A belga sörök jók. Nemcsak azért jók, mert karakteresek, magas alkoholtartalmúak - ami egy borszerető nemzetnél előny -; nemcsak azért jók, mert elütnek a hazai, kínosan egyforma német-cseh pils-vonaltól teltségükkel, édeskés, finom ízükkel; nemcsak azért jók, mert hatásukra inkább borhoz hasonló (!), ábrándos hangulatba kerülünk (nem pedig a sörös bambaságba): hanem azért is nagyon jók, mert hihetetlenül, pofátlanul jó marketingjük van. Öröm a címkéjükre nézni, látni, hogy kb. 600-700 éve léteznek (és itt nem kell akadékoskodni, annyi és kész), van történetük, súlyuk. A belga sörök továbbá azért is nagyon jók - legalábbis számomra -, mert Budapesten van egy csodás szentélyük, ahol hódolhatunk nekik, ez pedig a Mosselen söröző. Ha valaki nem kap kedvet hozzá már a honlapjuk alapján, az magára vessen. Egy kincs. Nem olcsó, én sem járok oda minden héten, sőőőt, de mindenkinek kijár egy kis kényeztetés! Melegen, akarom mondani 2-3 C fokon ajánlom a Leffe Blondot és Darkot, (én az utóbbi időben Blond-párti lettem), és egy kis sörkori mellett méltó lezárás lehet a Kwak, aminek az ajánlója ennyi: "olyan jó, mint amilyennek kinéz, de vigyázz, mert erős!" (képünkön)
A sör, amiről most akarok beszélni, nekem a vágy titokzatos tárgya. Ugyanis még nem kóstoltam, bár próbálkoztam vele (a Mosselenben most hiánycikk). Ez a "Mea Culpa", amit ugye a katolikus liturgiában a bűnbánatkor mond az egész gyülekezet, mellét verve. Én vétkem. Nagyszerű névadás, nemde? Ismét bizonyítást nyert az a tétel, hogy a latin kiváló marketingeszköz, mert a hagyomány, a patina kapcsolódik hozzá. De ez semmi! Tessenek megnézni, milyen palackja, illetve pohara vagyon ennek a sörnek:
Hát így kell ezt csinálni. A nagyszerű névhez hozzáadtak még egy kevésbé nagyszerű jelmondatot: in fermento veritas - sörben az igazság. Ezt a kis sutaságot bocsássuk meg nekik (már csak azért is, mert ez is latinul van), inkább gyönyörködjünk a pohárban. Rajta már a fokozott forma: mea maxima culpa ("én igen nagy vétkem", a liturgikus fordításban.) A formájáról nekem a paradicsomban almát nyújtó kígyó jutott az eszembe, de lehet, hogy más van mögötte. Nagyon szép. A Mosselenben megcsodálhattam élőben is a poharat, sajna üresen.
Feleim! Aki netán éppen Belgiumban jár, kérem, hozzon nekem egy Mea Culpa-t. (A Mosselen csaposa azt mondta, Mo-n hiánycikk, sehol nem kapni.) Kifizetném. Mi több: a sört hozó felebarátom láthatna engem is, teljes életnagyságban. Ha ez nem indítja be a fantáziátokat, akkor semmi. :)
