Laudator temporis acti

Concedo nulli

Barokk patika: a sarlatánság és a gyógyszerészet határán

2015. június 16. 10:20 - Ledán M. István

A Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaságnak van egy remek honlapja (a linket Mészáros Tamásnak köszönjük), melynek egyik utolsó cikke lajstromba szedte a székesfehérvári Fekete Sas patikamúzeum tégelyeinek és fiókjainak rövidített latin cimkéit. A Társaság, persze nemcsak lajstromozta a rövidített cimkéket (ennyitől még mi sem lennénk okosabbak), hanem rekonstruálta őket, sőt megadta az egyes gyógyszerek forrásául szolgáló növény vagy állat latin nevét is.

10445947_831619490210422_6619276075605231158_n.jpg

Minket most kifejezetten az állati eredetű készitmények érdekelnek, ezekből nyújtunk egy csokorra valót a Laudator olvasóinak. (A teljes lista itt olvasható.)

Nézzük először a különböző zsírokat:

AXUNG CANIS, teljes nevén  Axungia Canis, azaz Kutyazsír, melyet a Canis lupus familiaris-ból, a közönséges házörző kutyából nyertek. A similia similibus curantur (hasonló hasonlóval gyógyítandó), vulgo: kutyaharapást szőrével elve alapján az „ugató”, „rühes” kutya zsírját köhögés, hörghurut, illetve külsőleg rüh ellen használták.

AXUNG URSI, teljes nevén Axungia ursi, azaz Medvezsír, melyet az  Ursus arctos, a barnamedve szolgáltatott. Feltehetőleg azért találták alkalmasnak fülbajok orvoslására, mert a medve, legalább is hibernálása alatt „süket” a külvilág számára.

AXUNG VULPIS, teljes nevén Axungia Vulpis, azaz Rókazsír (Vulpes vulpes), melyet ki tudja miért, reszketegség ellen alkalmaztak.

Következzenek a különféle porok:

CANT HARID, teljes nevén Cantharidis, azaz Kőrisbogárpor (Cantharis vesicatoria), melyet veszettségre ajánlott a régi korok patikusa.

CORNU CERVI: S: a, teljes nevén Cornu Cervi, azaz Szarvasagancs (Cervus). Tüdőbajokra használták.

És egy egzotikum:

OCUL*, teljes nevén Cancrorum Oculi, azaz Rákszem (Astacus fluviatilis), mely tkp. a rák gyomrában található kő volt, és kólika ellen használták. Ráth-Végh szerint, főként Hollandiában, bőszen hamisították, ami azt jelentette, hogy ócska tajtékpipákból faragták ki.

10301599_372632299555935_7450703149242800358_n.jpgA Fekete Sasból feltűnő módon hiányoznak a különféle olajok, de Ráth-Véghtől tudjuk, hogy a régi idők patikái tartottak skorpióolajat, békaolajat,  gyíkolajat is. A rákolaj egyszerűen úgy készült, hogy az állatot forró olajba dobták, miután pedig az olaj átvette a skorpió mérgét, skorpiócsípés enyhítésére használták. A békaolajat álmatlanság ellen alkalmazták, a gyíkolaj pedig igazából kozmetikum volt, kiváló hajnövesztő szer hírében állott.

Természetesen minden valamirevaló patikában ott állt a GRANIUM HUMAN, teljes nevén Cranium Humanum,  azaz az Emberi koponyatető, melyet a Homo sapiens szolgáltatott, és nyilvánvalóan pusztán dekorációs szerepet játszott.

Nos, el lehet képzelni, hogy nemcsak a Rákszemet hamisították, és nemcsak Hollandiában. Ki tudja, olykor miféle kotyvalékot vásárolt az ember medvezsír vagy körisbogárpor név alatt? És persze, azt is könnyen elképzelhetjük, hogy mennyit csipkelődhettek józan(abb) gondolkodású emberek a kor megkérdőjelezhetetlen tudományán. Ízelítőul álljon itt Till Eulenspiegelnek, a filisztereket bosszantó, furmányos plebejusfinak egyik mókája:

Erfurtban azzal állt elő, hogy többet tud az egyetem professzorainál, ugyanis ő egy szamarat is képes megtanítani az abécére. Fogott egy poros salabaktert, lapjai közé szórt néhány zabszemet, majd a könyv elé vezetett egy szamarat. A szamár persze hozzálátott az abrakoláshoz, nyelvével forgatva a lapokat, és közben el is bődült: Í-Á. „No lássák – mondta Till – két betűt már tud is!” De ekkor persze, már szaladt is, azt kiabálva vissza, hogy igen verejtékes feladat lenne minden erfurti szamarat megokosítani.

De még inkább ide kívánkozik a Ráth-Végh által idézett  Ambraser Liederbuch (1582) c. tréfagyüjtemény, melynek csípős humora minden bizonnyal arra késztette a nagyérdemű orvos-és gyógyszerészkart, hogy igencsak nagy tételben preparálja a skorpióolajat. Ebből idézünk egy receptet:

Végy: 1 itce kacsatejet, 1 itce libaizzadságot, 1 kanna szelet, 1 lat becsinált abrakos tarisznyát, amely három évig hevert a szemétdombon. Ezeket jól keverd össze és szúrd át egy deszkán, amely 3-4 rőf vastag. Mielőtt használod eredj egy öreg fürdőbe, ahol legalább hat esztendje nem fűtöttek, ott izzadd ki magad, azután feküdj ki karácsony napján a meleg napra, és kend be a kenőccsel a hasadat a hátad közepén. Aludj egy-két óráig, addig amíg felkeltelek, azután jó melegen takarózz be egy öreg hálóval. Ha mindezek dacára se múlnék el a fejfájásod, köttess hurkot a nyakadra, nehogy a fejfájás leszálljon a hasadba. De ezt nem állja ki mindenki, sokan belehalnak.

Persze, tagadhatatlan, hogy egy barokk-kori patika felhozatala már sokkal visszafogottabb egy középkorinál. A polcokról időről-időre lekerültek a leggyanúsabb készítmények – és mégis, vetve egy pillantást a fenti listára, nem szabadulhatunk a kényelmetlen kérdéstől: vajon ilyen-olyan fogyókúrás tinktúráink, poraink, hajnövesztő csodaszereink, kozmetikumaink nem jutnak-e a gyíkolaj sorsára? Vajon, mondjuk, két-háromszáz év múlva hány gyógyszerünkön, kozmetikumunkon fognak teli tüdővel röhögni?

 

 

 

 

Felhasznált irodalom: Ráth-Végh István: Két évezred babonái

Képek forrása: Fekete Sas Patikamúzeum Baráti Kör facebook-oldala

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://laudator.blog.hu/api/trackback/id/tr697548102

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Törökátok 2015.06.17. 15:51:01

Ezt nagyjából a homeopátia hozza ma.

_Epikurosz_ 2015.08.24. 18:11:25

Ha-ha-ha! ez de jó! Ennél még a boszorkányok is rendesebb gyógyszereket tudtak akkoriban. :D