Laudator temporis acti

Concedo nulli

Ritoók Zsigmond és a szalmabábok

2009. május 30. 11:41 - G.d.Magister

A Laudator üdvözli a Bolyai-díjat elnyert Ritoók Zsigmond tanár urat!

 

Piszkosul el vagyok késve ezzel a poszttal, hiszen már csaknem egy hete történt, hogy a Tanár úr megkapta a Bolyai díjat. Azóta - teljesen megérdemelten - számos helyen volt szó erről, és számos interjút adott, pl. itt meg emitt. Nincs mentségem, csupán annyi, hogy a hetem elég meredek volt, mivel határidős munkám volt (de végül kikönyörögtem még egy hetet).

Ritoók tanár úr szavaihoz, illetve a személyét érintő méltatásokhoz nehéz lenne bármit is hozzátenni, így csak személyes élményemet mondom el. Ő tartotta elsős latin szakos koromban - Dér Katalinnal közösen - a Bevezetés az ókortudományba c. előadás-sorozatot. Nagyszerű volt: szelíd és bölcs hangján, finom humorral fűszerezve avatott be minket a filológiai alapfogalmak és alapművek, a "recentiores (non) semper deteriores" ("a későbbi [kéziratok] (nem) mindig rosszabbak") és hasonló szentenciák, a Kleine Pauly-Wissowák,Kerényik, Mommsenek és mások világába. Ővele olvastuk a Horatius-ódákat és szatírákat is, szerencsénkre sokat magyarázta a szöveget, nemcsak a nyelvtani-fordítási problémákkal ment az idő. S vele olvastuk Ovidiustól a Fasti-t is.

Innen ered egy kedves emlékem. Éppen arról írt Ovidius, miszerint van egy ünnep Rómában, amikor szalmabábokat dobálnak bele a Tiberisbe. Az is kiderül, hogy ez egy olyan hagyományra megy vissza, amikor az ötven, vagy hatvan évet betöltött öregeket belehajintották a folyóba. Ritoók tanár úr megjegyezte finoman mosolyogva: ha akkor éltem volna, akkor már bizony én is a Tiberisben úszkálnék... :) Hozzátette: az öregek likvidálása éppenséggel nem volt ismeretlen máshol sem inséges időkben és helyeken. Erdélyben pl. önkéntesen ment: amikor az öregember érezte, hogy már nincs haszna a házban, dolgozni nem tud, elment a torjai büdösbarlangba, s a többit megtették a feltörő mérges gázok... S mindezt a legnagyobb természetességgel mondta nekünk, s mi csak bámultunk. És mennyi mindent mesélt még!... Amit igazán megtanultam tőle - persze amellett, hogy részben neki köszönhető, hogy filológus lettem -, az, hogy a megértés, a gondolkodás mindig előbbrevaló, mint az elutasítás, a megvetés. Ad multos annos, Tanár úr, sőt, ad Nestoreos annos!

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://laudator.blog.hu/api/trackback/id/tr571152946

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tehéntőgy 2009.05.30. 13:52:18

Mit nesztori evek, teiresziaszi kort kivanok neki :-)
Van amugy errol a budosbarlang-temarol Santa Ferencnek egy megrazo elbeszelese, ha valaki esetleg nem ismeri: www.szepi.hu/irodalom/kedvenc/kt_051.html

Syr Wullam 2009.05.30. 16:37:24

@Tehéntőgy: A mostani negyvenesek még ismerik, kötelező olvasmány volt. ;-)

Ritoók tanár úrnak - szintén egykori tanítványaként - szívből jövő gratulációm!

LeoM 2009.05.30. 23:51:47

Egy másik visszaemlékezés egy kortárs szerzőtől - ezúttal latinul, amelyben szintén kiemelt szerep jut Ritoók Zsigmondnak:


CONTRA-AQVINCVM
SIVE
STVDIORVM LATINORVM
IN FACVLTATE PHILOSOPHICA BVDAPESTINENSI
MEMORIA MILITARIS

Romanae monumentum unde potentiae
castrum barbarico prominuit solo,

ripae Pannonicae praesidium ac decus
structi magnifico munere limitis,

nunc excelsa domus surgit ad aethera,
Pestinae species urbis, ubi pius

pascebat pueros grex Calasanctii,
dein sedes Studio tradita Publico.

Hic tirocinium, dulcis et hic mihi
disciplina fuit, seu dare classicis

egit me studiis, sive reconditos
aetatis mediae duxit in hortulos

linguarum cupidum nobilis omnibus
praefulgens varia veste Latinitas.

Annos militiae sex numeravimus,
Thoma quos Adamik consule singulos

armatus merui dotibus ingeni
infenso patriae tempore litteris.

Quem primum memorem sub duce strenuo
Martis nos avidos arte docentium?

Illum nempe, rudes qui cruciatibus
syntaxis redigi sub iuga fecerat,

algoris pavidus, lactivorus, salax,
sursum corda trahens numine Töttössy?

An divum potius carmine devocem
Iohannem superis, gutture ferreo

miscens qui latices ignibus edidit,
quid dilecta sibi sidera panderent?

Ereptum meritis et Kapitánffyum
clarum iure dolet turba Byzantii

rerum docta, memor multi in eo salis
nigri, quo sine vix vivere possumus.

Vivorum reliquos dicere consules
gratus fert animus: prima Ritoókio

eversa populi voce tyrannide
libertas fragilis contigit aurea,

anno quem subiit sabbatico redux
susceptis Adamik rite negotiis.

Sigismunde, mali dux bone militis,
tironi iaciens ipse academicus

fundamen, docilis vita gregarii
cuius consiliis provehitur, parens

ac patrone, "Deo gloria" quem iuvat
"soli" danda: tua vix tamen haec prior!

Thomae si recolo verba frequentia,
"divorum" numero "nonne" reponere

constat iam "dominos ac dominas" eum
vivum? Rhetorices tanta potest amor!

Magnis consulibus proximus ordine
non vir, sed pariter culta tribuna erat:

hastatis docuit Poenica Livii,
Plautum principibus sive Terentium,

ut belli ratio ac curriculum iubet
auctorum. Sub ea centurionibus

commisere tribus munera consules:
exercere stilum et volvere Caesaris

libros, o Gabriel orte Bononia,
sum tecum solitus; lecta synonyma

sermonis Latii et quae sapientiae
Romanis dederat Graecia dogmata,

sunt a Kendeffyo tradita, quem furor
in castrum actum aliud propulit invidus;

expulsi patria tam sale quam solo
iactatique viri proelia legimus

praeceptore necis plena Ferenczio.
Sed tum christicolis venit amata pax,

res Cornelius ad classica biblicas,
hymnos cum Blasius iunxit homiliis:

alter nunc alibi consul, in altero
dictatura coit pontificatui.

Sic transit... Quid enim, quod mea missio
laudatur perhonesta, ut neque civitas

insit, nec meritis debita praemia?
Omnis transit honor iusque potentium:

castri non superant iam nisi rudera,
hausit militiam barbarici palus.

Syr Wullam 2009.05.31. 21:09:16

@LeoM: Nagyon jó! Szabad tudni, hogy ki követte el?

haribodog 2009.06.01. 15:01:21

Nem tudom ki írta, de valószínűleg közeli évfolyam volt, circa '93-'98? Tippjeim vannak.
"sunt a Kendeffyo tradita, quem furor
in castrum actum aliud propulit invidus" nagyon jó:) Utána meg csak tovább szárnyal a kétértelműség, fantasztikus:)))

cibetmacska 2009.06.01. 15:15:22

@LeoM: Az Acta Antiquos Simulantia óta nem olvastam ilyen jót :-)Ugye saját költemény?

_Epikurosz_ 2009.06.02. 18:25:03

Szívből gratulálok! Vivat! :-)

Azhát 2009.06.08. 13:11:12

"Ő tartotta elsős latin szakos koromban - Dér Katalinnal közösen - a Bevezetés az ókortudományba c. előadás-sorozatot."

Arra én is jártam :)
Emlékszem drukkoltunk, hogy sikerüljön kimondania Bedřich Hrozný nevét - és ment is neki, mint a karikacsapás :)

Lehet hogy ugyanakkor jártunk? :)

Mellesleg én már nagyon várom tőle a "Magyar ókortudomány története" című könyvet! Ki más írhatná meg, ha nem ő!