Nem mondhatnám, hogy különösebben bámulni szoktam a tetoválásokat, de feltűnt, hogy újabban egyre népszerűbbek a szöveges tetkók. Talán mert kifejezőbbek, figyelemfelketőbbek a különféle ábráknál, szimbólumoknál. Afféle mottók, melyekkel viselőjük azonosul vagy azonosulni kíván. Bármennyire meglepő: egyre népszerűbbek a latin nyelvű tetkók is. Talán, mert a latin nyelv (legalábbis az európai kultúr-és vonzáskörben) egyszerre ismerős (valamelyest) és egzotikus. A latin nyelvű tetkók népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint egy angol nyelvterületen megjelent könyv, mely a Latin quotes for tattoos címet viseli. A különböző testrészekre kívánkozó mondások, aforizmák mellé a szerkesztő nyilván fordítást is mellékelt, mi meg eldönthetjük, hogy Caesart, Vergiliust, Horatiust vagy éppen Szókrátészt tetováljunk-e magunkra. Ám ha az ember csak úgy beállít egy szalonba azzal, hogy neki valami latin kéne, könnyen porul járhat. (Vásárra viszi a bőrét, hi-hi!) A legtöbb szalonban ugyanis valószínűleg csupán egy hosszabb vagy rövidebb lista van a választható latin szövegekkel, már ha egyáltalán. Mi most elmondjuk, hogy milyen latin szöveget ne, vagy hogyan ne tetoválj magadra. És adunk persze (mintegy mellesleg) néhány remek tippet is.
Kezdjünk egy pasassal, aki mindjárt három halmaznyi latin (köz)mondást vagy majdnem-(köz)mondást tetováltatott magára. Sok ez a jóból, főként ha egy-két gikszer is becsúszik a szövegekbe. Miközben – egyúttal a reggeli tornát is kipipálva – böngésztem az aforizmákat, azon izgultam, hogy vajon benne lesz-e valamelyik halmazban a ne quid nimis (semmit sem túlságosan)? Fájdalom, nincs benne: így nyerítés helyett be kell érnünk csöndes somolygással.
Első halmaz:
Cotide damnatur qui semper timet, aki állandó félelemben él, naponként elkárhozik (vagy: elítéltetik). A mondatban a cotidie szót sikerült elszúrni.
In silvam ne ligna feras, ne vigyél az erdőbe fát.
Második halmaz:
A fere libenter homines id quod volent (kb. az emberek szívesen azt, amit akarnának) nyilván Caesar-idézet kívánt lenni, de kimaradt belőle a lényeg, és az sem egészen helyes, ami a mondásból végül is felkerült emberünk bőrére. Helyesen így volna: fere libenter homines id quod volunt credunt, az emberek rendszerint szívesen elhiszik azt, amit hinni akarnak.
Harmadik halmaz:
Vincit omnia veritas, az igazság mindent legyőz.
És végül egy „szekuláris háziáldás”: ubi dubium, ibi libertas, ahol a kételkedés, ott a szabadság.
A hölgy csuklóján kissé szegettek a közmondásbeli saját szárnyak: alis volat propiis (helyesen alis volat propriis), saját szárnyakkal röpül. A hölgy valószínűleg lelkes oregoni lokálpatrióta, minthogy a mondás Oregon állam mottója. Egyébként eléggé gyakori tetkószöveg.
Egy ízig-vérig római mondást barmolt el el az alábbi tetkó készítője:
Sic vis pacem, para bellum, azaz: így akarsz békét, készülj a háborúra. Helyesen így hangzik: si vis pacem, para bellum, ha békét akarsz készülj a háborúra.
Egy igazi sületlenség, ráadásul rossz latinsággal megfogalmazva. Valami olyasmit akar jelenteni, hogy az életet tisztelem (vagy az élettől rettegek), nem a halál halálát (vagy a halálnak halálától). Ha már ekkora ökörséget tetoválunk magunkra (és fizetünk érte) legalább legyen helyes: vereor vitam, non mortem mortis.
Egy ilyen velős mondást, pláne ilyen formás kebel alatt igazán kár volt elrontani. A feltehetően olasz tetkómester összekutyulta anyanyelve „szerelem” szavát a latin amor-ral. Természetesen amor est vitae essentia, szerelem az élet lényege.
Vergilius halhatatlan sorai, úgy tűnik, nem érintették meg annyira a páciens lelkét, hogy helyesen tetováltassa magára.
Sunt lacrimae rerum et mentem mortalia tangunt, van a tárgyaknak könnyük és a múlandó dolgok megérintik a lelket.
Valószínűleg ugyancsak olasz mester követte el az alábbi förmedvényt.
Helyesen így fest a mondat: sum pro risu, sum pro lacrima, sírásért vagyok, nevetésért vagyok.Talán – főleg ebben a formában – ajánlatosabb lett volna egy másik testrészre tetoválni a szöveget. Egy klasszika-filológa egészen biztosan egyszerre sírna és nevetne, amennyiben szembesülne az illető testrész tetovált szövegével. Bár lehet, hogy rendesen csak ennyi látszana belőle: sum rima. Ez utóbbi poén (?) szóljon kizárólag a latinosoknak.
Egy talányos mondat, melyet nem sikerült teljesen átültetni latinra, amit meg sikerült, azt rosszul. A mondatnak – helytelen formájában – némi humort az esetleges politikai áthallás adhat. Helyesen: alicubi inter spem et fidem jacet fatum, valahol a remény és a hit között lapul a sors.
Ez a baloldalt látható Horatius idézet ugyan teljesen rendben van, az nincs rendben, aki ilyesmit tetováltat magára. A mondatot nyilván maga Horatius sem gondol(hat)ta komolyan. Miközben leírta, hogy dulce (édes) és decorum (szép) feltehetően távolról sem a hazára gondolt. Dulce et decorum est pro patria mori, édes és szép a hazáért halni meg.
Akad olyan, aki egy teljes bibliai verset írat magára: mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy valaki hisz benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.( Jn.3, 16)
Vagy egy hitvallást: Krisztus keresztje az én világosságom.
Van vicces vagy erotikus töltetű is, ahogy vesszük.
Valamit valamiért. Vigyázz rám, vigyázni fogok rád.
Egy hölgy bal lába Szókrátész bölcsességét hirdeti: scio me nihil scire, tudom, hogy nem tudok semmit, míg a jobb lábon olvasható szöveg mintegy felvezeti Szókrátészt: non sum qualis eram, nem vagyok már az, aki eddig voltam.
És végül a kedvencem.
Enigmatikus, mely nemcsak a jelmondatoknak tesz kifejezetten jót, hanem a tetkószövegeknek is, mint quasi jelmondatoknak. Feltehetően utalás az ismert szállóigére (et tu mi filii, Brute, te is fiam Brutus?), de ki-ki úgy egészít(het)i ki a kérdést vagy úgy értelmez(het)i, ahogy kedve tartja.
Ami engem illet, örülök, hogy egyre többen gondolják úgy: ha már tetkó, akkor legyen latin. Nem mintha ebben a latin reneszánszának a lehetőségét látnám, de az mégiscsak jó jel, hogy egyre többen vannak (és nem a legkonformistábbak), akik nem gondolják azt, hogy a latin az olyan izé, ciki dolog. Egyébként is: miért csak a kínai vigyorogjon, ha megpillantja felebarátja bicepszén a békacombragu nevét kínaiul? Mért ne érje egy kis öröm olykor a lateinert is? Hadd somolyogjunk mi is, ha valami latin zagyvaságot látunk, - vagy gyönyörködjünk, ha valami igazán szépet és eredetit.
És ha már szavazni lehet a blogon, szavazzon a nép!
Ha tetszett a bejegyzés lájkold oldalunkat is (ITT) és kövesd bejegyzéseinket!