Régi cimborám és harcostársam, Loge küldte nekem ma reggel e fotót. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy vlsz. a Könyvesblog aktuális posztján keresztül jutott el hozzá az információ. Ecce:
.Ha valaki nem tudná, ez a Harry Potter-féle mágikus világ egyik varázsigéje: az "expecto patronum" azt jelenti, hogy "várom a patrónust". Jó, hogy nem "patrónusra várva". Nekem sosem tetszett ez a varázsige, olyan bikkfalatin ez, meg varázsigének is lagymatag. Várod, oké, de mi van, ha ez a patrónust nem hatja meg? Ahh, keményebb ének (=carmen! = varázsige!) kell nekünk. Szerintem sokkal jobb lenne mondjuk ez: "Adesto, Patrone!" vagyis, "Légy itt/segíts meg, patrónusom!" Az ún. második imperativus (adesto) erős és ünnepélyes, a vocativus (Patrone) is fokozza a súlyát. Hát így kéne ezt csinálni. De korábban már írtam arról, hogy J. K. Rolling, aki - szégyen, de - latint hallgatott az egyetemen, elég esetlenül s mellesleg nem fair módon aknázza ki szeretett nyelvünk lehetőségeit művében.
Persze örülhetnék is neki, hogy a latin Rowling-nak köszönhetően kapott egy kis reklámot, sőt, a fenti kép alapján már ingyenes reklámfelületet is. Mégsem örülök. Egyrészt, mert mint a fent említett posztomban írtam, Rowling nem nevesíti, hogy a latinból kölcsönzi a varázsigéit, mintha bizony szégyellné. Másrészt az sem jó cégér a latinnak, hogy az írónő láthatóan sokat felejtett egyetem óta, és csak ilyen szótárszagú, kiizzadott latinságokra telik a tudásából.
Ne hagyjuk, hogy fiainkon ilyen korcs szövegek legyenek! Már várom az "O tempora o mores", vagy "Quousque tandem abutere" tetkókat, felettük az isteni Tullius Cicero mellszobrával!