Laudator temporis acti

Concedo nulli

Meg az érchegyü mittudoménmik

2010. szeptember 18. 12:47 - G.d.Magister

Varró Dániel eposzparódiája

Ki ne emlékezne 2003 karácsonyának nagy könyvsikerére, Varró Dániel "Túl a Maszat-hegyen - Muhi Andris és a pacák birodalma" (Bp. Magvető 2003.) című művére? A verses mese csodás szórakozást nyújt, Varró brilliáns nyelvérzéke, rímei, humora miatt. Persze nem tökéletes: egyrészt, mert bár (elméletileg) a gyerekeknek íródott, erős a gyanúm, hogy csak saját korosztálya (-om), vagyis a 70-es években születettek tudják értékelni igazán, a sok szleng, illetve a korosztálynak címzett kiszólásai miatt. Másrészt, szerintem maga a történet egy túlbonyolított, kimódolt sületlenség, mintha valaki utólag fűzte volna össze nagy nehezen egy girbegurba cselekményszálra a szerteszét guruló Varró-verssorokat. S nicsak, az ajánlásban (i. m. 5.) éppen ez van: Varró bevallja, hogy ódzkodik az epikától, mint valami Ovidius (ő is áleposzokat írt, ugye, csodás nyelvezettel), s valójában a haverja, Teslár Ákos kísérelte meg pótolni a hiányzó sztorit. Az eredmény ismert.

Lássuk azonban a tizenkettedik fejezetet, ahol is Muhi Andris, a főhős küzd meg barátai oldalán "a nagy Paca cárral" (i. m. 189-199.). Varró itt hexameterbe vált, s bár egy latinos (görögös) szemnek kicsit bosszantó, hogy többnyire nem tartja be a sormetszetet (a harmadik versláb hosszú szótagja után kellene szóvégződésnek lennie), de ettől eltekintve elmondhatjuk, hogy Devecseri óta nem csengett ilyen könnyeden, életerősen és költőien magyarul az antik eposzok versmértéke. Az eposzi kellékek játékos alkalmazása zseniális. Íme a propositio, a tágy megjelölése:

 
 
 
Most pedig elmondom, gyerekek, hogy a nagy Paca cárral

Szembe miképpen szállt Muhi Andris a harmadik á-ból.

Most pedig elmondom, gyerekek, hogy a nagy Paca cárral
Szembe miképpen szállt Muhi Andris a harmadik á-b
Most pedig elmondom, gyerekek, hogy a nagy Paca cárral
Szembe miképpen szállt Muhi Andris a harmadik á-b

Ettől a "harmadik á-ból"-tól kész vagyok, hexameterbe ilyet belerakni - hatalmas. De itt van rögtön az invocatio is, azaz a Múzsa segítségül hívása:

Ám mielőtt belefognék, megköszörűlöm a torkom,
És megkérem a Múzsát, hogy búbjára fejemnek
Már a komolyság józanitó pusziját odanyomja,
Mert sem üres locsogás, sem idétlen gyermeki fintor
Nem passzol súlyos mondandóm horderejéhez,
Orrom előtt kopják, kelevézek bökdösik egymást,
Vívnak a görbe vasak meg az érchegyü mittudoménmik...

Cupp. Köszönöm. Hát így mindjárt más. Lássuk a medvét!

Majd rövid természeti kép következik, a napfelkelte, amely Homérosznál is gyakori (gondoljunk a rózsásujjú hajnalra), egyben azért is szerencsés, mert egy Varrónál elég ismert kép jelenik meg, az éjszaka mint kakaó, ennyiben az ismétlődő homéroszi hasonlatokat idézi:

Új nap virradt fel. Verebek csiviteltek. A reggel
Felhörpölte az éjszaka barna, hideg kakaóját
(Mellé kiflit evett, aranyat, ropogósat – a holdat),
Majd beleült puha, kényelmes felhőfotelébe,
És megnézte, mit ad ma a tévé, mit mi világnak

Hívunk, kék buszokon zötyögő, fura földi halandók.

Ezután jön az enumeratio, vagyis a seregszemle:

Távol, messzire tőlünk, túl a Maszat-hegyen, ott, hol
Túr a ganajtúró bogaracska, s a mély pocsolyákban
Gondtalanul dagonyáznak a kunkori farkú malackák,
Nagy csata készült! Már kivonult lila hadseregével
Peckesen és pökhendin a nagy pocakú Paca cár. Jaj,
Jöttek a tintapacákok marcona arccal a harcba,
Oldalukon fityegett két hatlövetű pacapisztoly,
És a kezébe folyóstoll volt mindnek – pacahintő,
Ördögi fegyver –, és így indultak vad rohamokra.
Szembe velük hősünk, Muhi Andris a síkra Maszat-hegy
És Badarország egyesített hadait kivezette;
Ők is, ahogy kell, szép katonásan felsorakoztak.
Lássuk a sort! Legelöl a lovasság (vagy helyesebben
Mondva: szamárság) egy szem képviselője poroszkált,
Nem más volt ő, mint Szösz néne, alatta az öszvér,
S mint buzogányt forgatta a kontya fölött a hokedlit.
Háta mögött lépdelt, akiért epekedtek a lányok,
A kék szemű és daliás Luk gróf düllesztve a mellét,
Nagy, mazsoláskuglóf-fülei laffogtak a szélben,
És elegáns volt, mint soha még, a cipője kipödrött
Őszi levél, és a hózentrágere is vadiúj volt.
Ment urasan, büszkén, odabiccentett a pacáknak
Nyájasan elmosolyintva magát, s foga bronza kivillant.
Párducként állt lesben a fák tetején a pirosló,
Bús vödör, és csak várt sandán, hogy jöjjön az ellen,
És a fejükre potyoghasson rutinos potyogással;
Ott bicegett a Maszat-hegy öreg pákásza, a koszlott
Agg, kit a nép nem alaptalanul nevezett Makulának,
Léha Louis de Latiac, Lekvárospulcsiju Edvárd,
Orrtúró Artúr mind ott menetelt, és utánuk
Sorban a többi derék maszatos lakosok valahányan.

 

De számomra a csúcspont - legalábbis az egyik - a két sereg vezérének, Muhi Andrisnak és a Paca cárnak a csata előtti feleselése, altercatiója. Engem rögtön az Iliász első énekére emlékeztetett, ahol Péleidész Akhilleusz és Átreidész Agamemnón hordja le mindennek egymást a Briszéisz nevű rabszolganő miatt - alighanem ez ihlette meg Varrót is. De halljuk őt:

 
 
 
 
„Hahhaha, hahhaha, haa! Haha, hahhaha, hahhaha, hahha!”
– Gúnyosan így kacagott fel a nagy pocakú Paca cár, és
Föl hasa hordójából a lenti szavak bora buggyant:
„Kuglifejű Muhi Bandi, sehonnai taknyos, az orrod
Mások ügyébe ütő, te a hígeszű tökkelütöttek,
És a maszatszerető, langyos trutyiban dagonyázó,
Lábvízpárti, se-íze-se-bűze, se tiszta, se piszkos,
Két szék közt csücsülők seregének töpszli vezére,
Hát mi a jószagú francot akarsz te a nagy Paca cártól?
Add meg most magadat, Muhi Bandi, és akkor esetleg
Nem hintem pacaként tele csontjaitokkal a földet!”
Így szólt, és nevetett (a pocakja csak úgy le-föl ugrált):
„Höhhöhö, höhhöhö, ho! Höhö, höhhöhö, höhhöhö, höhhö!”
Erre kerek fejű hősünk őneki válaszul így szólt:
„Hagyd a rizsát, Paca cár, te pacák pocakos vezetője,
Nagy pocakú hájpacni, te zsarnok, izé, mit akartam
Mondani még, nem ijesztettél ám meg, nehogy azt hidd!
Jól letaszítalak én a te trónodról, meg a többi,
Nem kell itt a szöveg, vágjunk bele gyorsan a harcba.”

 

Ez a "Hahhaha, hahhaha, haa! Haha, hahhaha, hahhaha, hahha!” mindig megnevettet (itt persze jó helyen van a sormetszet). Már-már enniusi magasságokba emelkedik itt Varró (vagy megtiszteltetésből: Varro), persze most nem virtuózitásával, hanem az ötlettel, a humorral. Lám, Paca cárnak még a gúnykacaja is hexameterben van! Gyönyörű. De Paca cár gyalázkodásának folytatása szintén káprázatos, olyan vaskos, ízes sértegetés, hogy attól még Akhilleusz is sírva hazarohanna Phthíába.

Nem sorolom, mindenki olvassa el, aki még nem tette meg. Lezárásként még hadd idézzem Varró finom utalását, amellyel a már említett nagy előd, Devecseri előtt tiszteleg:

Nos, nekilódultak nagy hévvel a tintapacákok,
Tollukról szanaszét fröcskölve az éjszinü véget...

 

Korábban írtam arról, hogy az éjszinü Devecseri (fogadott) gyermeke, amivel a fekete jelzőt helyettesítette a hexameterben. Varró ezt, illetve Devecseri fordulatát (pontosabban Homérosz gyakori fordulatának Devecseri-féle magyarítását), az "éjszinü véget" idézi fel, egyfajta hommage-ként, hiszen - mivel klasszikus nyelveket tudtommal nem tanult - nyilván ő is a jeles Homérosz-fordítótól tanulta a hexametert.

Végezetül megjegyezném még, hogy nekem nagyon szimpatikusak Varró paródiái. Nem rántja le, gúnyolja ki a parodizált költőt, csupán illedelmesen (és mesterien) eljátszogat annak versmértékével, stílusával, nyelvezetével. Persze profanizálja az illető művészetét, de csak annyiban, hogy míg nevetünk az élceken és a játékos szavakon, még inkább érezzük a parodizált költő illetve mű nyomasztó és bámulatos nagyságát - épp' azért esik jól a Varró paródiája, mert az eredeti súlya olykor nyomasztó. Ha mármost Karinthy paródiáit vesszük, ő a parodizált művek tartalmát is kigúnyolja, kiröhögteti - ami viszont  szorongást válthat ki az olvasóban: vajon tényleg ennyi volna az eredeti Krúdy, Kösztolányi, Móricz, ahogy Karinthy karikírozza? Varró ezzel szemben valamilyen semleges témát választ a paródiához (pl. a boci-boci tarka pazar átköltéseire gondoljunk), így ez a szorongás nincs jelen, csak a fenti katarzis marad, a játékosság mögött az eredeti nagyságának csodálata. Ezért én előbbre tartom Varró paródiáit a Karinthyéinál.

18 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://laudator.blog.hu/api/trackback/id/tr372305218

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zubreczki Dávid · http://urbanista.blog.hu 2010.09.18. 16:15:16

Klassz :)
Szálinger Balázs zseniális eposzait szereted?

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.09.18. 16:26:06

@~dá~: Nem ismerem őket sajna, s úgy látom, neten nem is elérhetőek. :( Tipp?

Zubreczki Dávid · http://urbanista.blog.hu 2010.09.18. 17:29:37

@G.d.Magister: én sem találom. Megpróbálok utánajárni, de ha addig valahol belebotlanál a Zalai Passióba, ki ne hagyd! :)

gerithegreat 2010.09.18. 18:38:11

Azért az elég kemény, hogy 3 évvel ezelőtt a giminkben ez a mű már középszintű érettségi tétel volt. Talán épp emiatt nagyon nem szerettem....

kristofnagy 2010.09.18. 18:41:18

Tapasztalatból mondom, a tíz év körüli olvasók is imádják a Túl a Maszat-hegyent!

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.09.18. 18:45:04

@gerithegreat: hú, azért az egy kicsit korai volt, valóban... bár azért, ha jó tanár mutatja be, a sok irodalmi utalás, a sokszínű formai bravúr, a rengeteg versforma alkalmazása miatt hasznos és élvezetes lehet egy diáknak is.x

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.09.18. 20:29:43

@kristofnagy: Hmm, amikor olvastam, akkor úgy éreztem, ezt igazán csak a (korombeli) felnőttek értik... hát akkor, kicsit patetikusan azt mondhatjuk, hogy minden korosztálynak szól. :)

kolbászoszsömle · http://limerik.blog.hu/ 2010.09.18. 20:51:51

Nekem pont az tetszik Karinthy paródiáiban, hogy apró cafatokra alázza a művet, művészt.

Hogy rámutat arra, hogy ember ő is.

Varró Daninak annyiban van igaza, hogy az, amit csinál, az eladható egy ilyen se hús se hal korban.
Ha durvább lenne, nem lenne érettségi tétel. :)

Rá Dios 2010.09.18. 21:04:40

Ne légy szigorú: mások a körülmények, a célok, az eszközök. A bizonyára remek - majd elmélyedek benne - Varró mű (nem férc-mű, ahogy látom) stílusparódia, az "Így irtok Ti" tényleg a tartalmakról szól, a stílus csak a ráismerést segíti, a modorosságot leleplezi le. Aki pedig csak Karinthy paródiáiból ismeri a kifigurázottakat, annak tényleg "annyi" :-)

(Meg aztán valaki, aki csak ebben élt túl, ő meg örülhet.)

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.09.18. 22:07:37

@kolbászoszsömle: Ismered Varró egyéb stílusparódiáit? Mondjuk itt van Adyé, az elég gyilkos Karinthynál, lássuk tehát ezt, a bocibocit Ady-stílusban:

Ady Endre

Álltam a Pusztán, álltam állván
kérődzve, bőgve, búsan, árván,
mikor, hahó,
rámtörtek csülkös kis zeuszok.

Hej, szájas kis töpörtyü-borjak,
mi kéne, hé, rátok tiporjak?
Ahol a Tej,
oda szaladnánk lakni mi is?

Rátok dől e rozoga pajta,
s én ősi, szent, keleti fajta,
én féljek, én?
Tudjátok ti, hogy én ki vagyok?

Nem holmi senkik tarka fattya,
a Mammon volt anyám ükatyja,
hej, piszkosok,
nekem aranyból van a fülem.

És kacagtam, rengett a Puszta,
fülét, farkát gyáván behuzta,
s futott, hahó,
futott a csülkös boci-sereg.

:)) Mármost - s ezt neked is írom, @Rá Dios: - szerintem Varró is eléggé kiparodizálja Ady modorosságát, de magát a költő gondolatiságát nem, de legalábbis nem olyan direkte gúnyolja ki, mint Karinthy:

MOSLÉK-ORSZÁG

(Megjelent német és francia fordításban is)

Jött értem a fekete hajó
Jött értem fekete vizen.
Álom-királyfit, vitt tova vitt
Moslék-országnak mentiben -
Fekete hajó, fekete vizen.

Moslék-ország, hajh, cudar ország,
Hajh, Hortobágy, zsír-szívű rém;
Hajh, Átok-város, Redves-ugar:
Piszok-hazám, mit kapaszkodsz belém?
Fekete vizeken jöttem én.

Vagyok a nyugati sirály -:
De magyarnak köpött ki a föld
Moslék-ország a nyakamon ül
Engemet Moslék-ország örökölt:
Nyöszörög a hájszagú föld.

Már nem megyek el, fekete hajó
Moslék-ország hagy' örülj, szegény!
Laza ferdinen, laza ferdinen
Fekete vizen, fekete legény,
Hajh, kutyafáját, szomorú legény.

Tehát itt Karinthy Ady egynémely vezérgondolatát veszi bele a versbe, s kíméletlenül szétzúzza, úgy, ahogy kolbászoszsemle írja. Ez mire jó? Továbbra is mondom, ez belőlem szorongást vált ki - konkrétan, hogy itt valami kissé tisztességtelen dolog történik -, nem felszabadult nevetést. Nálam Varró működik.

kolbászoszsömle · http://limerik.blog.hu/ 2010.09.18. 22:31:25

@G.d.Magister: Az a jó, hogy mindketten megtaláljuk azt, ami nekünk tetszik!
Neked Varró Dani jön be jobban, nekem Karinthy, és egyikünk tetszése sem csorbítja a másikét, hanem szépen egymás mellett eléldegélhet. (bár Varró Dani nem sok van fenn a neten - vigyáz a kis piszok, nehogy ne legyen jogdíj -kénytelen voltam én is megvenni...)

Bár paródiában nem Varró Dani, és még csak nem is Karinthy a csúcs, hanem az IHM.
Amit azok művelnek a nyelvvel, zenével, az a legkomolyabb etűdirodalom.
Zseniálisak.
Még, ha nem is alkaioszi strófákban nyomulnak...

teemur · http://teemur.blog.hu 2010.09.20. 10:53:07

Köszönjük a klassz ismertetést!

Terézágyú 2010.09.21. 16:27:13

Én abszolút nem ismertem, de tényleg ügyes.

Terézágyú 2010.09.21. 16:34:26

Hogy valamit rosszat is mondjak: miért kezdi minden sort nagybetűvel, ott is, ahol nem mondatkezdés van?... ez túlságosan elkülöníti egymástól a sorokat szerintem...

kolbászoszsömle · http://limerik.blog.hu/ 2010.09.23. 20:55:14

@Terézágyú: Régen egy sor egy gondolati egység, versmondat volt. Az enjambement, mint olyan, hibának számított.
A mondatokat meg nagybetűvel kezdjük.
Szóval hagyományból kezd minden sort nagybetűvel.

Terézágyú 2010.09.24. 08:14:58

@kolbászoszsömle:
"Régen egy sor egy gondolati egység, versmondat volt."

De ma már nem :) Ebben a versben sem.

"A mondatokat meg nagybetűvel kezdjük."

Igen, de itt verssor =/= mondat :)))
Mondaton belül vagyunk :)

"Szóval hagyományból kezd minden sort nagybetűvel."

Éppen erre céloztam, hogy szerintem ez egy felesleges, rossz hagyomány.

kolbászoszsömle · http://limerik.blog.hu/ 2010.09.24. 15:53:06

@Terézágyú: Hagyományaink attól hagyományok, hogy a világon semmi értelmük nincs.
Ha lenne értelmük, akkor szükséges dolognak hívnák őket.

Harald Blåtand 2010.09.25. 11:14:38

A Badarországon való átkelés is zseniális rész, az meg ugyanis tökéletes Dante (illetve hát Babits :-)) imitáció.

Karinthy paródiái kegyetlenek, de pont emiatt érdekes olvasni őket, ti. a valóban gyenge költők és írók lelepleződnek tőle (pl. Gyóni Géza tényleg rendkívül rossz költő volt, de a tragikus sorsa miatt ezt senki sem merte volna kimondani, ha nincsenek Karinthy könyörtelen "Petőfi Gézás"-versei), a nagyoknál meg arra irányítja a figyelmet, hogy esendőségeik ellenére is mennyire jók.
Persze ehhez ismerni kell az eredeti szerzőket... Érdekes, hogy amúgy az Így irtok ti-hez előszót is író Kosztolányi az Édes Annában a félműveltség jeleként olvastatja legjobb barátja művét Patikárius Jancsival: "Legalul két könyv is: egy salátává olvasott, szamárfüles füzet, Karinthy Frigyes műve, az Így írtok ti... meg egy dióhéj-nyelvtan: Egy óra alatt angolul." "Ozsonna után kihozta kedvenc könyvét, fölolvasott belőle, és mulatott azon, hogy az általa nem ismert költők lékelt agyvelővel, kificamított tagokkal vánszorognak a besározott, dicső álmaik után."