Laudator temporis acti

Concedo nulli

Czédulátska

2011. augusztus 07. 15:43 - burqus

 

 
Carissimi, hosszú szünet után ismét megörvendeztetett minket burqus kolléga egy írással (legutóbbi posztját l. itten), ami részben magyar vonatkozású, van benne latinra fordítás, és nem utolsósorban egy igen fontos észrevételt tartalmaz a nagy spanyol nyelvtudós, Covarrubias "kegyes csalásával" (pia fraus) kapcsolatban. Köszönjük! (G.d.M.)
 
Sebastián de Covarrubias y Horozco főműve, a Tesoro de la lengua castellana o española (1611) címlapján. A Studiolum DVD-kiadásából

Me genus et mores ornant, sermonis Iberi
Ast ego thesaurum. Fama loquatur opus.

Engem az ősi család s az erényem is ékít; ibér nyelv
kincseit ékitem én. Fáma repítse müvem.


(G. d. Magister fordítása)
 
Tegnap emlékeztünk meg a Nyelv és Tudomány portálon és a Wang folyó versein az első nagy spanyol értelmező és etimológiai szótár, Sebastián de Covarrubias y Horozco Tesoro de la lengua castellana o españolá-ja megjelenésének (1611) négyszázadik évfordulójáról. Mint említettük, a szótár modern kritikai kiadását (2006) Ignacio Arellano és Rafael Zafra szerkesztették a navarrai egyetemen, s a mi feladatunk volt nemcsak a kiadás elektronikus változatának elkészítése, hanem a latin, görög és héber szövegrészek lektorálása is. A munka befejezésekor ennek megfelelően olyan rövid latin nyelvű írással köszöntöttük szerkesztőtársainkat, amelyben azt vizsgáltuk, honnan merítette Covarrubias a spanyol szótár görög-latin eredetű szavainak magyar (!) párhuzamát. Köszöntőnk számos fordulatát Erasmus Adagiái-ból merítettük, amelynek elektronikus kiadását nem sokkal korábban készítettük el. Ezt az írásunkat fordítottuk most magyarra a quadringentenarium, a négyszáz éves évforduló alkalmával. A latin eredeti megírása annak idején könnyen ment, de a magyar változattal meg kellett birkóznunk. Nem könnyű Erasmust fordítani.

Unde Covarrubias Hungaricè didicit? Operis mirae largitatis parumque auctoritatis Sebastiani Covarrubiae Thesaurum Linguae Hispanicae inscriptis editione in disco, ut dicitur, electronico peracta, in eo vocabula ex diversibus idiomatibus mutuata expetentes, ecce vocem Hungaricam cédulácska invenimus, quod Latinè schedulam dicitur. Res mira autem est, vocem ex sermone tam ab aliis remota ac incognita in opere auctoris Hispanici inveniri, adeo magis in hac peculiari raraque forma inflecta, cuius cognitio Sebastianum nostrum in lingua seminis Attilae valde peritum esse testatur; cédulácska scilicet forma diminutiva vocis cédula est. Ita enim auctor ait – sermo autem eius in transcriptione a viris illustribus eruditisque Ignatii Arellani et Raphaelis Zaphrae ad huius saeculi morem composta citatur:

CÉDULA. Es un pedazo de papel o pergamino donde se escribe alguna cosa. Del nombre schedula, graece σχήδιον, diminutivo de scheda, inde cédula. El polaco la llama cedulka, y el húngaro cédulácska, que conforman con nosotros y con el griego.” Haec ille. Quod autem Latinè tantum valet: SCHEDULA. Trunculus chartae sive pergamini in quo aliquod scribitur. Derivasse videtur e voce schedula, id est forma diminutiva vocis scheda, Graecè σχήδιον, unde in dialecto Regni Castellorum cédula dicitur. Idem Polonibus cedulka, Hungaribus cédulácska dicitur, quod non abest ab usu nostrorum Graecorumque.
  Honnét tudott Covarrubias magyarul? Sebastian de Covarrubias bámulatra méltó terjedelmű és nem kisebb tekintélyű Tesoro de la lengua españolá-ja DVD-kiadását készítve, s ennek során a különféle nyelvekből kölcsönzött szavakat kutatva akadt meg a szemünk a magyar cédulácska szón, amely latinul schedulá-nak mondatik. Már magában az is meglepő, hogy spanyol szerző művében ilyen távoli és ismeretlen nyelvből vett kifejezésre bukkanunk, de az meg aztán különösen, hogy ebben a ritka formában találjuk, ami azt bizonyítja, hogy Sebastianunk ugyancsak jártas volt Attila nemzetségének nyelvében: a cédulácska ugyanis a cédula kicsinyítő képzős alakja. Ezt írja tudniillik a szerző, szövegét a jeles és tanult Ignacio Arellano és Rafael Zafra korunk írásmódjához igazított változatában idézve:

CÉDULA. Es un pedazo de papel o pergamino donde se escribe alguna cosa. Del nombre schedula, graece σχήδιον, diminutivo de scheda, inde cédula. El polaco la llama cedulka, y el húngaro cédulácska, que conforman con nosotros y con el griego.” Ennyi az idézet, ami magyarul annyit tesz: CÉDULA. Egy darab papír avagy pergamen, amelyre valamit írnak. Valószínűleg a latin schedula szóból származik, amely a scheda szó kicsinyített formája, görögül σχήδιον, amely kasztíliai nyelven cédulá-nak mondatik. A lengyelek ezt cedulká-nak, míg a magyarok cédulácská-nak mondják, amely egybehangzik a mi szóhasználatunkkal és a görögökével.
O donum mirissimum linguarum, peritia abundans idiomatum, quod voces adeo minutas non solùm Hungaricè, sed etiam Polonicè, et nescio an etiam Sinicè tam liberaliter interpretari videtur! Sed multa incredibilia, ut Erasmus in Adagiis, et suo ipsius indicio periit sorex. Sapienti enim haec constellatio sermonum sat ad aperiendum illam magni Calepini editionem, quae primùm notiones vocum ex lingua Polonica et Hungarica complexa est, nempe illam anno 1590 Basilea typis excusam. Unde, mehercle, haec leguntur:

Schĕdŭlă, ae, f. p. diminutivum à scheda. σχήδιον. Gal. Petite charte ou tablette. Ital. Carticella, policetta breue. Germ. Ein zedelin, vitelin papier darauff man schreibt. Hisp. Cartezilla ò escriptura que se toma por nota. Pol. Czedulka. Vngar. Czedulatska. Ang. A litle sheet or serow of paper. Cicero ad Cassium lib. 15. Haec de tertia jam epistola antè oppressit, quàm tu schedulam aut literam.
  Ó nyelveknek csodálatos adománya, az idiómákban való fölényes jártasság, amely még az ily jelentéktelen szavakat is ennyire kapásból fordítja nemcsak magyarra, de lengyelre, sőt szükség esetén talán még kínaira is! Ámde ami sok, az hihetetlen, mondja Erasmus a Adagiá-ban, és saját neszezése árulja el a cickányt. A tudós számára ugyanis ez az együttállás elegendő ahhoz, hogy felüsse a nagy Calepinusnak azt a Bázelben 1590-ben megjelent kiadását, amely első ízben közölte a szavak lengyel és magyar megfelelőit is, s amelyben ez áll:

Schĕdŭlă, ae, f. p., a scheda kicsinyített alakja. Gör. σχήδιον. Fr. Petite charte ou tablette. Ol. Carticella, policetta breue. Ném. Ein zedelin, vitelin papier darauff man schreibt. Sp. Cartezilla ò escriptura que se toma por nota. Lengy. Czedulka. Magy. Czedulatska. Ang. A litle sheet or serow of paper. Cicero Cassiushoz, 15. könyv: Ez már a harmadik levelem hozzád, mielőtt te egy cédulácskát vagy akár egy betűt is írtál volna nekem.
Sed de aliis sexcentis quae Covarrubias ex dictionario Calepini exhaurivit, in sequenti editione Silvae nostris, Deo adiuvante, tractandum erit.   A többi számtalan példáról pedig, amelyeket Covarrubias Calepinus szótárából merített, Silvá-nk egy következő kiadásában lesz szó, ha Isten is úgy akarja.

S amellett itt, a Laudatoron és a Wang folyó verseiben is.



5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://laudator.blog.hu/api/trackback/id/tr743131776

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2011.08.08. 17:44:45

Azt azért megkérdezném, hogy sehol nem hivatkozik név szerint Calepinusra? Az előszóban sem említi meg?
Egyébként az ironikus hangnemmel egyetértek, a lengyel és magyar megfelelő citálása itt elég szükségtelen, csupán (kölcsönzött) tudását fitogtatja vele. Bár fene tudja, lehet, hogy a korabeli olvasónak érdekes információ lehetett mindez. A TESZ-ben is ott van, hogy hogyan ment át az egyes nyelvekbe az adott szó. (Tudom, rossz példa.)
Az azért vicces, hogy a madridi nyomdásznak nem volt latin k betűje, s helyette kappát rak! Vagy ezt rosszul látom?

burqus · http://wangfolyo.blogspot.com 2011.08.08. 19:49:35

Nem, nem hivatkozik sehol. De igazából érthető: akkoriban annyira Calepinus volt *a* latin szótár, hogy latin szavak kapcsán hivatkozni rá olyan lett volna, mint mondjuk nekünk megírni egy fordítói jegyzetben, hogy a fordításhoz Országh László angol szótárát használtuk fel.

Ugyanakkor a korabeli és a száz évre visszanyúló spanyol nyelvészeti és szótárirodalomból mindig szerző említésével citál, úgyhogy nem a plagizálás szándéka vezette.

Igazából azért a lengyel és magyar szavak beidézése is érthető. Covarrubiasnak – mint annyi kortársának – meggyőződése volt, hogy minden nyelv a bibliai héberből alakult ki, s ezért érdemes *bármely* nyelvben hasonlóságokat keresni, mert ezek mind a közös eredetet bizonyítják.

Igen, én is azt hiszem, hogy kappa lesz az. A ‘k’ betűvel a 16. századi spanyolok nem tudtak mit kezdeni, többször is írnak e betű fölöslegességéről. Minthogy a latin ‘k’-t a korban egyedül az ősellenség angolok használták (a német fraktúra ‘k’ szóba sem jöhetett), ezért a legtöbb nyomda nem tartott ilyen betűt.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2011.08.08. 23:02:27

@burqus: igen, az ősnyelv-kérdéssel tisztában vagyok én is, de a lengyel meg a magyar példa akkor is - legalábbis mai szemmel - értelmetlen, hiszen elég jól látható, hogy a latinból ered mindkettő. Persze a korabeli nyelvtudomány rendkívül kezdetleges volt, így az is lehet, hogy ezzel valóban az egyes nyelvek közös gyökerét akarta szemléltetni.

Tényleg csak az angolok használtak akkoriban volna k-t? És mi? Meg más kelet-európai nyomdák? Bár mi nyilván nem számítottunk.

2011.08.18. 11:35:10

Hú, nos be kell valljam, a bemutatónak igen kifinomult nyelvezete van!

_Epikurosz_ 2011.08.24. 19:11:04

@burqus: [A spanyol szótár] a lengyel Czedul'ka aposztrófját ponttal helyettesíti, és érdekes módon feltételezi, hogy a lengyel -ka és a magyar -ska ugyanaz a kicsinyítőképző, tehát oda is tesz egy pontot... vagy túl nagy a fantáziám?

@Nuntiulus Noster: Valóban, élvezet volt olvasni.

@G.d.Magister: Akkoriban még csak a szavak hasonlóságát vették alapul, a nyelvtanét nem, és nem is tudták volna, mert egyetlen nyelvtani rendszer létezett mindnek a leírására: a latiné. Bizony, róka fogta csuka, stb.