Laudator temporis acti

Concedo nulli

Mogyorókrémmel töltött áldozat

2010. január 21. 13:35 - G.d.Magister

Hétköznapi latin I.

Csodálatos a szavak élete. Kosztolányinak van egy remek esszéje erről. Azt írja, hogy a szavak közül egyesek eltűnnek, meghalnak, mások nyugdíjba mennek, van amelyik lefokozva, egy-egy mondásba, szófordulatba visszaszorulva tengeti az életét (tegye fel a kezét az, aki tudja, mit jelent mondjuk a "sok van a rovásán"-ban a "rovás", vagy pl. a "pellengérre állít"-ban a pellengér. Stb. stb.). Aztán vannak szavak, amelyek elképesztő életutat futnak be, nyelveken, kultúrákon keresztül.

A minap vittem a gyereknek nápolyit a bölcsibe, mert iszonyú éhes, amikor érte megyek (növésben van). Nézegettem öltöztetés közben a nápolyi csomagolását, s olvasgattam a feliratokat (vannak ilyen emberek, akik állandóan olvasnának. Ezt nem büszkeségből mondom. De nyilván vannak sorstársaim, akik a majonéz apróbetűs részét is kivülről fújják már.) Azt mondja a nápolyi felirata, hogy mogyorókrémmel töltött ostya. Honnan ered az ostya? Szlávosnak hangzik, de valóban az?

A következő pillanatban hasított belém a felismerés: ez nem jöhet másból, mint a latin "hostia" ("áldozati állat" "áldozat", istenségnek) szóból! De hogy jön ez ide? Innen persze már könnyű volt kitalálnom. A szentáldozásnál, a római katolikus liturgiában Krisztus teste vékony, kerek formájú, lisztből készült, kovásztalan kis kenyér formájában kerül szétosztása. Ez az ostya, vagyis a szentáldozat (ez az én testem, amely tiérettetek megtöretett). Aztán lehet, hogy ez már szláv közvetítéssel érkezett hozzánk: akinél van TESZ, nézze meg, én nem tudom (de lásd még keresztyén szavunkat a christianusból - amit csak Pázmány alakított kereszténnyé, de ez már egy másik történet -, szóval szerintem szláv közvetítés lesz ez is). Aztán az ostyát kezdték a "profán" világban is használni, vagy általában elkezdték ostyának hívni a vékonyra kisütött süteményeket. Tehát a római istenáldozatból lett később egy édesség, ropogós, töltött ostya. Amen, amen dico vobis, bizony, bizony, mondom néktek - vitam vocabulorum esse mirabilem: csodálatos a szavak élete. 

 

22 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://laudator.blog.hu/api/trackback/id/tr721690023

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bobby Newmark 2010.01.21. 14:55:12

És miért nápolyi, ha már itt tartunk?

flea 2010.01.21. 15:15:24

*kezet feltesz* (legalábbis azt hiszem, tudom)
És tényleg csodálatos a szavak élete. :)

bástya · http://magyarcitrom.postr.hu 2010.01.21. 15:42:57

@Bobby Newmark: azt mondják, hogy azért, mert a töltéshez használt mogyoró Nápoly környékéről származott. De ez lehet, hogy csak legenda.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.01.21. 16:16:19

@Bobby Newmark: hát ezt már én sem tudom. Wikipediázni meg nem olyan izgi.

Orvenyhivo 2010.01.21. 16:39:20

Kéz fenn (nálam ezek a "de hát ezt mindenki tudja" kategóriába esnek).

Szentáldozásnál a hókuszpókuszt úgyse lehet felülmúlni.

flea 2010.01.21. 16:46:41

@G.d.Magister: a Wikipedia azt mondja, amit @bástya:, de az egyetlen forrás a Manner... guglizni meg nem olyan izgi, meg nem is érek rá ;)

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.01.21. 16:48:43

@Orvenyhivo: a rovás és a pellengér, amit tudtál? Ügyes vagy. Netán az ostya? Akkor is.

Orvenyhivo 2010.01.21. 18:23:18

@G.d.Magister: A rovást és a pellengért igen, az ostyát nem.

Nem a vállam akartam verni, milyen okos lennék, excellentissime magister; inkább gúnyolódni magamon, ahogy néha elcsodálkozom, mikor mások nem tudják, ami számomra "evidens" - ámbár nyilván ők ugyan ugyanúgy rácsodálkoznak, hogy nem tudom, ami az ő számukra az.

Mária, a barbár 2010.01.22. 14:09:20

Wikipédiázni izgi. Különösen akkor, ha te írod a cikkeket, a nép pedig behivatkozza.

Mária, a barbár 2010.01.22. 14:14:37

Mármint azt, amit te írtál...

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.01.22. 14:37:15

@Mária, a barbár: Persze hogy wikizek én is. De én nem a nápolyival foglalkoztam, hanem az ostyával (de most az ostyához sem wikiztem, pont az volt a jó, hogy egy pillanat alatt futott át az agyamon az egész a bölcsőde öltöztetőjében.)

tewton 2010.01.24. 04:05:20

az ostyához talán még szláv se kell, a szókezdő 'h' elmarad anélkül is, a latin s > magyar 's' ejtésre meg ott az egész kálomista egyházi nyelvezet, sákramentomostúl (régebbi, mint a katolikus latin kiejtés).

azért az "istenáldozat" kifejezéssel óvatosabban bánj. nem is merem mondani, hogy a cseheknél van egy ostya-szerű édesség, amit oblátki-nak mondanak. nem, nem pápista emberáldozat :)

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.01.24. 11:06:33

@tewton: igazad lehet, a TESZ is megírta a maga kategorikus módján az ostyával kapcsolatban, hogy "szláv közvetítés felvetése szükségtelen". Az s ügyében vannak bizonytalanságaim, mert az általad hozott példában szó eleji, az ostyában meg nem.

Ja az istenáldozatot elszúrtam, javítom, és kösz...

(ps: a kommented ötször jött át valami technikai hiba miatt, a feleslegeseket töröltem.)

bucsin · http://bicig-bithe.blog.hu/ 2010.01.25. 02:56:07

nem birom megallni, hogy ne kerdezzem meg:
hogy hivjak a szemed fenyet? cicero vagy tacitus? :)

LeoM 2010.01.25. 20:02:42

Nem bírom megállni, hogy ne válaszoljak a Mester helyett:

Amikor megszólal, Cicero; amikor csöndben marad, Tacitus.

burqus · http://wangfolyo.blogspot.com 2010.01.25. 20:35:09

@Bobby Newmark: Ami a „nápolyi” eredetét illeti, nem bírok megszabadulni attól a sejtéstől, hogy nem Nápolyhoz van köze, hanem a cseh/szlovák „napoj” (‘igyál rá!’ avagy ‘ital’) szóhoz, merthogy a sörkorcsolyaként kiváló ostya megkívánja, hogy az ember bőségesen igyon rá. Akár igaz, akár nem, én nem állok útjában ennek a kívánságának cseh/szlovák sörözőkben, ahol az itallap fejléce is az ő nevét hirdeti: NAPOJE.

burqus · http://wangfolyo.blogspot.com 2010.01.25. 21:09:26

jut eszembe, ha már cseh/szlovák meg ostya, hogy a „totojázik” ige is úgy született meg az átváltoztatás szlovák nyelvű „toto je moje telo” (ez az én testem) szavaiból, mint a fentebb említett magyar „hókuszpókusz” ugyanennek latin „hoc est enim corpus meum” eredetijéből.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.01.25. 21:19:45

@LeoM: :D Ez csodás bonmot volt. :)

@burqus: nagyon szellemes, amit írsz. Várjuk a további infókat az ügyben, pl. hogy a csehben is van-e ilyen szó, vagyis így hívják-e a nápolyit, mit mondanak etimológiai szótárak stb. stb. A TESZ nem hozza a nápolyit, a szemét.

A totojázik nagyon érdekes, de úgy tudom, hogy a hókuszpókusz-nak a hoc est corpus-ból való levezetése bár tetszetős, nem áll biztos lábakon, és sok más elmélet is van a hókuszpókusz-ra (pl. az a prózai magyarázat, hogy ikerszó. Persze attól, hogy ikerszó, származhat a hoc est-ből).

kergezerge · http://kergezerge.blog.hu 2010.01.27. 09:25:39

off: az apróbetűsöket én is fújom a csomagolásokon, nem is veszek nápolyit régóta :D

tavaszkisasszony 2010.02.16. 20:26:09

@Skar / kergezerge: még piros Balaton szeletet sem??? nekem arra írhatnak bármit : )

o, salutaris hostia...

kergezerge · http://kergezerge.blog.hu 2010.03.18. 02:10:52

@tavaszkisasszony: túró rudit viszont néha igen, titokban ; )))