Egy 1905-ben megjelent monográfia így ír a szentbenedeki Kornis- kastélyról: „alacsony házsorok közt elhaladva, egy nagyobb kerüléssel a vár kapuja előtt állunk meg. A vár egyetlen a megyében [a valamikori Szolnok-Doboka], mely az idők folyamán megviselve bár, de újból és újból építve s pótolva, ma is lakható állapotban van úgy, hogy egykori képéről is nyerhetünk fogalmat. A vár három tornyú bástyás, emeletes épület, tornáczokkal, faragott lépcsőzetekkel, gótikus, barokk és modern épületrészletekkel.”

Ha a főkapu felől, az unikornisok között áthaladva, közelítjük meg a kastélyt, a látvány ma is lenyűgöző.

Ám ha a jelenleg nyári istállónak használt kapun áthaladunk, már csak romos falmaradványokat látunk.

A requiem nem annyira az épületért (mi, akik népi demokráciában nőttünk fel, hozzászoktuk az ilyen vagy hasonló látványhoz), sokkal inkább a főkapu latin felirataiért szól. Három egészen szép disztichon olvasható (még) a kapu bejárata fölött, mindkét oldalon. A feliratok eléggé kopottak, elmosódottak, az udvar felőli homlokzaton levő pedig lassan olvashatatlan állapotba kerül. Vegyük szemügyre őket!

A bejárat fölött, balról, a Krisztus-monogram alatt ez áll:

Livor ubi mendax in me et mea cornua saevit

Haec sumit vires firmior aula novas

Vos inimica phalanx procul hinc, procul este maligni,

Protegit hanc aulam, meque, meosque Deus.

 

Kicsit ritmikus prózában, így hangzik magyarul:

 

Álnok irigység ha ellenem s szarvaim ellen tombol,

Ez erősebb kastély újult erővel állja.

Te, ellenséges sereg távol légy, távol legyetek rosszakarók,

Védi Isten e kastélyt, véd engem és enyéimet is.

A szarvak nyilvánvalóan a Kornisok címerállatára, az unikornisra vonatkoznak, ugyanakkor, mivel a szarv az Ószövetség képes nyelvezetében a hatalom és az erő jelképe, illetve letörése a hatalom szétzúzását jelenti ( 5Móz.33,17; Zsolt.89,18.25; Zsolt.112,9; Jer.48,25), feltehetően erre is utalás történik a disztichonban.

Érdekesebb a jobb oldalt olvasható vers, fölötte a Mária-monogrammal:

Mira Dei Genitrix nostra stillavit in aula

Filius ut sacris concilietur aquis

Maternaque Deum [ quid mirum] flexerit unda

Kornisia his lachrimis surgit in alta Domus.

Azaz, megintcsak kissé ritmikus, versnek ható prózában:

 

Isten csodálatos szülője könnyezett e házban,

Hogy szent könnyeivel kiengesztelje a Fiút.

Az anyai könnyek – mily csoda! – megindították az Istent:

A Kornis-ház, könnyei által, a magasba emelkedett.

A disztichonhoz történet is kapcsolódik. Egy mezőségi falu, Szentmiklós (Mikola) közelében állomásozó katonák vették észre, hogy a görög-katolikus templom Mária-ikonján könnyezik a Szűzanya. A csodának híre ment, Kornis Zsigmond, mint buzgó katolikus, a kastélyába vitette a szentképet és családi kápolnájában helyezte el. Az ikon később Kolozsvárra került, a Kornisok tulajdonában csupán a másolata maradt, mely 1905-ben még látható volt a kastélyban. Kádár Ferenc, a már idézett monográfiájában így ír erről:

„Betérve a főkapun, balról a falon szemünkbe tűnik mindjárt egy byzanti stylü Madonna-kép, melyet a vers a buzgó vallásosság hangján a ház védelmének mond. Az emeleten egy kis folyosón a családi kápolnához jutunk, Mária Terézia korabeli barokk berendezéssel, oltárral, imazsámolyokkal. A falon ismét ott látjuk a Madonna-képet, melynek másával már a várba érkezésünk alkalmával, a bejáratnál találkoztunk. Ez is csak másolat, mely az eredetinek feliratát nem tudja visszaadni s a kis Jézust tartó szűz Anya fölé egy értelmetlen görög-szláv feliratot alkalmazott.”

A disztichonok tehát, stílusosan, mivelhogy az ikon a Szűzanyát ábrázolta a kis Jézussal, Máriához, illetve Jézushoz szólnak, a két szöveget pedig a Kornis-címer választja el egymástól. A feliratok elhelyezésének ideje, a címer alatt lévő évszám szerint 1720. Úgy tűnik, hogy ekkor, miként ez az első disztichonból is kiderül, egy nagyobb szabású átalakítás történt, melyet a Kornisok a könnyező ikon áldásának tulajdonítottak.

Ugyancsak Máriához szól az udvar felőli homlokzaton olvasható költemény. A második, és főként a harmadik sor eléggé megrongálódott:

Tu quae cuncta res terrae dominaris et astris,

Meque, domumque meam protege diva parens.

………………………………………………...........

Iconaque labibus eleverat alma meis.

 

Töredékesen, így hangzik magyarul:

 

Te, ki a föld egészét és a mennyet is uralod,

Engem és házamat is óvd, isteni Anya.

……………………………………….......

Bűneim között (esetleg: bűneim ellenére) fölemelte képmását a Kegyes.

Amennyiben sikerül közösen megfejtenünk a hiányzó sort ( a fenti kép, letöltve, valamelyest nagyítható), nyilván módosulhat a magyar szöveg. Várom tehát észrevételeiteket, ötleteiteket, főként azokét, akik otthonosabban mozognak a Szűzanyához szóló himnuszokban, mivel ez – gondolom én – előnyt jelenthet a megfejtésben.

1915-ben még olyan állapotban volt a kastély, hogy – egy azóta elveszett – filmet forgathattak benne a Bánk bánból, Jászai Marival az egyik főszerepben. Nyilván nemcsak az azóta eltelt száz év pusztított itt Szentbenedeken, sőt azt kell mondanom: nem az idő végezte a legnagyobb pusztítást.

És a Szűzanya is már csak ( egy hovatovább elmosódó) versben, latinul sír a pusztulás miatt.