Ma is van latin költészet. Felkészült és kellően megszállott filoszok, költői vénával és az antik versmértékek kiváló ismeretével megáldva ma is tollat ragadnak, hogy körmönfont, antik reminiszcenciáktól csengő-bongó verseket alkossanak - csakúgy, mint a humanizmustól kedzve századokon át költőtársaik. Persze ma már ez is amolyan belterjes dolog lett, csak a latin szakot végzettek tudnak megküzdeni a nehéz fordulatokkal, vagy még ők sem mindig. Ennek ellenére a céhbeliek számára - így nekem is - üdítő és boldogító dolog ilyet olvasni, egyik-másikat még a tananyagba is be lehetne venni.
Az biztos, hogy Rihmer Zoltán, a honi latin költészet egyik legjobb képviselője már szerepel a Magyar Művelődéstörténeti Lexikon "újlatin költészet" szócikkében (Szörényi László munkája), mint Janus Pannonius kései utóda. Rá is szolgált erre, hiszen ha valaki belelapoz a "Musa Musiva" című vékony verseskötetébe (amely a cím ígérete szerint csak egy ízelítő a készülő nagyobb kötetből), elismerően csettint a bravúros megoldások láttán.
Hadd idézzem ebből a Sólyom László megválasztására írt alkalmi ódát, amelynek apropója persze már a múlt ködébe vész (2005, hajjaj, de rég volt!), de különleges tartalma miatt talán mégis igényt tarthat a populus philologicus érdeklődésére. Alkaioszi strófában íródott, mint Horatius Taliarchus-ódája, vagy éppen Berzsenyi dörgedelmes "A magyarokhoz" című verse (Forr a' világ...). A vers természetesen nem mentes a határozott politikai állásfoglalástól (lásd a fordítást). Íme a vers és fordítása (saját próbálkozásom):
Zoltanus Rihmer: Carmen in honorem Ladislai Sólyom a. d. VII. id. Iun. a. D. MMV. a parlamento Hungarico rei publicae Hu[n]garicae praesidentis electi scriptum et interretialiter missum
Quem nota cultis anxia civibus
vix cura sperat surgere principem
e publica rerum palude
mia Dei levat en potestas:
Te praeside olim quo dedit alveum
arbitra legum Curia flumini
vitae novae, gens Hungarorum
constituit sibi Praesidentem.
Iustos honores cor tibi Reguli
ac mens Catonis libera contulit,
quam stante civili columna
purpurei metuunt tyranni:
te principe adsint, quae populum regant
Spes atque Honestas publica cum Fide,
sanctoque ductum ab Rege nomen
ferrea saecla tuum deauret.
Falcone nobis auspice nobili,
O Christe iudex summe potentium,
praesta, perennes ut renatus
ducat amor patriae triumphos!
FORDÍTÁS:
Rihmer Zoltán: Sólyom László tiszteletére írott és neki interneten elküldött vers, akit a magyar parlament 2005. jún. 7-én a Magyar Köztársaság elnökévé választott.
Kit sok kiművelt férfiú úgy remélt
aggódva, hogy majd tán felemelkedik
közéletünk posvány-tavából,
Isten adá csodaképp' vezérnek.
Te elnököltél rég a birák fölött,
Kik jogszabályok új folyamának új
medret adának: s a magyar nép
most döntött, s teszen elnökévé.
Catónak lelke, s Regulus hős szíve
dobban tebenned, tisztségre ez emelt,
s most, hogy támaszt lelt már a polgár,
a vörös kényurak is remegnek.
Míg elnökölsz, népünket irányítsa
Remény, tisztesség, közbizalom megint,
S a név, mit szent királytól kaptál,
hozzon aranyt eme vaskorunkba.
Krisztus, ki ítélsz a nagyurak fölött,
add: míg e híres sólyom a pártfogónk,
hadd arasson az újjáéledt
honszeretet diadalt örökké!
Utólag rá kellett jönnöm, hogy alkaioszit sokkal nehezebb fordítani, mint hexametert - ezért bocsánatot kérek, ahol hosszú szótag van rövid helyett és fordítva.
Nos, ami a vers tartalmát illeti, az ilyen üdvözlőverseknél szokásos, sőt elvárt pátoszon, valamit a szerző katolicizmusán kívül van egy-két pikáns fordulat a versben, gondolok itt az igen szerencsés "e publica rerum paulde" (közéletünk posvány-tavából), valamint különösen a purpurei metuunt tyrannni (a vörös kényurak is remegnek) részlet. De hát ez egy közéleti vers, nyilván nem is érne semmit egy teljesen semleges ömlengés.
Remélem, a szerző nem tépi ki a haját a fordításomtól, s nem bánja ezt a publicitást - ti pedig, bízom benne, hogy szóltok nekem, ha valahol szerencsésebb fordítás jut az eszetekbe!
