Laudator temporis acti

Concedo nulli

Gerundium

2012. szeptember 02. 14:39 - G.d.Magister

Magyar történelmi latinságok IX.

orando_et_laborando.jpgEgyik barátom, aki a debreceni református kollégiumba járt, a minap érdekes fotókat töltött fel a liber facierum-ra: diákok zöld köpenyben (kiderült: ez a tóga!), illetve egy furcsa kiképzésű botszerűséggel, amelyről viszont az derült ki, hogy a becsületes neve: GERUNDIUM. No, ez már valami, gondoltam, s utánanéztem a dolognak. Valóban ez a neve, s tűzoltásra - olykor védelmi fegyverként - használták a diákok, igen régóta. Ma is megjelenik az iskolai ünnepségeken, sőt, vannak régóta gerundiumos erőpróbák is, amikor is a cél az, hogy minél tovább tartsa kinyújtott karral a versenyző a jókora - és igen nehéz - sporteszközt. (Ismerős? De erről majd később.) De miért pont ez a neve? Egy latin főnévi igenév??

Gáborjáni Szabó Botond 2010-es tanulmányában részletesen foglalkozik a tárgy történetével, eredetével és irodalmi vonatkozásaival. A néveredettel kapcsolatban kétségbe vonja Pál Antalnak, a kollégiumtörténet monográfusának az állítását, miszerint ez egy tréfás elnevezés lett volna, ti. hogy a diákok arra utaltak volna, hogy a tárgy olyan nehéz, mint a gerundium a nyelvtanban. Gáborjáni Szabó szerint a gerundium nem olyan bonyolult ügy, pláne annak fényében, hogy a diákoknak folyékonyan kellett beszélniük latinul. Ebben lehet igazság, hiszen mi a gerundium a gerundivumhoz képest, mondjuk? Maga a gerundium tényleg nem egy őrület: egy főnévi igenév, csak négy esete van, s az egyes esetekben is elég jól körülhatárolható a használata. Például az "orando et laborando", a Kollégium jelmondata is két gerundium (imádkozással és munkálkodással - gerundium in casu ablativo, itt eszközhatározói, esetleg modális értelemben). És itt kacaghat a jólértesült filosz, hiszen eljátszadozhat a gondolattal, hogy az eredetileg bencés jelmondatot - ora et labora - talán azért alakították át a deákok gerundium-osra, mert a fából készült gerundium oly kedves nekik...

refisek.jpgA lényeg, hogy aligha a főnévi igenév nehézségére akartak utalni, de hogy tréfáltak, az biztos. Gáborjáni Szabó azt gyanítja, hogy a gerenda - amiből a gerundiumot készítették (?) - ihlette a névadókat, ami nekem egy kissé erőltetett; sokkal inkább a gerundium szóban benne rejlő gero 3 ige - hordoz, visz - lehet az egyszerű magyarázat, s nyugodtan elhihetjük, hogy akkor ezt még mindenki kiérezte belőle, s mindenki pontosan értette a poént, nem úgy, mint most. (Persze a gerendus/gerundus - "hordozandó", "amit hordozni kell" - participiumot is kihallották belőle, amiből egyébként a gerenda is származik.) S nagyon szépen rávilágít ez a régi deák Magyarországra, s különösen a debreceni cívis-világra, amit a Kollégium szelleme mélyen áthatott, ti. hogy a diákok gerundium-nak, egy latin főnévi igenévnek (!) hívtak egy furkósbotot, amivel a tüzet oltották, illetve a kerítéseket törték, ha árkon-bokron kellett a tűzhöz szaladni (ugyanis a városban is vállalták a tűzoltást).

S most jön kérem az igazi csoda! Mert ha valamely kedves olvasómnak már motoszkált valami a fejében, amikor a gerundium-os erőpróbákról írtam, akkor most segítek neki: a feladat igencsak hajaz Arany János Toldi-jának híres jelenetére:

gerund kicsi.jpg
Azzal a nehéz fát könnyeden forgatja,
Mint csekély botocskát, véginél ragadja;
Hosszan, egyenesen tartja félkezével,
Mutatván az utat, hol Budára tér el,
S mintha vassá volna karja, maga válva,
Még csak meg se rezzen a kinyujtott szálfa. (Toldi I.10.)
 
200px-Arany.gifLehetséges lenne, hogy Arany a gerundium-os versenyekből vette a szálfát tartó Toldi ötletét? Igen könnyen meglehet! Gáborjáni Szabó, aki ezt bizonyosnak véli, még azt is megjegyzi, hogy Arany debreceni diákoskodása idején a roppant erejű Szombathy István volt a "nagybotos", vagyis a tűzoltó társaság vezetője, tehát egy Toldi-erejű fiú... most már csak azt kellene bizonyítani, hogy ilyen versenyek már Arany idejében is voltak, de sajnos Gáborjáni Szabó cikkéből ez nem derül ki egyértelműen. (Arra a csúfságra meg éppenséggel gondolni sem merek, hogy a viszony fordított: a népszerű Toldi-költemény epizódja ihlette a versenyeket. Fúj! Ez olyan prózai lenne!)

S végül jöjjön Jókainak egy kedélyes karcolata a gerundiumról, aki Gáborjáni Szabó cikke szerint ki is próbálta a célszerszámot:

A GERUNDIUMOK

Debrecenben, kivált régibb időkben, számtalanszor fordultak elő tűzveszélyi esetek. Ez alkalmakkor rendesen a református tanulóifjúság szokta magát az oltásnál leginkább kitüntetni, úgyhogy a kollégiumban a legbátrabb tanulók közül e célra saját osztály volt válogatva, kiket neveztek masinisztáknak, s kik azon szolgálatokért, miket a közügynek tettek, az egyházi jótétemények osztásánál nevezetes előnyökkel bírtak.

Ezeknek volt két vezetőjök, kiket nagybotos és kisbotos címekkel ruháztak fel; minthogy az egyiknek a nagy botot, másiknak a kis botot kellett kezelni szükség esetében.

Volt tudniillik két kisebb és nagyobb terjedelmű fustélya e társulatnak, miknek végei roppant bunkókkal valának ellátva, melyek neveztettek gerundiumoknak, és ezek avégre szolgáltak, hogy ha valahol tűz ütött ki, a masiniszták nem nézték, merre van az utca hossza, hanem megragadván fecskendőjüket, egyenesen toronyirányában törtettek valamennyi kerteken keresztül a tűz felé, s ez alkalommal az elöljáró nagy és kis botosok azon szolgálatot tették, hogy tetszésük szerint az útban álló kerítéseket gerundiumaikkal bedöntvén, egyenes utat törtek a fecskendő számára; s ilyenformán mindig leghamarább ott voltak a tűznél.

Egyszer azonban megharaguvának az érdemes polgárok, kiknek káposztáikat és hagymáikat ily alkalmakkal széttaposták, s kerítéseiket bedönték, s nagy lármát csapva a consistoriumon, elhatározták, hogy ezentúl a diákoknak nem szabad a gerundiumokkal menni a tűzbe.

Nemsokára ismét gyulladás lett, a tűz végigharapózott az egész Péterfia utcán, és senki sem tudott rajta segíteni.

Hol a diákság? hol a gerundiumok? – kiálták mindenfelől.

Ők pedig szép tisztességesen álltak ott, kezeikben tollal és kalamárissal a tűz előtt, mert a consistoriumban azt mondák a bölcs kurátorok, hogy toll és kalamáris, nem bot ékesíti a tanulót.

Másnap azután csak visszavették a határozatot, s újra megkérték a bátor fiatalságot, hogy fogja fel a közjóért a bunkós botot, s inkább essenek áldozatul a presbiter urak fejeskáposztái, mintsem a város égjen porrá.


Hát ilyen országos hírre jutott két nagy írónk-költőnk tollán a gerundium. S hogy emléke ma is él a cívis-városban, azt mutatja az a tény, hogy egy két éve indult debreceni folyóirat, amelyben Gáborjáni Szabó cikke is megjelent, a Gerundium nevet kapta.

14 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://laudator.blog.hu/api/trackback/id/tr844746186

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nagyon.zizi 2012.09.02. 16:18:55

Ez nagyon jó! Szerintem is tartható, miszerint Arany a Toldi-jelenetet a debreceni emlékre építette. (Azért parázs a fejemen, hogy már végzett latinosként ismerem fel, miszerint a gerenda latin eredetű.)

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2012.09.02. 16:34:53

@nagyon.zizi: Ne búsulj. Egyes latin eredetű szavak már olyan régen használatosak, úgy beolvadtak a nyelvünkbe, hogy echte magyarnak tűnnek. (A "persze", például, meg ezer más.)

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2012.09.02. 16:46:46

@G.d.Magister: "úgy beolvadtak a nyelvünkbe, hogy echte magyarnak tűnnek." mint a "cintorony"is (egyes helyeken cinterem), ez is mennyire magyarnak tűnik, gyerekkoromban azt hittem azért cintorony, mert a fedele cinkelt lemezből van, holott a coemeterium/cimeterium szóból származik, bár a torony (talán a terem is) gondolom hatott a szó magyar alakjára.

Jó cikk, köszönöm.

Portentum 2012.09.03. 10:38:12

Érdekes a "sznob" szavunk is. A középkori egyetemek anyakönyveiben állt a hallgatók neve után ez a rövidítés ”s.nob” (Sine nobilitate), ha az illető nem nemesi családból származott.

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2012.09.03. 10:55:09

@Portentum: erről Magisternek van egy remek cikke itt a laudatoron, keressen rá az inquire-ben.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2012.09.03. 11:41:20

@Portentum: @Stephanus Nugator: bezony, amit te írsz, portentum kolléga, az egy tudóskodó, téves etimológia. A Téli berek óta azonban a magyar nép lelkében ez él.

laudator.blog.hu/2010/09/25/honnan_ered_a_sznob

El Mexicano (törölt) · http://elmexicano2010.blogspot.com 2012.09.08. 10:31:38

Ez nagyon érdekes, nem gondoltam volna!

A spanyolban a gerundio határozói igenév (cantando = énekléssel, énekelve stb., comiendo = evés közben). Viszont van olyan, hogy "gerente", jelentése 'menedzser, ügyvezető'

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2012.09.09. 09:13:45

@El Mexicano: a latin gerundium is használatos így, módhatározóként, l. a cikkben is említett orando et laborando-t (imádkozva és dolgozva). Tehát ez a spanyolban nem különnyelvi fejlemény. A gerente viszont más tészta, az a latin participium imperfectum activi (gerens, gerentis - viselő, hordó) származéka.

El Mexicano (törölt) · http://elmexicano2010.blogspot.com 2012.09.09. 10:00:24

@G.d.Magister: Igen, ezt tudtam (spanyolul "Orando y trabajando" – az "y" régen "e(t)" volt, csak a hangsúlytalan [e]-ből gyakran [i] lett, a "trabajar"-t pedig egy vulgáris latin TRIPALIARE 'kínoz' igéből származtatják, a TRIPALIUM-ból, ami állítólag egy kínzóeszköz volt, de igazából semmit sem találtam róla; de szerintem hatással volt a szóra a latin TRABS 'gerenda' is, mivel az [i]-ből szabályosan sosem lesz [a], legfeljebb [e], vö. katalán "treballar").

A "gero" igének nincs közvetlen folytatása a spanyolban.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2012.09.09. 16:55:02

@El Mexicano: Akkor miből ered a gerente? Ez a tripalium érdekes, és persze jó vicc, hogy ebből ered a dolgozik ige (jelöli a mediterrán népek hozáállását a munkához, mondhatnám gonoszul).

El Mexicano (törölt) · http://elmexicano2010.blogspot.com 2012.09.09. 17:48:21

@G.d.Magister: Több mint valószínű, hogy már újkori művelt átvétel. Az olyan szavakat, amelyek nem folytonos örökléssel a nép ajkán, hanem a művelt (írott, vallási, liturgiai stb.) nyelvhasználat útján honosodtak meg, kultizmusoknak nevezik az újlatin nyelvekben. Az ilyen szavak nem szenvedik el a szabályos fonetikai változásokat. A gerens, -ntis, -tem *yerente [gyerente] lett volna a nép ajkán, ahogy pl. a generu(m) > yerno [gyerno], plagia > playa [plajja].

Olyan igék vannak, amelyekben a gero ige benne van (ezek is mind kultizmusok), pl. ingerir (ingiero, ingerí, ingerido, ingiriendo) 'bevesz, fogyaszt', digerir (digiero, digerí, digerido, digiriendo) 'emészt', sugerir (sugiero, sugerí, sugerido, sugiriendo) 'ajánl, javasol, sugall' (> sugerencia 'javaslat'), de önállóan nincs folytatása.

The Drunken Master (a.k.a. Eltiron) 2012.09.16. 09:05:10

"kiket nagybotos és kisbotos címekkel ruháztak fel"
-ismerve a mindenkori egyetemi humort, bele sem merek gondolni, ezek mennyi ugratásnak lehettek alanyai :)

teemur · http://teemur.blog.hu 2012.10.26. 19:45:45

@G.d.Magister: Mit mediterrán hozzáállást a munkához? A pannont éppúgy!

A magyar 'munka' szó szláv kognátusai (és az eredetijének ősszláv) jelentése: /kín/.

Teljes analógia a trabajo eredetének... :-)