Laudator temporis acti

Concedo nulli

A mi olaszunk – Bonfini szobra újra a Várban

2009. január 25. 14:35 - G.d.Magister

Egy konferencián hallottam róla, hogy Antonio Bonfininek, Mátyás, majd II. Ulászló történetírójának a szobrát újból felállították a várban. Az újraállítás története megkapó. Eredetileg a magyar állam állította fel az 1930-as években, s küldtek belőle egy másolatot Bonfini szülővárosába, Ascoli Picenóba. Az eredeti szobor és készítője, Farkas Zoltán szinte egyidőben pusztult el 1945-ben, az ostromkor. Most pedig, a reneszánsz év keretében, az olasz másolat segítségével újra meg tudták alkotni itt, Magyarországon is a szobrot. Ascoli Piceno újra adott nekünk egy Bonfinit.  

Néztem a szobrot. Először az itt is látható fotót. Arca durva, mint egy megfáradt parasztemberé. Az áll, a száj drabális. Talán a rezignált tekintet, a magas homlok utal az íróra kissé. Majd szombaton megnéztem eredetiben is, és már azon kezdtem gondolkodni, hogy ez a fotó talán az olaszról származik? Élőben a szobor vonásai lágyabbak, egy merengő, írásból feltekintő, finom férfiarc. És a szobor nagyon kicsike (ez látható a mellette bohóckodó tűzdobálókhoz viszonyítva is). Ennyi a jussa a historikusnak? Egy ilyen zsebszobor?
 
Ki volt Bonfini? Mátyás utolsó éveiben érkezett, a Beatrix királynővel felerősödő olasz hullámmal. Elővettem a remek Bonfini-szövegkiadásomat, s elolvastam Bonfini királynak szóló ajánlását (ajánlást, előszót mindig tessenek elolvasni! onnan tudható meg, mi a fenét akar az író!). A félreértések elkerülése végett: a könyvet már nem Mátyásnak, hanem II. Ulászlónak, „Dobzse Lászlónak” ajánlotta fel, akit viszont ugyanúgy dicsőít, mint a művében Mátyást. Természetesen Bonfini még a mátyási-beatrixi reneszánsz-olaszos kultúra hozadéka, de II. Ulászló is fontos szerepet játszott abban, hogy Bonfini hatalmas műve, a jóformán a világ kezdetétől egészen a szerző saját koráig tartó „Magyar történelem tizedei” („Rerum Ungaricarum Decades”) megszületett. Bonfini az előszavában ugyanis azt írja, hogy Mátyás csak arra kérte őt: írja meg a magyarok őseinek, a hunoknak a történetét, s Ulászló (képünkön) volt az, aki teljes magyar- és világtörténetet „rendelt meg” tőle:
 
„Nam Unnorom historiam a Matthia rege mihi delegatam, qui Ungarorum fuere progenitores, et paulo ante eius obitum initam, ut conscriberem ab origineque mundi ad haec usque tempora, quaecunque memoratu digna intercessere, memoriae traderem, iussu tuo factum est.” (Praefatio)
 
Mert te parancsoltad meg nekem, hogy a hunoknak, a magyarok őseinek történetét – amellyel Mátyás király bízott meg, s nem sokkal halála előtt kezdtem el – megírjam, s a világ kezdetétől egészen a mi időnkig minden említésre méltó eseményt papírra vessek.” (Előszó)
 
Hogyan ír Bonfini (egy másik kép róla balra, kódexből)? Szépen, igazi meglepetések nélkül, amint a fenti mondatból is látszik. Valóban ő a „magyar Livius”, áradó, klasszikus latinnal ír, iskolában példaszövegnek is kiváló. Nem szabad azonban lebecsülni a szerepét. Mint arra többen – elsősorban szakavatott kutatója, Kulcsár Péter – is rámutattak, egészen a 19. századig Bonfinin keresztül ismert minket a világ. Mert hiszen voltak nekünk korábbi krónikáink, sőt, 1473-ban egy nyomtatott is megjelent, Thuróczy János „Chronica Hungarorum”-ja, de igaz volt rá az olasz Bonfini lekicsinylő megjegyzése, hogy alig van magyar történeti mű és történetíró, s ha van is, „ineptissime barbareque scripsere” („ízetlenül és barbár módon írtak”). Vagyis Bonfini humanista, tiszta latinja nyitott utat a magyar történelemnek a nyugati könyvtárakban, tudósszobákban, őt idézték külföldön, ha magyar történelemről volt szó. S persze itthon is óriási hatása volt, csak a 18. században váltották fel modernebb történeti munkák, főleg a jezsuita történészek tollából. Nemhiába mondta Zrínyi Miklós, a költő: nekünk, magyaroknak Bonfini az Ótestamentumunk, és Istvánffy az Újtestamentununk!
13 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://laudator.blog.hu/api/trackback/id/tr1901288

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bucsin · http://bicig-bithe.blog.hu/ 2009.01.26. 20:58:11

bonfini jó arc volt, a műve meg csodás!
az az érdekes, hogy már az árpád-kori részekhez is olyan dolgokat hozzáfűzött, ami máshol nincs meg, valószínűleg szájhagyományból meríthette ezeket (pl. egyik király kapcsán (andrás vagy béla?) említi hogy volt egy szeretője dömösön. sajnos erről részletesebben nem ír :(

egyébként a teljes szöveg itt van:
www.bkiado.hu/doku/html/bonfini.html

a latin kiadást (4 kötet, fógel, iványi és juhász szerkesztésében, 1937) láttam nemrég a rózsa utcai antikváriumban, lehet, hogy van még

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2009.01.26. 23:32:39

Ja, nekem a négykötetes van meg. Súlyos pénzért szereztem meg úgy hét éve.

Amit a szeretőről írsz, érdekes: bár szájhagyomány nehezen jöhet szóba, esetleg valamilyen, azóta elveszett krónika. De még utánanézek.

szamárfül/pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2009.01.27. 01:33:08

Szilysen: a reneszánsz Dessewffy Tiborja! :D

nekem - már megbeszétük - nem tetszik: egy korabeli úrnak legyen tokája, vagy hiteltelen. Vagy gyomorbajos, mint Cicero..?


ja. és csak ahogy kérted,eszedbe juttatom:
konyves.blog.hu/2009/01/06/hogyan_viszonyul_michelle_wild_az_intertextualitashoz?fullcommentlist=1#c4444546
Tessenek olvasni néminemű literáriát es!

bucsin · http://bicig-bithe.blog.hu/ 2009.01.27. 01:40:44

biztos, hogy voltak azóta elveszett forrásai, de szerintem egy szeretőt inkább megőriz a szájhagyomány (pletyka), mint egy királyi krónika

a képes krónika miniatúráiban is vannak olyan jelentek ábrázolva, amik nincsenek benne a szövegben, valszeg valami közismert sztori lehetett

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2009.01.27. 09:28:01

Várjál murci,

megnéztem Szily cikkét, és ő ott a dessewffytiborizmust Galeotto Marziora alkalmazza, nem Bonfinire...

Bonfini nem úr volt egyébként, hanem egyetemi magiszter, és író. Persze gyűjtött vagyont Magyarországon.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2009.01.27. 09:28:42

@bucsin: "a képes krónika miniatúráiban is vannak olyan jelentek ábrázolva, amik nincsenek benne a szövegben"

No ez érdekes!

bucsin · http://bicig-bithe.blog.hu/ 2009.01.27. 22:17:41

@G.d.Magister: pár éve olvastam erről valahol, néhány képen van olyan rész, ami nincs benne a szövegben

sajnos nem tudom, hogy melyek ezek, végig kellene nézni mindegyiket

akinek még nem lenne meg:
www.konyv-e.hu/pdf/Chronica_Picta.pdf

Té2 2009.01.29. 19:53:25

Azok a nem ábrázolt jelenetek sztem csak belemagyarázások, ilyenek pl: a honfoglalásnál a fehér ló legendában a szöveg nem említi, hogy a ló fehér lenne, a miniátor mégis arra színezte. Na, bumm.

A másik, minden Szent Korona-kutató kedvence: II. László vagy IV. István ellenkirály ábrázolásánál egy alak ül lovon, vágtat el, kezében egy korona. Fantázia beindul: itt biztos egy koronalopási legendát ábrázol a miniátor, ami nincs benne a szövegben, sőt, sehol másutt sincs meg, de ő ismerhetett egy ilyen legendát, és ez is azt bizonyítja, hogy ekkor (az 1160-as évek elején) a korona már pótolhatatlan volt, hisz egyébként, ha bármivel lehetne koronázni, akkor az eredetit nincs értelme ellopni, tehát ekkor már létezett az egyetlen koronához köthető szokásjog.

A miniatúra sztem inkább csak egy szimbólumot ábrázol, máshol is felbukkan (pl. Péter vagy Aba esetén), hogy akit a rajzoló nem tekint törvényes királynak, annak nem a fején, hanem a kezében ábrázolja a koronát. Semmi elfelejtett koronalopási legenda.

De ez csak a szigorú magánvéleményem.

szamárfül/pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2009.01.30. 14:13:35

és azóta láttam: Bonfini étterem is nyílt a várban!

Lorenzaccio 2009.02.05. 16:22:43

Nagyon szeretem, ahogy Bonfini legendákat költ, többek között magáról Mátyásról, és az ő római eredetéről. Erről a Corvinus legendáról is bőven ír Kulcsár Péter a Mátyás emlékkönyvben.
Rövidebben itt: adatbank.transindex.ro/inchtm.php?akod=983

Azon túl, hogy Mátyásnak legitimációra volt szüksége a szomszédos, évszázados uralkodóházak mellett, fura, hogy Bonfini milyen élénk fantáziával dolgozott még a kortárs, tehát az olvasók körében közismert témákon is. Ezek után nem meglepő, hogy Árpád-kori királyi szeretőkről mesél, mert egy picit fel kell turbózni a valóságot, hogy érdekes legyen. :)

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2009.02.05. 16:57:36

Na ennek a szeretőnek most már tényleg utánanézek! :) Egyébként kösz a megjegyzést, Mátyásnak valóban meg kellett kreálnia a saját mítoszát, de ehhez Bonfini már egy kissé későn jött... szóval ennek volt előzménye, gondolom. Na de elolvasom majd a Kulcsárt.

Lorenzaccio 2009.02.05. 17:04:28

Mátyás a saját "imidzsét" főleg akkor állt neki rendbe rakni, amikor törvénytelen fiát akarta beházasítani a Sforzákhoz, és ehhez pont jókor jött Bonfini. Igaz, a házasság nem jött létre.