Laudator temporis acti

Concedo nulli

"Kész átverés" 1051-ből

2009. június 07. 12:11 - G.d.Magister

Magyar történelmi latinságok III.

 

Nem tudok (hon)derű nélkül gondolni arra a két furfangos haditettre, amelyet András király és Béla herceg vitt végbe III. Henrik német-római császár ellen. Bár - többek között - a XIV. századi krónikaszerkesztésből ismerős lehet mindenkinek a két epizód, röviden felidézem. 1051-ben egy nagy sereggel vonult Magyarországra III. Henrik, megbosszulandó hűbérese, (Orseolo) Péter trónfosztását, s elfoglalni Magyarországot. A Zala forrásvidékéről nyomult be a birodalmi had, Gebhardt regensburgi püspök pedig a Dunán ereszkedett le élelmet szállító hajóival. Andrásék a felperzselt föld taktikáját alkalmazták, éjszaka pedig nyílzáporral gyengítették őket, s nem mellesleg elfogták Gebhardt levelét, amelyet a császárnak küldött. Innen jött a zseniális ötlet: András király Miklós püspökkel koholt levelet íratott a császár nevében Gebhardtnak, amelyben a püspököt arra utasította, hogy pusztítsa el hajóit és menjen ki az országból, merthogy a birodalmat ért ellenséges támadás miatt a császári sereg is hazamegy. "A többi már történelem", mondhatnánk: a császár éhező seregeivel kénytelen volt visszafordulni, s a mieink állandó zaklatása közepette, súlyos veszteségekkel takarodott ki az országból. A következő évi, 1052-es eseményre itt csak röviden utalok: a császár Pozsony várát akarta elfoglalni, de hajóhadát a derék Zotmund (ismertebb nevén Búvár Kund) éjszaka meglékelte (képünkön), így megint kénytelen volt meghátrálni a császári haderő.

A hamisított levélről lesz tehát szó, amelyet Györffy György még a "Diplomata Hungariae antiquissima I. 1000-1131" c. oklevélgyűjteménybe is felvett (nr. 40.), természetesen a krónikakompozíció szövegét követve. A levél minősítése "fictum", vagyis "költött", "koholt". Lássuk ezt a levelet és környezetét, aztán kapargassuk meg egy kicsit, jó szokásunk szerént! (A Képes Krónika szövegét követjük)

Interea autem Gebarth episcopus venit in Geurinum (Iaurinum) et mittens epistolam ad Henricum caesarem, sciscitabatur ab eo, ubi deberet ipsum exspectare. Is autem, qui ferebat litteram, Deo sic volente captus est a latrunculis Andree regis, et ad eum ductus. Cumque Nicolao episcopo interpretante tenorem litterarum percepissent, rescripserunt episcopo Gebarth litteras, quas per quendam hospitem ei miserunt. Ille autem simulans se a Caesare missum obtulit litteras Gebarth episcopo talia continentes: Noveris optime Gebarth episcope, quod magna et ardua negotia nostri imperii nos ab Hungaria in Teutoniam ire compellunt: nam inimici nostri imperium nostrum hostiliter occuparunt. Ergo age, festina et destructis navibus, quam citius poteris, nobis Ratispone occurras. Nec enim tibi tutum est amplius in Hungaria commorari. Hiis itaque cognitis Gebarth episcopus festinanter fugit in Teutoniam. (Scriptores Rerum Hung. I. 348.)

 Ezután jöjjön saját fordításban:

Ezalatt pedig Gebhardt püspök Györhöz ment, és levelet küldvén Henrik császárhoz, tudakolta tőle, hol kell őt bevárnia. Ám András portyázói Isten akaratából elfogták az embert, aki a levelet vitte, s a király elé vezették. Miután pedig Miklós püspök tolmácsolásában megértették a levél tartalmát, válaszlevelet írtak Gebhardtnak, melyet egy hospesszel küldtek el neki. Ő pedig, azt színlelve, hogy a császár küldte, átadta Gebhadrtnak levelet, amely ilyesmit tartalmazott: Tudd meg, kiváló Gebhardt püspök, hogy birodalmunk nagy és súlyos gondjai arra kényszerítenek minket, hogy Magyarországról Németországba menjünk. Azért nosza, iparkodj, és elpusztítván a hajókat, a lehető leggyorsabban gyere színünk elé Regensburgba. Nem maradhatsz ugyanis tovább biztonságban Magyarországon. Ezt megtudván Gebhadrt püspök sietve elmenekült Németországba. (A képen III. Henrik császár, korabeli miniatűrön.)  

Kérdés, hogy vajon valóban ez volt-e a szövege a levélnek? Erre persze a válasz evidens. Hát persze, hogy nem. Hogyan hagyományozódhatott volna? Mégha tudjuk is, hogy a krónika eme részét valószínűleg a XI. század végén (Szt. László idején) keletkezett ún. ősgeszta szerzője írta, tehát nem élt annyira távol időben az eseményektől, akkor is szinte kizárt, hogy pontosan tudomást szerezhetett volna a levél szövegéről. Ezért is furcsa nekem, hogy Györffy a mondott helyen szó szerint idézi a krónika vonatkozó részét, mintha hiteles levélszöveg lenne. Ezen mit sem változtat, hogy hozzáteszi: "bár semmi sincs, amiért a levél megírásának tényében kételkednünk kellene, mégis úgy véljük, hogy a levél megfogalmazását a XI. század végi gesta írójának kell tulajdonítanunk." ("Licet nihil sit, cur de facto scriptionis [!!!] epistolae dubitemus, tamen compositionem litterarum [!] scriptori gestorum saeculi XI. ex. attribuendam putamus." Na, e mondat latinságáról is lehetne elmélkedni.) De akkor miért közli pontosan mégis a szöveget? Ez szerintem hiba.

Bár van itt egy érdekes elmélet. Ehhez tudni kell, hogy Miklós püspök valószínűleg azonos azzal a Miklós püspökkel, aki ugyancsak a király jegyzője volt, s négy évvel később, 1055-ben megfogalmazta a tihanyi alapítólevelet (írnokként, az oklevél elkészítőjeként van elnevezve). Megjegyzendő, hogy Miklós tudott magyarul, hiszen tolmácsolta Gebhardt levelét; még az sem kizárt, hogy magyar volt (gondoljunk csak a Fehérvárra menő hadi útra az alapítólevélben!). Szóval az elmélet úgy szól, hogy Miklós írta volna a krónika idézett részét is, mivel az alapítólevél és a krónika stílusa "hasonló íráskészséget mutat". (Korai Magyar Tört. Lexikon, 456.) Eszerint a krónikában levő levélszöveg mégis eredeti lenne. Na ez már túlmutat az én kompetenciámon, de meglehetősen bizonyíthatatlan teóriának tetszik nekem. Annyit hozzátennék, hogy a krónika szövegében az áll, hogy "ilyesmiket tartalmazott" (talia continentes), tehát az író is utal arra, hogy nem pontosan idéz.

Előre jelzem, hogy egyébként jómagam hiszek a krónikásunknak, miszerint valóban ilyen elmés módon tették semmivé Andrásék a császár utánpótlását. De van egy-két részlet, amit nem értek, s lelkes kripto-medievistaként (titkolt középkorászként) várom a valódi medievisták és bárki más véleményét a témában. Most pedig lássuk a kérdéseket.

1. Tudtak-e olyan levelet írni, amivel elhitették, hogy a császártól jött? 

Most térjünk rá a levélküldés tényére. Egyrészt a tartalom. Volt-e annak realitása, hogy a birodalmat a császár ellenfelei elfoglalták? Másrészt a forma. Mégha ez egy rövid levélke, akkor is eleget kellett tenni nyilván a formuláknak, kezdésnek, befejezésnek, amiknek meg kellett felelniük a császári írnokok (kancellária) gyakorlatának. Honnan ismerhette ezt Miklós püspök? Persze, nyilván voltak kapott levelek a császártól, amit lehetett utánozni.  S az is világos, hogy Miklósnak komoly diplomatikai tapasztalata volt (királyi írnok), az okleveles gyakorlatunk pedig nyilván német típusú volt, tehát elméletileg meg tudott írni egy ilyen levelet. Csakhogy paleográfiai probléma is felmerül itten. Gebhardt nyilván ismerte a császári kancellária írnokainak kézírását, meg úgy általában a levelek formáját, kiállítási módját, stb. Az is világos, hogy kapott már életében levelet a császártól. Hogyan tudta mégis ilyen szépen benyalni Miklós koholt levelét? (A képen III. Henrik császár monogrammja látható. Ugye ismerős?)

2. Hogyan tudták megpecsételni a levelet?

Mint írtam, természetesen volt a császártól levelük Andráséknak, s így a császár pecsétjét ismerhették, azt viszont nehezen tudom elképzelni, hogyan varázsolhatták rá a hamisított levélre a pecsétet. Persze nagymértékben járatlan vagyok a dologban, vagyis a XI. századi szfragisztika rejtelmeiben, annyit viszont kivettem a Györffy-féle kötet oklevélleírásaiból, hogy Henrik nem függő-, hanem a levélre rányomott pecsétet használt, legalábbis kisebb ügyekben ezt használhatta (l. Györffy DHA nr. 41.). Pláne egy ilyen misszilisen (anakronizmus, tudom), vagyis rövid levélen nem lehetett függőpecsét. Talán kivakartak egy Henriktől jött valódi levelet, s arra írták rá a hamisítványt? Talán igen, bár nem tudom, hogy ez kivitelezhető volt-e. S azt, hogy hirtelen faragtak volna egy pecsétnyomót, szintén bajos elképzelni. (A képen III. Henrik pecsétje.)

 3. Lehetséges-e, hogy nem leplezték le Gebhardték a levelet vivő hospest?

A krónikában az áll, hogy egy hospes, vagyis egy (kiváltságokat kapott) betelepülő (magyar alattvaló) vitte el a levelet Gebhardtnak. Nyilván német telepes volt, nyelvi problémái elméletileg nem voltak. Na de ilyenkor a címzett azt is meg szokta kérdezni a levelet hozótól, hogy mi hír a feladónál, jelen esetben a császár táborában, nemde? Hát te kinek a szolgája vagy, fiam? Hogy van a nagyságos érsek úr, régi barátom, a császári felség tanácsosa? Meg egyéb kellemetlen kérdések. Persze az is lehet, és talán ez a legvalószínűbb, hogy a hospes azt mondta, hogy ő tényleg egy magyarországi hospes, és a császár azért bízta rá a levelet, mert ismeri a terepet. Mindenesetre, a terv ezen része is rejtegetett kockázatokat, mint minden merész terv. (A mellékelt miniatűrön nem Gebhardt látható - akiről nem maradt fenn ábrázolás -, hanem Heribert eichstätti püpsök, aki 1022-1042 között viselte a méltóságot.)

Nos, ezek az én kérdéseim, s remélem, hogy választ kapunk rájuk. Mindenki olvassa a kommenteket is, mert azzal lesz kerek ez a poszt! Utána pedig lehet szavazni, és persze véleményezni is. Megtörtént ez a remek dezinformációs manőver, vagy sem?

37 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://laudator.blog.hu/api/trackback/id/tr1001168967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

JoeHorseDick · http://kifordultvilag.blog.hu 2009.06.08. 18:34:00

www.kepeskronika.net - ezt pont ma demózták nekünk Silverlight tanfolyamon. Érdemes megnézni: magyar hangalámondással, korlátlanul nagyítható, remek minőségű scannekkel.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2009.06.08. 19:29:14

@JoeHorseDick: Ja ismerem, de aki nem ismerné, menjen a linkre, tényleg jó!

Té2 2009.06.08. 20:19:34

Én nem kripto- hanem pseudo-medievista vagyok, de az okoskodás kényszere túl erős, hogy ne szóljak közbe :)

Igazából olyan kérdést tettél föl, amire csak szubjektív válaszokat lehet adni, mivel a mozzanat csak egy forrás(-csoportban) maradt meg, soha nem tudjuk ellenőrizni valódi voltát.

De a problémákat nagyon jól összeszedted, sőt, a lehetséges pecsét hiánya annál is problémásabb, mivel a szöveg szerint a püspök hírvivőjét fogták el, és küldték neki vissza a fiktív császári válaszlevelet, tehát max. a püspök pecsétje lehetett rajta, és a császári pecsét kapcsán nem rendelkeztek azonnali mintával.

De: a korabeli okleveleken a pecsételés elég esetleges volt. A DHA 41-es dokumentuma adománylevél, jogot biztosít, az más kategória. A hitelesítéshez elvileg elég lehetett a monogramma egy szimpla üzenet-levél esetén, hisz ne feledjük: vsz. nem kalkulálták be, hogy a bejövő üzenet lehet fiktív is.
A kulcs mindenképpen ott rejlik sztem, hogy mennyire gyanakodtak a püspöki táborban, mennyire becsülték le az ellenfelet. Henrik 1051-es hadmozdulatai (simán, a logisztikai egységeitől eltávolodva csak úgy betör az ország közepébe) azt mutatják, hogy nagyon.

(ha megnézzük, 1052-ben már nem követi el ezt a hibát, és a fősereg nem szakad el a hajóktól)

Szóval ha úgy álltak hozzá, hogy ez egy gyors rajt-cél győzelem lesz, akkor nem biztos, hogy apróra elkezdték az írásképet kielemezni - egyébként ha nem Gebhard töltötte be a főkancellári tisztet (márpedig azt a 11. sz-ban inkább az érsekek kapták meg, III. Ottónál pl. a kölni érsek, III. Henriknél hirtelen nem tudom), akkor biztosan nem is tudhatta, hogy pontosan milyen írnokok szolgálnak milyen egyedi írásképekkel, és a császár pont kit is vitt magával.

Ettől még nem biztos, hogy gond nélkül el kellett hinniük, igazából sosem tudjuk meg. De technikai akadályt nem látok, ha a pecsét hiánya nem az. Ha ehhez hozzájön egy jó adag magabiztosság (márpedig az volt), akkor akár el is hihették.

Té2 2009.06.08. 20:31:53

Egyébként hogy ezt a levelet, miklós püspökkel, és a tihanyi alapítólevelet már a 19. sz végén összehozták, és ebből jött az az ötlet is, hogy az ősgeszta I. András-kori lenne, és maga Miklós írta, ezért tudta tartalmilag idézni. Horváth János ehhez még hozzátette, hogy a magyarok és németek közti békeformula leírása nagyon hasonlít egy igazi oklevél formulás részeire (be is mutatott egy párhuzamos oklevélszöveget), és ez is bizonyítaná, hogy ez a Miklós részt vett a békeokmány megfogalmazásában, vagy legalábbis ismerte a szöveget.

De ezt nem nagyon fogadják el, igazából a mai napig nem tudjuk, hogy az ősgeszta mikori, az sem biztos, hogy László-kori lenne.
(azt meg végképp nem tudom, hogy ez mit keresett a kommentárban, Györffy sose hitt a László-kori ősgesztában. Először I. Andr korát favorizálta épp a fenti érvek alapján is, aztán Kálmán korát, de a 12. sz. elején. Vsz. nem Györffy írta a kommentárt, ő csak a főszerkesztő volt).

Egyébként a latin kommentárban a 'litterarum' után miért van felkiáltójel? Mi latintalan benne? Nem genitivusnak kéne állnia ott? Én csak a konyhalatinhoz konyítok egy egész kicsit.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2009.06.08. 20:55:50

@szürkepatkány: hát nehezen tudom elhinni, hogy te csak pszeudo-medievista vagy... akkor nagyon a határvidékről jöhetsz te is, mint én... na mindegy. Még sok ilyen pszeudót ide.

Pecsét-ügy: mint írtam, lehetett levelük Henriktől, bár az kérdés, hogy kéznél volt-e ilyen. Ha ilyen típusú levelekre nem raktak pecsétet - amint meggyőzően írtad -, akkor ez a probléma tényleg kilőve. Bár ez elég fontos levél volt a tartalmát tekintve.

Íráskép, formulák: no persze, csak azt akartam mondani, hogy Gebhardt püspök nyilván kapott már pár levelet a császártól, tehát tudta, hogy az általában hogy néz ki. Meg a császár monogrammját is ismerte (l. fent). Andrásék meg nyilván nem a királyi udvarban voltak, hanem fegyverben valahol a Dunántúlon, szóval kérdés, volt-e náluk minta, azaz levél a császártól.

Amit a magabiztosságról írtál, az tetszik. Tényleg nagyon kockázatos és felelőtlen volt Henrikék stratégiája. És nyilván el sem tudták képzelni, hogy ezek a barbárok átvágják őket a palánkon. Érzek én ebben az egész levél-ügyben valami keleti furfangot, taktikát, de lehet, hogy ez egy téves megérzés.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2009.06.08. 21:04:05

@szürkepatkány: keresztbe levelezünk, ez jó... szóval, ez a "Miklós írta a gesztát" dolog olyan igazi magyar középkoros játék, jól el lehet vitatkozni rajta évtizedekig, anélkül, hogy egy kicsit is közelebb jutnánk az igazsághoz. De nekem tetszik az ilyen, közben fejlődik a szellem, a szakma vívófegyverei élesednek, nagyszerű érveléseket lehet olvasni, szóval pompás.

Ami a kommentárt illeti, én így írtam volna:

Licet nihil sit, cur de fide historica huius epistolae perscriptae dubitemus, tamen eam a scriptore gestorum saeculi XI. ex. esse compositam putamus.

Persze a fordító követhette az eredeti magyart (ami mint írtam, így nézhetett ki: bár semmi sincs, amiért a levél megírásának tényében kételkednünk kellene, mégis úgy véljük, hogy a levél megfogalmazását a XI. század végi gesta írójának kell tulajdonítanunk"), de könyörgöm, szót szóval visszafordítani? factum? scriptio? compositio? Bődületes hungarizmusok. A latin nem szereti az ilyen igéből képzett főneveket, helyette melléknévi igeneves szerkezeteket használ.

bucsin · http://bicig-bithe.blog.hu/ 2009.06.08. 23:20:20

a kripto- és pseudo-medievista után, mint kripto-pseudo-medievista annyit főznék hozzá, hogy egy hasonló trükkről rogerius is beszámol [31. fejezet]:

"És néhány magyar egyházi emberrel, akiket életben tartottak, írattak a Magyarországon lakozó főembereknek és közrendűeknek a király nevében sok hamis levelet ilyen formában: „Ne féljetek a kutyák vadságától és dühétől, és otthonaitokból ne merészeljetek kimozdulni; ugyanis, bár bizonyos előre nem látható körülmények miatt elhagytuk mind a tábort, mind sátrainkat, mégis Isten kegyelméből lassanként igyekszünk azokat visszaszerezni és újból vitézi ütközetet vívni velük; ezért csak imádkozzatok, engedje meg nekünk a könyörületes Isten, hogy összezúzzuk ellenségeink fejét." Ezt a levelet némely magyarok, akik már hozzájuk csatlakoztak, széthordták a címzetteknek; ezt tett tönkre engem és egész Magyarországot. Mert annyira hitelt adtunk e levél valódiságának, hogy bár nap-nap után az ellenkezőjét tapasztaltuk, mégis, mivel az országot váratlanul érte a háborús zavargás, nem tudtunk a hírek megismerésére hírszerzőket küldözgetni, és így nem értesülhettünk az ellenkezőjéről."

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2009.06.08. 23:25:37

@bucsin: nagyon jó párhuzam! Persze ezzel még mindig nem lehet azt állítani, hogy ez valami tipikus keleti, nomád hadicsel lenne, de elgondolkodtató! Gratula!

Veronka 2009.06.08. 23:49:00

Nincs valami nyoma német oldalon, miért ment haza a sereg, valahogy csak magyarázták ők is, nem?

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2009.06.08. 23:54:28

@Veronka: Jogos kérdés, én eddig nem találtam. Meg kellene nézni a Gombost. Mindenesetre én úgy tudom, német forrás nem szól erről az epizódról. Persze, az ilyen sztorikat általában az elkövetők mesélik és hagyományozzák szívesen, nem az áldozatok...

Hehe, ha a levélküldési történet valós, Regensburgban biztos hosszan elbeszélgetett a császár a püspökkel... :)

Té2 2009.06.09. 09:39:25

@bucsin: tényleg jó párhuzam, szinte kínálta magát. Még csak annyit, hogy Rogerius előtte kiemeli, hogy mikor a Sajó-menti csata után osztozkodtak a zsákmányon, akkor "megtalálták a király pecsétjét a kancellárnál - akinek a fejét rettenetes karddal elválasztották a testétől - és már biztosak voltak az ország felől; attól való félelmükben, hogy a népek, meghallva a király vereségét, elszökdösve elmenekülnek, figyelje meg atyaságod, milyen ravaszsággal jártak el."

A pecsét megtalálásának kiemelése ekkor viszont már utalhatott a fejlettebb írásbeliségre - hisz a 13. sz. közepén vagyunk, egy királyi parancslevél esetén ekkor ez már elengedhetetlen volt - vsz. a lakosok is ezért bíztak meg annyira benne

Té2 2009.06.09. 09:58:41

@Veronka: A kortárs Reichenaiu Hermann a Chronicon de sex etatibus mundi (Krónika a világ hat korszakáról) c. művében ír a hadjáratról, és szerinte mikor Henrik 1051-ben betört, akkor Gebhard regensburgi püspököt és egy karantán és cseh herceget a Dunától é-ra lévő területek elpusztítására küldött, maga az ország szívébe hatolt be.
Sokat pusztított, de a serege éhségtől szenvedett, ezért visszafordult.
"Így tért vissza a császár, azok pedig, akiket a Dunán túlra küldött (ti: Gebhardék, és szerencsésen tették a dolgukat, már korábban visszatértek."

Itt Hermann akár a magyar cselre is utalhatott, hisz nehéz lenne megmagyarázni, hogy a sikeres sereg miért tért vissza hamarabb, mint Henrik bajban lévő főserege, amelynek esetleg támogatást tudtak volna nyújtani.
Persze az is lehet, hogy ez csak belemagyarázás, nem ismerjük a részleteket, de amennyire rekonstruálni tudjuk, Gebhardék hamarabb lelépése, és Henrikék otthagyása a **-ban hadtörténetileg indokolatlannak tűnik. A hadicsel alapján viszont - elvileg - magyarázható lenne.

Az Altaichi-évkönyv csak annyit ír 1051-re, hogy Henrik az éhségtől nélkülözve visszafordulásra kényszerült, de eltökélte, hogy jövőre visszatér.

_Epikurosz_ 2009.06.09. 10:06:54

@G.d.Magister: Na tessék, erre jók a hospesek meg mindenféle idegenek. Kis közokirathamisítás, német kancellária stílusának koppintásával, követség a saját tradicionális öltözet, nyelv és szokások megtartásával.

Té2 2009.06.09. 10:08:02

@G.d.Magister:
"a "Miklós írta a gesztát" dolog olyan igazi magyar középkoros játék, jól el lehet vitatkozni rajta évtizedekig, anélkül, hogy egy kicsit is közelebb jutnánk az igazsághoz. De nekem tetszik az ilyen, közben fejlődik a szellem, a szakma vívófegyverei élesednek, nagyszerű érveléseket lehet olvasni, szóval pompás."

ÁÁÁ, ezt annyira jól és frappánsan megfogalmaztad, hogy engedelmeddel megjegyzem jól, és alkalomadtán idézni fogom. De tényleg. :)

A helyesbített magyarázat-fordítás talán tényleg jobbnak tűnik, már amennyire el tudom dönteni. Hogy a scriptort nem dativusba raktad mint ott áll (scriptori), hanem a+abl, az mondjuk tényleg latinosabb, ha összehasonlítom a kettőt, csak úgy szemre, bár magamtól ezt így nem azonosítottam volna be.

Amúgy azért jók a hungarizmusok, mert elvileg azért fut latinul a kommentár, hogy a nemzetközi medievisztika is megértse :)
De szerintem csak-csak megértik.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2009.06.09. 16:49:21

Én, mint egyáltalán nem történész, úgy gondolom, hogy nem reménytelen a pecsétet egyik levélről átrakni a másik minimális károsodással. Ha kivágod az eredetit, lecsiszolod a hátát, majd egy új adaggal ráragasztod az új levélre, akkor az jó eséllyel hihetően fog kinézni.
Ezzel a elmélettel az a baj, hogy akkor miért nem alkalmazták később tömegesen?

kergezerge · http://kergezerge.blog.hu 2009.06.09. 19:02:23

Mint szintén egyáltalán nem történész, úgy gondolom, hogy úgy kellett nekik, ha nem volt tábori asztrológusuk.;-))) Biztos nem volt amúgy az ilyesmi olyan ritka, a kérdőasztrológiáról szóló részekben külön van egy fejezet arról, igaz-e a híresztelés, valódi-e a levél. Bezzeg akkoriban nem az volt két kérdésből három, hogy visszajön-e még a Józsi. =)

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2009.06.10. 10:52:50

@Lord_Valdez: Hát nem hiszem, hogy ez így menne, úgy, hogy a pecséten (pl. a szétfolyó, elvékonyodó szélén) ne lenne valami nyoma (pl. hogy letörik). Egyébként meg helyesen jutott eszedbe, hogy ha ez ment volna, akkor nyakra-főre használták volna.

Alighanem igaza lesz szürkepatkánynak, miszerint a levélen nem volt pecsét. A kacifántos királyi aláírás szolgálhatta a hitelességet, bár ezt ránézésre nem lehetett olyan nehéz koppintani (l. a képet). De lehet, hogy volt vmi titkos ismertetőjegye.

Megfejtjük közösen a királyi aláírást? Tippelek: alapvetően Jézus kezdőbetűi (IH), ez van István király aláírásában is, ha jól emlékszem. Másrészt H mint Henrik. Bal száron: D G, Dei Gratia, vagy Germaniae? De inkább az előbbi, a pecséten is az van. A nagy betű még formál egy X-et, és talán egy E-t, középső szár alján R, ezzel REX; a jobb száron O és S, a középsőn F (?), ezekkel egyelőre nem tudok mint kezdeni.

vicispán 2009.06.11. 13:21:51

A királyi aláírás (ha ez valóban Henriké), akkor nem lehet más, mint He(i)nricus rex. Jézus nincs benne.

Íráskép: a pannonhalmi alapítólevet - már amit mi ismerünk - a a XII-XIII. sz. fordulóján lemásolták, ennek ellenére hűen megőrizte az eredeti írásmódját és stílusát. Tehát biztos tudták hihető módon hamisítani egyik vagy másik császári írnok írásképét. A tartalom meg viszonylag szabályozott, azzal nem lehet gond.
(Hallottam egy idős történészről(levéltárosról), aki öreg korábban vicces kedvében középkori okleveleket kezdett el "gyártani". Mindenki bevette, hogy eredetiek :))

vicispán 2009.06.11. 13:24:47

Hát ha leírom azt, hogy HENRICVS, még marad egy T(F?), egy O és egy D betűm...

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2009.06.11. 16:39:09

@vicispán: Hát igen, ez a monogramm dolog nem is olyan eccerű. Mert hol látsz benne C-t? Meg u-t, vagyis v-t? Az még kis jóindulattal lehet az X felső része, de az is cinkes azért. Másrészt ügyes vagy, hogy a nagy N-t felfedezted, ez ugye a két fő szár, s az egyik átló.

A D G szerintem továbbra is Dei gratia, mint a pecsétjén.

LeoM 2009.06.12. 22:23:18

A monogrammával kapcsolatban egy-két apróságot pontosítanék:

1. Henrik 1046 óta császár volt, így nem a "rex", hanem az "imperator augustus" szavak bizonyos betűi keresendők.

2. Az oklevéltani kézikönyvek a monogrammáról szólva megjegyzik, hogy a teljes név összes betűjének nem kellett feltétlenül szerepelnie – ezért hiányozhat pl. itt a 'C' betű.

3. A 'D' és a 'G' valóban a "Dei gratia" rövidítése, az 'O' és az 'S' pedig az "imperator augustus" utolsó szótagjaiból való. Ezeknek valahogy benne kellett lenniük, vö. Albericus Cassinensis, De doctrina privilegiorum, 2, 3, 9: "Post conpletum preceptum monogramma est in fine ponendum, in quo nomen imperatoris et imperator augustus et Dei gratia habeatur connexum vel alia quelibet, que deceant imperatorem."

scrineum.unipv.it/wight/3ac.htm

4. Mindezeknél sokkal érdekesebb azonban egy másik szimbólum, a császár ún. "saját jele" (signum speciale), amely III. Henrikre különösen jellemző:

books.google.com/books?id=2jjK-4tH_JkC&pg=PA51&lpg=PA51&dq#PPA83,M1

(Ha nem működne a link, a hivatkozás hagyományos formában: "Il documento medievale e moderno. Panorama storico della diplomatica generale e pontificia", Roma 2003, 81.)

Ez a jel különbözött ugyan a monogrammától, de vele egy sorban szerepelt, és az uralkodó (részben) saját kezűleg írta le, hiszen a benne látható 'MPR' betűk a "manu propria" kifejezés rövidítései. Egy szép kép Steffens kötetéből (72. tábla), rövid kommentárral:

www.archivi.beniculturali.it/Biblioteca/Steffens/113_tav072.pdf

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2009.06.12. 23:55:07

@LeoM: Hú ez mind nagyon jó, de részben nem értem. Pl. nem látom a signum spec-t az általad belinkelt képen. A nagy R betű lenne a végén? Vagy a monogrammában lenne benne? (A középső száron)

A rex-et kilőhetjük, de azért megjegyezném, hogy a pecsétjén is a "rex" szó áll. Akkor ez most hogy van?

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2009.06.12. 23:57:13

Ja, már látom. De mi az a nagy R betű a sor végén?

LeoM 2009.06.13. 09:50:39

Ad 1. Azért, mert az interneten Henriknek még a király korában készült pecsétjét mutogatják, nem kell azt hinni, hogy császárként is azt használta. Az 1046 után adekvát pecsétre l. pl. Otto Adalbert Posse, "Die Siegel der deutschen Kaiser und Könige", I–V, Dresden 1913, I, tab. 15, n. 1:

de.wikisource.org/wiki/Die_Siegel_der_Deutschen_Kaiser_und_K%C3%B6nige:Band_1:Tafel_15

Ennek köriratában a következő felirat olvasható: +HEINRICVS D(e)I GR(ati)A ROMANOR(um) IMP(erato)R AVG(ustus). Vö. Posse, I 15:

de.wikisource.org/wiki/Datei:Posse_Band_1_0013.jpg

A leírás végén szó szerint ez áll: "Vorkommen: 1047 2/9 bis zum Tode des Kaisers."

Ad 2. Az nem pusztán egy nagy R betű, hanem egy egybedolgozott MPR monogramma. A P az R-ben eleve benne van, az (unciális jellegű) M esetében pedig a bal hurok az a kis farkinca, a jobb pedig az R/P felső részének hurka.

LeoM 2009.06.13. 10:07:50

Mindez egyébként azért fontos a poszt szempontjából, mert ha azt a hamis levelet a magyarok tényleg megpecsételték, ügyelniük kellett rá, hogy ne a fent közölt királyi, hanem a valóságnak megfelelő császári pecséttel lássák el. Különben Gebhardt püspök kénytelen lett volna megkérdezni attól a hospestől: "Mondd csak, fiam, hogy van az, hogy kegyes és győzhetetlen urunk a monogrammában a rómaiak felséges császára, a pecséten azonban még 'csak' német király?"

Té2 2009.06.13. 12:31:45

@LeoM: Hát, van még mit tanulnom...

Tényleg nem felesleges akadékoskodásként, csak annyit, hogy:
Henrik császárként is használta magára a 'rex' elnevezést, megkülönböztetendő a császári címtől, pl:
1051-es oklevele (DHA I. 143.) így írja körül pont a monogrammját:
"Signum domini Henrici tertii regis invictissimi, secundi Romanorum imperatoris augusti. Manu propria"

1056-os (igaz, interpolált) oklevelében (DHA I. 157.)
"Data... anno autem domni Henrici tertii regis, secundi imperatoris ordinationis XXVIII, regni vero XVIII, imperii X."

Azaz külön számon tartotta ő is, hogy királyként harmadik, császárként második (hisz a száli frankok őse, Madarász Henrik még nem volt császár), és külön-külön királyságát és császárságát uralkodási éveiben. Ez egyébként később is jellemző (Zsigmondot tudom így fejből, hogy egyszerre nevezte magát német királynak és római császárnak, mint ahogy magyar királynak, cseh királynak, ilyen-olyan hercegnek, stb.)

Érdekes amúgy, hogy a külön belinkelt monogramm (az 1053-as oklevélből, a Steffens-kötetből), és az, ami itt van, egy kicsit különbözik: éppen az alsó R-betű, ott önmagában áll, itt meg a másik oldalán is van egy kis szár, ami T-vé (??) esetleg pont M-mé alakítaná át, mint a manu propria jelben.

LeoM 2009.06.13. 13:24:24

Nagy Károly óta minden római császár használta a királyi címét is, hiszen egy sem volt köztük, aki ne lett volna előbb király (a frankoké és a longobárdoké, majd a németeké, sőt később – a császári cím fényéből átszármazva – a rómaiaké). A pecsétre azonban ez nem mindig fért rá, és ha választani lehetett, az említett okból természetesen a császári cím mellett döntöttek. Kizárt dolog, hogy egy császár normális körülmények között tovább használja a királyi pecsétjét, amelyen a császársága nincs megemlítve. Posse az összes pecsétet átnézte, és pontosan adatolta, melyiket mikor használta az uralkodó: leírásaiban világosan elválik a Königszeit és a Kaiserzeit. Az egész könyv fenn van az interneten, a megadott helyen el lehet olvasni.

A monogramma és a többi grafikus jel történetéről a legújabb összefoglalás:

www.thorbecke.de/graphische-symbole-in-mittelalterlichen-urkunden-p-551.html

Ez sajnos csak könyvtárban van meg, pl. az MTA-n (jelzete: 355.765).

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2009.06.13. 19:16:19

A monogrammával és a manu propriával kapcsolatos új információk még inkább elgondolkodtatnak engem. Ha ilyen sok "azonosító jel" volt egy császári oklevélen, akkor hogyan tudták mindezt Miklósék hamisítani? Még ha csak a fele volt rajta egy ilyen "misszilisen" ezekből, akkor is... persze, egy ügyes kezű scriptor megcsinálhatta, de nagy hozzáértés kellett hozzá. Ekkoriban a magyar oklevélkiadás bizonyítottan a császárit követte, szóval lehetséges.

LeoM, köszönöm, hogy ekkora ügybuzgalommal utánanéztél mindennek, elég sok időbe telhetett. Remélem, nem ment a valódi munkád rovására!... :)

Molay · http://sotetkozepkor.blog.hu 2009.06.14. 23:21:26

Nagyon izgalmas a blog, és mivel pont most szigorlatozom középkorból teljesen felvillanyozott a Gebhardnak írott levél esete:)

Csak annyit kiegészítésnek, hogy a történet leegyszerűsített változata már Szent István nagyobb legendájában (1083 k.) is benne van (SRH II. 390.), igaz ott Szent István és III. Henrik apja, Konrád császár háborújában kap szerepet.

Hogy persze ki hatott kire biztos nehéz megmondani... de ha a legendaszerző kölcsönözte a motívumot, akkor a korai geszta nem születhetett 1083-nál később - ami persze közel sem egykorú, de legalább nem Rogerius idejéből való.

LeoM 2009.06.15. 00:45:49

Zusatz:

A Peter Rück által szerkesztett fenti kötet helyett online is elérhető viszont egy kitűnő cikk az oklevélről mint esztétikai médiumról:

www.peterrueck.ch/pdf/hochmittelalterliche%20papsturkunde.pdf

[A cikk adatai: P. Rück, "Die hochmittelalterliche Papsturkunde als Medium zeitgenössischer Ästhetik", Arbeiten aus dem Marburger hilfswissenschaftlichen Institut, hrsg. von Erika Eisenlohr – Peter Worm (Elementa diplomatica 8), Marburg 2000, 3–29.]

Ennek 18–19. oldalán egyébként a szerző a minket érintő császári különjelről is értekezik, amelyet a közvélekedéssel ellentétben a MARIA név rövidítésének, vagyis gyakorlatilag verbális invokációnak tart. A 22. oldalon pedig láthatunk egy teljes oklevelet is III. Henriktől – monogrammával, signum specialéval és egy rányomott (természetesen császári köriratú) pecséttel együtt.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2009.06.15. 01:40:27

@Molay: hát nagy taps neked! Remek, ezt eddig nem vettük észre! Akinek nincs kéznél SRH-ja, annak a történet: III. Konrád megtámadja Magyarországot. István könyörög a szűzanyához, s erre ez történik:

Altera mox die nuncius ad unumquemque ducem Germanorum in castra, ceu missus ad Imperatore, venit, qui eis redeundi mandatum retulit. (SRH II. 390.)

("Másnap egy követ érkezik minden német vezérhez a táborba, mintha a császár küldte volna, s átadja nekik a parancsot a visszatérésre.")

Erre István hálát ad Istennek, s Konrád is belátja, hogy nem jó az isteni akarattal szembemenni.

Namármost, azzal viszont vitatkoznék, hogy az ősgeszta ebből kifolyólag nem keletkezhetett 1083-nál, tehát a legenda megírásánál később. Persze ez is lehet, de íme az én verzióm: a történet - azaz I. András, Miklós és Gebhardt története - ismert lehetett, a királyi udvarban mindenképpen. A legendaszerző ezt a remek hadicselt mintegy beolvasztotta a legendába, visszatolva István és Konrád háborújába. A középkori ember viszonya más volt a valósághoz: ami szerinte megtörténhetett - s ez meg is történt Andrással - az az ő agyában valóban megtörténhetett mással is, jelen esetben Istvánnal. A valós történeti eseményt mitizálta, a hírvivő itt nem egy hospes, hanem - legalábbis az én olvasatomban - egy angyal.
Ja, egyébként szerintem bizonyos, hogy a legenda nem hathatott a gesztára. A krónikában leírtak túl konkrétak, világosak, pontosak. Nem, a legendaíró ismerhette a pompás hadicselt 1051-ből, s felhasználta a saját céljaira.

Persze lehet más magyarázat is. Lehet, hogy valóban a már létező ősgeszta hatott rá, ezt sem zárhatjuk ki (halvány egyezések: "a Caesare missum" - "ceu missus ab Imperatore"). De ez rizikós is lehetett, értsd: már egy létező történeti művet "plagizálni". Az is lehet, hogy István valóban alkalmazta ezt a cselt - Györffy ezt gondolja, l. István király és műve, 388. - de nehéz elhinni, hogy ezt a poént kétszer el lehet sütni 22 éven belül, ugyanazon ellenséggel szemben. Szóval nekem a fent ismertetett verzió tűnik valószínűnek, de persze itt is tág tér nyílik egy jó kis vitára.

(Megnéztem az "Árpád-kori legendák és intelmek"-et. A Nagyobb legendánál jegyzetben megjegyzik a mondott helyen, hogy hasonló van a Képes Krónikában is Andráséknál (197. o. 42. j.), de Érszeginek lövése sincs, hogy erre mi a magyarázat. Úgyhogy hajrá!)

Molay · http://sotetkozepkor.blog.hu 2009.06.15. 09:59:41

A kontextust is érdemes megvizsgálni: a legendából süt a politikai célzatosság, istenítélet dönt a két császár háborújában. Persze, az országot éppen Máriának ajánló kegyes István nem kerekedhet felül ellenfelén holmi aljas csalafintaságokkal: a hírvivő midenféle előzmény nélkül jelenik meg a császár vezéreinél, és küldi haza őket Konrád nevében.

A minden előzmény nélkül feltűnő hírnök (angyal? missus ab imperatore?) elég ügyetlenül hangzik, így valóban amellett szól, hogy egy eredeti, kerekebb történet célzatos, módosított változata.

Ha nem egy 1083 előtt készült ősgesztából származik tehát, akkor valóban a királyi udvarban fennmaradt históriáról van szó, de én inkább egy írott forrás megléte mellett vagyok:)

Molay · http://sotetkozepkor.blog.hu 2009.06.15. 10:30:42

@G.d.Magister: "Persze ez is lehet, de íme az én verzióm: a történet - azaz I. András, Miklós és Gebhardt története - ismert lehetett, a királyi udvarban mindenképpen. A legendaszerző ezt a remek hadicselt mintegy beolvasztotta a legendába, visszatolva István és Konrád háborújába. A középkori ember viszonya más volt a valósághoz: ami szerinte megtörténhetett - s ez meg is történt Andrással - az az ő agyában valóban megtörténhetett mással is, jelen esetben Istvánnal."

"Persze lehet más magyarázat is. Lehet, hogy valóban a már létező ősgeszta hatott rá, ezt sem zárhatjuk ki (halvány egyezések: "a Caesare missum" - "ceu missus ab Imperatore"). De ez rizikós is lehetett, értsd: már egy létező történeti művet >>plagizálni

Molay · http://sotetkozepkor.blog.hu 2009.06.15. 10:35:11

Bocsánat, elszállt a bejegyzésem fele:)

Nincs a két fenti bekezdés között valami ellentmondás?

Egyébként én is úgy érzem, hogy a típusokban gondolkodó középkori embertől nem állt távol az ilyen "plágium": a levélküldés a ravasz csellel megnyert háború toposzává válhatott.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2009.06.15. 11:03:05

@Molay: Hol látod az ellentmondást? Az világos, hogy én is több megoldást tartok elképzelhetőnek, de nem értem, mire gondolsz.

Molay · http://sotetkozepkor.blog.hu 2009.06.15. 11:32:25

@G.d.Magister: Igazad van, egy ilyen esetben minden csak feltételezés, és a feltételezések persze ellentmondanak egymásnak.

Csak az tűnt fel, hogy ugyanannak a motívumnak az átvétele egyfelől természetesnek tűnik a középkori írástudó számára, másfelől meg rizikósnak a plágium lehetséges vádja miatt. Szerintem ez a rizikó nem tűnhetett fel túl komolynak a szerző előtt, főleg, hogy az átvétel még csak nem is szószerinti.

Elég csak Anonymusra gondolni, akinél jópár idézetet olvashatunk a forrás megjelölése nélkül - akár antik ízű történetekből is. Nem vagyok klasszika-filológus, de érdekelne, hogy a levélküldésnek nincs-e valami ókori párhuzama...

Citadella 2009.07.14. 18:55:44

@Molay: Nyilván rengeteg van, csak kérdés, hogy onnan szedték-e. Mert minden korban nagyban hamisították az okleveleket, jelentéseket, leveleket, mindent. Ehhez nem kellett az ókorhoz nyúlniuk, ott volt az orruk előtt. Fejlettebb írásbeliségnél nyilván sűrűbben űzték az ipart, de valamilyen szinten mindenütt megvolt. Különösen háború idején.

Ókori hamis hírek pl. Liviusnál:

VI.30.
"Minden földerítés nélkül cohorsokat küldtek ki takarmányért, s amikor az a hamis hír érkezett, hogy körülfogták őket, gyorsan segítségükre siettek, meg sem nézték, ki hozta a hírt - ugyanis egy latin katona szedte rá őket, rómainak adva ki magát -, s így kelepcébe rohantak."

XXVI.26.
"M. Cornelius szinte sorozást rendezett egész Siciliában, hogy minél többen jöjjenek Rómába panaszt tenni ellene (ti. M. Marcellus consul ellen), s egyúttal, hogy az ő hírnevét kisebbítse, hamisított levelekkel egész Rómában elterjesztette a hírt, hogy Siciliában még mindig háború folyik."

XL.23.
"Egyéb gazságaikról nem is beszélve, egy koholt levelet is átadtak a királynak, amelyet T. Quinctius hamisított pecsétjével láttak el."

stb.

Az iratok hamisítása valószínűleg egyidejű az irással.

A plágium megítélése pedig egészen más volt a középkorban, mint most. Egy krónikában pl. egyáltalán nem számított "bűnnek" mások szövegeinek az átvétele. A magyar krónikák is hemzsegnek az átvételektől. A szerző személye ugyanis nem számított.

"[a szerző művével] Isten dicsőségét s embertársai lelki üdvösségét kívánja szolgálni; épp ezért legtöbbször a készből merít, kompilál vagy annak analógiájára alkot maga is. Bőven idézi a tekintélyeket, maga azonban a háttérben marad."

(Horváth János: A magyar irodalmi műveltség kezdetei Szent Istvántól Mohácsig)