Laudator temporis acti

Concedo nulli

Óda Sólyom Lászlóhoz, avagy latin költészet napjainkban

2013. február 09. 15:12 - G.d.Magister

200px-László_Sólyom.jpgMa is van latin költészet. Felkészült és kellően megszállott filoszok, költői vénával és az antik versmértékek kiváló ismeretével megáldva ma is tollat ragadnak, hogy körmönfont, antik reminiszcenciáktól csengő-bongó verseket alkossanak - csakúgy, mint a humanizmustól kedzve századokon át költőtársaik. Persze ma már ez is amolyan belterjes dolog lett, csak a latin szakot végzettek tudnak megküzdeni a nehéz fordulatokkal, vagy még ők sem mindig. Ennek ellenére a céhbeliek számára - így nekem is - üdítő és boldogító dolog ilyet olvasni, egyik-másikat még a tananyagba is be lehetne venni.

Az biztos, hogy Rihmer Zoltán, a honi latin költészet egyik legjobb képviselője már szerepel a Magyar Művelődéstörténeti Lexikon "újlatin költészet" szócikkében (Szörényi László munkája), mint Janus Pannonius kései utóda. Rá is szolgált erre, hiszen ha valaki belelapoz a "Musa Musiva" című vékony verseskötetébe (amely a cím ígérete szerint csak egy ízelítő a készülő nagyobb kötetből), elismerően csettint a bravúros megoldások láttán.

Hadd idézzem ebből a Sólyom László megválasztására írt alkalmi ódát, amelynek apropója persze már a múlt ködébe vész (2005, hajjaj, de rég volt!), de különleges tartalma miatt talán mégis igényt tarthat a populus philologicus érdeklődésére. Alkaioszi strófában íródott, mint Horatius Taliarchus-ódája, vagy éppen Berzsenyi dörgedelmes "A magyarokhoz" című verse (Forr a' világ...). A vers természetesen nem mentes a határozott politikai állásfoglalástól (lásd a fordítást).  Íme a vers és fordítása (saját próbálkozásom):

Zoltanus Rihmer: Carmen in honorem Ladislai Sólyom a. d. VII. id. Iun. a. D. MMV. a parlamento Hungarico rei publicae Hu[n]garicae praesidentis electi scriptum et interretialiter missum

Quem nota cultis anxia civibus

vix cura sperat surgere principem

    e publica rerum palude

        mia Dei levat en potestas:

 

Te praeside olim quo dedit alveum

arbitra legum Curia flumini

    vitae novae, gens Hungarorum

        constituit sibi Praesidentem.

 

Iustos honores cor tibi Reguli

ac mens Catonis libera contulit,

    quam stante civili columna

        purpurei metuunt tyranni:

 

te principe adsint, quae populum regant

Spes atque Honestas publica cum Fide,

    sanctoque ductum ab Rege nomen

        ferrea saecla tuum deauret.

 

Falcone nobis auspice nobili,

O Christe iudex summe potentium,

    praesta, perennes ut renatus

        ducat amor patriae triumphos!

 

FORDÍTÁS:

Rihmer Zoltán: Sólyom László tiszteletére írott és neki interneten elküldött vers, akit a magyar parlament 2005. jún. 7-én a Magyar Köztársaság elnökévé választott.

 

Kit sok kiművelt férfiú úgy remélt

aggódva, hogy majd tán felemelkedik

    közéletünk posvány-tavából,

        Isten adá csodaképp' vezérnek.

 

Te elnököltél rég a birák fölött,

Kik jogszabályok új folyamának új

    medret adának: s a magyar nép

        most döntött, s teszen elnökévé.

 

Catónak lelke, s Regulus hős szíve

dobban tebenned, tisztségre ez emelt,

    s most, hogy támaszt lelt már a polgár,

      a vörös kényurak is remegnek.

 

Míg elnökölsz, népünket irányítsa

Remény, tisztesség, közbizalom megint,

    S a név, mit szent királytól kaptál,

        hozzon aranyt eme vaskorunkba.

 

Krisztus, ki ítélsz a nagyurak fölött,

add: míg e híres sólyom a pártfogónk,

     hadd arasson az újjáéledt

        honszeretet diadalt örökké!

 

Utólag rá kellett jönnöm, hogy alkaioszit sokkal nehezebb fordítani, mint hexametert - ezért bocsánatot kérek, ahol hosszú szótag van rövid helyett és fordítva.

Nos, ami a vers tartalmát illeti, az ilyen üdvözlőverseknél szokásos, sőt elvárt pátoszon, valamit a szerző katolicizmusán kívül van egy-két pikáns fordulat a versben, gondolok itt az igen szerencsés "e publica rerum paulde" (közéletünk posvány-tavából), valamint különösen a purpurei metuunt tyrannni (a vörös kényurak is remegnek) részlet. De hát ez egy közéleti vers, nyilván nem is érne semmit egy teljesen semleges ömlengés.

Remélem, a szerző nem tépi ki a haját a fordításomtól, s nem bánja ezt a publicitást - ti pedig, bízom benne, hogy szóltok nekem, ha valahol szerencsésebb fordítás jut az eszetekbe!

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://laudator.blog.hu/api/trackback/id/tr795070968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Frick László Emlékzenekar 2013.02.18. 07:35:08

köszönjük
Egy előzmény Sólyom (pontosan solymotska] témakörben, bár egy disznó is vagyok, de nem fejteném ki a bloggazdának, ~az soymotska~ minek is a képe:
Madách Gáspár:
Balassa János éneke sólymocskájáról

Az én sólymocskám Palojtán vagyon, Solymász
Szíviben szerelmem nő igen nagyon,
Belőle ikrája foly igen lágyon,
Kit drága kenetül magamnak tartom.

Gondolkodván érte, nem tudok s mint állok;
Ha eszemben jut, csaknem meghalok,
Szerelmiért Palojtára gyalog ballagok,
Mint ész nélkül szűkös, járó bolondok.

Mikor hozzá megyek, elmosolyodik,
Előmben jővén ő felfosztozik,
Oculárját mutatván, szemem tisztíttatik,
Ragyadó szerelme szívemben férkezik.

Ó, én solymocskám, ha közelben laknál,
Kékkői kapun hozzám bejárhatnál,
Sok jót is nálam gyakran találhatnál,
Megtölteném begyedet, kit azután látnál.

Az én kezemre tégedet vennélek,
Szép nyoszolyámra mellém fektetnélek,
Karjaimmal gyakran téged ölelnélek,
Végre mint az nyúl, által is szöknélek.

Noha kezemen van apertura,
Mely szemeimet gennetbűl tisztítja,
De ha solymocskámnak rám fordul az fara,
Mindjárt szemeimnek megjün szép világa.

LeoM 2013.02.25. 19:56:16

A belinkelt könyvecske (libellus), amolyan előpublikáció (vajon a teljes kötet mikor lát már napvilágot???), nekem is megvan, de ha jól látom, a vers helyesírása némileg eltér a fentitől. A címben szereplő sajtóhibától ("Hugaricae" áll a helyes "Hungaricae" helyett) most tekintsünk el. A Princeps (kétszer) és a Praeses nagybetűire goldolok, amelyek a fenti közlésben valami miatt dekapitalizálódtak, csak a Praesidens őrizte meg a maga büszke P-jét. Ugyanígy elveszett a Sanctus Rex nagybetűs 'S'-e, cserébe viszont a "Christe" előtti 'o', továbbá korábban a "te, Praeside olim quo" 't'-je megnövekedett (a "te" utáni vessző hiánya a fenti közlésben kellemetlen, mert elfedi, hogy a megszólítás után vonatkozó mellékmondat kezdődik).

Lehet, hogy ezek apró figyelmetlenségnek tűnnek, de szerintem elhományosítják a vers egy fontos szevezőelemét. Abban ugyanis 2-2 versszak alkot egyetlen, az első strófa végén kettősponttal elválasztott mondatot, míg az utolsó, amely a "Falcone" szóval kezdődik, ügyesen nyitva hagyja, vajon mondatkezdő vagy tulajdonnévi nagybetűről van-e szó (alighanem mindkettőről).

További fontos szempont, hogy ugyanebben a könyvecskében van egy másik (bár nem választást, hanem kinevezést) köszöntő vers, amelynek szintén ugyanez a metruma, a tagolódása (2 + 2 + 1), sőt ott vannak benne a nagybetűs Princeps, Primas és Imperator szavak. Még a Sólyom-versben egyértelműen Horatiustól kölcsönzött "purpurei tyranni"-nak is megvan a nagybetűs megfelelője: "dignumque Sacrae pondere Purpurae".

Tekintve, hogy ez a másik vers korábbam, 2002 decemberében íródott, de igen hasonló módon ugyancsak "interretialiter" küldetett el, érdemes volna a kettőt egymásra vonatkoztatni. Nem lehetséges, hogy a későbbi Sólyom-óda e korábbi vers önreflexív-parafrazeáló átértelmezése is egyben? Elég csak a kezdőszavakat összevetni: "Quam vota multis' (2002) és "Quem nota cultis" (2005) — egyetlen betű változik mindegyikben. Ekkora véletlent nemigen tudok elképzelni.

LeoM 2013.02.25. 20:02:30

Ja, és most látom csak, hogy a 4. sorban "mia Dei levat en potestas" áll a helyes "miRa Dei levat, en, potestas" helyett.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2013.02.26. 09:22:51

"Tekintve, hogy ez a másik vers korábbam, 2002 decemberében íródott, de igen hasonló módon ugyancsak "interretialiter" küldetett el, érdemes volna a kettőt egymásra vonatkoztatni. Nem lehetséges, hogy a későbbi Sólyom-óda e korábbi vers önreflexív-parafrazeáló átértelmezése is egyben?"

:) Hát az meglehet! S a fordításhoz mit szól a kolléga?