Laudator temporis acti

Concedo nulli

Jelmondat-parádé, avagy az USA tagállamainak latin mottói

2013. december 09. 13:13 - Ledán M. István

Némelyik egészen régi (amerikai viszonylatban, persze), egyik-másik újabb keletű, olyan is van, amelyik csupán két éves, vannak különösen is szépek és találóak, vannak banálisak és semmitmondóak, még egy helytelen is akad köztük – mindenesetre az USA huszonöt államának, vagyis a tagállamok felének van –tegyük hozzá:pillanatnyilag – latin jelmondata. Legtöbbjük az államok címerén vagy pecsétjén vagy mindkettőn szerepel.Túl unalmas lenne az összeset bemutatni, a közhelyeseket és banálisakat nem is érdemes, ezért úgy döntöttem, hogy ebben a bejegyzésben a (számomra) különösebb és érdekesebb darabokat ismertetem. Köszönet régi, hűséges olvasónknak, Portentumnak, aki a poszthoz szükséges kutatómunka nagy részét átvállalta.

Kezdjük az alapító államokkal. Aligha meglepő, hogy jelmondataik (a nem latin nyelvűek is) többnyire a függetlenségi háborúval, a zsarnokság lerázásával, az új kezdettel kapcsolatosak.

383px-Seal_of_New_York.svg.pngNew York állam címerén a szabadság istennőjét látjuk, amint éppen a brit koronára tapos, illetve a jog istennőjét, szokásos ábrázolásban, bekötött szemmel. Lábaik alatt szalag fut, melyen ez áll: Excelsior. Ez egyben az állam mottója, és ugyanez látható a pecsétnyomóján is.

Minthogy az Excelsior – nyilván New York címerének hatására – cukrászdák, kávéházak, sportüzletek vagy éppen szállodák gyakori neve, tőlem már több ízben is megkérdezték, hogy mit jelent. Ilyenkor azt szoktam dünnyögni, hogy ez egy fellengzős szó, nem jelent az égvilágon semmit. Ez persze nem igaz, mert az excelsior az excelsus (kitűnő, magasba nyúló) középfoka hím és nőnemben, és azt jelenti: kitűnőbb, magasabb, kiemelkedőbb. Ha marketing-szakember lennék, bármennyire is flancosan hangzik ez az excelsior, nem ajánlanám egyetlen kávéház és hoteltulajdonosnak sem, mivel, mint tudjuk, a kiemelkedőbb, tisztesebb, a kiemelkedőnél, tisztesnél kevésbé kiemelkedő és tisztes.

 

Ami a címert, és rajta a jelmondatot illeti, itt az excelsior nem azt jelenti, amit a címer készítőjének/készítőinek szándéka szerint jelentenie kellene: ever upward, egyre feljebb, egyre magasabbra. Mivelhogy ez egy középfokú határozószó, helyesen így lenne: excelsius. Egyébként ugyanígy, helytelenül szerepel Longfellow ismert versében is, melyet állítólag New York címere ihletett:

Már éjbe süllyedt az orom,

Egy ifjú ment az Alpokon.

Útját a hóba, jégbe rója,

De messzire leng lobogója,

Excelsior! (ford. Kosztolányi Dezső)

Hát azért az elég ciki, hogy egy címeren helytelenül szerepeljen a jelmondat! Segíteni ezen már csak úgy lehetne, ha a New York-iak a szónak azt az értelmet tulajdonítanák, amit valóban jelent: (egyre) magasabb, kitűnőbb. Ebben természetesen nincs benne az, ami ezt a jelmondatot rokonszenvessé, szerethetővé teszi, azaz ugye, az egyre magasabbra, többre törekvés programszerű megfogalmazása. Azt már döntsék el a New York-iak, vagy akikre tartozik, hogy mi jobb nekik: azt jelentse-e a jelmondatuk, amit valóban jelent, vagy jelentse azt, amit nem jelent?


594px-Flag_of_Connecticut.svg.png

595px-Seal_of_South_Carolina.svg.png

 

Connecticut mottója, mely ugyancsak szerepel a címeren és a pecsétnyomón is, így hangzik: qui transtulit sustinet, aki áthelyezte (átplántálta), meg is óvja. A transtulit nyilván a szőlőtőkékre vonatkozik, ezért valószínűsíthető, hogy az idézet alapja a 80. zsoltár, 9. verse: vineam de Aegypto transtulisti, eiecisti gentes et plantasti eam, kihoztál Egyiptomból egy szőlőtövet, és népeket űztél el, hogy elültesd. A pecsétnyomón köröskörül ezt olvassuk: Sigillum Reipublicae Connecticutiensis, Connecticut köztársaság pecsétje.

Dél-Karolina pecsétnyomóját két ellipszis alakú pecsét osztja két részre. A baloldalon egy törpepálma látható, törzsénél két csomóban hat-hat dárda van, mely az Unióba tömörülő első tizenkét államot jelképezi, a szalagon pedig ezt olvassuk: quis separabit, ki választhatja szét. A pálma alatt ez áll: meliorem lapsa locavit 1776, elpusztult, de jobbat épített vagy az elpusztult helyett jobbat épített. Az elpusztult valószínűleg a brit hatalomra vonatkozik, ezt látszik alátámasztani az évszám is: 1776-ban kiáltották ki a függetlenséget, és ekkor alakult Dél-Karolinában az első független kormány. A baloldali pecséten még egy Vergilius idézetre is ismerhetünk: animus opibusque parati, lelkileg, minden erejével készen áll. Az idézet az Aeneisz 2. könyvéből való, érdemes megismerkedni a szövegkörnyezettel is:

Undique convenere animis opibusque parati

in quascumque velim pelage deducere terras.

Jöttek hozzánk, készen a számkivetésre, szegények,

csak batyuik hozták meg az életük, úgy gyülekeztek,

bármily földre vezessem is őket a tengeren által. ( ford. Devecseri G.  Lakatos I. Aeneis II.799)

A szövegrészben Aineiasz éppen azt meséli, hogy a megmaradt trójaiak készek az új hazába indulni.

Az előbbi szövegekhez igen jól passzol a jobboldali pecséten, a remény istennője (Spes) fölött látható mondat: dum spiro, spero, amíg élek, remélek. Cicerónak tulajdonítják, de inkább közmondásnak tűnik.

600px-Seal_of_North_Carolina.svg.png

 

202px-Coat_of_arms_of_Massachusetts.svg.png

 

Észak-Karolina pecsétnyomóján a Szabadságot és a Bőséget látjuk, latin mottója pedig egy szép klasszikus idézet: esse quam videri, inkább lenni, mint látszani. A mottónak két lehetséges forrása is van. Cicero De amicitia c. értekezésében ezt írja: virtute enim ipsa non tam multi praediti esse quam videri volunt, nem sokan vannak, akik inkább akarnak erényesek lenni, mint annak látszani. Néhány évvel később, Sallustius a Bellum Catilinae c. munkájában ezt mondja ifjabb Catoról: esse quam videri bonus malebat, inkább akart jó lenni, mint annak látszani.

Massachusetts címerén és pecsétnyomóján némi ellentmondás fedezhető fel a pajzson látható indián és lefelé tartott nyílvesszője (mely egyértelműen a békét jelképezi) valamint a szalagon levő szöveg között: ense petit placidam sub libertate quietem, karddal keresi a nyugodt békét szabadságban. A mottót 1775-ben fogadta el Massachusetts Kongresszusa, és valószínűleg Angliának szánták, burkolt üzenetként.

670px-Flag_of_Virginia.svg.png

 

Virginia mottója a pecsétnyomón és a zászlón is szerepel: sic semper tyrannis, mindig így járjanak a zsarnokok. A hagyomány szerint ezeket a szavakat mondta Brutus, miközben megölte Caesart, bár Plutarkhosz erősen kétli, hogy ezek a szavak elhangozhattak. Viszont mindenképpen elhangzottak 1865 ápr. 15-én, amikor John Wilkes Booth meggyilkolta Abraham Lincoln elnököt.

 

 

 Az Unióba később belépő államok jelmondataival folytatjuk.

250px-Coat_of_arms_of_Alabama.svg.png

260px-Seal_of_Michigan.svg.png

 

 

Alabama jelmondata a pecsétnyomón nem, a címeren viszont szerepel: audemus iura nostra defendere, meg merjük védeni jogainkat. Ha csak felületes pillantást vetünk is a címerre, rögtön nyilvánvaló, hogy aligha a függetlenségi háború idején fogadták el. A (középkori) francia zászló ugyan nem ad gyanúra okot, talán a kasztíliai sem, de a brit zászló mindenképpen későbbi címeralkotásra utal. 1923-ban tervezték, de az állam hivatalos címere csupán 1939-ben lett.

Michigan jelmondata, mely a címeren és a pecséten is szerepel: si quaeris peninsulam amoenam, circumspice, ha kellemes félszigetet keresel, csak nézz körül. Úgy tűnik, a jelmondatot Christopher Wrennek, a londoni Szent Pál katedrális építőjének sírfelirata ihlette: si monumentum requiris, circumspice, ha emlékeztető jelt keresel, nézz körül. A pajzs felső részén látható  Tuebor többféleképpen értelmezhető: táplálni fogom, rendben tartom, védeni fogom. Ez utóbbi esetben Michigan határmenti helyzetére utalna. A címeren, illetve a pecséten az USA jelmondatát is láthatjuk: e pluribus unum, sokból egy.

275px-Seal_of_West_Virginia.svg.png

Great_seal_of_the_state_of_New_Mexico.png

Nagyon rokonszenves Nyugat-Virginia jelmondata: montani semper liberi, a hegyvidékiek mindig szabadok. 1872-ben fogadták el.

Új-Mexikó mottója az állam pecsétjén is szerepel, melyen egy, az amerikai sas árnyékában igen meghunyászkodó mexikói sast látunk: crescit eundo, terjedve növekszik. A mondat Lucretius De rerum natura c. művéből származik, ahol a crescit eundo a villámra vonatkozik, melynek, ahogy áthalad az égen, egyre növekszik az intenzitása.

Végül legyen szó két olyan tagállamról, melyek a XXI. században fogadtak el a régi, meglévő angol mellé latin nyelvű mottót. Kentucky 2002-ben szavazta meg latin jelmondatát: Deo gratiam habeamus, legyünk hálásak Istennek. Észak-Dakota pedig két évvel ezelőtt, 2011-ben fogadott el angol jelmondata mellé egy latin mottót is: serit, ut alteri saeclo prosit, vet, hogy a következő nemzedék élvezhesse. A jelmondat forrása Cicero De senectute c. értekezése: serit arbores, quae alteri saeclo prosint, fákat ültetett, melyekről a következő nemzedék evett. A jelmondatot állítólag egy észak-dakotai középiskola (Fargo) latin szakos diákjai választották ki, illetve szorgalmazták elfogadását.

Észak-Dakota példáján jó néhány ország – így Magyarország is – felbuzdulhatna: soha nem késő nemzeti mottót választani. És ha már választunk, miért ne válasszunk latin nyelvűt? Nem azért, mert egy klerikális, reakciós, monarchista etc. muksó vagyok (sőt!), de én a Monarchia címerén látható jelmondatnak (indivisibiliter ac inseparabiliter, oszthatatlanul és elválaszthatatlanul), hogy úgy mondjam, átköltését tartanám a legszerencsésebb megoldásnak: divisibiliter sed inseparabiliter, feloszthatóan(szétdarabolhatóan) ugyan, de elválaszthatatlanul. Ebben a mottóban benne lenne a múltunk, illetve a múlthoz való kötődésünk, továbbá a múlt feloldása, elfogadása (divisibiliter), és természetesen benne lenne a kihívás is (inseparabiliter), aminek egy jó jelmondatban mindenképpen benne kell lennie. És persze nem utolsó szempont az sem, hogy latinul van, egy olyan nyelven, melyet bár számtalanszor elparentáltak, nem hajlandó meghalni.

 

Várom komoly és kevésbé komoly javaslataitokat.

 

16 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://laudator.blog.hu/api/trackback/id/tr385682966

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2013.12.09. 16:00:23

Nem Devecseri lesz az, hanem Lakatos (mármint az Aeneis fordítás). Ja és kimaradt a latin idézetből egy sor.

(invenio admirans numerum, matresque uirosque,)
collectam exsilio pubem, miserabile vulgus.

Egyébként ajánlom, szerezd be a Kartal Zsuzsa-féle Aeneis-fordítást, sokkal jobb. Lakatos sok hülyeséget ír.

A poszt egyébként klassz, várjuk a folytatást.

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2013.12.09. 16:09:12

@G.d.Magister: hát persze, hogy Lakatos, fene se tudja, miért írtam Devecserit:)

"Lakatos sok hülyeséget ír." úgy tudom nagyrészt szótár nélkül fordított, a börtönben, 56 után, talán ezért.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2013.12.09. 17:28:41

@Stephanus Nugator: ajvé, ezt nem tudtam. De utána csak átnézhette volna, hiszen a szöveg megjelent 1962-ben, az ő neve alatt, tehát akkor már aligha volt börtönben. De persze, ez tényleg árnyalja a dolgot.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2013.12.09. 17:34:14

Mottó Magyarországnak? Van olyan. Extra Hungariam non est vita (si est vita, non est ita). :) Több évszázados, patinás, még könyvet is írtak róla. :)

A megyéknek is lehetne mottójuk, ha nem ilyen összebarmolt tákolmányok lennének. BAZ megyének mi lehetne a mottója? Hiszen a latin mottó lényege a történelem, de az ilyen hibrid megyéknek nincs közös történelme.

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2013.12.09. 17:54:53

@G.d.Magister: de nem hivatalos :)és hát mi, itt túl, inkább a zárójelbe tett mondatrészt éreznénk a magunkénak :)

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2013.12.09. 18:10:19

@G.d.Magister: ja, egyszer még akartam is írni az Aeneis-fordításról, a Lakatoséról, a nagyon jó, és a nagyon rossz részekről:)

Martialis · http://martialis.blog.hu 2013.12.10. 09:00:46

Később se nézték át a fordítását ilyen szempontból????
Kár...

Kartalé valóban jobb, és újabb, és már támaszkodhat a Lakatoséra - de ebben meg a metrumkezelés nem az igazi...

Egyébként én lefordítottam Ausonius Vergilius-centóját, ahol ugye Vergilius-félsorokat rak egymás mellé :) Mármint én is Lakatos-félsorokat operáltam egybe :) Néha kénytelen voltam Kartaléit... de emlékeim szerint Lakatosé pontosabb volt ebből a szempontból :)

Portentum 2013.12.10. 10:15:30

Connecticut állam jelmondatával (Qui transtulit sustinet) kapcsolatban több internetes oldalon az "Aki áttelepült, ma is életben van" fordítást adja meg, utalva arra, hogy a térség 1614-es holland felfedezését követő angol telepesek érkezése számos konfliktust eredményezett, többek között számos csetepatét és embervadászatot is. Aki ide menekült, az életben maradt a földrajzi viszonyok miatt. A bibliai idézetet a két történet párhuzama miatt választották (vagyis itt is népeket űztek el).

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2013.12.10. 13:31:42

@Portentum: elképzelhető, de a szöveg alapján problematikus az "aki áttelepült, ma is életben van" fordítás. :)

Müszélia 2013.12.13. 10:07:21

@G.d.Magister: frugalitas miseria est rumoris boni

BálintFerenc · http://nagyhaboru.blog.hu 2014.01.19. 09:29:16

Tetszett ez a poszt!

Nem akarnátok egy ugyanilyet katonai jelmondatokkal? Szívesen segítek!

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2014.01.19. 09:50:23

@BálintFerenc: lehet szó róla :) küldd át, légyszi, az anyagot az istvanledan kukac yahoo.com -ra, és meglátom mit lehet kihozni belőle :)

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2014.01.30. 14:09:46

@BálintFerenc: igen, és válaszoltam is :)

február folyamán - jóreménység szerint - meg is írom.

BálintFerenc · http://nagyhaboru.blog.hu 2014.01.30. 16:30:14

@Stephanus Nugator: A választ valami elnyelhette, mert hozzám nem érkezett meg, de mindegy, fő hogy a lényeges tartalom megvan :)

Pardes 2016.03.04. 17:50:31

A Rákóczi-szabadságharc idején volt mottónk:
cum Deo pro patria et libertate