Laudator temporis acti

Concedo nulli

Pontifex dignitate sua se abdicavit - a pápa lemondott

2013. február 11. 19:36 - G.d.Magister

Sajnálatos, a latin nyelv szempontjából is alighanem sajnálatos, hogy XVI. Benedek ma bejelentette: lemond hivataláról. A hírt nyilván csak az nem hallotta, aki saját nyugalma érdekében nem fogyaszt híreket. XVI. Benedek latinul olvasta fel lemondási beszédét. Jöjjön előbb a videó - ahol a pápa latin kiejtésén érződik az erős olaszos accentus, a sok cs és dzs, de ez nem meglepő, elvégre Vatikán mégiscsak Rómában van, s a másik hivatalos nyelve az olasz - aztán maga a szöveg, és fordítása.

 

 

Fratres carissimi

Non solum propter tres canonizationes ad hoc Consistorium vos convocavi, sed etiam ut vobis decisionem magni momenti pro Ecclesiae vitae communicem. Conscientia mea iterum atque iterum coram Deo explorata ad cognitionem certam perveni vires meas ingravescente aetate non iam aptas esse ad munus Petrinum aeque administrandum.

Bene conscius sum hoc munus secundum suam essentiam spiritualem non solum agendo et loquendo exsequi debere, sed non minus patiendo et orando. Attamen in mundo nostri temporis rapidis mutationibus subiecto et quaestionibus magni ponderis pro vita fidei perturbato ad navem Sancti Petri gubernandam et ad annuntiandum Evangelium etiam vigor quidam corporis et animae necessarius est, qui ultimis mensibus in me modo tali minuitur, ut incapacitatem meam ad ministerium mihi commissum bene  administrandum agnoscere debeam. Quapropter bene conscius ponderis huius actus plena libertate declaro me ministerio Episcopi Romae, Successoris Sancti Petri, mihi per manus Cardinalium die 19 aprilis MMV commissum [recte: commisso] renuntiare  ita ut a die 28 februarii MMXIII, hora 29 [recte: 20], sedes Romae, sedes Sancti Petri vacet et Conclave  ad eligendum novum Summum Pontificem ab his quibus competit convocandum esse [recte: sit, aut rectius: convocetur].

Fratres carissimi, ex toto corde gratias ago vobis pro omni amore et labore, quo mecum pondus ministerii mei portastis et veniam peto pro omnibus defectibus meis. Nunc autem Sanctam Dei Ecclesiam curae Summi eius Pastoris, Domini nostri Iesu Christi confidimus sanctamque eius Matrem Mariam imploramus, ut patribus Cardinalibus in eligendo novo Summo Pontifice materna sua bonitate assistat. Quod ad me attinet etiam in futuro vita orationi dedicata Sanctae Ecclesiae Dei toto ex corde servire velim.

Ex Aedibus Vaticanis, die 10 mensis februarii MMXIII 

BENEDICTUS PP XVI

(Forrás)

Fordítás (hivatalos magyar alapján, mutatis mutandis, quae mutationes literis crassioribus notantur)

Drága Testvéreim!

A konzisztóriumot nem csupán a három kanonizáció miatt hívtam össze, hanem azért is, hogy egy olyan döntést is közöljek, amelynek nagy jelentősége van az egyház életében. Miután többször megvizsgáltam lelkiismeretemet az Úr előtt, megbizonyosodtam arról, hogy - előrehaladott koromnak köszönhetően - erőm már nem alkalmas a péteri szolgálat megfelelő betöltésére. Tisztában vagyok azzal, hogy e szolgálat alapvető lelki természeténél fogva nem végezhető el kizárólag szavakkal és tettekkel - imádságra és szenvedésre is szükség van hozzá. A mai világban - amely annyira gyorsan változik és annyi, a hívő élet szempontjából mély jelentőségű kérdés rázza meg - Szent Péter bárkájának kormányzásához és az evangélium hirdetéséhez mind a szellemi, mind a testi erő szükséges. Az ehhez szükséges erőm az utóbbi hónapokban apadt el olyan mértékben, hogy észlelnem kellett: nem tudom betölteni a rám bízott feladatot. Emiatt - és e tett komolyságának teljes tudatában - teljes szabadságom birtokában kijelentem, hogy lemondok a római püspöknek, Szent Péter utódjának posztjáról, amellyel a bíborosok 2005. április 19-én bíztak meg. Így 2013. február 28-án 20 órától Róma széke, Szent Péter széke megüresedik és az új pápát megválasztó konklávét az arra feljogosítottnak kell majd összehívnia.

Testvéreim, a legőszintébben köszönöm nektek mindazt a szeretetet és munkát, amellyel szolgálatomban támogattatok szolgálatom terhét velem együtt hordoztátok, és bocsánatot kérek hibáimért. Most pedig bízzuk az Anyaszentegyházat legfőbb pásztorunkra, az Úr Jézus Krisztusra és könyörögjünk könyörgünk anyjához, Szűz Máriához, hogy anyai gondoskodásával segítse a bíboros atyákat az új pápa megválasztásában. Magamról szólva, a jövőben is az Anyaszentegyházat kívánom szolgálni egy, az imának szentelt élettel.

Vatikánból, 2013. február 10-e

XVI. Benedek pápa

 

(Forrás)


Az eredeti szövegbe belecsúszott néhány hiba, de ez egy ilyen szituációban nem is csoda. A fordítás eltérései lehetnek egyszerűen az oda-vissza fordítások miatt.

Hát Isten áldja meg a tudós Benedeket, mi nagyon szerettük, és nem ok nélkül! Bízunk benne, hogy olyan pápa fogja követni, aki nem veti el Vatikán egyik legrégibb szolgálóleányát, a latin nyelvet. 

24 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://laudator.blog.hu/api/trackback/id/tr945074984

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

El Mexicano (törölt) · http://elmexicano2010.blogspot.com 2013.02.11. 19:58:29

Úgy tudom, hogy az egyházi latin kiejtés "hivatalosan" is az olaszra épül, illetve Spanyolországban a spanyolra, szóval ez nem hiba.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2013.02.11. 20:22:28

Azt nem tudtam, hogy hivatalosan. Köszi. Tegyük hozzá, hogy a magyarországi egyházi latin pedig alighanem erősen befolyásolva vagyon a magyar által... így jár egy nyelv, ha elveszti az anyanyelvi beszélőit. De oda se neki, hiszen a mai nap bombahíre is LATINUL hangzott el, tehát nincs veszve semmi! :)

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2013.02.11. 20:37:53

na, a kálomista ördög csak nem hagy békén, nem állom meg, hogy meg ne kérdezzem: quis nobis olim pipiabit ex cathedra?

petic 2013.02.11. 21:19:28

Azt én sem tudom, hogy hivatalos-e az olaszos, spanyolos stb. kiejtés, de az újlatin anyanyelvűek szerintem ezen el sem gondolkodnak, fel sem merül bennük, hogy máshogy kéne ejteni. Ez szerintem érthető is, hiszen ők tulajdonképpen a latin mai formáját beszélik; mi sem módosítjuk a kiejtésünket, amikor a tihanyi apátság alapítólevelét olvassuk.

Terézágyú 2013.02.13. 16:50:49

@petic:
"Azt én sem tudom, hogy hivatalos-e az olaszos, spanyolos stb. kiejtés, de az újlatin anyanyelvűek szerintem ezen el sem gondolkodnak, fel sem merül bennük, hogy máshogy kéne ejteni. "

Ez elég baj!

"mi sem módosítjuk a kiejtésünket, amikor a tihanyi apátság alapítólevelét olvassuk."

Dehogyisnem. Vagy te a "feheru varu"-t fehérvárnak olvasod?

Egyébként nem tudom mennyire igaz, hogy állítólag az angolok meg úgy ejtettek ki minden latin szót, mintha angol lenne: Horésösz = Horatius.
Ekszöszájtösz = exercitus stb.

Pjútöt = putat... ennél sokkal jobb, hogy a fecitből fécsit lesz?

petic 2013.02.13. 17:13:51

@Terézágyú: Szerintem nem olyan nagy baj, szerintem "joguk van" a saját nyelvük szerint ejteni a latint, hiszen annak a ma élő beszélt változatát használják.

A tihanyi alapítólevélnél arra gondoltam, hogy abba már nem megyünk bele, hogy a hangoknak épp akkor milyen minősége volt. Pl tudjuk, hogy melyik e-ket ejtették zártan/nyíltan, és ez szerint olvassuk? A feheru varu az feheru varu, de azt már csak kevesen tudják, pontosan hogy hangzott az e, az u, az a, a v, az r stb.

Amennyire filmekben láttam, az angolok inkább olaszosan ejtik a latint. Hirtelen a Keresztapából jutott eszembe egy rész, de az nem biztos, hogy jó példa, olasz bűnözőnek lehet, hogy a papja is olasz volt :)
Horatiusnak náluk is van angolos verziója, Horace. Ezt már angolosan is ejtik.
További példa az angollal, hogy Shakespeart szintén nem az akkori kiejtéssel olvassák. Vannak csoportok, akik rekonstruált ejtéssel adják elő, de nem az a jellemző. Szerintem ez nem jó vagy rossz, hanem csak természetes.

2013.02.14. 09:43:43

El Mexicano-nak igaza van. Itt van a kiejtést taglaló könyv:

archive.org/stream/correctpronuncia00dean#page/n7/mode/2up

Terézágyú 2013.02.14. 12:42:43

@petic:
"Szerintem nem olyan nagy baj, szerintem "joguk van" a saját nyelvük szerint ejteni a latint, hiszen annak a ma élő beszélt változatát használják."

Ez nem indok.
Persze, "joguk" az van hozzá. Mi is mondhatnánk régimagyarosan, hogy "horácius", "jánus" - de mi nem mondjuk.
De hülyék vagyunk.

petic 2013.02.14. 13:42:19

@Terézágyú: Pedig szerintem a szokásjog igenis fontos és elismert indok.
Az eredeti és a saját nyelvi kiejtést nem lehet rátenni egy jó-rossz mérlegre. Mindkettőt meg lehet magyarázni, el lehet fogadni.
1. Miért ejtik a saját nyelvük szerint? Azért, mert sohasem ejtették másként, évszázadok alatt alakult ki a nyelvük a latinból folyamatos változásokkal, a kiejtéssel együtt. Miért kéne máshogy tenniük?
2. Miért ejtenék a régi ejtéssel? Mert az az eredeti.
Csakhogy az eredetinek nincs nagyobb értéke azzal, hogy eredeti. Egy dolgot tud: eredeti.
Ezt próbáltam megvilágítani a feheru varu példával, és Shakespearrel, azaz mi is ugyanazt csináljuk a magyarral, mint az olaszok/spanyolok a latinnal, illetve az angolok is ugyanezt csinálják Shakespear-rel.
De úgy érzem, nézeteink nem fognak közeledni, további indokok felhozása pedig messzire vinne.

2013.02.14. 14:03:46

@petic: @Terézágyú: Még az 19. század végén is a klasszikusok neve Horác, Terenc volt...

Egy másik fontos dolog, ami megkülönbözteti az egyházi kiejtést a klasszikustól, és ez szerintem sokkal nagyobb különbség, mint egy-egy msh. hangértéke: az, hogy a magánhangzók az egyházi kiejtésben csak a hangsúlyoson hosszúak.

Klasszikus:
Mūtātiō´nem: /muː.taː.ti.'oː.nεm/ [mú-táá-ti-_óóó_-nem]. (Az áá ā-t jelöli.)

Gregorián:
Mutatiónem: /mu.ta.tsi.'oː.nεm/ [mu-tá-ci-_óóó_-nem]. (Az á az ă-t jelöli).

Ugyanez fordítva:
Klasszikus:
ministĕ´rium: /mi.nis.'tε.ri.um/ [mi-nisz-_te_-ri-um]

Gregorián:
ministérium: /mi.nis.'teː (?) .ri. um/ [mi-nisz-_téé_-ri-um]

Most itt nem tudom, hogy az olaszok az itten hangsúlyos szótagot valami félhangként ejtik, mint az újgörögben (ahol nincsenek hosszú magánhangzók, csak a hangsúlynál hosszabbodik meg valamennyire), vagy rendes hosszú hangként, de a Szent Atya az e-t rendszertelenül hol zártan (etiam), hol nyíltan (declaro, vires) ejti, legyen az eredetileg hosszú, vagy rövid, hangsúlyos vagy hangsúlytalan. (A jelenlegi restituált [s az „elméleti” humanista] kiejtésben csak a hosszúnak számított e volt zárt /eː/ - magyar é/, és a rövid kvantitású e pedig /ε/ - a magyar e/ nyílt - hangsúlytól függetlenül.) Valószínűleg a „beszélt” közép-, újkori latinban is ez a rendszertelenség volt a jellemző.

Továbbá vannak néhol olyan hangok, amelyekkel még csak áttételesen sem lehet reprezentálni az eredeti szavak időmértékét.

Pl. az sc (klasszikus: mindig /sk/; gregorián: magas magánhangzók előtt: /ʃ/, egyébként: /sk/), amely a metrikában mindig meghosszabbította helyzetileg a szótagot (scio = szkió - sió) . Az /ʃ/ viszont relatív, tehát ha a scio-t megelőző szó rövid magánhangzóval végződik (pl. ĕgŏ scĭō), akkor az a klasszikus latinban két trochaeus lesz: u- u-, az olaszban azonban az sc egyhangzósága miatt a második szótag nem lesz positione hosszabb: u u| u -. Bár a latinban a rövid magánhangzóra végződő szavak száma jóval kevesebb, mint a mássalhangzóra vagy hosszú magánhangzóra végződő szavaké.

(Érdekes módon a magyar szótárak az -sc pár előtti magánhangzókat is ugyanúgy, mint az -ns, -gn, -rm megelőzőket mindig hosszúként tünteti fel.)

A drasztikusabb inkább az, hogy az ae a gregoriánban szinte mindig rövidnek számít, a metrikában pedig mindig hosszúnak. Csak azt nem tudom, hogyan tudtak emellett ókori módjára "időmértékésen" verselni?

El Mexicano (törölt) · http://elmexicano2010.blogspot.com 2013.02.14. 16:13:57

A beszélt latinban a hosszú vs. rövid magánhangzók közötti különbség kiegyenlítődött a hangsúly hatására: a hangsúlytalan hosszú magánhangzók lerövidültek, a hangsúlyos rövidek pedig meghosszabbodtak, így gyakorlatilag a hangsúly vált megkülönböztető szerepűvé. Ezt az állapotot máig őrzik az Olaszországban beszélt nyelvek/nyelvjárások, a spanyolban viszont ma már a hangsúlyos magánhangzók is rövidek.

Mindazonáltal, inkább azon érdemes elgondolkodni, hogy egy olyan szóban, mint a MUTATIO, amelyben az [i] kivételével minden magánhangzó hosszú, lehet-e az ilyen magánhangzókat egyáltalán hosszúnak tekinteni, mivel a szón belül nincs mihez képest, a rövid [i] pedig elintézhető annyival, hogy félhangzó. Ez azért érdekes, mert szerintem ez is hozzájárult ahhoz, hogy a latin eldobja a hosszúsági megkülönböztetést, elvégre elég kevés olyan minimálpár lehetett, ahol ez szavak között megkülönböztető jelentőségű volt.

Ha belegondolunk, a mai magyarban is már csak elvileg létezik hosszú í, ú (sok nyelvjárásban már hosszú ű sincs), mert ezeket a legtöbben már röviden ejtik: pl. "építész"-t írunk, de [épitész]-t ejtünk, ugyanígy "tanít", de [tanit]. A vulgáris latinban meg a hangsúlytalan rövid i/u az antepenultimás szavakban ki is esett: ANIMA > *anma > sp. alma.

2013.02.14. 18:36:49

@El Mexicano: Köszönöm a hasznos információt! Szerintem ezek a szavak ragozott alakjukban még kifacsartabban hangozhattak. Lehetséges, hogy már kezdettől fogva a művészi nyelv igen mesterkélt volt. Mindenesetre bizonyos, hogy a költő azokat hosszúnak vette, mert a szótagok egy vagy semmilyen mássalhangzóval kapcsolódnak egymáshoz. De ha egynél több mássalhangzó van (vö. magyar szótár szerint: cōgnō´scō), akkor csak a spekulációra hagyatkozhatunk, hogy a gn és az sc előtti o valóban hosszú volt-e.

Az utolsó bekezdés engem elgondolkodtatott. Szerintem manapság, az internet korában, az ember az őt körülvevő rengeteg írás hatására önkéntelenül is "szabályosabban" ejt ki néhány szót. Pl. én képtelen vagyok megkülönböztetni a rövid nyitott, ill. zárt e-t, és néha elcsodálkozok olyanokon, akik vidéki nyelvjárás szerint beszélek ("porrá leszël/leszöl", ahogyan tegnap egy paptól hallottam). Vagy éppen fordított esetben, hogyha egy kommentelő nem ismeri a helyesírást, sokszor észreveszem, hogy néha mennyire nem tudatosul bennem az, hogy amit leírok, nem is úgy van, ahogy ejtem ("attolmég", "megkell csinálni", "csodálkszom").

El Mexicano (törölt) · http://elmexicano2010.blogspot.com 2013.02.14. 19:14:54

@Nuntiulus Noster: Egy biztos, a szóvégi -M csak enyhén nazalizálta az előtté lévő magánhangzót, de soha nem ejtették [m]-nek (a mai gyakorlattal ellentétben). Aztán pl. az -ns- csoportban az n szintén csak nazalizálta az előtte lévő magánhangzót, az újlatin nyelvekben a folytonossággal öröklött szavakban el is tűnt az -ns- n-je: MENSE(M)/MENSES > sp. mes/meses, MENSA > mesa, CONSUERE > coser, TRANS > tras. Valahol olvastam, hogy pl. a [partemagis] hangsort a beszélők inkább úgy interpretálták, hogy "parte magis", mint "partem agis". Aztán a pompeji falfirkákról már rendszeresen el is marad a szóvégi -M, a H, IPSE helyett ISSE stb. – és még csak az 1. sz. közepéről beszélünk. :)

Ehhez olvasmány: elmexicano2010.blogspot.com/2011/05/hejjesiras-az-elso-szazadbol-pompeji.html

Abban tényleg van valami, hogy az írás vagy akár a környezet hatására az ember kezd úgy ejteni valamit, amit az anyanyelvváltozatában nem ejtett eredetileg (ezzel lehet jól átvágni a nyelvészeket), pl. megfigyeltem magamon is, hogy elkezdtem használni a hosszú [í]-t bizonyos szavakban (persze csak ha nagyon odafigyelek a beszédemre).

maxval, a gondolkodni próbáló birca · http://maxval.co.nr 2013.02.14. 20:22:11

Amikor Havannában tanultam, ott szigorúan a klasszikus, restituált ejtést tanították. Az egyetlen eltérés az volt, hogy a hosszú magánhangzókat is röviden ejtették. Erről a tanárnő az első órán azt mondta "ez túl nehéz lenne a diákoknak, így nem alkalmazzuk ezen a szinten". Így az a furcsa helyzet volt, hogy harmadik évtől tanították csak a hosszú magánhangzókat.

Ennek az oka persze az oktatási rendszer volt. Úgy volt, hogy a bölcsészkaron ("Letras") az első 2 évben nem voltak szakok, hanem mindenki együtt volt, s kötelező volt 4 félév latin is mindenkinek.

Aztán a 3. évfolyamtól volt szakosodás, az én időmben 4 szak volt csak:
- spanyol nyelv és irodalom,
- klasszikus filológia,
- újságírás,
- művészettörténet.

A latin persze csak a klasszikus filológia szakon ment tovább, immár az ógöröggel együtt. S ott már tanították teljesen a restituált ejtést, azaz a hosszú magánhangzókat is.

Részleteket ne kérdezzetek, mert én csak 2 félévet végeztem ott (1985-1986). De ha maradtam volna, 100 %, hogy a klasszikus szakra mentem volna. Imádok mindent, aminek a gyakorlati élethez kevés a kapcsolata... :-)))

S a latintanítás úgy ment - legalábbi az első 2 félévben, amikor ott voltam -, hogy klasszikus szövegek nem voltak a tankönyvben. Csupa vicces történet volt, pl. "a vadászok a Nílusban krokodilt ejtettek el", meg "a szép rabszolgalány fehér rózsákkal dísziti a szobát", s hasonlók.

Annak idején az első évfolyamon én voltam a legjobb latinos. A tanárnő ezt úgy magyarázta, hogy nekem könnyebb, mert nem vagyok spanyol anyanyelvű, így nem zavar be a két nyelv hasonlósága, míg egy normál kubai diáknál ez nagyobb gond. :-)

Aztán szerencsésen el is felejtettem mindent latinul. De mindig valahol viszketett ez belül és hiányzott az életemből, mert annak idején nagyon szerettem a nyelvet, így tavaly egyedül, csak tankönyvvel elkezdtem újra tanulni.

maxval, a gondolkodni próbáló birca · http://maxval.co.nr 2013.02.14. 20:32:32

@El Mexicano:

"a mai magyarban is már csak elvileg létezik hosszú í, ú"

Ezzel sehogy sem tudok egyetérteni. Egy rakás olyan eset is van, ahol még a leírt i és u helyett is í-t, ill. ú-t ejtünk.

Az átlag magyar anyanyelvű ember ejtése, legalábbis Budapesten:

mindig - mindíg
irigy - irígy
szerviz - szervíz
mitosz - mítosz
felbujtás - felbújtás
unió - únió
turista - túrista
kiirtás - kiírtás

Most más nem jut eszembe, de még sok van.

maxval, a gondolkodni próbáló birca · http://maxval.co.nr 2013.02.14. 20:34:32

@El Mexicano:

Én is így tudom. A katolikus papoknak eleve az olaszos ejtést tanítják. Az a hivatalos katolikus ejtés.

maxval, a gondolkodni próbáló birca · http://maxval.co.nr 2013.02.14. 20:38:20

@Terézágyú:

Én úgy tudom, hogy a két kiejtés párhuzamosan él az angolban.

Azaz angol beszédben angolosan ejtenek minden latin szót és nevet. Tehát pl. "szízör" a Caesar. Viszont a latin órán az iskolában immár 100+ éve a klaszikus ejtés az egyetlen, azaz "kájszár".

El Mexicano (törölt) · http://elmexicano2010.blogspot.com 2013.02.14. 20:42:00

@maxval, a gondolkodni próbáló birca:

Hát lehet, de én pl. soha az életben nem ejtettem [mindíg]-et, a fülemet is sérti; az irigy sem [irígy] nálam, a [szervíz], [únió], [túrista] szavakban igazad van (bár ezek idegen szavak).

2013.02.14. 21:09:44

@El Mexicano: Az -ns előtt hosszú magánhangzót most már így világos. Sőt, jobban belegondolva, a görögök a rómaiak nevét -n nélkül írták át alanyesetben (Valēns, Valentis -> nom. [´Oualeesz], gen. [´Oualentosz]). Az esetvégződések hiánya nem lehetett ritka, de ezt a klasszikus standard nyelv csak a költészetnél engedte meg (elisio), a standard próza szabályosan kiírta, bár a korai latin irodalomnál, pl. Plautusnál sokszor egybefolyik a kopula a létigével: pl. iucundu'st, iucunda'st (iucundus, iucunda est).

@maxval, a gondolkodni próbáló birca: a tanítási módszertanról sokat lehetne diskurálni. Elsősorban szerintem három dolog kell a jó nyelvtanuláshoz: akarat, jó tanár, és ami a legfontosabb, idő. Mert a mai oktatásunk nem nevel, hanem a gyerek fejébe tömi embertelen rövid határidőre az összefüggéstelen, néhol már filozófiai/forráskutatási előtanulmányokat kívánó adatzuhatagot.

Azt is nehéz megállapítani, hogy hol legyen az adoptált és az autentikus szövegek közötti határ. Szerintem nagyon nem jól csináljuk, ha a gyerek nincsen birtokában a nyelvtudásnak, hanem csak valami hatodfokú egyenletmegoldást akarunk csinálni egy épkézláb latin mondat lefordításából. Meg még sok mindent lehetne kritizálni, de vannak ennél mélyebb problémák is sajnos az oktatás terén.

maxval, a gondolkodni próbáló birca · http://maxval.co.nr 2013.02.14. 21:21:56

@Nuntiulus Noster:

Sokan mondják, hogy akkor kedzték megkedvelni a latint, amikor áttértek eredeti szövegekről kitalált mesékre. Az előbbi esetben ugyanis nem olvasták a latin mondatot, hanem megfejtették azt, míg az utóbbi esetben megtanultak folyamatosan olvasni.

Az én nyelvkönyvemben úgy van, hogy az első részben csak mesék és egyéb kitalált történetek vannak, ez 35 lecke, s végigviszi a teljes latin nyelvtant, itt csak legfeljebb pár mondat van eredeti szerzőktól. A második rész 30 leckéje viszont szinte csak idézet eredeti szövegekből.

Nekem úgy tűnik, így ideális.

El Mexicano (törölt) · http://elmexicano2010.blogspot.com 2013.02.14. 21:38:55

@Nuntiulus Noster: A spanyolban is összeolvassák a szavakat, két magánhangzó szóhatáron való találkozásánál egy szótagban ejtik a kettőt, vagy pedig elhagyják az egyiket (pl. qué te importa ['ketim'porta] stb., csak ezt a helyesírás nem jelöli. Sokszor elhagyják az -s végződést is kiejtésben a leggyakoribb kifejezésekben, pl. todos los días ['todolos'dias] 'minden nap'.

petic 2013.02.15. 09:16:33

Nagyon érdekesek és hasznosak a kommentek! :)
Ami a latintanítás módszerét illeti, valóban lehetne kvázi élő nyelvként oktatni a latint is. Biztos rengeteg középkori/újkori szöveget elő lehetne venni, például a Harry Pottert latinul, vagy a Micimackót. Vagy akár Asterix és Obelixet latinul; az egyetem első éveiben egymás között adogattuk ez utóbbit, hihetetlenül vicces volt acc.cum inf-eket olvasni ebben a környezetben, a legnagyobb élmény mégis az volt, hogy erőlködés nélkül értettük a szöveget és közben szórakoztató is volt.

El Mexicano (törölt) · http://elmexicano2010.blogspot.com 2013.02.15. 09:26:10

@maxval, a gondolkodni próbáló birca: "Az egyetlen eltérés az volt, hogy a hosszú magánhangzókat is röviden ejtették. Erről a tanárnő az első órán azt mondta "ez túl nehéz lenne a diákoknak, így nem alkalmazzuk ezen a s zinten".
Ez azért érdekes egy kicsit, mert Kubában kifejezetten hosszúak a hangsúlyos magánhangzók, sőt, az [e] még zártabb is (majdnem magyar é) hangsúlyos nyílt szótagban. Illetve valójában csak Spanyolországban rövid minden magánhangzó – ezért is tűnik úgy, hogy ők hadarnak a legjobban –, a hangsúlyos szótag sokkal jobban nyúlik más (főleg déli) nyelvjárásokban.