Laudator temporis acti

Concedo nulli

Szabó Magda latinsága

2010. augusztus 08. 15:28 - G.d.Magister

Avagy tanítsuk-e gyermekeinket latinra

Aki egy kicsit is ismeri a nagyszerű debreceni írónőt, Szabó Magdát, pontosabban munkásságát, tudja, hogy igen különleges viszonya volt a latin nyelvhez. Édesapja, a jogász és városi tanácsnok Ágyai Szabó Elek már egészen kiskorában (3 éves kora körül) elkezdte tanítgatni latinra. Erről az Ókútban tömörebben, a Für Elise-ben sajnos már elég terjengősen ír (egyszerűen túlírja).  Sajnos nekem csak a Für Elise van kéznél momentán, így ebből idézek:

"A klasszikus ismeretek átadása az Ágyai Szabók családi tradíciója volt, apám, fia nem lévén, lányát részesítette ugyanabban az oktatásban, amivel őt nevelték. Még nem voltam három, amikor elkezdett eligazítani a tudományok nyelvében (tehát a latinban - megj. tőlem, GdM). Grammatikát nem tanultam tőle, csak szavakat, azok könnyen rögzültek, apám az ablakra mutatott, fenesztra, ismételjem, ismételtem: fenesztra. ... mikor ő altatott... évek alatt összes ókori ismeretét átadta nekem, kiegészítésképpen még az Aeneis-t is, hadd legyen ez a fura világ még kerekebb." (Für Elise, Bp. 2004. 14-15.)

Az eredmény ismert. Szabó később A pillanat bevezetőjében ezt írja:

"Latinul döbbenetesen hamar megtanítottak, megvették nekem Vergilius összes műveit, és az Aeneis-t úgy olvastam el, mint Jókait, kicsit elbúsultam, mert legtöbb részét untam a folytonos csaták miatt."

Vagyis nagyon hasznos lehetett a korai ismerkedés a fenesztrával. Sőt, ez a gyermekkori élmény egész pályájára kihatott, hiszen később latin-magyar szakra jelentkezik (és nyer felvételt) a Debreceni Egyetemen, majd 1940-ben megszerzett diplomája után öt évig tanítja is a nyelvet. Későbbi írói munkásságát tekintve, a latinhoz és az antik kultúrához való szoros viszonyának a már idézett, az Aeneisből "Creusias"-t formázó A pillanat a leghíresebb lenyomata. (A regény engem borzasztóan idegesített, annak ellenére, hogy hatalmas az ötlet és kiváló a megvalósítás, és annak ellenére is, hogy tökéletesen értettem, mit is akar vele Szabó. Persze, minden regényében arról ír, amiről a Pillanatban is: a férfiak leszerepeltek, megbuktak, a nőknek kell valahogy helyretenni azt, amit a férfiak rettentő könnyelműségükben vagy ostobaságukban elrontottak. Neki ez családi és persze nemzedéki élmény, nem nagyon lehet ezen csodálkozni.)

Az egésszel kapcsolatban két megjegyzésem van. Egyrészt, hogy milyen más világ volt még a két vh között! A bölcs jogász papa latinul tanítgatja hároméves lányát, ami félig tréfa, félig viszont komoly útravaló, a családi ezüst, a jogászos-papos műveltség része. Ma már persze futóbolondnak tartanák azt a filoszt, aki kisgyermekét latinul okítaná, de legalábbis a gyermek jövőbeni sorsát kettétörő, érzéketlen fráternek (koldus bölcsészt nevel belőle...). Persze az teljesen elfogadható, hogy az óvodában vagy otthon angolul makognak a gyermeknek. Tény, hogy ebből több haszna lesz, bár, a mai gyermekekre - családi tapasztalat - az internetről és a tévéből olyan mennyiségben ömlik az angol, hogy pillanatok alatt elsajátítják. Ezért aztán meg tök felesleges angolul gügyögni nekik, azt fogják hallani-olvasni egész életükben úgyis.

Qiubus perspectis et consideratis, azaz a fentieket megértve e és meggondolva, talán már nem is tűnik olyan őrültségnek, ha egy elkötelezett latinos filosz játékosan latinra tanítgatja gyermekét. Mások horgászni viszik gyermeküket, vagy az autószerelést tanítgatják nekik, de leginkább behajítják nekik a Shreket vagy a Toy Storyt a lejátszóba, hogy bámulják napestig. Ennél bizonyosan hasznosabb egy kis latinozás, ami fejleszti a gyermek nyelvérzékét, néhány óvatos (és életkornak megfelelő) kultúradalékkal, mitológiával a fantáziáját, ismereteit, s ráadásul, mivel nincs "tétje", mint az angolnak ("tanuld gyerek, az iskolában is ezt kell!"), a gyereken nincs prd. Ami aztán komolyra fordulhat, majd ha egyszer a gyermek is úgy akarja. S még annyit hadd jegyezzek meg, hogy a latinnak itt lehet még némi előnye a modern nyelvekkel szemben, hiszen az ablak németül csak egy das Fenster, s angolul is csak egy window, a latin fenestra kapcsán viszont már lehet mesélni pl. a "defenestrált" és a szemétdombra érkező császári tisztviselőkről (az ilyet a gyerekek úgyis szeretik, pláne ha el is játsszuk  nekik)... tehát kulturális előnye van a latinnak, mert a latin maga a történelem - és irodalom, és mitológia... -, csupa szín és mese, s ebben a formában sokkal izgalmasabb, mint a szimpla nyelvtanulás.

 

Persze mindez csak egy gondolatkísérlet, még én sem próbáltam ki a dolgot. De Szabó Magdánál láthatóan bevált, s bár ő egy kivételes ember volt, mégis elgondolkodtató példa. S hogy a dolog szentimentális oldalát tekintsük, nemcsak a kézműves, vagy a gyártuldajdonos szeretné, hogy a gyermeke tovább vigye a boltot, hanem a filosz is. Könyveimet szívesebben tudnám gyermekem polcán, mint egy antikvárius raktárában.

 

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://laudator.blog.hu/api/trackback/id/tr62207480

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.08.09. 09:33:57

@KapitányG: Köszi! De most már hagyom így. Mellesleg nem is találom az Ókútban, amit akartam. Damn it.

teemur · http://teemur.blog.hu 2010.08.09. 11:14:14

"Könyveimet szívesebben tudnám gyermekem polcán, mint egy antikvárius raktárában."

Ámen!

Pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2010.08.09. 13:21:16

tudod mi illik még ide?
most megy a mozikban az Egy lányról (Hornby, stb), abban van egy buta libácska,aki azzal vígasztalja a még iskolába járó és latinból éppen vizsgázgató hősnőnket, hogy -Ne aggódj, azt hallottam, 50 év és kihalnak a latinok és akkor nem kell már tanulnod... Vagy ilyesmi, de üt!

_Epikurosz_ 2010.08.10. 18:28:51

@G.d.Magister: "mert legtöbb részét untam a folytonos csaták miatt." No igen, aztán mindenki csodálkozik, hogy mit is kell a nőknek helyrerakni. Hát pont ezt, hogy ne a csata és a gyilkolás legyen a hőstett. Teljes mértékben megértem Szabó Magdát. Sokkal jobban szeret(t)em az Odüsszeiát. És persze Jókai forever!

"még én sem próbáltam ki a dolgot" Ejnye már! :) Csak arra kell vigyázni, hogy előszörre meg ne ijedjen az idegen nyelvtől, ha a magyart már érti. Meg szoktak ugyanis ijedni, és nem értik, hogy miért nem értik. :)

avissi 2010.08.18. 13:56:49

Persze (per se), magától értetődik, miért is ne tanítanánk a gyerekeket játékosan latinra? Ha élvezi ő is. Hadd tudja majd, minek a rövidítése a PC - két még majdnem latin szónak.
Szabó Magdával amúgy vigyázni kell, a tényszerűség nem jellemző rá! Mintha végig megmaradt volna intelligens kamaszlánynak, aki falja a könyveket, és a valóság ritkán zavarja meg az álmodozásban. Talán ezért is marad népszerű.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.08.18. 14:01:03

@Podruzsik: Hm, én ezt nem tapasztaltam. Bár mit értesz tényszerűség alatt? Szerinted az önéletrajzi, családtörténeti ihletésű regényeiben (Régimódi tört., Ókút, Für Elise) is csúsztat, kitatál? Meglepne.

avissi 2010.08.19. 01:47:22

Igen, a történetei, amiket mind a három könyvben leír, többé-kevésbé különböznek egymástól. Nem baj, szíve joga, hisz író! Csak éppen nem szabad mindent betű szerint venni, amit leír. Nem hiszem, hogy valaha is félre akart volna vezetni bárkit, olvasót, utókort. Egyszerűen elragadja a képzelete.
Eszembe jut a Tolkien-féle kitalált nyelv, annak is számos híve van. A latin nyelv is jó játék lehet, ha idejében jut hozzá az ember vagyis az ember gyereke. Az egyetemi kötelező gyógylatin már csak nyűg lehet, van még ilyen pl. az orvoskaron? Jaj, hadd írjam le, amit sok éve egy recepten olvastam: "...ampullam sexam". (Ez hat ampulla injekciót jelent. A kiadandó gyógyszer mennyiségét tárgyesetben latinul is rá kellett írni a recipére.)

KapitányG 2010.08.20. 09:33:26

Bár pontosan nem tudom, mi az, amit kerestél az Ókútban, azt gondolom, nem is találhattad. Amit az Ókútban ír, az homlokegyenest az ellenkezője az általad idézett a Für Elise-részletben írtaknak:
"Nem volt király, akinek olyan tanítómestere lett volna, mint nekem: anyám sajátíttatta el velem a kötelező anyagot az elemi első osztályaiban.... Különleges tehetségére vallott - hány ilyen különleges tehetsége volt! -, hogy később, már a gimnáziumban, mikor latint kezdtünk tanulni, e nyelven nemcsak kitűnően olvasó-értő, de beszélni is folyékonyan tudó apám unt velem foglalkozni, s akkor ő vette kezébe a latin könyvemet, hogy segíthessen, mikor megakadtam, pedig anyám csak németül és franciául tudott. Olyan fokig meg tudta szerettetni és tanultatni velem azt a nyelvet, amelyre őt magát sose tanították, s amit akkor, velem együtt kellett neki is elsajátítania, hogy amikor egyetemre kerültem, eszembe se jutott, hogy más szaktárgyat is választhatnék. Egyébként még egyetemista kromban is mindig hozzá fordultam segítségért..."
Az érdekes az, hogy én viszont még a Für Elise megjelenése előtti időkből emlékszem ezekre a kisgyerekkori latin beszélgetésekre-verselgetésekre az édesapjával. Próbáltam keresni, honnan, de nem tudok rájönni. Tán valamilyen újságcikk, interjú, mit tudom én - valamikor a hetvenes években (de lehet, hogy a nyolcvanas évek elején) az Új Írásban (vagy a Kortársban?) volt egy sorozat írókkal, az életükről, a pályájukról meséltek, szerepelt ebben a sorozatban Szabó Magda is, talán ott. Majd egyszer megpróbálom előkeresni, ha lesz időm.
Podruzsik véleményéhez annyit fűznék hozzá: igen, a történet többé-kevésbé különbözik, de azt gondolom, nem Szabó Magda ferdít, hanem az emlékezete. Nem tudom, mennyi ideig írta a Für Elise-t, amikor a könyv megjelent, már elmúlt nyolcvan. Messze vagyok még a nyolcvantól, de nem egyszer tapasztalom saját magamon, hogy az emlékezet hajlamos összekeverni a múltban történteket. És minél hosszabb ez a "múlt", annál több az összekeverhető.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.08.21. 00:24:30

@KapitányG: Ja, az Ókútra rosszul emlékeztem. A lényeg, hogy valahol leírta rövidebben a kisgyerekkori latinozást, a Für Elise-ben meg hosszabban. Amit pedig az Ókútban a gimnázium alatti latinozásról ír, az valóban meglepő, de ellentétesnek nem mondanám. De kösz, hogy felhívtad rá a figyelmem, erre nem is emlékeztem.

_Epikurosz_ 2010.08.30. 12:38:02

@G.d.Magister: Régimódi Történet. Ott van még ugyanez a latintanulás.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.08.30. 13:20:43

@_Epikurosz_: Jajj, köszi. Kevertem a kettőt, persze a RT-et is olvastam.

KapitányG 2010.08.30. 19:30:45

A Régimódi történetben??? Hol???