Egy gyönyörű karácsonyi énekkel, illetve szövegével lepjük meg a Laudator olvasóit. Ez a kevésbé ismert ének, A Szűz bölcsődala vagy Dormi Jesu (aludj Jézus, bővebben az angol Wikin lehet róla olvasni) címet viseli, és magyarul most szólal(hat) meg először.
A vers eredetileg egy flamand karcolóművész, Hyeronimus Wierix fametszetének kísérőszövege volt, melyen a kézimunkázó Szűzanya látható, illetve két angyal, akik éppen álomba ringatják a bölcsőben fekvő Jézust. A verset Coleridge, angol költő fedezte fel (újra), egy Mainz közeli katolikus német faluban. Coleridge egyébként azt állította, hogy a szöveg (mármint az ő fordításában) énekelhető az ismert Adeste fideles, laeti triumphantes karácsonyi ének dallamára. Ám vagy egy egészen másik dalra gondolt, vagy teljesen botfüle volt, ami egy poéta esetében eléggé komoly hendikep.
Dormi, Jesu! Mater ridet
Quae tam dulcem somnum videt,
Dormi, Jesu! blandule!
Si non dormis, Mater plorat,
Inter fila cantans orat,
Blande, veni, somnule.
Először is ismerkedjünk meg a szöveggel prózai fordításban (hátha még valaki kedvet kap a vers műfordításához)
Aludj Jézus! Anyád mosolyog,
ha ily édes álmomban lát,
Aludj Jézus, kis édes!
Ha nem alszol, sír az Anyád,
míg dúdolva varr, imádkozik:
Jöjj, szelíd álmocska!
Versbe szedve így szól:
Aludj Jézus! nevet Anyád,
Ha édesen szunnyadva lát,
Aludj Jézus, édesem!
Ha nem alszol, könnye pereg,
Dúdolva varr, imát rebeg,
Míg lágy szender itt terem.
A versnek csaknem egy tucat zenei feldolgozása ismeretes, én John Rutter viszonylag friss feldolgozása mellett döntöttem, és ezt ajánlom meghallgatásra:
Azok kedvéért, akik nem ájulnak el a kórusművektől, szóljon a fiatal crossover énekesnő, Jackie Evancho előadásában is:
Végül hadd idézzek néhány mondatot Szent Ágoston egyik karácsonyi prédikációjából, tehát egy több, mint másfél ezer éves szövegből. De ez senkit ne ijesszen el túlságosan, minthogy a szöveget teljesen modernek érzékeljük. Aminek persze az az oka, hogy aki latinul ír, az – hogy úgy mondjam – sub specie aeternitatis, azaz az örökkévalóság égisze alatt, mintegy "örökkévalóság-helyzetben" ír, így szövege mindenkor kortárs nyelven szólalhat meg. Az alábbi néhány mondat ezért is kiválóan alkalmas elmélkedésre, az ünnepre való hangolódásra:
Expergiscere, homo: pro te Deus factus est homo. Surge, qui dormis, et exsurge a mortuis, et illuminabit te Christus. Pro te, inquam, Deus factus est homo. In aeternum mortuus esses, nisi in tempore natus esset. Nunquam liberareris a carne peccati, nisi suscepisset similitudinem carnis peccati. Perpetua te possideret miseria, nisi fieret haec misericordia. Non revixisses, nisi tuae morti convenisset. Defecisses, nisi subvenisset. Perisses, nisi venisset. (…)Celebremus laeti nostrae salutis et redemptionis adventum. Celebremus festum diem, quo magnus et aeternus dies ex magno et aeterno die venit in hunc nostrum tam brevem temporalem diem. Hic est nobis factus iustitia, et sanctificatio, et redemptio: ut, quemadmodum scriptum est, Qui gloriatur, in Domino glorietur. ( Sermo 185)
Ébredj, ember! Érted lett Isten emberré. Serkenj fel, aki alszol és támadj fel a halálból és felragyog neked Krisztus! Érted – mondom – érted lett Isten emberré. Ha nem született volna meg a maga idejében, örökké halott lennél. Soha nem szabadulnál a bűn húsketrecéből, ha nem vette volna magára a bűn húsketrecének hasonlatosságát. Örökké szánalmas lennél, ha nem szánt volna meg. Nem kelhettél volna új életre, ha halálodat nem vállalta volna magára. Ellankadtál volna, ha nem támogat. Elvesztél volna, ha nem jön el. (…) Ünnepeljük ujjongva üdvösségünk és megváltásunk eljövetelét! Üljük hát meg ezt az ünnepnapot, melyen a nagy és örök nap a nagy és örök napból megérkezett a mi olyannyira rövid, arasznyi napunkba! Ő lett számunkra az igazság, a megszentelődés, a megváltás, hogy – miként írva van – aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék!
