Laudator temporis acti

Concedo nulli

Felirat egy elfeledett költő tollából

2014. április 24. 08:46 - Ledán M. István

img_7105.jpgMarosvásárhelyen,vagy ahogy régebben nevezték,  Újszékelyvásáron(Novum Forum Siculorum)az egyik ízléses, barokk épület homlokzatán van egy latin felirat, mely elég érdekes ahhoz, hogy felkeltse – és talán, egy röpke poszt erejéig, ébren tartsa – a Laudator olvasóinak figyelmét.

Állítólag ebben az épületben szállt meg a szabadságharc végnapjaiban Bem tábornok, és innen indult Petőfi társaságában a fehéregyházi csatába. A házban, még zöldfülűként, egy szűk hónapon át, én magam is laktam, de ez mellékszál, és különben sem indultam onnan semmilyen csatába.

 

 

A feliratban lennie kellett egy évszámnak is, amit később levakolhattak, így nem tudni (vagy legalábbis a szövegből nem derül ki), hogy egész pontosan mikor épült a ház. Ami biztosan tudható, hogy Teleki Domokos, a ház építtetője 1824-ben halt meg, ez az évszám volna tehát a terminus ad quem. Kinyomoztam azt is, hogy a gróf 1815-ben, 65. születésnapján kiadott egy verses önéletrajzot, „Az emberi sorsnak változandósága” címmel, ami (ha helyes az adat) azt jelentené, hogy a terminus a quo 1750. Ám mivel az ember ugye, gyerekkorában vagy nagyon fiatalon még nem, hetven évesen meg már nem épít házat, azt mondhatjuk, hogy a ház valamikor a XVIII.század vége, XIX.század eleje között épülhetett.

De nézzük a feliratot.

 5296138.jpg

 

Aedes has haud quidem superbas, multa tamen cura sumptuq(ue) erexere Dominicus S(acri) R(omani)I(mperii) c(omes) Teleki de Szek, supremus Comitatus Tordensis comes eiusque thori socia, Susanna c(omes) Kendeffi de Malomviz.

 

Non aurum pro vendita patria acceptum,

vel servo detractam mercedem,

non obolum egendo denegatum.

nec nummum pro re miseri detorta dono datum

aut aes alienum in damnum familiae conflatum

his inesse putes lapidibus.

 

Ludovicus Teleki vir pientissimus,qui et Nathanael sui aevi dicebatur Alexiusque Kendeffi in Supr(emo) Prin(cipatus) Magistratu senator integerrimus, harum aedificatores genuere parentum; itaque heic velim pietatem advertito,eamque potius indefessum prolium credito juvisse laborem.

 

E hajlékot, mely egyáltalán nem hivalkodó, mégis sok fáradsággal és költséggel, a Római Szent Birodalmi gróf, Széki Teleki Pál, Torda vármegye főispánja, valamint hitvese, gróf Malomvízi Kendeffy Zsuzsanna emelték.

 

Ne gondold, hogy e kövekben

hazaárulásért kapott arany van

vagy szolgától megvont bér,

nyomorgótól megtagadott garas,

a nyomorult ügyének elferdítéséért kapott hála-pénz

vagy a család romlására felhalmozott adósság.

 

Teleki Lajosnak, az igen kegyes férfiúnak, akit a maga korában Nátánaelnek neveztek, illetve Kendeffy Eleknek, aki a Fejedelemség Kormányzótanácsában igen derék tanácsos, – ily szülőknek ivadékai az építők. Azt akarom hát, hogy e helyen tisztelettel adózz, de még inkább azt, hogy hidd: az utódok lankadatlan munkáját szándékoztam segíteni.

265.jpgTeleki Domokos – még ha a szó inkább műkedvelői értelmében is – költő volt, így elképzelhető, hogy a felirat szövegét ő maga fogalmazta meg. Emellett szólna a feliratból kihallható valamiféle érintettség, személyesség: nagyon úgy tűnik mintha a gróf a bizonyítványát magyarázná. Persze, II. József, illetve közvetlen utódainak kora, nem az az éra volt, amikor nagyban lehetett volna hazát árulni, de mint tudjuk, az ördög a részletekben van, és a hazaárulás nem ritkán nézőpont kérdése. A Telekiek között (pl. a nagy rokon,Teleki Sámuel) akadtak lelkes jozefinisták, vagyis olyanok, aki üdvözölték és támogatták a császár reformjait, ezt pedig bizonyos körökben akár még hazaárulásként is fölfoghatták. Főispánként is érhette az (a nyilván csak suttogva, félszájjal terjesztett) vád, hogy megvesztegethető. Megtörténhet tehát, hogy a feliratban Domokos gróf valóban vádaskodásokra vagy inkább rosszindulatú pletykákra, esetleg feltételezett pletykákra válaszolt. Egyik verséből, melyet feltehetően egy róla készült rajz vagy festmény alá írt, kiderül, hogy rendkívül érzékeny ember volt, aki még német egyenruháját is szükségesnek tartotta megmagyarázni:

Ez ifjat idegen Nemzet Köntössében

Igaz egy magyarnak hidd lenni szivében:

Al-hadnagy lett élte’ húsz esztendejében,

Hertzeg Lövvensteinnak Lovas Seregében:

Neve szent Római Birodalombéli

Gróf Széki Teleki Domokos, úgy véli,

Ki szivét esméri a’ meg-nem itéli,

Hogy nem magyaroson öltözve szemléli.

De az is lehet, hogy a feliratnak semmi köze a „valósághoz”, és igazából nem más, mint „irodalom”, azaz a szöveg – hogy úgy mondjam – ószövetségi próféták feddő beszédeinek pozitív megfogalmazása kívánt lenni.

Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Izráelnek, mert eladják pénzért az  igazat, és egy pár saruért a szegényt. Azt kívánják, hogy a nincstelenek a föld porát szórják fejükre, és elutasítják a nyomorultak ügyét. (…)Zálogba vett ruhán nyújtózkodnak minden oltár mellett, és a megbírságoltak borát isszák Istenük házában (Ámos 2:6-8 )

Jaj azoknak, akik jogtalan rendeleteket hoznak, és irataik csak terheket rónak ki. Mert elnyújtják a nincstelenek perét, megfosztják jogaiktól népem nyomorultjait. Az özvegyeket kizsákmányolják, és az árvákat kifosztják.(Ézsaiás 10:1-2)

Egyébként a felirat utolsó mondatában van egy klasszikus reminiszcencia is, egy valószínűleg akaratlan parafrázis az Aeneisből, ami arra vall, hogy a gróf sűrűn forgatta Vergiliust:

harum aedificatores genuere parentum – (…)quae te tam laeta tulerunt saecula? Qui tanti talem genuere parentes?

 

(…)Ó, boldog a század amely szült / És szüleid, kik ilyennek tudtak nemzeni téged! (Vergilius: Aeneis I.ének, ford. Lakatos István)

 

 

És most képzeljük el korunk politikusát vagy valamelyik nagyváros polgármesterét, amint villájára/villáira kibiggyeszt egy, a fentihez hasonló feliratot. Bár kétlem, hogy olvasóim közül bárkinek is ekkora fantáziája volna. Persze nem volt ez különösebben divat a XVIII - XIX. század fordulóján sem: a főurak akkor sem magyarázkodtak. A korban, ebben a formában egyedüliként, csupán Teleki Domokos magyarázkodott, egy olyan nemesúr, akinek nagy valószínűség szerint, aligha kellett volna magyaráznia a bizonyítványát.

 

Ha tetszett a cikk lájkold/lájkolja oldalunkat is (ITT), és kövesd/kövesse bejegyzéseinket.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://laudator.blog.hu/api/trackback/id/tr66071984

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gábor Sipos 2014.04.28. 08:49:54

A XVIII-XIX. század fordulójáról van szó. A vers véleményem szerint az idézett ószövetségi részre rímel, nem konkrét vádakra vagy pletykákra utal.

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2014.04.28. 09:05:44

@Gábor Sipos: valószínűleg így van, de a szöveget olvasva, mégis megfordul az ember fejében, hogy Domokos gróf a bizonyítványát magyarázza:)

És igen,a XVIII-XIX. század fordulójáról van szó, elírtam, javítom.

Mezőbándi 2015.08.11. 11:02:37

Gr. Teleki Domokos 1824.III.20-án halt meg, a gyászjelentése szerint "életének 76-dik Esztendejében". Gr. Kendeffy Zsuzsa Teleki harmadik felesége volt (az első két felesége kb. 3-3 évnyi házasság után halt meg.) , és kb. 20 évvel volt fiatalabb volt a férjénél. Ennek ellenére ő is hamarabb halt meg (1771-1821), úgyhogy 1824-re Teleki már háromszoros özvegy volt. 1795-1799 között három gyerekük született, tehát az esküvőjük 1794 körül lehetett. Szóval, ennek alapján a terminus a quo 1794, a terminus ad quem pedig 1821. (Persze ez is még ugyanúgy a XVIII-XIX. század fordulója.)

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2015.08.11. 17:17:31

@Mezőbándi: köszönöm, az adatok birtokában igancsak leszűkül a terminus a quo :)