Laudator temporis acti

Concedo nulli

A latin-magyar tolvajnyelv

2010. február 14. 00:27 - G.d.Magister

 Mikszáth-jegyzetek III.

A honfoglalás és a kereszténység felvétele után a magyar nyelvbe sok latin szó került, de ezeket anyanyelvünk oly erősen átszőtte, sajátjává tette, hogy már igazi magyar szavaknak tűnnek. Iskola, oltár, rózsa, galamb - csak az avatott szemek látják, hogy ezek latin eredetűek. Az írásbeliségben a 16. századig a latin az uralkodó, majd jön a magyar nyelv diadalmenete, Károlival, Pázmánnyal, Balassival. De korabeli anyenyelvünk bizonyos tekintetben szegényes és népnyelvi volta hamar kitűnik, ha újkori magyar hivatalok, tisztviselők, vagy csupán állami hivatalt viselt emberek "magyar" (valójában latin-magyar) nyelvű levelezését olvassuk. Lássunk egy példát, éspedig a műfaj egyik klasszikusának, a szatmári békét megkötő Károlyi Sándornak a naplóját:

"Szegvárra jöttem által, holott is hasonló negligentiát [hanyagságot] tapasztalván, töttem dispositiókat [rendelkezéseket]".

Vagy máshol:

„mulattam Szegvárott, építésben, vetésben és halászatban disztrahálván [elfoglalván] magamat. Mely üdő alatt compendiálni [csökkenteni] kivánván az költséget és cselédet, az szegvári ménessimet, gulyámat contraháltam [összevontam] az csongrádi ménesemhez, gulyámhoz. Az csongrádi juhomat pedig transzferáltam [átvittem] Szegvárra, mivel rossz szolgáim gondviseletlensége miá az benn hálással éppen elvesztettek vala. Badda Gábor Csongrádról visszajővén relatio [jelentés] tétele után expediáltam [elküldtem] Újvárosra, az számtartót pedig vissza Csongrádra, mivel egy szemet sem vetettek volt az élhetetlen kutyák."

S itt a maestro még igen visszafogta magát. A kor magyar irataiban nemcsak latin eredetű szavak, hanem éppen latin félmondatok, tagmondatok is éktelenkednek, valóságos makaróni-nyelvvé alakítva a szöveget. Szirmay András írja feljegyzéseiben:

"Bizony fel tett czéllyom volt, hogy lévén hatalmas eő kegyelme, inkáb hányon ki, mint sem sponte cedállyam [önként távozzam]: de jóakaróim ezzel evincáltak [győztek meg], hogy divisio 1680. etsi minus aequa, tamen usu roborata, debet stare [az 1680. évi osztály (felosztás, birtoké) ugyan kevéssé méltányos, a gyakorlat azonban már megerősítette, s ezért fenn kell állnia]."

Lehetne sorolni még a hajmeresztőbb példákat, de talán ennyi is untig elég volt. (Vajon volt-e, van-e olyan nyelv, amely ilyen mértékben,  vagy pontosabban ilyen zárványszerűen elegyítette magába Cicero nyelvét?!) Jól ismerte ezt a hajdani nyelvállapotot Mikszáth, akinek történelmi érdeklődése és történelmi regényei (Beszélő köntös, Fekete város), illetve ilyen témájú novellái, karcolatai közismertek. Írónk szívesen vett kézbe történeti forrásokat; láthatóan nagyra becsülte Takáts Sándort, és persze a kor vitatott emlékű történész-fejedelmét, Thaly Kálmánt. Egy Rákóczi-korban játszódó novellájában tehát e latin-magyar makaróni-nyelv nagyszerű ismeretéről tesz tanúbizonyságot, s egyben remekül figurázza ki azt.

A történet ("Rákóczi Ferenc donációt oszt") az 1708. évi sárospataki országgyűlésen játszódik, s egy szegény asszony tehénkéje körül forog, amelyet elvittek a kurucok. Rákóczi bizalmasa, a "kétfejű" Nagy Mátyás ezt mondja a fejedelemnek:

"Mekóramizáltam az öregasszonyt - jelenté egy kicsit éneklő hangon -, de csak nagyságod kegyelmes színe elé kérezkedik (!), nem akarja elmondani se panaszát, se kérését, hanem beküldte ezt a retyerutyát, hogy azt mondja, ha ezt meglátja nagyságod, menten beereszti."      

Mi az a "mekóramizáltam"? Jellemző - ezt csak most néztem meg -, hogy a kiadásom végén lévő szószedet tapintatosan elsiklik e szó felett, pedig a többi latin kifejezést lelkiismeretesen fordítja a 20. századi olvasónak. Vagyis fogalma sem volt, mi az. No, nekem már a szó olvasásakor volt egy tippem, de az idézetben lévő második sor végleg megadta a választ. A szóban ugyanis a latin "me coram" "előttem", "színem előtt" szókapcsolat rejlik, vagyis a "mekóramizáltam" annyit tesz, mint "színem elé eresztettem", avagy "bebocsáttattam".  

Nem ismeri ezt a szót senki. Sem a gugli, se Bartal, se más. (Illetve a Google Book Search ismeri, de erre az idézetre mutat.) Mármost ebből én arra gondolok, hogy vagy egy ritka és általános használatba át nem vett latin-magyar(-görög, ha az igeképzőt vesszük) quasimodóról van szó, amelyet hivatalnokok, vármegyei, városi tisztviselők használtak, s így jutott el Mikszáth fülébe, vagy még inkább maga Mikszáth agyalta ki, egészen sajátos módon, hiszen ki látott már ilyet, hogy egy praepositiós szerkezetből igét faragnak? (Ha tud valaki erre példát, szóljon!) Már akár Mikszáth, akár valaki más fejéből pattant ki, mutatja a fentebb már fejtegetett jelenséget, hogy a lassan talpra álló magyar nyelvre olyan erős hatással volt -a mindennapi hivatali, sőt magánhasználat miatt - a latin, hogy egészen különös (talán nem tévedek, ha azt mondom: nyelvészeti ritkaságnak számító) kreatúrákat producált, izé, teremtményeket hozott létre.

Ilyenkor azért hálát adhatunk Kazinczyéknak.    

22 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://laudator.blog.hu/api/trackback/id/tr521724383

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Családfakutató 2010.02.14. 10:00:19

Ezt a fajta nyelvezettel naponta találkozom. Nemes családok vizsgálatakor a vármegyei jegyzőkönyvek hemzsegnek az ilyen szófordulatoktól. Már az eleje is úgy kezdődik: ... jöttünk nemes vm. helyiségébe nemes x.y. visitatiojára. stb.

Családfakutató 2010.02.14. 10:01:09

Bocs: Ezzel a nyelvezettel...

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.02.14. 10:10:26

@Családfakutató: Igen, képzelem. Na és hogy bírod? Komolyan, én szívesebben olvasok tisztán latin szöveget, mint ilyet. Egyszerűen sokszor nehezebb értelmezni, mert a latinnak megvannak a saját szabályai, míg ennek a zagyvalékban a korabeli beszélő szabja meg, mi mit jelent.

Családfakutató 2010.02.14. 10:12:58

Megszoktam és már élvezem, mivel rendkívül vicces tud lenne egy fél oldalas körmondat. Ezt mi úhy gívjuk, hogy "deák latin".

Családfakutató 2010.02.14. 10:19:16

Ma nem tudok helyesen írni, lehet, hogy latinul jobban menne?

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.02.14. 10:35:28

@Családfakutató: Mármint úgy érted, hogy ezen a vegyes magyar-latin nyelven szoktál olvasni féloldalas körmondatot? A korabeli magyar ebben, vagyis a többszörösen összetett mondatokban is a latint utánozza, tehát ez is latinizmus.
Persze a féloldalas latin mondatoknak is megvan az eredete: a kancelláriai latinból, a királyi oklevelek rendkívül cikornyás és nehézkes nyelvezetéből ered.

burqus · http://wangfolyo.blogspot.com 2010.02.14. 10:50:35

Mint Petőfinél: „Diligenter frequentáltam iskoláim egykoron / Secundába ponált mégis sok szamár professorom.” Ezt a sort ráadásul Mikszáth is idézi Az arany kisasszonyban. A vers annyira ide illik, hogy – sit mihi venia szószaporítandi – beidézem az egészet:

Diligenter frequentáltam
Iskoláim egykoron,
Secundába ponált mégis
Sok szamár professorom.

A poesisból is ebbe
Estem inter alia;
Absurdum pedig, de nagy, hogy
Ennek kelljen állnia.

El sem obliviscálnak, mert
Ha occasióm akadt:
Kutyáliter infestáltam
E jó dominusokat.

Egynek plane... no de minthogy
Szerelemhistória,
Talán jobb lesz in aeternum
Sub rosa maradnia.

Csak denique mi közöttünk
Sine fine folyt a per,
S consilium abeundi
Lett a vége breviter.

Ergo mentem, és vagáltam
A hazában szanaszét;
Verte tandem a bal combom
Kard... azaz hogy panganét.

nyaf-nyaf 2010.02.14. 11:05:03

Amit te csúnyának tartasz (legalábbis ezt szűröm le a szavaidból), az számomra szép, érdekes és különleges.
Mit várhattunk volna el tőlük? Ez volt a korszellem.
S ne feledjük, hogy a magyar mint államnyelv csak 1844-ben emelkedett törvényerőre (igencsak hosszú csatározások által).

Csak azért, mert nehéz mai szemmel, fejjel, logikával olvasni őket, attól a korban teljesen megszokott és valószínűleg igen jól olvasható dolgokról volt szó. Már aki egyáltalán tudott ugye olvasni akkoriban :)

Szóval, ne bántsátok őket :)

viator_ 2010.02.14. 11:08:09

Én valahogy nem tudom ilyen őszinte elborzadással szemlélni, bár Mikszáth idejére tényleg kissé komikusan hathatott, de valahol ennek is megvan a maga szépsége, szerintem. Persze azt meg tudom érteni, hogy minden tisztességes latinista lefordul a székről egy-egy ilyen láttán. :) (Vagy csak azért mondok ilyeneket, mert még nem volt szerencsém magyar iratolvasáshoz?)

Egyébként, ha lehet így fogalmazni, ez valahol fordítva is működött, már a középkori okleveles anyagban is rendre előfordulnak olyan latinul ragozott magyar szavak, mint "iobagium", vagy "birsagium". :)

avissi 2010.02.14. 11:08:16

A mecoramizálást nem ismerem, de a coramizálást igen. Hátha valaki nem ismeri: magyar megfelelője, tükörfordítása az előttemezés. Ilyen formákra emlékszem: megcoramisáltam, coramisata.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.02.14. 11:43:27

@Podruzsik: hú, na ez elkerülte a figyelmem, nagyon köszi! Ezt a "coramisare" igét már ismeri a Bartal, méghozzá kétféle jelentésben: "jelenléttel tanúsítani" ("praesentia testari"), illetve a Mikszáth által is által használt "szembesíteni" értelemben, sőt, "kérdőre vonni", "dorgálni" ("coram obiugare") jelentésben. Az utóbbit a "coramizare" alatt hozza Bartal, de kizárt, hogy az írásmód (s helyett z) valóban megkülönböztette volna a két használatot, egyszerűen az utóbbira egy olyan forrást talált, amely éppen z-vel írta.

A dolog így még szebb, hiszen a mekoramizál-ban Mikszáth "ragozta" is az igét, az elején is. Ezek alapján az igealakok:

mecoramiso
tecoramisas
secoramisat
nobiscoramisamus
vobiscoramisatis
secoramisant

:) Persze ez csak vicc. Mindenesetre Mikszáth tréfás szóképzése, a coramiso "elől-ragosítása" még jobban rámutat, hogy a latin szavak, kifejezések mennyire éltek és saját szabályaik szerint működtek a magyar nyelven belül.

lobellone 2010.02.14. 12:04:08

Hiánypótló, szuper blog...köszönet a posztokért!

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.02.14. 12:18:56

@burqus: hát persze, Petőfi verse mottó is lehetett volna... De te, ki sok nyelvek tudója vagy, mit szólsz ehhez a "mekóramizál" igéhez? Láttál már hasonlót?

@nyaf-nyaf: Igazad van, egy kicsit negatív voltam. De hidd el, nem olyan szép ez a keveréknyelv a harmadik oldal után... persze ettől még non admirari, non indignari, sed intelligere (nem csodálkozni, nem méltatlankodni, hanem megérteni kell)

@viator_: igen, tényleg fordítva is így működött... na majd erről is írni kell...

@lobellone: köszi!

Big-B 2010.02.14. 12:42:02

Nem értek - sajnos - latinul, és nyelvész sem vagyok, de nekem ez nagyon hasonlít a lováriban használt főnévi igenév (infinitivus) képzésre, amit szükségképpen átvettek a magyar nyelvből. Lehet; tévedek.

zsír - shiken
zsíroz - shikenál

burqus · http://wangfolyo.blogspot.com 2010.02.14. 12:53:13

@G.d.Magister: Emlékszem rá, hogy találkoztam hasonló képzésekkel 16-18. századi olasz/latin makaróni-szövegekben, de most konkrétan csak egy hasonló kaptafára készült, s manapság is gyakran használt olasz szó jut eszembe, a „menefreghismo”, ‘nemtörődömség’, a „me ne frego”=„nem törődöm vele” + -ismo összetételéből, sőt egész pontosan contractiojából.

Kravver 2010.02.14. 13:01:28

"ki látott már ilyet, hogy egy praepositiós szerkezetből igét faragnak? (Ha tud valaki erre példát, szóljon!) "

Bár nem praepositios szerkezet, de mindenképpen hasonlónak érzem ehhez a "meakulpáz" szót, ami a mai nyelvben is erősen megvan.
Pl. Ott meakulpázott nekem negyed óráig, már én éreztem magamat kínosan.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.02.14. 13:29:10

@burqus: igen, ez nem rossz példa, bár visszafelé működik, azaz igéből lesz főnév. A magyar "nemtörődömség"-nek van az olaszhoz köze, vagy ez csak véletlen?

@Kravver: ez is jó példa. Lényegében mindegyik esetben már megcsontosodott, sűrűn használt kifejezések igésítése (illetve burqus példájánál főnévesítése) történt meg.

MSC/Halihó14 2010.02.15. 19:33:46

alterego, inmediaszresz, préda... stb, a magyarban rengeteg latinizmus van-volt. Ugye most ne vegyük a "kultúrszavakat" (tkp. internacionalizmusok), de így is találunk bőven... De a diphtongusoknál a legérdekesebb, hogy egy magyar inkább a tradicionális kiejtést használja, nézzük a "prédát", én nagyokat kacagtam a "prajdán" (ne állj a Nasgool és a prajdája közé (: ). Az angol pedig csak úgy hemzseg a latinizmusokkal, manapság méginkább észrevettem, hogy még a 18 sz.-ban goodhead és manhood-ot (mostanság csak férfiasságot jelent) használtak, most már deity-t és humanity-t. (18 sz-i angliai latin-konvertoroknál vettem észre). Amikor megláttam az "abuse", az use (utor, uti, usus) igéből máris a "Quousque tandem abutere..."-re gondoltam.

Iovianus 2010.02.18. 21:10:42

Nekem úgy tűnik, hogy azért az egyszerűbb latin igéket csempészték bele az írásba, mintha egy alapfokon beszéltek volna latinul (csak).
Az angol nyelvben rengeteg latin eredeti szó van, mármint ami alakilag is latin, rá lehet ismerni. Magyarban alig. Kár.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.02.19. 17:52:11

@Iovianus: Nem, ez nem így van, mármint hogy alapfokon tudtak volna. A politizáló nemesség, valamint a tisztviselők folyékonyan tudtak latinul, és úgy is írtak. De az én hibám, hogy ilyen következtetésre jutottál, mert nem hoztam elég jellemző részleteket a kor levelezéséből. Kb. 50 százalékuk latin. Azért a Szirmay-részletből ez eléggé látszott.

Iovianus 2010.02.20. 11:35:42

Neked elhiszem :)
Viszont ami tény, hogy az átlagember is sokkal több szót, köztük latint használt, akár még nagyszüleimnek is jóval nagyobb a szókincsük mint az enyém, egyszerűen mert olyan korban nevelkedtek. Egyszerűsödünk.