Laudator temporis acti

Concedo nulli

Elfusizott pannoniád, avagy Pannonius a posztmodernben

2014. augusztus 18. 07:17 - Ledán M. István

ojdcigislead.jpgOrbán János Dénes tulajdonképpen jó verseket ír. Vagy hogy egészen pontosan fogalmazzak: nekem tetszenek a versei. Noha már elmúlt negyven, verseiben még mindig ott van a filiszternek ficus-t mutató kamasz, a szabad szájú nonkonformista, aki jót szórakozik azon, hogy vidéki magyartanárnők elpirulnak versei olvasása közben. Ez, mint költői póz, meglehetősen imponáló. És hogy egy hasonlatot is megreckirozzak: OJD kicsit olyan, mint egy öregedő rapzenész, aki még mindig tinédzsereknek játszik, és meg is találja a hangot a fiatalokkal.

Legutóbb például – igaz csak elektronikus formában hozzáférhetően – Janus Pannonius pajzán költeményeit hangszerelte újra, - et de hoc fabula narratur. A versekhez Orbán írt egy introductio-t, melyben megpendíti, hogy amennyiben a tankönyv vagy a tanár Janus pornográf verseit tálalná fel a diákoknak, ő, mármint Pannonius lenne az abszolút kedvenc, mi több: ez a rajongás teljesen megváltoztatná a tizen - és huszonévesek viszonyulását a magyar költészethez.

„(E)Azt kellene megértetni a fránya kamaszokkal, hogy ez a hajdani poéta nem egy poros, antik, uncsi püspököcske, hanem olyan, mint ők és ugyanaz érdekli, mint őket. Aztán amikor már nem olyan mint ők, akkor meg más, azt tanulmányozni ráérnek majd akkor, mikor ők is olyanok lesznek, megkeseredett, elkínzott felnőttek, akik ugyanúgy gürcölnek egy multi irodájában mint Janus Pannonius a kancellárián vagy egy tábori sátorban, ugyanúgy nyalogatják a főnök és a VIP-k popsiját és titokban ugyanúgy gyűlölik azokat, mint Janus Pannonius az uralkodót.”

Azt csak díjazni tudom, hogy OJD megpróbálja Pannoniust közelebb vinni a kamaszok érzelemvilágához, az eredményt viszont, vagyis ezeket a pannoniádokat, melyeket itt és itt lehet olvasni, már kevésbé. Az érvek (többségük) pedig, melyeket felsorol arra nézve, hogy miért pont így fordította, költötte át vagy költötte újra Pannoniust, nem túl meggyőzőek.

611_Andrea_Mantegna_Portrait_of_a_Man.jpg1.Az első érv, miszerint Pannoniusszal foglalkozni kell, azon okoknál fogva, melyeket OJD felsorol, maximálisan helytálló.

„Avatott ismerői szerint [Pannoniusnak] a legnagyobbak között van a helye, ráadásul övé a ius primae versus, az elsőbbség dicsősége is, nem beszélve arról, hogy ő volt az első és évszázadokig az egyetlen európai hírű, világszintű poétánk.”

 A ius primae noctis-ra asszociáló bon-mot azonban nem sikerült. A versus (vers) hímnemű főnév, következésképpen helyesen így lenne: ius primi versus. Ezt pedig OJD-vel bármelyik klasszika-filológus ismerőse, akár egy sms-ben, seperc alatt közölhette volna. Persze, nem feltétlenül kötelező latinul tudni annak a költőnek, aki Pannoniust akar fordítani (Kosztolányi se tudott kínaiul, ennek ellenére kiválóan fordította pl. Po Csü-ji-t), de nyersfordítást használni, még akkor is, ha szimplán csak átkölteni akar az ember, kötelező. Ám szinte biztos, hogy poétánknak ez eszébe se jutott.

A második érv így hangzik:

Manapság a latint csak néhány elszánt csudabogár érti és ez a csodálatos, grandiózus, elképesztően gazdag nyelv, mely oly hosszú időn keresztül oly remekül töltötte be a világnyelv szerepét, úgy tűnik, valóban meghalt. Sokak számára egyenesen kacagságos és az ezen a nyelven írottakkal nem tudnak azonosulni, még ha pompás fordítások is állnak rendelkezésre.”

Ami a szöveg első felét illeti, egyetértünk. Ám lássuk, csakugyan ’kacagságos-e’ a latin nyelv? Íme, miként hangzik két Gryllushoz címzett epés vers, melyek (több más hasonló tematikájú epigrammával összemosva) Orbán repertoárjában is (naná, hogy!) szerepelnek:

 Mordes, et patria pastum me dicis ab ursa,
   Tam durus videor, tam tibi, Grylle, ferox.
Pannonis ursa dedit lac nobis, Grylle, fatemur,
   At non ursa tibi, sed lupa, Grylle, dedit.

 Socratis effigiem damnavit Zopyrus olim,
   Quid si vidisset, pessime Grylle, tuam?

Értem én, hogy OJD úgy gondolja, hogy a latin „csodálatos, grandiózus, elképesztően gazdag” nyelv, és „kacagságosnak” csupán a többség tartja, de nem hiszem, hogy a latin komikusabb vagy hajmeresztőbb lenne bárki fülének bármilyen más nyelvnél, aminek a hangzása teljesen ismeretlen számára.

És azt sem hiszem, hogy diákként ne tudna az ember azonosulni ilyesfajta fordításokkal:

 Megrágalmaztál, hogy medvetejen nevekedtem
   Otthon, Gryllus, mert annyira vad vagyok én.
Hát jó, nősténymedve a dajkám: néked azonban
   Gryllus, nem medve volt az anyád, de szuka. (Végh György)

Szókratész arcát fitymálta le Zópyrosz egykor,
   mert nem látta sosem, Gryllus, a ronda pofád. (Kardos Tibor)

Nekünk például annak idején, tök átlagos kamaszokként, kifejezetten tetszett ez a két epigramma. Az OJD-féle változaton legfennebb többet vigyorogtunk volna:

Látom nincs jobb témátok: baszogatni,

hogy barbár vagyok én hisz

Barbara volt az anyám,

medve csecsét szoptam és rút setétben

éltem, míg ti Toszkána lágy ölén

a nap fényében feredeztetek,

a származástól okosodtatok.

……………………………………..

Vállalom hát: egy medve szoptatott,

és ha hinnétek, mindez fikció,

megmutatnám a bundát seggemen,

s e barbár lőcsöt, nem mellékesen.

 

3.A harmadik érv így szól:

"Bár igen derék fordítások révén ismerhetjük meg Janus Pannonius költészetét, be kell látnunk, hogy a klasszikus verselés kissé visszafogja, lehűti forró, érzelmes nyelvünket, bármennyire simulékony és flexibilis is az. No meg eltelt néhány évszázad és sok minden változott. Miért ne szólalhatna meg Janus Pannonius – aki legalább olyan modern, mint mi – olyan átköltésekben, akár fiktív versekben, melyek közelebb állnak a mai versnyelvhez és esetleg az ifjúságot is jobban érdeklik."

A klasszikus verselés van annyira flexibilis, hogy nem csupán nem hűti le a mi forró nyelvünket, hanem egyenesen felhevíti. Gondoljunk csak Radnóti remek átköltéseire, vagy a modernek közül KAF-ra vagy Varró Dánielre. Rendben van, legyen az a Pannonius trágár, szabad szájú, hadd vigyorogjon a kamasz és pukkadjon a polgár, de ne spóroljuk ki belőle az időmértéket. Főleg ott ne – már csak a jó poén kedvéért, ha másért nem is – ahol Janus azzal cukkolja Gryllust, hogy menekülnek előle a daktilusok.

Guarino sasfészkében miért agitálsz,

te siketfajd? Mit keresel a poéták között, Gryllus?

Miért erőlködsz? Pennád elől

lám, menekülnek a daktilusok.

Költöznek ablakod alól a tücskök

− halálra gyötört publikumod.

 

Még te ágálsz, hogy verseimmel kitörlöd…

Vigyázz, véred ne fakadjon, bár igen edzett

− hisz a fél konviktus jár reá – a segged.

 

Dactyl_like_a_finger_vectorial.svg.pngÁm így muszáj arra gondolnunk, hogy OJD-t sem kedvelik túlságosan a daktilusok.

4.A legjobb még az az érv, hogy a „költőnek mindent szabad’. Ahogy Faludy is meglehetősen szabadon kezelte a ballada-műfajt, és az időmértékkel sem fárasztotta magát a görög, illetve latin költemények fordítása során. Persze, a Faludy-fordítások hangulatosak, ám én szívesebben olvasom az antik költőket jól sikerült időmértékes fordításban, bár elismerem, hogy egyik-másik fordítás valóban izzadságszagúra szokott sikeredni.

 Ami a versek műfaját illeti, Orbán a következő meghatározást/meghatározásokat adja:

"Én átköltéseknek nevezem, Faludy szellemében, de lehet másképp is nevezni. Travesztiának. Vagy pedig egy OJD verseskönyvnek, melynek Janus Pannonius a főszereplője. Ahogy tetszik."

Na igen, azt hiszem erre mondják Pesten, hogy: ügyes.

Én egyébként valószínűleg több műélvezettel olvasnám az ilyen posztmodern pannoniádot Varró Dánieltől, például. Orbán János Dénestől inkább egy kávét fogadnék el kolozsvári kocsmájában, a Bulgakovban. Bár egy ilyen quasi-recenzió után a cechet aligha a ház állaná.

 

 

 

Ha tetszett a cikk lájkold/lájkolja oldalunkat is (ITT), és kövesd/kövesse bejegyzéseinket.

 

 

14 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://laudator.blog.hu/api/trackback/id/tr536612243

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2014.08.18. 11:47:29

Ahogy öregszem, egyre inkább egyetértek én is azzal, hogy az időmértékes verselésre ugyan képesek vagyunk, jobban, mint mások, de akkor is idegen nyelvünktől. Jól mondta ODJ, lehűti a nyelvet, a tartalmat. Lehűti a fordító lendületét (valahogy kerékbe kell törnie a tartalmat, s beleszuszakolnia a versmértékbe), s lehűti az olvasóét is - vagy azért, mert időmértékesen olvassa, s ez leköti a figyelmét, vagy pedig azért, mert nem olvassa időmértékesen, s akkor az egész szöveg szétesik, darabos lesz.

Na persze Janus pajzán verseivel, azok őszinteségével vigyázni kell. Martialis-imitáció az egész.

Latomus · http://latomus.blog.hu/ 2014.08.18. 18:26:35

Carissimi S. Nugator et G. dictus Magister!

OJD Janus-opusai közül a DE IMMUTATIONE SUI NOMINIS magyarítását néztem meg, elég is volt: meglehetősen gyengének vélem. (Janus nélkül lehet, hogy mást éreznék.) Egy olvasás után, egyelőre úgy látom, hogy Janus neki: ürügy, húzónév, egyfajta background, hogy a saját tehetsége, szellemessége és fiatal(os)sága villogjon az előtérben. Mintha nem belülről fakadna, amit művel, hanem a fiatal olvasók kegyeiért pedálozna. Hogy kerül a csizma (Babits) az asztalra? Nem szellemes: szánalmas. Mert stílustalan a legnagyobb formaművészek egyikét évokálni egy ilyen vállaltan hol amorf, hol nem-amorf katyvaszba. Versmérték: itt-ott van (következetlenség?), másutt nincs (ötlettelenség?). Nem szabadszájú és fiatalos ez a hang, inkább csak nyelvi onánia (bocsánat!), amit a Szerző simán megtehetne a Janus fedőnév nélkül is, ahogy pl. régebben Kemsei István tette (szerintem nem több sikerrel). Az olvasott nyilatkozat-töredékek alapján azt hiszem, egyszerűen nem akar, nem mer vagy nem tud kötött formákban írni, illetve fordítani, ezért ideológiát gyárt ahhoz, hogy miért nehézkes, súlyos és tüzes nyelvünket megbénító az időmérték. Ezek csak kifogások. Szerintem.

Carissime Auctor! Miért nem bénító, súlyos - tüzes nyelvünkre nézve - az időmérték írása, illetve hangzó olvasása ezek közül a költők/fordítók közül egyik esetében sem? Fordított időrendben, hirtelenjében: Varró Dániel, CSEHY ZOLTÁN, Imre Flóra, Lator László, Weöres Sándor, Rab Zsuzsa, Mészöly Dezső, Somlyó György, Jékely Zoltán, Áprily Lajos, Devecseri Gábor, Szabó Lőrinc, Tóth Árpád, Babits, Kosztolányi, Arany János (utóbbinál cf. különösen Aristophanés). (Technikai és elvi okokból az öreg Faludyt kihagytam. Szlengben írt kommentemért elnézést; legközelebb majd igyekszem moderálni magamat.)
Magna cum reverentia:
Latomus (szgá)

PS.: Jut eszembe... Babits ezt (= a régi-új forma-tartalom keresztezést) már "föltalálta":
"Ekként a dal is légyen örökkön új,
a régi eszme váltson ezer köpenyt,
s a régi forma új eszmének
öltönyeként kerekedjen újra."
- mondja a soha-meg-nem-elégedés versében, szabályos alcaicumban. :)

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2014.08.18. 18:56:47

@Latomus: szerintem nincs versmérték sehol, ha mégis van: egyszerű véletlen:)

seneca6688 2014.09.07. 15:09:35

OJD: Amice, köszönöm a kritikát és állom, meg a kávét is, és egy tiszteletpéldányt is átadnék a közben elkészült könyvből. Melyben esetleg jobban összeáll a dolog, mint az IJ-n megjelent, korai és még szerkesztetlen nyersanyagban. Facebookon az Orbán János Dénes oldalon, mailen az orbanjanosdenes@gmail.com vagy seneca6688@gmail.com-on érhetsz el. Ott megbeszélhetjük a helyszínt, a Bulgkovot ugyanis eladtam. Vale! OJD

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2014.09.07. 17:35:21

@seneca6688: Carissime Dionysii seu Johannes

engem tkp. a latin gikszerek zavartak, mint pl. a jus primae versus és hasonlók. Ha mondjuk, egy átköltés szellemesre sikeredett, és azt az illúziót kelti, hogy metrumba íródott ( mint a drakulás), a fenének jut eszébe ellenőrízni az időmértéket, már csak azért sem, mert állítólag olykor ( ahogy Horác mondá) a nagy öreg, Homér is elbóbiskolt. Magister kollégám különben is osztja véleményed, miszerint az időmérték lehűti a nyelvet, én kevésbé, de hát ugye a gusztusról nem disputálunk.

Ha netán a virtuális téren kívül is összefutnánk, a kávét megisszuk, már feltéve, hogy nem ököllel véded meg verseidet ( mert penészes, habzó szájjal nem, az már biztos).:)

A kötetet inkább mégis megvásárolom, ennyivel tartozom a honi kultúrának. :) Municíót meg nem fog szolgáltatni, mert több posztot- ahogy jeleztem is - nem írok a történetről. Könnyen lehet, hogy nem is kellene, mert az egész feledtetné a (z általam ismert) részek bakijait. Cordialiter, Stephanus

Takács Sándor hentes és mészáros (Hatvan) 2014.09.08. 13:43:03

Nem tetszik ez a pasas. Túl sokat mosakodik, túlságosan hangsúlyozza, hogy az övé mennyivel jobb, persze hogy a metrumot is szidja stb. stb.

Nem fogom elolvasni az tuti.

Mellesleg modernül akarja visszaadni azt a Janust, aki 1500 évvel korábbi költők szófordulatait vette át...

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2014.09.08. 19:00:01

@seneca6688: Úgy tűnik, olvasóink nem nagyon hiszik, hogy valóban tudsz - művészi szinten - időmértékes verset írni, ill. fordítani. Ha gondolod, győzd meg a kételkedőket, itt egy epigramma Martialistól, azért épp tőle mert ugye Janusunk az ő majmának tartotta magát. Fordítsd le metrumban, OJD-sen, szóval úgy, hogy fogjuk a hasunkat röhögtünkben, és ezzel egyúttal el is veszed az élét minden későbbi szúrkapiszkának is.

Íme a vers és nyersfordítása ( Martialis, III/63

Cotile, bellus homo es: dicunt hoc, Cotile, multi.
audio: sed quid sit, dic mihi, bellus homo.
“bellus homo est, flexos qui digerit ordine crines,
balsama qui semper, cinnama semper olet;
cantica qui Nili, qui Gaditana susurrat,
qui movet in varios bracchia vulsa modos;
inter femineas tota qui luce cathedras
desidet atque aliqua semper in aure sonat;
qui legit hinc illinc missas scribitque tabellas;
pallia vicini qui refugit cubiti;
qui scit quam quis amet, qui per convivia currit,
Hirpini veteres qui bene novit avos.”
quid narras? hoc est, hoc est homo, Cotile, bellus?
res pertricosa est, Cotile, bellus homo.

Szépfiú vagy Cotilus, sokan mondják ezt.
Hallom én is, de mondd: mi is az a szépfiú?
„Szépfiú, aki bodor fürtjeit rendezi folyton,
fahéjillatú kenőcstől illatozik örökké,
egyiptomi és hispán dalocskákat dúdol,
szőrtelenített karjait himbálja ide-oda.
Aki egész nap hölgyikék között, karosszékben ül,
És mindig sugdos valamit a fülükbe.
Vagy levelet ír, vagy – ha kap – olvas,
És elhúzódik, ha asztalszomszédja könyöke hozzáér.
Aki tudja, ki kit szeret, egyik társaságból szalad a másikba.
És azt is tudja, kik voltak a hirpinek ősei. „( mintha azt mondanánk: hottentották)
Mit nem mondasz! Ez volna, csakugyan ez a szépfiú? –
Bonyolult ügy, Cotilus, szépfiúnak lenni.

Ha az epigramma valóban jó lesz, tökéletes disztichonban, kirakjuk a Laudator facebook oldalára, azzal a megjegyzéssel, hogy Stephanus túlságosan is maliciózus volt, OJD-t mégiscsak kedvelik a daktilusok. :)

seneca6688 2014.09.18. 18:31:21

I. Azért ne essünk át a ló túloldalára. Én azért reagáltam erre az írásra, mert fölöttébb szimpatikusak számomra azon ritka emberek, akik a latin nyelv meg az antikvitás bűvöletében élnek, ugyanakkor arra céloztam, hogy talán el kéne kerülni az előítéleteket, azt, hogy végleges következtetéseket vonjunk le egy portálon megjelent anyagból, mely egyrészt töredéke a könyvben megjelentnek, másrészt nyersanyag, nem végleges, lektorálatlan, szerkesztetlen. Meg ne tételezzük föl – mert ez már személyeskedés –, hogy a kritizált személy esetleg olyan elfogult, hogy egy kávéra sem ülne le kritikusával. Arra már nem is reagáltam (pedig akár sértő is lehetne), hogy másnak kellene verselni ez esetben, én pedig legfeljebb kávéfőzőként rúgok labdába.
A latin frázisokban elkövetett bakikat természetesen latin lektor javította ki a kéziratban, a szerkesztés folyamán. Azt pedig sehol nem állítottam (ez a kommentelőknek), hogy én nem szeretném az antik metrumokat, igenis imádom, mint ahogyan a latin és a neolatin poézist is, meg az ógörögöt is. Azt mondtam, hogy a közönség nagy része idegenkedik tőle, ami sajnos tény – és ennek megvannak a magyarázatai, ahhoz hogy igazán érezzed az antik metrumba öltöztetett magyar költői nyelvet, egyféle beavatás szükséges. Mint látom, egyesek ebből azt a következtették ki, hogy én kerülöm a metrumokat (meg képtelen vagyok metrumban írni), ami azért megmosolyogtató, mert bizonyítékként ott van, amit eddig írtam, és aminek 95%-a metrumokban íródott, való igaz, antikban ritkábban, inkább nyugat-európai verselésben. De metrumban írni nem nagy kunszt, aláhúzogatva akár zenei hallás nélkül is lehet, ha meg van füled hozzá, akkor meg pláne. Jó verset írni, na az a kunszt – és a jó versnek nem elsődleges kritériuma a forma.
Pannoniust szánt szándékkal nem akartam disztichonokban átkölteni, hanem csapongó formában, szabad verset modernebb és változatosabb formákkal ötvözve, hogy színesebb legyen. Ehhez azt hiszem, alanyi jogom van. Vannak veresek, melyeknek van eredetijük, legtöbbnek nincs is – ezért lettek apokrifnak titulálva. Faludy György is kitalált Villon-verseket írt, és nem a Villon által használt formában. Őt is kitámadták, merényletnek nevezték, holott ez egy költői szerepjáték, nem pedig műfordítás, és mint ilyen, ugyanúgy teljes érvényű költészet, azaz az aktusba nem, csak a megírtságba lehet belekötni.
Mivel az, amit írtam, egyfajta verses regény, borgesi, villoni, Faludy-szálakra fölfűzve, szerintem csak az egész ismeretében kellene ítélkezni a megírtság fölött (is), ugyanis egy megszerkesztett könyv több, mint a benne lévő versek matematikai összege.
Úgyhogy ezért is nem kívántam bizonyítványt magyarázni, hanem fölajánlottam a teljes könyv tiszteletpéldányát. Lehet, az egész ismeretében fog tetszeni, de az is lehet, hogy még annyira sem – de az ítélkezés így már sokkal indokoltabb.
Hanem a próbatételes felhívást azért túlzásnak érzem. Ugyanis nem kívánom ily gyerekes módon bizonygatni, hogy meg tudok írni egy szaros disztichont. Anno, mikor verstant oktattam az egyetemen, aszklepiadészi strófákba foglaltam a vasúti menetrendet, hogy a diákjaim kedvet kapjanak, csakhogy annak volt értelme és célja. Mint ahogy értelme volt annak is, hogy anakreóni hetesben meg terzinákban publikáltam szerelmes verseket románul, mert szerelmes voltam egy szép román lányba és imponálni akartam neki. De ennek semmi értelme.
Gyerekek, én nem tartom magam a legjobbnak, nem én vagyok és leszek az, aki megváltja a magyar irodalmat, mert nem hivatásból, hanem kedvtelésből írok, meg különben sem vagyok akkora koponya, de azért nem ciki ilyet kérni egy alkotótól, aki már azért jócskán túlesett a pályakezdésen? Arra kérni, hogy rúgjon be üres kapura egy tizenegyest, bebizonyítandó egy pár kételkedő és a dolgokhoz szubjektíven viszonyuló bölcsésznek, hogy egyáltalán van (vers)lába?
Legalább egy annyira méltatattok volna, hogy egy kemény kihívást fogalmaztok meg, teszem azt, egy nehezebb antik metrumba/strófába, szlengbe és tolvajnyelvre ültetni Vergilius valamely bukolikáját, hátulról visszafelé, úgy, hogy a lényege azért megmaradjon, és akrosztichon is legyen. Vagy olyanszerű feladatot, mint Stanislaw Lem Kiberiádájában Klapanciusz az Elektrubadúrnak: „Írjon kiberotikus verset! […] Legfeljebb öt sor legyen, de szóljon szerelemről, árulásról és halálról, a néger kérdésről és a nimfomániáról, legyen benne a bonyolult női lélek extrém konfliktushelyzetben bekövetkező meghasonlásának ábrázolása, a középkori feudális viszonyok és erkölcsök maró bírálata, rímeljen, és minden szó K betűvel kezdődjön!”
[Folyt. köv. az alábbi bejegyzésben.]

seneca6688 2014.09.18. 18:32:05

II. No de visszafordítom a labdát. Az elkövetkezendő két évben három olyan izgalmas projektem is van, melyhez elkelne egy klasszika-filológus, egyrészt mert az én latin tudásom sajnos szerény, másrészt mert sok a meló és szűk a határidő. Bevonnék valakit, a témák vagányak, tapasztalat, dicsőség és pénz is járna a dologgal. Ha valakit érdekel, íme a vizsga: Jorge Luis Borges 1972-ben, pont 500 évvel Janus Pannonius halála után írt egy verset Az első magyar költőhöz címmel. Mit ad Jupiter, az én Janusom megválaszolta ezt a verset. Aki lefordítja latinra (nem kellenek metrumok) és Jankovits László, Szörényi László vagy Szentmártoni Szabó Géza minimális hibát talál benne, megfizetem a fáradságát és bevonom a projektbe. A vers lefordításához szükséges a spanyol eredeti, a Somlyó György és a Szőcs Géza-fordítás, mivel ez a cucc a Borges-versre építkezik, értelemszerűen. Kérésre ezeket elküldöm. És akkor a vers (az első 21 sor egy mondat, kérem respektálni):

OJD et Janus Transsylvanicus et Janus Pannonius
AD POETAM MUNDI NOVI
Egy újvilági költőhöz

E néked múltbéli pillanatban
(mely annak is titok, ki krónikát
százával olvas át, és egy osszáriumban,
a koponyák közt ismerősre bukkan,
és átlátja régmúlt korok talányos
szerkezetét) tán csillagképletek
fednék föl neved, és haruspicium
sejtetné arcod, árnyam a jövőben,
és nem tudhatom, mily folyók vizén
fog alakod tükörre lelni – ha igém
hús-vérré válik, sajgó testeddé –,
mily fegyverek, vezérek, mily hitek,
a Mundus Novus minő fényei
ihletnek téged első énekedre.
Éjszakák és tengerek gyűlnek közénk,
századévek nagy változásai,
és birodalmak és a délkörök
és vérvonalak és mennyi-mennyi vér,
de valami az időkön átöröklik:
rejtélyes szerelme a szavaknak,
melyek hangok és jelképek ruhái.
E pillanatban magány és halál van
(mire leírom, múlt lesz nékem is);
mint hajdanán az íjász Éleában,
gondolatom a jövő felé feszítem,
és célba ér nyilam, de mindhiába,
ha fennakad minden időatomban
(bár végtelen sok véges összege
nem biztos, hogy csak végtelen lehet).
Új poéta, új ég alatt, az új világban,
invokállak e versben, légy az Egy!
Félúton a meggörbített időben
találkozunk, egy lélek, két halott,
de számodra is csak az maradhatok,
mint esendő önmagamnak: fenség,
észak-fok, titok, idegenség,
és minden, mit még Isten adhatott.
És aki te is leszel, az vagyok!

Kiváló tisztelettel, OJD

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2014.09.18. 21:56:45

@seneca6688:

utólag belegondolva valóban ciki a feladvány. De: most már egy-egy. Mert én is fanyaloghatnék, hogy micsoda elemis feladat lefordítani, prózában ezt a verset. Megnehezítetted volna legalább azzal, hogy tegyek bele, mondjuk minden nyolcadik sorba egy kronosztikont, a vers születésének évét, a 2014-t. Megsértődhetnék azon, hogy felteszed, nem tudom hiba nélkül megoldani a feladatot, és a Jankovits-Szörényi-Szentmártoni triász minimális hibát minden bizonnyal talál majd benne. De nem fanyalgok és nem sértődöm meg, és nem hivatkozom arra sem, amit - akár ebben a blogban - letettem már az asztalra. A kihívást elfogadom. De, mivel ha akarjuk, kölcsönösen megsértődhetünk, és kikérhetjük magunknak a ciki feladványt, úgy illik, hogy a megsértődés jogát egyikünk se sajátítsa ki magának. A labda pedig nálad van, a feladványok olyanok amilyenek, de mindekettőnknek jól kijönni ebből már csak úgy lehet, ha megcsináljuk. Szóval, várom a Martialis-vers fordítását, ami amúgy egyáltalán nem lefitymálandó költői feladat, ahogy nem éppen könnyű versed prózában történő latinítása sem. Fogjuk fel úgy a történetet, hogy nem bizonyítunk semmit ( mert kiknek is?), csak játszunk, ahogy játék volt ez az egész Janus-projekt, bebizonyítandó, hogy meg tudod csinálni.

A Borges-verset nem ismertem, remek vers, Somlyó fordításában olvastam meg. Cordialiter, Stephanus

seneca6688 2014.09.19. 16:34:08

@Stephanus Nugator: De jó Uram, itt az a helyzet, hogy te tudod, ki vagyok, míg én nem tudom kit és hogyan becsülhetek a név mögött, egy ifjú klasszika-filológust, netán egy teológust avagy egy jeles újhumanistát...
Hanem akkor a vers mellé még kérek 3-4 másikat is, legyen egy csokor jópofaság, válassz ki egy Janus Pannonius pajzán epigrammát is. S aztán megfabrikálandom őket, az ősz folyamán, most sürgős, határidős megrendeléseim vannak, és költözködnöm is kell. De meglesz. Vale! Johann von Kronstadt

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2014.09.19. 19:14:19

@seneca6688:

Derék, jó Johann vonKronstadt

Ugyan mi többet árulna el rólam polgári nevem, annál, amit amúgyis tudsz vagy tudhatsz már. A Dróték – és felteszem olvastad kritikáikat – egyébként is a saját nevem alatt közölték bejegyzésemet. Polgári neveden kívül én is csak annyit tudok rólad, hogy”költő vagy a nyájból,és nem okos filozófus, ki érvre hoz fel érvet.:) De legyen: lelkész vagyok és lateiner, három gyerekes paterfamilias, blogger és - ha akarod - újhumanista is. Etc, etc.

Egy Martialist, meg egy Pannoniust hamarosan átküldök még. Amúgy nekem is sürgősen utánoznom kell a művészetet, szóval élnem kell, úgyhogy az ősz folyama, mint határidő, tökéletesen rendben van. Stephanus

Egyébként soha nem csináltam titkot abból, hogy ki "rejtőzik" Az S.N. nicknév mögött, és ha a böcsület úgy kívánta ki is bújtam a szerepjátékból.

laudator.blog.hu/2013/08/27/borgiak_avagy_hogyan_ne_tegyunk_latint_egy_filmbe

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2014.09.20. 19:21:03

@seneca6688: Elküldhettem volna magánüzenetben is, de ha már közönség előtt zajlik a játék, ne fosszuk meg az olvasókat a műélvezettől, ami egyelőre kizárólag a latin szövegekre vonatkozik.

Előbb egy Martialis, ennek azt hiszem nincs még magyar fordítása.

Ad matronam pudicam (III/68)

Huc est usque tibi scriptus, matrona, libellus.
Cui sint scripta, rogas, interiora? Mihi.
Gymnasium, thermae, stadium est hac parte: recede!
Exsuimur: nudos parce videre viros.
Hic iam deposito post vina rosasque pudore,
Quid dicat nescit saucia Terpsichore.
Schemate nec dubio, sed aperte nominat illam,
Quam recipit sexto mense superba Venus,
Custodem medio statuit quam villicus horto,
Opposita spectat quam proba virgo manu.
Si bene te novi, longum jam lassa libellum
Ponebas – totum nunc stidiosa leges.

Egy szemérmes hölgyhöz

Eddig szól hozzád, hölgyem, könyvecském.
Kérded: a többit kinek írtam? Magamnak.
Most gümnaszeionba lépünk, fürdőkbe, stadionba: ez nem neked való. ( a recede szó szerint: távozz, hátra arc.)
Most levetkőzünk: te meztelen férfit látni nem akarsz.
Itt, ahogy hull a rózsaszirom, és folyik a bor, nincs már szemérem, (szó szerint :a bor és rózsák után)
A részeg Terpszikoré nem ügyel arra, ami a száján kijön.
Itt nem finomkodunk, és nem habozunk néven nevezni azt,
Amit augusztus havában büszke Venus maga elé enged, ( körmenetben vitték a nők Venus oltárához Priapust)
Amit kertje közepébe állít fel, őrnek, a paraszt,
S amit jámbor szüzek, szemüket eltakarva, de ujjaik résein át kikukucskálva, bámulnak.
Ha jól ismerlek: vaskos könyvünk, unottan, félredobtad már -
Ám most minden sorát, mohón (kapkodva) olvasod.

És a Pannonius. Ezt ugyan lefordította Csorba talán, de nem elég ütősen.

In Luciam eandem

Dum iuvenes poppysma rogant, tu, Lucia, nasum
Inspicis, et quantum prominet ille, notas.
Hoc perpendiculo virgas metire viriles,
Hic tibi pro palmo est scilicet, et cubito.
Si placuit nasus, placet illico mentula, amantis,
Nec plus blanditiis addita dona valent.
Nil iam in te, lenone opus est, nil arte magistra,
Lenonis vires nasus et artis habet.
Nec nisi nasatus tecum decumbit adulter,
Ut iam ego me fieri rhinocerota velim.
Lucia, crede mihi, multum prognostica fallunt,
In me nam certe regula vana tua est.

Ugyancsak Lúciához

Ha csettintve szólít a kuncsaft, Lúcia, te az orrát
Vizslatod, hogy mennyire mered az előre.
A férfilőcsöt te ily zsinórral méred,
Ez szolgál neked araszul meg rőfül.
Ha tetszik az orra, tetszik mindjárt a farka is.
Nem kell neked már hízelgéssel fűszerezett ajándék sem,
Nincs neked szükséged kerítőre, sem közvetítő fortélyára,
Nálad az orr a kerítő és a közvetítő.
Téged csak nagyormányú szerető dönthet ágynak,
Így hát én is már orrszarvú akarnék lenni.
Lúcia, higgy nekem, az ily jelek fölöttébb kétesek,
Az én esetemben biztosan csődöt mond ez a te szabályod.