Laudator temporis acti

Concedo nulli

A püspök és a hókuszpókusz

2013. május 11. 13:58 - Ledán M. István

Elnézést kérek azoktól, akik a cím alapján, némi  joggal, valami zaftos kis egyházi sztorira számítottak.Egy filmről írok ezúttal, amiben persze van püspök is, meg hókuszpókusz is, ez utóbbi nyilván – mert másként aligha foglalkoznék vele – latinul. Közelebbről Stendhal klasszikusának, a Vörös és feketének egy háromrészes filmváltozatáról van szó, melyet a BBC készített, pontosan húsz évvel ezelőtt. Azoknak, akik szeretik Ewan McGregort vagy Rachel Weiszt, esetleg mindkettőt, és van háromszor három óra semmi mással ki nem tölthető idejük, ajánlhatom is a filmet, merthogy McGregor alakítja Julien Sorelt, Weisz pedig Mathilde de La Mole-t, szerintem, amúgy egyáltalán nem meggyőzően, de hát ugye de gustibus non est disputandum, a gusztusról nem disputálunk. Nekem inkább néhány mellékszereplő jött be, mint pl. a de La Mole márkit alakító színész. Végül is olyan nagyon nagy csalódás nem volt, maradt utána, mint regények filmváltozata esetében rendesen, az a kis kesernyés íz a számban. Ami viszont kifejezetten zavart, az Napóleon meg-megjelenő szelleme, amivel nagyon mellélőtt a rendező vagy a forgatókönyvíró, vagy mindkettő. Ám van a filmben egy jelenet, ami kárpótolja a latinos nézőt minden sutaságért, talán még Napóleon meg-megjelenő szelleméért is. Lessünk bele! ( a lényeg a 0:54-nél kezdődik)

 

 

Arra gondolhatnánk: hogy lehet valamit ennyire elbarmolni, és mért pont a klasszika-filológuson kell spórolni, ha már latint akarnak beletenni egy filmbe? A benedictio Dei omnipotenti-t (helyesen: benedictio Dei omnipotentis, azaz: a mindenható Isten áldása) még elnézné az ember, végül is egy s-t könnyen elharap a színész ( vagy a szinkronszínész), különösen, ha csupán néhányperces jelenetre szerződtették, de a másik gikszer, a benedictius Dei omnipotentus annyira szánalmas, főként az előbbi nem túl durva hiba után, hogy az már gyanús. Muszáj föltennünk, hogy itt szándékos gikszerről van szó. Ne felejtsük el: a film nem Hollywoodban készült, mégiscsak egy BBC alkotás, a forgatókönyv írója pedig Stephen Lowe, aki hazájában jónevű drámaíró és színházi rendező. Aligha valószínű, hogy Lowe két ilyen szarvashibát elkövetett volna. A jelenet erősen karikírozottnak tűnik, a latin halandzsázástól függetlenül is. Szembeötlő az is, hogy Sorel, aki a regényben ugye kiváló latinista, betéve tudja az Újszövetséget és nemcsak, alig bírja ki, hogy szembe ne röhögje a püspököt. Már Stendhalnál is nagyon ironikus ez a jelenet, Lowe a hibás latinnal – már ha csakugyan erről van szó – még rá is tenne egy lapáttal. Csakhogy van itt egy kis gond. A latin szöveg ott is hibás, ahol ennek nincs művészi jelentősége. Úgy tűnik, hogy a jóravaló Chélan abbé is hibásan beszéli az egyház nyelvét. Íme, a jelenet:

 

 

 

 

 

Az abbé így áldja meg a gyónni készülő lányt:

Benedictio Dei omnipotentis, Patris ( a filmben mintha quartis hangzana) et Filii et Spiritus Sancti Dei (vagy valami ilyesmi) super te et manet semper.

Ez ugye az úgynevezett hármas áldásnak a szokásos befejező része, helyesen így volna:

Benedictio Dei omnipotentis, Patris et Filii et Spiritus Sancti descendat super te (vos) et maneat semper.

A mindenható Isten, az Atya, Fiú és Szentlélek áldása szálljon rád (rátok) és maradjon veled (veletek) mindenkor.

Mire gondoljon hát az ember? Szándékos a latin hibás használata vagy inkább egy rendkívüli brutalitással elkövetett latin nyelv elleni merényletről beszélhetünk? Zavaromban megnéztem a film angol változatát is.

 

Chélan abbé helyesen mondja az áldás szövegét, itt tehát a magyar fordító tévedett. Egyszerű félrehallás este forog fenn, ami nem valószínű, hogy a benedictius Dei omnipotentus-ra is áll, ennyire tényleg lehetetlen elrontani vagy félrehallani egy szöveget, különösen a benedictio Dei omnipotenti után. De a kérdést megint csak az angol változat döntheti el.

 

Nos, az angolok, legalább is az 1993-ban, VHS-kazettán megjelenő filmből kivágták a jelenetet, ami még a viktoriánus morál mércéjével mérve is, eléggé érthetetlen. Az azonban – ha eddig voltak is kételyeink – nyilvánvaló, hogy a latin hibás használata szándékos a filmben. Az angol cenzúra, úgy gondolom, egyértelműen eldönti ezt a kérdést. De bármennyire is forogjon Stendhal a sírjában, bármennyire is vigyorogjunk mi, itt a jó öreg kontinensen, egyvalami becsületére válik az angol cenzúrának: feltételezte az angol nézőkről, hogy megértik a jelenetet és veszik a lapot. Bár jórészt anglikánokról lévén szó, talán nem is olyan nagy kunszt ez, nekik ugyanis familiárisabb lehet(ett) a hármas áldás, esetleg latin változatában is.

Nem vitás tehát: Lowe a püspökös jelenettel összekacsintott a latinul tudó nézőkkel. Az angol cenzúra erre fintort vágott és kinyeste a jelenetet a filmből. A Laudator viszont és olvasói, némi késéssel ugyan, de ezennel visszakacsintanak.

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://laudator.blog.hu/api/trackback/id/tr125292487

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Portentum 2013.05.11. 22:05:09

Kitűnő poszt, jó a meglátás és a tálalás is. Szomorú, hogy az eddig világszínvonalúnak kikiáltott magyar szinkrontolmácsolás ilyen "elsinkofált" trehány fordítás miatt csorbuljon
(vagy nem is fordítás, hanem az eredeti latint képtelen megismételni).
Az idézett hármas áldás tkp. az apostoli áldás, amit pápa adhat (vagy ez is Lowe húzása lenne ?).
Az hármas áldás szövege ez:
Pax, fides et caritas et communicatio corporis et sanguinis Domini sit semper vobiscum ! (Békesség, hit és szeretet és az Úr testének és vérének közössége legyen veletek mindenkor !)

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2013.05.11. 23:18:24

@Portentum: köszönöm, már azt hittem nem akad senki, aki visszakacsint :)

avissi 2013.05.18. 16:19:57

Ó, hányszor van ilyen a magyarul beszélő filmekben! Az ember csak legyint. Ha latin leiterjakabot veszek észre, szólok. De mintha lett is volna már egy ilyen félrehallásos eset itt a blogon?
Nem illik ide, de eszembe jut Kazinczy, amikor a Martinovics-per foglyaként, még itt fönt a budai Várban latinul vált szót valamelyik fogolytársával, hogy az őreik ne értsék. Izgalmasnak találom azokat a helyzeteket, amikor a latin mint közvetítő nyelv szerepel, bár ezek régen olyan mindennaposak voltak, de a 19. századtól már nem annyira. Szabó Magda egyik első, tán 1960-as években tett utazásakor Rómában tudakozódik, merre van a Via Sacra? Megbotránkozott, hogy a reverendás tisztelendő sem tudott neki prompt válaszolni :-)

avissi 2013.05.18. 16:21:51

Szabó Magda ugyanis - természetesen - latinul kérdezősködött.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2013.05.19. 09:47:26

@avissi: :) Possisne mihi, reverendissime Pater, demonstrare, ubinam Via Sacra inveniatur? - Gondolom, valami hasonló egyszerű módon kérdezte meg SZM...

KapitányG 2013.05.29. 00:50:58

@avissi: Erre gondolsz?
"Ekkor jelenik meg szegény tisztelendő úr, aki eleinte észre se vesz. „Te, kérdezd meg az utat a paptól!” – mondom T.-nak. „Hogyne, egy falusi pap, az majd tud angolul vagy németül – feleli T. – Dehogy kérdezem, úgyis hiába. Ha akarod, tárgyalj vele te!” „Tárgyalok is – mondom dühösen –, azonnal megszólítom. Latinul fogok vele beszélni.” „Hát akkor, szervusz, én már itt se vagyok – mondja T. – Majd épp végignézem, hogy esik össze. Itt sétál, lelki béke az arcán, te meg megtámadod… Na nem, ebből nem kérek, trafikálj magadban a plébánossal latinul. Hiszen elalél!” T. félrevonul, egy ház mellé húzódik, ott vihog, és várja, mi lesz, a gyanútlan pap meg csak ballag a főtéren. Én, mint egy gonosz kis állat, elállom az útját. „Salve, reverendissime pater, vis-ne mihi monstrare directionem ad villam d’Este?” A tisztelendő úr felkapja a fejét, leereszti a kis könyvet, rám néz. Arany szandál van rajtam, nagyon rövid, lila ruha, teljesen eleven vagyok, kézzel fogható és latinul beszélek Tivoli egyik dombja tetején. Olyan lehetek a számára, mint egy rossz álom, rémülten megvárja, míg még egyszer elmondom neki, mit akarok, akkor végre erőt vesz magán, s merev, olasz kiejtésű konyhalatinnal közli az utcák nevét és az irányt. Eltakarja a száját kis könyvével, mikor legszebb
cicerói floszkuluszommal megköszönöm a szívességét, és elrobogok T. felé. Nem merek visszanézni rá, attól tartok, indul is tüstént a templomába, s ott meggyón és megáldozik a kollégájának. Úgyis olyan fekete lettem ettől a brutális napsütéstől, hogy anyám nem fog rám ismerni otthon, szegény plébános úr nyilván azt hitte, én vagyok az ördög."
Hullámok kergetése, 1965-ben jelent meg

avissi 2013.05.29. 10:08:01

Igen, ez az! Mentségemre legyen mondva, a megjelenés évében olvastam...
De jó, ugye?

KapitányG 2013.05.30. 17:08:41

@avissi: :)
Szerintem nincs miért mentegetőznöd! Róma vagy Tivoli, Via Sacra vagy Villa d'Este - nem ez a lényeg.

_Epikurosz_ 2013.06.12. 15:52:44

@KapitányG: Az erasmusi kiejtéstől is meglepődhetett, mert azt nem nagyon tanítják máshol napi használatra. Ugyanakkor természetesen álmában is felismeri a cicerói stílust, tehát tudja, hogy nem akárki áll most előtte. Ráadásul az illető nem római, hiszen az utat kérdezi.

Nekem is sikerült már hasonló meglepetést szerezni, az én emberem teljesen civil volt, és a háború előtt tanult gimnáziumban, onnan kellett emlékeznie. Utólag is gratulálok neki, meg az akkori tanárának. :)

v79benno 2013.08.05. 20:06:55

@Portentum: A hármasáldás püspöki privilégium volt, valóban, de minden episcopus adhatta, nem csak a páposz. :)

lexikon.katolikus.hu/H/h%C3%A1rmas%20%C3%A1ld%C3%A1s.html

A cikkel csak annyiban kötözködnék, hogy hasonló problémához biztosan nem klasszfilológust hívnék, hanem egyházi latinost (de legalábbis középkorost), ez ugyanis majdnem teljesen külön szakma.

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2013.08.05. 20:52:35

@v79benno: az egyházi latinos még jobb ötlet, az angolok, úgy tűnik, nem is spóroltak rajta. A hibás latin szándékos, ahol meg nem,ott a szinkron hibája.