A Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaságnak van egy remek honlapja (a linket Mészáros Tamásnak köszönjük), melynek egyik utolsó cikke lajstromba szedte a székesfehérvári Fekete Sas patikamúzeum tégelyeinek és fiókjainak rövidített latin cimkéit. A Társaság, persze nemcsak lajstromozta a rövidített cimkéket (ennyitől még mi sem lennénk okosabbak), hanem rekonstruálta őket, sőt megadta az egyes gyógyszerek forrásául szolgáló növény vagy állat latin nevét is.
Minket most kifejezetten az állati eredetű készitmények érdekelnek, ezekből nyújtunk egy csokorra valót a Laudator olvasóinak. (A teljes lista itt olvasható.)
Nézzük először a különböző zsírokat:
AXUNG CANIS, teljes nevén Axungia Canis, azaz Kutyazsír, melyet a Canis lupus familiaris-ból, a közönséges házörző kutyából nyertek. A similia similibus curantur (hasonló hasonlóval gyógyítandó), vulgo: kutyaharapást szőrével elve alapján az „ugató”, „rühes” kutya zsírját köhögés, hörghurut, illetve külsőleg rüh ellen használták.
AXUNG URSI, teljes nevén Axungia ursi, azaz Medvezsír, melyet az Ursus arctos, a barnamedve szolgáltatott. Feltehetőleg azért találták alkalmasnak fülbajok orvoslására, mert a medve, legalább is hibernálása alatt „süket” a külvilág számára.
AXUNG VULPIS, teljes nevén Axungia Vulpis, azaz Rókazsír (Vulpes vulpes), melyet ki tudja miért, reszketegség ellen alkalmaztak.
Következzenek a különféle porok:
CANT HARID, teljes nevén Cantharidis, azaz Kőrisbogárpor (Cantharis vesicatoria), melyet veszettségre ajánlott a régi korok patikusa.
CORNU CERVI: S: a, teljes nevén Cornu Cervi, azaz Szarvasagancs (Cervus). Tüdőbajokra használták.
És egy egzotikum:
OCUL*, teljes nevén Cancrorum Oculi, azaz Rákszem (Astacus fluviatilis), mely tkp. a rák gyomrában található kő volt, és kólika ellen használták. Ráth-Végh szerint, főként Hollandiában, bőszen hamisították, ami azt jelentette, hogy ócska tajtékpipákból faragták ki.
A Fekete Sasból feltűnő módon hiányoznak a különféle olajok, de Ráth-Véghtől tudjuk, hogy a régi idők patikái tartottak skorpióolajat, békaolajat, gyíkolajat is. A rákolaj egyszerűen úgy készült, hogy az állatot forró olajba dobták, miután pedig az olaj átvette a skorpió mérgét, skorpiócsípés enyhítésére használták. A békaolajat álmatlanság ellen alkalmazták, a gyíkolaj pedig igazából kozmetikum volt, kiváló hajnövesztő szer hírében állott.
Természetesen minden valamirevaló patikában ott állt a GRANIUM HUMAN, teljes nevén Cranium Humanum, azaz az Emberi koponyatető, melyet a Homo sapiens szolgáltatott, és nyilvánvalóan pusztán dekorációs szerepet játszott.
Nos, el lehet képzelni, hogy nemcsak a Rákszemet hamisították, és nemcsak Hollandiában. Ki tudja, olykor miféle kotyvalékot vásárolt az ember medvezsír vagy körisbogárpor név alatt? És persze, azt is könnyen elképzelhetjük, hogy mennyit csipkelődhettek józan(abb) gondolkodású emberek a kor megkérdőjelezhetetlen tudományán. Ízelítőul álljon itt Till Eulenspiegelnek, a filisztereket bosszantó, furmányos plebejusfinak egyik mókája:
Erfurtban azzal állt elő, hogy többet tud az egyetem professzorainál, ugyanis ő egy szamarat is képes megtanítani az abécére. Fogott egy poros salabaktert, lapjai közé szórt néhány zabszemet, majd a könyv elé vezetett egy szamarat. A szamár persze hozzálátott az abrakoláshoz, nyelvével forgatva a lapokat, és közben el is bődült: Í-Á. „No lássák – mondta Till – két betűt már tud is!” De ekkor persze, már szaladt is, azt kiabálva vissza, hogy igen verejtékes feladat lenne minden erfurti szamarat megokosítani.
De még inkább ide kívánkozik a Ráth-Végh által idézett Ambraser Liederbuch (1582) c. tréfagyüjtemény, melynek csípős humora minden bizonnyal arra késztette a nagyérdemű orvos-és gyógyszerészkart, hogy igencsak nagy tételben preparálja a skorpióolajat. Ebből idézünk egy receptet:
Végy: 1 itce kacsatejet, 1 itce libaizzadságot, 1 kanna szelet, 1 lat becsinált abrakos tarisznyát, amely három évig hevert a szemétdombon. Ezeket jól keverd össze és szúrd át egy deszkán, amely 3-4 rőf vastag. Mielőtt használod eredj egy öreg fürdőbe, ahol legalább hat esztendje nem fűtöttek, ott izzadd ki magad, azután feküdj ki karácsony napján a meleg napra, és kend be a kenőccsel a hasadat a hátad közepén. Aludj egy-két óráig, addig amíg felkeltelek, azután jó melegen takarózz be egy öreg hálóval. Ha mindezek dacára se múlnék el a fejfájásod, köttess hurkot a nyakadra, nehogy a fejfájás leszálljon a hasadba. De ezt nem állja ki mindenki, sokan belehalnak.
Persze, tagadhatatlan, hogy egy barokk-kori patika felhozatala már sokkal visszafogottabb egy középkorinál. A polcokról időről-időre lekerültek a leggyanúsabb készítmények – és mégis, vetve egy pillantást a fenti listára, nem szabadulhatunk a kényelmetlen kérdéstől: vajon ilyen-olyan fogyókúrás tinktúráink, poraink, hajnövesztő csodaszereink, kozmetikumaink nem jutnak-e a gyíkolaj sorsára? Vajon, mondjuk, két-háromszáz év múlva hány gyógyszerünkön, kozmetikumunkon fognak teli tüdővel röhögni?
Felhasznált irodalom: Ráth-Végh István: Két évezred babonái
Képek forrása: Fekete Sas Patikamúzeum Baráti Kör facebook-oldala
