Laudator temporis acti

Concedo nulli

A világ legrégibb haláltánca

2014. május 06. 08:30 - Ledán M. István

jpg_058_DM_Tallinn_1.jpgKétségkívül a haláltánc(danse macabre, latinul: chorea mortis)volt a késő-középkor horrorja. Önálló műfajnak voltaképpen nem, inkább csak motivumnak nevezhetnénk, mely a középkor végén, a művészet minden formájában, festészetben, szobrászatban, zenében, és valószínűleg drámai előadásokban is megjelent. Persze, sűrűn használták, és nemcsak a késő-középkorban, a prédikátorok is, a bűnbánatra való felhívás eszközeként(memento mori, emlékezz a halálra),ám feltehetően nem ritkán öncélúan is, azaz a puszta borzongatás szándékával. Nyilvánvaló egyébként, hogy a haláltánc a memento mori-szerű prédikációkból fejlődött ki, hogy aztán egy horrorisztikus quasi-műfajjá nőjje ki magát.

A haláltáncból általában hiányzik a részvét, az elégikus szomorúság, az elmúlás felett érzett fájdalom, túlságosan is nyers, naturaliszitkus, olykor gúnyos és kaján (a halál, a pápától a csecsemőig mindenkit táncba visz), érezhetően arra játszik (és csak arra), hogy borzongást és viszolygást váltson ki az olvasóból vagy nézőből.

Párizsban volt egy temető, az Aprószentek temetője, melynek árkádjain a kor leghíresebb haláltánc-festménye volt látható. A freskók alatt pedig stanzákat lehetett olvasni. Ám a hely, a borzongató festmények, a nem kevésbé hátborzongató versek sem akadályozták meg a párizsiakat abban, hogy az árkádsort kedvenc sétaterükké, illetve találkahellyé tegyék. Huizinga szerint a sírkamrák előtt boltokat is nyitottak, és szajhák kínálták bájaikat. Párizs polgára, nagy valószínűség szerint, éppoly gondtalanul, és kissé unottan sétálhatott el a haláltánc-freskók előtt, talán eszegetve is valamit, mint amilyen unottan bámulja ma a horrormozi-néző a vérfagyasztó jeleneteket, miközben majszolja a popcornt, vagy szürcsöli a kólát.

A haláltánc, melyet közelebbről fogunk most megismerni, s mely feltehetően a világ legrégibb haláltánca, a Heidelbergi Egyetem egyik, CPG 314-nek nevezett kötetében található.(Bővebben itt, egy remek honlapon, lehet olvasni róla). Legszembetűnőbb jellegzetessége, hogy nem szerepel benne a halál, a holtak, hogy úgy mondjam, egymásnak adják át a stafétát. Nem biztos, hogy ebben feltétlenül „írói fogást” kell látni, de mai szemmel olvasva, a halál hiánya egyértelműen borzongatóbbá, horrorisztikusabbá teszi a szöveget. Két prédikátor intelme vezeti be a haláltáncot, mintegy erkölcsi dimenziót adva a szövegnek, ám ennek ellenére, lépten-nyomon érezhető a haláltáncokra jellemző, és már említett nyersesség, kajánság és gúny. Igaz ez annak ellenére is, hogy az utolsó két darabban, a Gyermek és az Anya szövegében fölfedezhető valamiféle részvét és elégikus szomorúság.

A haláltáncot, nagy valószínűség szerint, eredetileg latinul fogalmazták. A latin változat ugyanis tömörebb, lényegretörőbb, a német viszont lazább és bőbeszédűbb. A leoninusokban íródott verseket, a könnyebb ellenállás felé mozdulva, rímesen fordítottam le ugyan, de az időmértéket nem vállaltam. A két prédikátori intelem közül csak az elsővel, és prózában ismerkedünk meg. Hangolódásul, vagy a szövegek olvasása közben, a Carmina Burana O fortuna, velut luna c. darabjának meghallgatását ajánlom.

 

 

index_2.jpg

O vos viventes huius mundi sapientes,
Cordibus apponite duo verba Christi, venite
Nec non et ite, per primum ianua vite[vitae]
Justis erit nota, sed per aliud quoque porta
Inferi monstratur: sic res diversificatur.
Gaudia vel pene[poena] sine fine sunt ibi plene.
Hinc voce sana vos hortor spernere vana.
Tempus namque breve vivendi, postea ve ve [vae, vae]
Mors geminata parit, sua nulli vis quoque parcit.
Fistula tartarea vos iungit in una chorea,
Qua licet inviti saliunt ut stulti periti.
H[a]ec ut pictura docet exemplique figura.

 

Ó, mind ti élők, világi bölcsek

Fordítsátok szívetek Krisztus két igéjére:” gyertek!” és „távozzatok!”

Az elsőt az igazak hallják, az élet kapujában,

Ha a második hangzik, a pokol kapuja tárul föl.

Így válnak el igazak és hamisak:

Egyfelől örök és teljes öröm, másfelől meg kín van.

Intelek hát bölcs szavakkal: vessétek el a hibavalóságokat.

Kevés idő adatott élni, aztán majd jön a sírás és fogcsikorgatás.

Mindezt a kettős halál hozza, aki senkin sem könyörül.

Bölcs és balga, akarja, nem akarja, egyként járja a táncot,

Miként ezt láttatják e képek, elrettentő példaként.

 

 

il_570xN.306357672.jpgPapa.

Sanctus dicebar, nullum vivendo verebar
Frivole nunc ducor ad mortem, vane reluctor.

Pápa

Szent voltam, míg e földön éltem nem kellett senkitől se félnem.

Most hiába perlek: a halál, mint egyéb senkikre, rám talál.

 

Caesar.
Culmen imperii vincendo magnificavi,
Morte sum victus, non caesar, non homo dictus.

Császár

Trónomon csüggtem, mit erővel, és győztes karommal értem el.

Most itt a vég: a fogam vacog. Már császár és ember sem vagyok

 

Cesarissa.

Deliciis usa vivens ut caesaris uxor

Morte confusa nullis modo gaudiis utor.

Császárné

Császárné voltam, csupa fényben volt részem mindaddig, míg éltem.

Most málló hús, csúf lárva vagyok, kinek az öröm már nem ragyog.

 

Rex.
Ut ego rex urbem, sic rexi non minus orbem.
Nunc miser in penis mortis constringor habenis.

Király

Úr voltam Rómán, s királyságom nyögték egykor a fél világon.

Mint rút férget a halál – örök béklyóba verve – a sírba lök.

 

Cardinalis.
Ecclesie gratus fui per papam piliatus;
Mortis protervam nunc stringor adire catervam.

Bíboros

Bíbor kalapot tett a főmre a Szentegyház, s lettem így őre.

A halál – hogy dőlök sírba itt – őrjöngő körtáncba kényszerít

 

 

 

 

SuperStock_1899-18971.jpgPatriarcha

Duplici signatus cruce sum patriarcha vocatus,
Et mortis dire cogor consortes adire.

Pátriárka

Kettős kereszttel megjelölten, az Úr rendelte fényben élnem.

De nincs menedék: rám is várnak a halálban a szörnyű társak.

 

Archiepiscopus.
Doctrina fultis hoc signum pretuli stultis,
Metropolitanus nunc cum vanis ego vanus
.

Érsek

A szent jelt, midőn letérdeltek, felmutattam a balga népnek.

A halál – nem segít tudomány! – mint hitványt, hitvánnyal sírba hány.

 

Dux.
Nobiles eduxi, quorum dux ipse reluxi,
Sed nunc ut adeam cogor cum morte coream
.

Herceg

Hírnevem egyre jobban fénylett, míg vezettem a nemességet.

A halál nem néz rangot s nevet: ím, rút táncot lejtve, elvezet.

 

Episcopus.
Presul egregius venerabar hic quasi dijus; [deus?]
Hew nunc distorti presumunt me dare morti
.

Püspök

Püspök voltam: oktalan népek, akár egy istent, úgy tiszteltek.

Most a vértelen, undok árnyak, étekül dobnak a halálnak.

 

Comes.
Nobilis imperii comes in mundo reputatus
Morte nunc perii corisantibus associatus
.

Gróf

Hírnevem egykor beragyogta a hazát, melynek voltam grófja.

Ám lelkem most táncba kényszerül: ebül vész, mit szereztem ebül.

 

 

 

size1.jpgAbbas

Ut pater arctavi monachos et optime pavi,
Nunc egomet stringor et mortis regula cingor
.

Apát

Vezettem a barátok karát réguláimmal, mint jó barát.

Most engem terel undok nyájba a zord halál zord régulája.

 

Miles.
Strenuus in armis deduxi gaudia carnis,
Contra iura mea ducor in ista corea
.

Lovag

Elszántan, harci vértezetben, a hús gyönyörét megvetettem.

Táncra perdít a halál menten, ki táncba eddig sose mentem.

 

Jurista.
Non iuvat appello de mortis ultimo bello;
Succumbunt iura legesque sub ista figura
.

Esküdt

Hiába vád; s mit ér perelnem a halál végső érve ellen?

Kushad a törvény, hallgat a jog, ha meglátja Őt, s a fog vacog.

 

Canonicus.
In choro cantavi melodias quas adamavi;
Discrepat iste sonus et mortis fistule tonus
.

Egyházjogász

Míg a kórusban énekeltem, édes dallammá lett a lelkem.

Most más hang szól: íme, a halál rút kürtjét fújja, ó borzadály!

 

Medicus.
Curavi multos iuvenes mediocres adultos.
Quis modo me curat? Mihi mors contraria iurat
.

Orvos

Ifjat, öreget, középkorút gyógyítottam, míg tartott az út.

Engem ki gyógyít? Az enyészet a gyógyításra esküt nem tett.

 

 

 

 

ima.jpgNobilis

Armis consortes in vita terrui fortes;
Nunc mortis terror me terret, ultimus error
.

Nemesúr

Ádáz ellen voltam, míg éltem: fegyveres bátraktól se féltem.

Ám most, hogy életemnek vége, engem rettent a halál réme.

 

Nobilissa.
Plaudere deberem, si ludicra vite viderem,
Fistula me fallit mortis, que dissona psallit
.

Nemesasszony

Csupa bohóság volt az élet, s én tapsoltam, míg vetett véget

e bohózatnak ím, itt alant a halál pengette talmi lant.

 

Mercator seu civis.
Vivere speravi thesauros elaboravi,
Munera mors spernit, ab amicis me que secernit
.

Kereskedő, avagy polgár

Én élni vágytam, és reméltem kinccsel nyújtani kurta létem.

Ám kincsemen kacag a halál, midőn az életből kikaszál.

 

Monialis.
In claustro grata servivi Cristo velata.
Quit valet orare, me mors iubet hic corisare.

Apáca

Míg rejtegetett hűvös zárda, szolgáltam, mint az Úr arája.

A halál – mit ér az ima itt? – most undok táncába kényszerít.

 

Mendicus.
Pauper mendicus viventi turpis amicus,
Morti carus erit, illum cum divite querit
.

Koldus

Az ághúzta koldus rút barát mindenkinek egy életen át.

Ám a halálnak ő is drága: gazdaggal együtt sírba rántja.

 

 

 

images_1.jpgCocus

Fercula condita quamvis in mundo paravi,

Raptus a vita mortem minime superavi.

Szakács

A sok fűszeres, remek étek, mit urak, hölgyek úgy dicsértek,

A halálnak, lám, nincs ínyére, engem is lök a sír szélére.

 

Rusticus.
Hic in sudore vixi magnoque labore;
Non minus a morte fugio contraria sorte
.

Paraszt

Éjt nappá téve kellett futnom, munka s fáradság volt a jussom.

De mért is nyílik panaszra szám? Hisz jobb sorsra a halál se szán.

 

Puer in cunabulo.
O cara mater, me vir a te trahit ater,
Debeo saltare, qui nunquam scivi meare
.

Csecsemő a bölcsőben

Ó, anyácska! elszakít menten öledből a fekete ember.

S már táncolok is, hogy itt a vég, én, ki nem tudok járni se még.

 

Mater.
O filii que te volui liberare,
Morte preventa saliendo sumque retenta
.

Anya

Ó, drága csöppség, megvédeném az életed, ha volna remény,

Ám nyakamban, lásd, ott a járom: a haláltáncot én is járom.

 

 

Egyébként haláltáncot a Bibliában is találunk. Valószínű, hogy az alábbi ézsaiási szöveget, néhány más bibliai szöveggel együtt (pl. Ézs.1:6-8) a memento mori-szerű prédikációk, és így a haláltánc (egyik) ihletőjének tekinthetjük.

Megrendül miattad ott lenn a Seol, látva, hogy közeledsz, fölriasztja miattad árnyait, a föld minden hatalmasát, fölkelti trónjukról a népek királyait.Mind megszólalnak, és ezt mondják neked: Erőtlenné lettél te is, miként mi, hozzánk hasonlóvá lettél! A Seolba hanyatlott kevélységed és lantjaid zengése, férgek lettek fekvőhelyed, és pondrók a takaród!Miként hullottál le az égből, fényes csillag, hajnal fia? Lehullottál a földre, aki népeken tapostál!Holott ezt mondtad szívedben: Az égbe megyek föl, Isten csillagai fölé helyezem trónomat, és az összegyülekezés hegyén telepszem meg, messze északon. A magas felhők fölé megyek föl, és hasonló leszek a Magasságoshoz. Pedig a Seolba szállsz alá, a sírgödör mélységébe!Akik csak látnak, rád tekintenek, és elgondolkoznak: Ez lenne a föld ama háborgatója, aki királyságokat rendített meg?Aki a földkerekséget pusztasággá tette, városait lerontotta, és foglyait nem bocsátotta haza?A népek minden királya dicsőségben nyugszik, mindegyik a maga sírjában, de téged messzire dobnak a sírodból, mint valami hitvány gallyat. Befednek a meggyilkoltak, a karddal átszúrtak, a sziklasírba leszállók, mint valami eltaposott holttestet.(Ézs.14:9-19).

 

A haláltánc népszerűsége a középkor végére leáldozott, bár a zenében ( a rockzenében még ma is) és a költészetben (Goethe) hellyel-közzel még megpendítették. A haláltánc-motívumot, ismereteim szerint, versbe utoljára, a Villon-hóbort idején, Faludy György emelte. Befejezésül az ő Haláltánc-balladáját ajánlom meghallgatásra, Földes László, azaz Hobo előadásában.

 

 

 

Ha tetszett a bejegyzés lájkold/lájkolja oldalunkat is (ITT) és kövesd/kövesse bejegyzéseinket.

 

Felhasznált irodalom:

Johan Huizinga: A középkor alkonya.

Képek:

La Chaise-Dieu-i freskó; Hans Holbein fametszetei

 

 

 

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://laudator.blog.hu/api/trackback/id/tr876120412

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

az a tag aki a műlábában csempészte a heroint (törölt) 2014.08.30. 08:30:39

Nagyon tetszett a bejegyzés! Gratulálok hozzá! Számomra nagyon érdekes volt.
A blogra most tévedtem ide, de megnézem a többi bejegyzést is, és ha már jól megnéztem, lehet el is fogom olvasni őket:)
Jelzem, hogy a bejegyzésben hivatkozott Heidelbergi Egyetem egyik, CPG 314-nek nevezett kötetéhez tartozó hivatkozás nem él.

Orica Középföldi 2016.11.01. 08:28:05

Remek. A posztnak köszönhetően meghallgattam életem első Hobo-számát:))