A gestában (44. fej.) arról esik szó, hogy a honfoglaló sereg egy része elfoglalja Orsova várát, majd a sereg vezetői követek útján engedélyt kérnek Árpádtól arra, hogy Görögországba menjenek, s hogy ezáltal „egész Macedóniát leigázzák, a Dunától egészen a Fekete-tengerig” („ut totam macedoniam sibi subjugarent, a danubio usque ad nigrum mare”). A szerző leírja, miért nonszensz a „Dunától a Fekete-tengerig” meghatározás:

 

 

1.) Makedónia/Macedónia sohasem terjedt ki a Fekete-tengerig;

2.) Mivel a Duna a Fekete-tengerbe torkollik, ez a meghatározás eleve képtelenség;

3.) A „Fekete-tenger” avagy mare nigrum elnevezés csak a 13. század közepén tűnik fel, Anonymus pedig ― ez már bizonyosnak tűnik ― a 13. sz. elején alkotta meg művét.

 

Holler szövegromlást sejt tehát a dolog mögött, és a követkető konjektúrát („következtetés általi javítást”) javasolja: „a danubio usque ad aegaeum mare” vagyis szerinte magyarra fordítva eredetileg így szólt a szöveg: „a Dunától az Égei-tengerig”. Ez már teljesen megfelel a kontextusnak, mivel Macedónia a korszakban valóban kiterjedt az Égei-tengerig. Eszerint az aegaeum szót olvasta félre a kései másoló nigrum-nak, ami neki egyszerűbb volt, mint az általa talán nem is ismert, helyesírás szempontjából elég szokatlan aegaeum. Különösen ― ezt már én teszem hozzá ― ha számításba vesszük, hogy a karoling minuszkuláknál könnyen megeshetett egy félreolvasás, mert a betűformák egymásba folynak (l. a cikket).

S valaki még kérdezheti: hát hogyhogy a másoló éppen egy másik létező tengernévre hibázott rá? Nos, az egyetlen kézirat, amely tartalmazza Anonymus művét, ha jól emlékszem, 14. századi, s akkora már elterjedhetett a nigrum mare, vagyis a „Fekete-tenger” elnevezés. Így a másoló épphogy szándékosan „javított” az általa ismert „Fekete-tengerre”, eltüntetve az utókor elől a helyes alakot. Egészen eddig. Hát nem csodálatos?