Birodalom. Eltűnt az antik kultúra, Itália fórumain megjelentek a barbárok, és beköszöntött a sötét középkor. Ám úgy tűnik, ebből a kortársak mit sem vettek észre. Nem is vehettek, mert 476 augusztus 23.-án mindössze annyi történt, hogy Odoaker, vagy pontosabban Flavius Odoaker száműzte Romulus Augustulus császárt. Az sem lett volna egyébként szokatlan, ha Odoaker történetesen a császár trónjára ül, mivelhogy nem ő lett volna az első idegen származású császár. De nem ez történt. Odoakernek első dolga az volt, hogy elküldte a császári jelvényeket Konstantinápolyba, Zénó császárnak, azzal az üzenettel, hogy egy imperátor elég a világnak. Nem szüntette meg a szenátust, nem törölte el a consuli hivatalt, közigazgatásilag maradt minden a régiben. Fél évszázaddal később, már Theuderich alatt, gótok még mindig nem lehettek szenátorok, nem köthettek vegyesházaságot római polgárokkal és (keletrómai)császári engedély nélkül nem kaphattak római polgárjogot sem. Boethius, teljes joggal, római polgárnak tartja magát, és aranykori latinsággal ír verset és prózát. Mi változott hát, azonkívül, hogy Odoaker, csupán Dux Italiae-ként is ténylegesebb hatalommal bírt, mint Augustulus imperatorként? Nemcsak Procillus Cotta, ravennai mészáros nem észlelhetett semmiféle érdemi változást, akinek éppúgy ment az üzlete, mint eladdig, de az előkelők, a politikai elit sem.

Tovább
16 komment
2015. január 02. 07:32 - Palatinus Lili

Kulináris kalandok, egy kis latinnal fűszerezve

Amennyiben a flamingós-receptre vagy kíváncsi, görgess azonnal a cikk végéhez!

romecuisine.jpg

Szenvedélyes szeretetem az ókori római kultúra iránt néha egész izgalmas szálakat sző az életembe. Bármit hajlandó vagyok kipróbálni, ami „rómás”, bármit megkóstolok és felveszek szenvedélyem tárgyában. Minden érzékszervemen keresztül szeretném felszippantani ezt a kultúrát, ezt a világot. Természetesen a latin nyelv tanulása a kezdetek kezdete, de egy igazi rajongónak mindig több és több kell.

Tovább
4 komment
2014. december 02. 10:14 - Ledán M. István

Milyen kenyeret kérünk a Miatyánkban?

2fish5loaves.jpgTermészetesen naponként az aznapit, mondhatnánk. Nem mellesleg így kontextusban olvasnánk a szöveget, minthogy ez a kérés teljesen harmonizál egyrészt Jézus tanításával, miszerint elég minden napnak a maga baja ( Mt.6,34), másrészt az ősi zsidó hagyománnyal, hiszen az izraeliták a pusztában – mint tudjuk – a mannából csak aznapra valót szedve, „napról-napra” éltek.

Tovább
3 komment
2014. október 30. 07:36 - Palatinus Lili

Ahol te Gaius, én Gaia...

Mi a hosszú és boldog házasság titka? Erről még Ovidius sem mond semmi biztosat, pedig amilyen harmóniában ábrázolja Baucis és Philemon élethosszig tartó, szeretetteli házasságát, azt gondolom, tudhatja. Talán mert jól választottak, vagy a szüleik választották ki őket egymásnak? Erről évezredek óta folyik a vita, és nem hiszem, hogy egyhamar megegyezhetünk a sikeres házasság receptjében.

Kép1.jpgOvidius hatalmas érzelmei és érzékisége nem fért le a konzervatív, a régi erkölcsöket helyreállítani igyekvő Augustus torkán. Ennek a történetnek egy szomorú száműzetés lett a vége, mi viszont ma is meríthetünk Ovidius napjainkban is aktuális, élő, élettel teli művészetéből. Augustus korára az erkölcsök lazultak, a régi erények feledésbe merültek. A jegyesség felbontására, a válásra, a kicsapongásra és nem rómaihoz méltó életre már Augustus kora előtt is volt példa, ő voltaképpen egy létező problémát fogalmazott meg. A császár úgy látta jónak, hogy ezeknek a kicsapongásoknak gátat kell vetni, és a saját családján keresztül is igyekezett újra divatba hozni a régi eszméket. Ovidius vele szemben megbotránkoztatóan szabad szellemű, a legkevésbé sem az új császári propagandának megfelelően ábrázolja a szerelmet, az életet. És mégsem: hiszen itt van Baucis és Philemon története, akik épp az örök szerelmükkel, az egybefonódó életükkel mutatnak rá, hogy igenis létezik örök szerelem. Csak nem így szokták ábrázolni.

Tovább
2 komment
2014. október 25. 08:47 - Ledán M. István

A mennyből kiebrudalt pápa

 AVAGY EGYHÁZKRITIKA A XVI.SZÁZADBAN

 

5kiuzetes.jpgA „Julius exclusus de caelis” c. szatírának igencsak jót tett az anonimitás. Ennyire gyilkos, ennyire lehengerlő semmi esetre se lehetett volna, ha Erasmus mester a nevét is adja hozzá. De a nevén kívül mindent beleadott, amit csak szeretünk benne: fergeteges poénok, sziporkázó szójátékok, bravúros dialóguskezelés teszik különleges szellemi csemegévé ezt az írást. Egyébként a név névtelenül is kötelezte Dezsőnket, azaz vitriolos ugyan a dialógus, de sehol, még egy félmondat erejéig sem közönséges.

A szatírában Szent Péter beszélget Gyula pápával a mennyország kapujában. Ehhez a beszélgetéshez fűz olykor csípos megjegyzéseket Genius, a pápa védőszelleme (géniusza), akinek a természetéről a dialógus végén közelebbit is megtudunk.

Az alábbi részleteket kedvcsinálónak szánom a teljes dialógus elolvasásához, melyet egy jónevű filosz fordításában ( többet nem árulhatok el) hamarosan olvashatunk majd. Addig is, aki teheti, latinul mindenképpen olvassa el.

 

Tovább
1 komment
2014. szeptember 25. 07:10 - Ledán M. István

Élő latin

in aeternum.jpgHa a latinról, mint holt, vagy mint valamiképpen továbbélő nyelvről beszélünk, természetesen arra gondolunk...de mire is? Mert messze nem egyértelmű, hogy mit értünk azon, hogy holt, illetve, hogy bizonyos értelemben élő nyelv a latin. A holt és élő, a nyelvvel kapcsolatban, nyilván metaforák, azaz semmilyen pontosan körülhatárolt dolgot nem közölhetnek egy nyelvre alkalmazva, már csak azért sem, mert konkrét értelmükben is eléggé titokzatos és megfoghatatlan dolgokat jelölnek.

Tovább
7 komment
2014. szeptember 12. 18:23 - Ledán M. István

A Laudator az Ön városát is bemutatja

Talán emlékeztek még a kicsit ábrándos, kicsit nosztalgikus városnézős posztokra, melyekben – hogy úgy mondjam – latin szemüvegen át nézhettetek szét Brassóban (itt), Nagyszebenben (itt) legutóbb pedig Kassán (itt).

18nuagpdgb3fdjpg_1.jpg

Szívesen csinálnék hasonló posztot, bármelyik városról, ahová nem jutottam el vagy egyhamar nem is fogok. Szóval, küldjetek nekem fotókat városotok latin feliratairól, én meg felcsapok idegenvezetőnek, és úgy mutatom be városotokat, ahogy eleddig még – ha netán jártak is ott olvasóink – nem látták.

A bejegyzés fölött, a nicknévre ( Stephanus Nugator) kattintva, küldhettek üzenetet nekem, de akár kommentben is jelezhetitek, hogy láttok fantáziát a történetben.

Ne felejtsétek: az igazi patriotizmus mindig a lokálpatriotizmus. Várom tehát a lelkes lokálpatrióták visszajelzéseit.

Szólj hozzá!
2014. szeptember 09. 09:02 - Palatinus Lili

Úti kisokos gladiátorviadalokhoz

0117.jpgCicero szerint „gyűlöljük a gyenge, a könyörgő gladiátorokat, akik kinyújtott kézzel kunyerálnak az életükért”. A máig vitatott erkölcsű játékoknak a nagy Cicero szemtanúja volt. Már a kortársakban is szélsőséges érzelmeket váltott ki, és a mai napig valójában nem tudjuk hova tenni ezt a jelenséget, nem tudjuk megérteni a gladiátorviadalok misztériumát. Ám szüntelenül keressük a titok nyitját: hagyományőrző egyesületek keltik életre az összecsapásokat, filmek tucatjai mutatják be a mámoros győzelmet és a kegyetlenséget, regények szólaltatják meg a gladiátorokat, és szinte mindenkinek van véleménye róla. Ám ha egy korabeli látogatást teszünk az arénák hétköznapjaiba, semmiképp ne hagyjuk otthon a latin szótárunkat!

Tovább
5 komment
2014. augusztus 18. 07:17 - Ledán M. István

Elfusizott pannoniád, avagy Pannonius a posztmodernben

ojdcigislead.jpgOrbán János Dénes tulajdonképpen jó verseket ír. Vagy hogy egészen pontosan fogalmazzak: nekem tetszenek a versei. Noha már elmúlt negyven, verseiben még mindig ott van a filiszternek ficus-t mutató kamasz, a szabad szájú nonkonformista, aki jót szórakozik azon, hogy vidéki magyartanárnők elpirulnak versei olvasása közben. Ez, mint költői póz, meglehetősen imponáló. És hogy egy hasonlatot is megreckirozzak: OJD kicsit olyan, mint egy öregedő rapzenész, aki még mindig tinédzsereknek játszik, és meg is találja a hangot a fiatalokkal.

Legutóbb például – igaz csak elektronikus formában hozzáférhetően – Janus Pannonius pajzán költeményeit hangszerelte újra, - et de hoc fabula narratur. A versekhez Orbán írt egy introductio-t, melyben megpendíti, hogy amennyiben a tankönyv vagy a tanár Janus pornográf verseit tálalná fel a diákoknak, ő, mármint Pannonius lenne az abszolút kedvenc, mi több: ez a rajongás teljesen megváltoztatná a tizen - és huszonévesek viszonyulását a magyar költészethez.

Tovább
14 komment
2014. július 25. 10:17 - Ledán M. István

"Ellenségei minden embernek" - antiszemita-e az Újszövetség?

BoschMEDIUM.jpgKét korábbi bejegyzésemben (itt és itt) már foglalkoztam az egyház (közelebbről, mert ebben vagyok érintve, a protestantizmus) antiszemita-antijudaista örökségével, ezúttal azt a kérdést feszegetem, hogy vajon a kereszténység és azon belül a protestantizmus antiszemitizmusa-antijudaizmusa nem magából az Újszövetségből táplálkozik-e? Ez egy nagyon fontos és lényeges kérdés, mivel a kérdésre adott esetleges pozitív válasz azt jelentené, hogy az egyház történelminek nevezhető antiszemitizmusa-antijudaizmusa nem félreértésből ered, ellenkezőleg, maga az Újszövetség szolgáltat rá alapot. A pozitív válasz természetesen azt is jelentené, hogy nincs mód a gyógyulásra, megtisztulásra, a múlt felülírására, mi több: szükség sincsen rá. A kortárs teológiai, filozófiai, vallástörténeti gondolkodásban egyébként eléggé széleskörűen elfogadott az a nézet, hogy az Újszövetség némely irata, kijelentése vitathatatlanul antijudaista szemléletet tükröz. Robert Kysar, a jánosi iratok elismert szakértője például odáig megy, hogy nem is antijudaistának, hanem egyenesen antiszemitának nevezi János evangéliumát. Hat pontban foglalta össze meglátásait arról, hogy miként kezeli János evangéliuma a zsidókat, illetve a judaizmust. Álljon itt ezek közül a négy legsúlyosabb vádpont:

Tovább
7 komment
2014. július 11. 08:10 - Ledán M. István

Latin-e @ kukac?

scribe-laptop.jpg

Valószínűleg akadt már olyan filosz, aki eltöprengett azon: hogyan lehetne a kukacot (@) latinra fordítani? A vermis (= kukac) nyilván nem jó, mert éppúgy át lehetne tenni latinra a majomfarok, csiga, ormány szavakat is, azaz ugye, a @ különböző idegen nyelvű elnevezéseit. De nem is kell töprengeni a latinításán – mondhatná a tájékozott, netművelt ember – minthogy a @ eleve latin, hozzá meg előkelő pedigrével, ugyanis – miként hírlik – a középkori kódexekből származik.

A magyar wiki  szerint a kukac egy ún. ligatúra, vagyis egy gyakran előforduló szó többé-kevésbé egyezményes összevonása. Ilyen unalomig leírt, éppen ezért a későbbiekben leleményesen összevont szó volt az ad (hoz, hez, höz) prepozíció, melyet – állítólag – a kukac jeléhez hasonlóan vontak össze a középkori szerzetesek. Ezt a véleményt találjuk Federmayer István A jelen lévő ókor c. klasszikus műveltséget népszerűsítő könyvében is.

Tovább
4 komment
2014. június 05. 12:17 - Ledán M. István

Egy Bethlen gróf diszkrét bosszúja

Ha belépünk a gótikus hangulatú bethleni református templomba, aligha Bethlen Lajos síremlékére figyelünk fel először, melynek alsó és jócskán megkopott része, egy eléje helyezett támlás padtól eltakarva, amúgy se látszik. Sokkal inkább a kígyókat fogjuk kiszúrni: kígyó ötlik a szemünkbe a főbejárattal szemközti falon, Dávid csillagban, kígyóval találkozunk a főbejárattól jobbra egy síremléken, de – szájában almát tartva – koronás kígyó tekergőzik a szószéken is, ami azért eléggé meghökkentő, még akkor is, ha ez az alma valójában országalma, a kígyó pedig a bethleni Bethlenek címerállata.

IMG_1967.JPG

 Ezt a koronás, szájában almát tartó kígyót látjuk Bethlen Lajos síremlékén is, melyet testvére, Gergely állíttatott neki, akiről a szöveg – nyilván a sorok között olvasva – legalább annyit mond el, mint a magáról a halottról.

Tovább
5 komment
2014. május 13. 09:05 - Palatinus Lili

„Ugyanúgy át lesznek döfve, mint ez” - átoktáblák üzenete

Halloween Cat.jpgNem lehetett könnyű macskának lenni a Római Birodalomban. Az egyiptomi imádat után bizony nehéz idők jöttek a cicusokra, ha egy mágus közelében éltek. Noha a népszerűségük évezredek óta szinte töretlen, gyakori kellékeik a varázslásnak és a sötét praktikáknak. Élve kevésbé, inkább halva, mint az árnyékvilágban otthonosan mozgó, titokzatos lények.

A „modern” mágia, a mai sötét praktikák előszeretettel nyúlnak a latin nyelvhez, ami legalább olyan misztikusnak hat, mint egy félszemű fekete macska. Már maga a nyelv hangulata képes felidézni a démoni erőket. Olyan ősi, olyan titokzatos, ma már szinte elengedhetetlen tartozéka a mágiának. De mi volt akkor, amikor mindenki latinul beszélt? Amikor a nyelvnek nem volt olyan titokzatos ereje, mint napjainkban?

Tovább
6 komment
2014. május 06. 08:30 - Ledán M. István

A világ legrégibb haláltánca

jpg_058_DM_Tallinn_1.jpgKétségkívül a haláltánc(danse macabre, latinul: chorea mortis)volt a késő-középkor horrorja. Önálló műfajnak voltaképpen nem, inkább csak motivumnak nevezhetnénk, mely a középkor végén, a művészet minden formájában, festészetben, szobrászatban, zenében, és valószínűleg drámai előadásokban is megjelent. Persze, sűrűn használták, és nemcsak a késő-középkorban, a prédikátorok is, a bűnbánatra való felhívás eszközeként(memento mori, emlékezz a halálra),ám feltehetően nem ritkán öncélúan is, azaz a puszta borzongatás szándékával. Nyilvánvaló egyébként, hogy a haláltánc a memento mori-szerű prédikációkból fejlődött ki, hogy aztán egy horrorisztikus quasi-műfajjá nőjje ki magát.

Tovább
3 komment
2014. április 24. 08:46 - Ledán M. István

Felirat egy elfeledett költő tollából

img_7105.jpgMarosvásárhelyen,vagy ahogy régebben nevezték,  Újszékelyvásáron(Novum Forum Siculorum)az egyik ízléses, barokk épület homlokzatán van egy latin felirat, mely elég érdekes ahhoz, hogy felkeltse – és talán, egy röpke poszt erejéig, ébren tartsa – a Laudator olvasóinak figyelmét.

Állítólag ebben az épületben szállt meg a szabadságharc végnapjaiban Bem tábornok, és innen indult Petőfi társaságában a fehéregyházi csatába. A házban, még zöldfülűként, egy szűk hónapon át, én magam is laktam, de ez mellékszál, és különben sem indultam onnan semmilyen csatába.

 

Tovább
4 komment
2014. április 01. 08:24 - Ledán M. István

Requiem egy kastélyért 2.

559new-1.JPGRégi adósságom ez a poszt, mivel Komlódhoz, a Komlód völgyéhez, és így a komlódi kastélyhoz személyes szálak fűznek. Nem mernék megesküdni rá, de úgy emlékszem, hogy amikor legutóbb arra jártam, a kastély falára vésett latin epigramma, melyről alább lesz szó, még épségben volt. Mindig halogattam a lemásolását (lefotózását): minek lihegni, ott lesz az néhány hét múlva is, amikor legközelebb megyek. Nemrég kaptam néhány fényképet a szövegről, és kiderült, hogy nincs ott, legalábbis nem teljes épségben. Én meg azzal nyugtatom piszkálódó lelkiismeretemet, hogy biztosan készült az epigrammáról fotó, még mielőtt az utolsó három sor megrongálódott volna. A helyzet egyébként sem reménytelen: a költeménynek van egy korabeli (?) magyar quasi-fordítása, ugyancsak a kastély falára vésve, vagyis ha megpróbálkozunk a helyreállítással, nem kell teljes sötétségben tapogatóznunk.

A kastélyt Teleki-kastélyként tartják számon, noha a Wesselényi család építette, és csak valamikor a XIX. században lett a Telekiek tulajdona. A fenti, kissé elmosódott fénykép alapján is nyilvánvaló, hogy egy jó ízlésre valló, elegáns kastélyról beszélünk.

Tovább
8 komment
Concedimus nulli (nisi Deo) - Nem hódolunk senki előtt (hacsak Isten előtt nem)