Laudator temporis acti

Concedo nulli

Ahol te Gaius, én Gaia...

2014. október 30. 07:36 - Palatinus Lili

Mi a hosszú és boldog házasság titka? Erről még Ovidius sem mond semmi biztosat, pedig amilyen harmóniában ábrázolja Baucis és Philemon élethosszig tartó, szeretetteli házasságát, azt gondolom, tudhatja. Talán mert jól választottak, vagy a szüleik választották ki őket egymásnak? Erről évezredek óta folyik a vita, és nem hiszem, hogy egyhamar megegyezhetünk a sikeres házasság receptjében.

Kép1.jpgOvidius hatalmas érzelmei és érzékisége nem fért le a konzervatív, a régi erkölcsöket helyreállítani igyekvő Augustus torkán. Ennek a történetnek egy szomorú száműzetés lett a vége, mi viszont ma is meríthetünk Ovidius napjainkban is aktuális, élő, élettel teli művészetéből. Augustus korára az erkölcsök lazultak, a régi erények feledésbe merültek. A jegyesség felbontására, a válásra, a kicsapongásra és nem rómaihoz méltó életre már Augustus kora előtt is volt példa, ő voltaképpen egy létező problémát fogalmazott meg. A császár úgy látta jónak, hogy ezeknek a kicsapongásoknak gátat kell vetni, és a saját családján keresztül is igyekezett újra divatba hozni a régi eszméket. Ovidius vele szemben megbotránkoztatóan szabad szellemű, a legkevésbé sem az új császári propagandának megfelelően ábrázolja a szerelmet, az életet. És mégsem: hiszen itt van Baucis és Philemon története, akik épp az örök szerelmükkel, az egybefonódó életükkel mutatnak rá, hogy igenis létezik örök szerelem. Csak nem így szokták ábrázolni.

Mi is kell egy ókori római házasságkötéshez? Először is két szabad polgár, rabszolgák nem házasodhatnak, mivel ők „eszközök”, nem rendelkezhetnek a saját testükkel-lelkükkel sem. A nem teljes jogú polgárok házasságot már ugyan köthetnek, de azért az mégsem ugyanaz, ezt megkülönböztetően matrimonium iniustum-nak nevezték. A házasulandó feleknek meg kell felelniük a ius conubii-nak, azaz a házasság feltételeinek. Legfőképp nem lehetnek vérrokonok, és rendelkezniük kell a szülők beleegyezésével. Mert gyakran a szülők intézték a párválasztást, a házastársakat akár még gyermekkorukban odaígérték egymásnak, a sponsalia, az eljegyzés alkalmával. A menyasszony sponsa, a vőlegény sponsus lett. Az eljegyzés jele a gyűrű volt, a pronubus anulus, amit a bal gyűrűsujjukon hordtak. És ha minden megvan, lehet szervezni a lakodalmat!

A lakodalom a lányos házból indul, itt készítik elő a menyasszonyt, a család nőtagjai öltöztetik testét-lelkét az asszonyi életre. Lángoló vörös fátylat kap, flammeum-ot, ha meg kívánjuk nevezni azt, ami az egész testét befedi. A derekára egy gyapjúövet kötnek, ravasz csomóval, amit a férj feladata lesz megoldani. A menyasszony a lányévek búcsújaként a babáit, játékait, ruháit a házi oltárra teszi, így köszön el a régi életétől és készít helyet a lelkében az újnak. A vőlegény és családja a tanúk kíséretében mennek a lányos házhoz, maga az eskü is itt köttetik. „Ubi tu Gaius, ego Gaia”, „ahol te Gaius, ott én Gaia” esküvel kötötték meg a házasságot, mintegy szerelmi mágiaként; én mindig az árnyékod leszek, mindenhova követlek. A meghívott pap vagy a családfő mutatja be az áldozatot, Junónak, a házasság istennőjének. Malacot áldoznak az istennőnek, de ilyenkor az epéjét mindig kiveszik, hogy a házasság ne legyen keserű. A lakoma is itt zajlik, a vendégek jókívánságokkal halmozzák el az ifjú párt.

Amikor a csillagok feljönnek, a násznép felkerekedik a férj házához, hogy új otthonába kísérje a párt. A menetet nászfáklyák fénye világítja be. Útközben a vicces és pajzán dalok is terítékre kerülnek, ekkor a vőlegény – immár ifjú férj – diót szór a násznép közé. Már maguk a rómaiak sem tudták a különféle szokásaik okát, eredetét, értelmét, de azért próbálták értelmezni. Sokféle magyarázattal találkozhatunk, Plutarchos (Pompeius 4,1), Statius (Silvae 1,2), Servius és Livius (I.9.) is értelmezi az esküvői szokásokat, keresik az eredetét. A nászmenetben fuvola szólt, és a násznép „Talassio”-t kiáltott. Livius így meséli el a „Talassio” eredetét:

 

Magna pars forte in quem quaeque inciderat raptae: quasdam forma excellentes, primoribus patrum destinatas, ex plebe homines quibus datum negotium erat domos deferebant. Unam longe ante alias specie ac pulchritudine insignem a globo Thalassi cuiusdam raptam ferunt multisque sciscitantibus cuinam eam ferrent, identidem ne quis violaret Thalassio ferri clamitatum; inde nuptialem hanc vocem factam. Livius: Ab urbe condita (I.9.)

A legtöbb lányt csak úgy vaktában rabolták el, aszerint, hogy kinek melyik akadt útjába. A legszebbeket az előkelő patriciusoknak szánták, s a köznépből való emberekre bízták, hogy elvezessék őket a patríciushajlékokba. Az egyik leányt, aki mindegyiknél vonzóbb és szebb volt, mint mondják, egy Talasius nevű férfi emberei rabolták el, s mert útközben sokan kérdezgették, hogy kinek viszik, ezek az emberek, hogy a lánynak baja ne essék, ezt kiáltozták: „Talasiusnak”: azóta is ezt szokták kiáltozni a menyegzők alkalmával. (Kiss Ferencné fordítása)

 

Kép2.jpgA férj házánál az ifjú feleséget átemeli a küszöbön, az új otthonánál, mert rossz omen-nek, rossz előjelnek tartották, ha megbotlik a küszöbön az ifjú ara. Az új asszony elsőként a kapufélfákat megkeni olajjal, meggyújtja a házi oltár tüzét, és ezzel helyezte magát a helyi Larok védelme alá. A férj átadja a ház minden kulcsát az asszonynak, kivéve egyet: a pincekulcsot. Mert egy tisztes római matróna nem iszik. Nem is feltételeztek róla ilyet, de hogy még a gyanú árnyéka se vetülhessen rá, jobb, ha azok a kulcsok a ház uránál maradnak. Másnap a friss házasok egy kisebb, szűk körű lakomát adnak, ahol a feleséget most láthatjuk először asszonyi szerepben: stolat visel, és ő irányítja a háznépet.

A válás, megcsalás akkoriban sem volt ismeretlen fogalom, költemények és regények foglalkoznak a témával, vessünk csak egy pillantást Catullus szerelmére, vagy akár Ovidius Hősnők Levelei-re, ahol a szerelmesek lángba borítják a világot a kedvesükért (különösen a trójai Helené, akiért aztán tényleg lángba borult az akkori világ). És itt van a két öreg, Baucis és Philemon, akik együtt élték le az életüket, kéz a kézben mentek végig az úton, ami az embernek adatik, és az utolsó kívánságuk is az, hogy együtt halhassanak meg. Jupiter meg is adja nekik ezt a méltó befejezést: együtt változnak át, együtt lényegülnek át fákká.

Mert ubi tu Gaius, ego Gaia.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://laudator.blog.hu/api/trackback/id/tr626845233

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ad Dio 2014.10.30. 22:21:07

Van egy fa a kertünkben. Két nagy ágy van, és a gyerekeinkkel Apanya fának hívjuk. Remélem együtt élek le egy hosszú életet az Feleségemmel. Nem szeretném túlélni, de az életének minden percében támasza és védelmezője akarok lenni. De jó lenne... az első 15 év úgy szelelt el, mintha csak egy pillanat lett volna...

Túrós (törölt) 2014.10.31. 18:39:31

Mi a hosszú és boldog házasság titka? Az hogy nem kell megnősülni :D
süti beállítások módosítása