Laudator temporis acti

Concedo nulli

Pusztuljon el a könyvtolvaj!

2009. szeptember 13. 22:05 - G.d.Magister

A minap került a kezembe kevés számú 18. századi könyveim közül egy kedves kis darab: Ovidius Tristiá-jának kommentárokkal ellátott kiadása 1749-ből, a jezsuita iskolák tanulói számára. A kötet nagyszombati kiadás, tűrhető, bár nem nagyigényű tipográfiával. A kommentárok néhol elég szájbarágósak, máshol viszont kimondottan hasznosak. 

Latinosoknak: Pl. az első elegiában, a 3. sorban: "Vade sed incultus, qualem decet exulis esse" - "Menj (t.i. Rómába, könyvem), de dísztelenül, amilyennek illik lennie egy száműzöttének (t.i. száműzött könyvének)", a "qualem decet exulis"-hoz ezt fűzte: "Habe talem habitum, qualis illis proprius est, qui in exilio, in squalore nimirum et sordibus incedunt exules" (Legyen olyan külsőd, mint amilyen azoknak van, akik száműzetésben, szennyben-piszokban járnak száműzöttként"). (l. p. 7.) Ez szerintem felesleges volt, a szöveg teljesen világos.

A kötéstábla belsején és a szennylapokon található bejegyzések nagyon érdekesek. Ismeretes, hogy ide gyakran bejegyezték a nevüket a tulajdonosok, tollpróbát (probatio calami) végeztek, s olykor verseket is faragtak. Ezek különös alfaja a tolvakojat előre is átkozó versike, amivel már korábban is találkoztam, de a mondott kötetben ennek igen szép példáját láthatjuk:.

                                  
 
                                            Possess      li    serve    sor    bono
                                                             or    bri         tur     te          rum

                                      Abrept        li    moria   mor     malo

A megfejtés természetesen az, hogy a középső sorban találhatók az 1. és 3. sor azonos szóvégződései. Így a vers értelme is világossá válik (a hexametert vállaltam a fordításban, de a képvershez közelítő azonos végződéseket nem):

                                 Azt, akié ez a könyv, jósorsban tartsa meg Isten,
                                                Az, ki a tolvaja lesz, rútul végezze be éltét.

 

Bár a könyv akkoriban nem került sokba, egy szegény diáknak mégis fájó lehetett az a pár krajcár is. De méginkább ritkák voltak a könyvek, nehéz volt újat beszerezni. Bizonyára ezért is az elrettentő átok. E szegény diák a nevét is megadja, de előtte még incselkedik az utókorral, s beiktat egy (felesleges) disztichont:

                                   
 
                                 Si quis nosse cupis, libro quis gaudeat isto
                                       Inferius Domini nomen utrumque vide
 
Ami magyarul ennyit tesz:
 
                                   Tudni szeretnéd, hogy ki szerencsés bírni e könyvet?

                                                   Itt van a gazdának két neve: nézd meg alant.

A vers alatti possessori (tulajdonosi) bejegyzés pedig: "Ex libris Caroli Kliegl die 14ta (decima quarta) 9bris (novem-bris) 1760." Azaz: Kliegl Károly könyvei közül, 1760. november 14-én. Sajnos helyet nem írt, pedig az segített volna az azonosításban.

A kötet végén újabb tulajdonosi bejegyzések következnek (hiába, egy tankönyv sok nemzedéket szolgált!). A hátsó szennylap rektóján van egy "Francis" nevű névkezdemény: ám derék Ferencünk rájött, hogy jobban néz ki, ha a verzón írja bele a nevét a könyvbe, vagy inkább arra jött rá, hogy nem így kellene kezdeni, úgyhogy a verzón ez áll:

Hunc librum possidet Franciscus Benkő Rhetor Papensis Anno 1771. mp.

Vagyis:

E könyv tulajdonosa Benkő Ferenc pápai rhétor, 1771. évben sk.

No, nem arra kell gondolni, hogy Pápának ekkoriban volt egy "szónoka" (rhétora), hanem arra, hogy a diák a második legmagasabb osztályba, a "rhetores" osztályba járt: ebben az osztályban tanulták a latin stilisztikát. De van itt még egy talány. Vajon a pápai református kollégium diákjáról van szó? A kollégiumot ugyanis 1752-ben kiparancsolták a városból, mivel Pápa már 1718-ban (a pozsareváci békével) elvesztette végvár mivoltát, így szabad vallásgyakorlatát is (1752-ig valahogy sikerült kihúzni az iskolának, amíg el nem fogyott az udvar  - és a római katolikus klérus - türelme).  A kollégium a közeli Adásztevelre ment száműzetésbe, s csak 1783-ban, a türelmi rendelet után térhetett vissza. Egyszóval a mondott diák nem éppen pápai, hanem adászteveli rhétor volt 1771-ben. Persze nyilván továbbra is pápaiaknak mondhatták magukat, s bíztak a visszatérésben, ami be is következett. Tehát a "Papensis" - már csak kizárásos alapon is - csak a (számkivetett) pápai református kollégium diákját jelentheti.

De ez csak egy morzsányi probléma ahhoz képest, hogy egy jezsuita tankönyvről van szó! Vajon kézbe vehetett ilyet egyáltalán egy református diák, vagy erről szó sem lehetett? Én speciel el tudom képzelni, hogy a reformátusok iskolák kényszerűségből használtak pápista tankönyveket (még jezsuitákat is!), ha egyszer ők nem tudtak hozzáférni, vagy a hazai református nyomdákban nem volt pénz ennek előállítására. Nagyszombat viszont ontotta a könyveket. Szóval, mondom, el tudom képzelni, hogy egy ilyen ártalmatlan témában, mint Ovidius (amelynek kommentárjaiba nehéz belecsempészni jezsuita propagandát), kézbe vették a reformátusok a "jezsoviták" könyveit is. Sajnos hiába néztem meg a szakirodalmat - Köblös József (et al.): A pápai református kollégium diákjai 1585–1861. Pápa, 2006. (A pápai református gyűjtemények kiadványai. Forrásközlések 9.) -, csak bonyolította az ügyet: az derült ki belőle ugyanis, hogy az adászteveli korszakban nem indultak felső osztályok, azaz a philosophi (első) és a rhetores (második - vigyázat, ez fordítottja annak, ahogy most rangsorolják az osztályokat!). Hát akkor mi a manó? Vagy a szakirodalom téved, vagy mi. Én viszont nem tudok arról, hogy a mondott időszakban más középiskola működött volna Pápán.

A hátsó kötéstábla belsején egy szerényebb képességű diák exlibris-kísérlete látható: "Librum mp SÁTOR mp Libro quarto quotus (?)" Az illető neve ezek szerint Sátor, s az egész valahogy így néz ki lefordítva: "Könyvet sk. Sátor sk. negyedik könyvvel hanyadik". Ha valaki ebből ki tud hámozni valami okosabbat, várom. Végül még egy halvány - írásképe alapján alighanem a legkésőbbi - beírást lehet észrevenni a szennylap rektóján: "Josephus Nándory" (?). Ennyien használták a könyvet, vagy talán még többen is. Aztán antikváriumba került, majd hozzám. Én is beleírom majd az exlibris-emet, szépen latinosan. De vajon fogja-e még valaki használni utánam? Vagy beszkennelik az én példányomat is a digitalizáló Google-kommandók, házról házra járva?

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://laudator.blog.hu/api/trackback/id/tr521379960

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2009.09.16. 22:30:36

Le a kalappal ezért a tudományos alaposságért. Nem tudom, mi lesz a könyv sorsa, de ha nagy a gyűjteményed, még mindig hagyhatod az OSZK-ra, ott talán bezúzzák :P (Pedig kár lenne érte ...)

burqus · http://wangfolyo.blogspot.com 2009.09.17. 09:25:48

Nagyon szeretem ezeket a possessor- és egyéb bejegyzéseket, firkákat, kézírás-gyakorlatokat és a többit. Ezek tesznek igazán egyedivé minden egyes régi könyvet. És tetszenek a hexameter/disztichon-fordítások is!

Jacobus Pontanus (1542-1626) az Ovidius-kommentárok legfőbb tekintélye volt a 17. század elejétől kezdve: gyakorlatilag az összes korábbi Ovidius-kommentárt bedolgozta és ezzel felváltotta. Az ő kommentárjai kifejezetten iskolai használatra készültek, ezért van a magasabb röptű filológiai és allegorikus fejtegetéseken túl egy szándékos és egyszerű parafrázis-rétegük is, amilyenre te is hozol példát.

Noha Pontanus kommentárjai protestáns kiadónál nem jelentek meg, de nagyon sok protestáns könyvtárban megtalálhatóak, éppen mert annyira tekintélyesek voltak. Speciálisan „jezsuita” dolog tényleg nem található bennük, hacsak azt nem számítjuk, hogy a jezsuiták az először 1613-ban megjelent Metamorphoses-kommentárnak az 1700-as évek elejétől kezdve kiadták egy „ab omni obscoenitate purgatus” változatát is „ad usum scholarum Societatis Jesu”.

Egyébként ez a Tristia-kommentár is csak kivonatos iskolai változata az először 1610-ben Ingolstadtban folio méretben, 1264 oldalon megjelent teljes nagy kommentárnak – ez is magyarázza az egyszerű, parafrázis-szerű definíciók túltengését. Nagyszombatban először 1703-ban adták ki tankönyvként, aztán 1731-ben, majd ez után az 1749-es harmadik kiadás után még egyszer utoljára 1769-ben, négy évvel a rend feloszlatása előtt. Közben megjelent Kassán is 1719-ben, majd Budán egy javított változat 1809-ban. Jól mutatja ez, mennyire használatos volt az iskolákban.

burqus · http://wangfolyo.blogspot.com 2009.09.17. 09:28:01

(csak egy apró javítás: „Azt, aki tolvaja lesz, rútul végezze be éltét”: az „Azt”-ot „Az”-ra kellene cserélni. Aztán töröld is ezt a kommentet.)

Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2009.09.17. 15:59:09

@burqus: Pedig Ovidius „ab omni obscoenitate purgatus” nem olyan vicces :( Milyen jó, h ma már nem tisztogatják így a műveit ...
Egyébként a kommentárok az én időmben )90-es évek) is tele voltak tök felesleges magyarázatokkal, míg tényleg nehezen érthető szöveghelyeken átsiklottak.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2009.09.17. 20:22:51

@burqus: köszönöm mindenki nevében az adalékokat!! Az általad mondottakhoz csak annyit teszek hozzá, hogy a jezsuiták tudvalevőleg nagyon szerették Ovidiust, rengeteg ovidizáló mű (Fasti-, de főleg Metamorphoses-formában írt eposzok, de Heroides-, sőt Ars Amatoria-utánzatok is, persze vallásos köntösben) jelennek meg a 17-18. században tőlük (erre l. Szörényi László kutatásait). Jobban szerették Ovidiust, mint Vergiliust. Ennek nem tudom, van-e valami különösebb oka, talán a Ratio Studiorum-ban Ovidiust preferálták.
A javítást köszi, először tárgyesettel akartam fordítani, s úgy maradt.

Loge · http://bloge.blog.hu/ 2009.09.22. 22:14:28

De jó volt megint kicsit egyetemistának lenni! Nagyon köszönöm!!!

szamárfül/pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2009.09.28. 12:43:15

"De jó volt megint kicsit egyetemistának lenni! "
:)))

szöszkehölgy 2009.09.29. 13:43:09

Számomra a gimi irodalom óráit idézte fel. Igazán lelkes és alapos tanárnőnk volt. Ő is idézett jó néhány lapszéli versikét.

kirunews 2009.10.05. 14:28:12

A Kliegl bonyhádi család volt, még Károlyok is voltak köztük, de éppenséggel egyik sem ez a te károlyod. Az 1727-es nemeslevélen más a gyermekek között szerepel egy Károly-József, 1810-ben pedig csébi Márffy Lipót fogadott örökbe névátruházással egy Kliegl Károlyt.
A család legnevezetesebb tagja Kliekl József, aki pozsonyban lett nyomdász a reformkorban és még egy betűszedő gépet is feltalált. Maga Kossuth ír róla így (Pesti Hírlap, 1843 június 1.):

"A’ napokban Kliegl Józsefet látogatám meg. A’ nagy férfiu mélyen vala elmerülve roppant feladatu foglalkodása közt, de csakhamar szives készséggel mutogatá az általa feltalált osztógépet, melly még a’ mult országgyülés alkalmával csak mintában, tervben tünteté föl a’ létesülhetés alaperejét. És ime most már némi csekély, de kis idő alatt bizonyára betöltendő ’s csupán külső hiányok mellett, készen, sikerülten áll a’ nagyszerü találmány, fönnen hirdetve a’ könyvnyomtatás egyik legnehezebb részének nagy szellemi és anyagi hasznot igérő reformját. Most már a’ kishitüek, a’ fitymálók, a’ műértők és avatatlanok nagy serege egyaránt meggyőződhetik a’ felől, miszerint az ige valóban megtestesült, a’ szó tetté vált, mit az elkészült osztógép csalhatlanul képes bebizonyitani. E’ nagy feladatu találmány tulajdonkép a’ könyvnyomtatás utórészéhez tartozik, azaz, a’ gép a’ nyomtatás végett ki- és összeszedett betűket külön meghatározott helyeikre rakja, osztja szét, mi eddig tömérdek nehézséggel járt, sok ember munkájába került ’s hosszas időt kivánt; ’s im Kliegl osztógépe, egyszerre mintegy 20 emberért a’ lehető legnagyobb gyorsasággal dolgozik, egyesek szétszórt munkaerejét összesitve, ’s a’ drága időt is tetemesen kimélve. ..."

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2009.10.05. 15:42:45

@kirunews: S lehet-e tudni, hogy e derék Kliegl-ek milyen felekezethez tartoztak? Ha reformátusok, vagy nevük alapján inkább evangélikusok voltak, éppen küldhették a gyereket Pápára, nem volt az olyan messze Tolnából...

kirunews 2009.10.06. 09:24:56

Sajnos erről nem találtam adatot. Fényes Elek (Magyarország statisztikai és geografiai szótára, 1851) azt írja Bonyhádról: "1566 kath., 1482 ágostai, 262 ref., 1563 zsidó lak." valamint "Lakosai a törökök kiüzetése után magyarok, még pedig reformatusok valának, de 1727 körül nemesek szállinkozván ide, rövid idő alatt annyira kiszoritották, hogy már ma nehány eredeti magyar református háznál nincs több."
Tekintve, hogy a Kliegl nemesség éppen 1727-es, lehet hogy rájuk céloz, ennek alapján lehet katolikus, vagy evangélikus.
Tény, hogy Bonyhád tágabb környékére I. Lipót, III. Károly és Mária Terézia is telepített be bajor, frank és sváb zselléreket. Más betelepítési analógiák alapján ezek között lehetettek evangélikusok és még akár reformátusok is.