A minap egy híres és egykor rendkívül népszerű könyvbe lapoztam bele, melyet a doctor verbosusnak  (beszédes doktor) nevezett szerzetes, Aegidius Romanus (1243-1316)  írt. A könyvet Aegidius Szép Fülöpnek, egykori tanítványának ajánlotta, afféle fejedelmeknek szánt füveskönyvként. Mi most az első könyv negyedik fejezetébe olvasunk bele, ahol a szerző olyan – szerinte idősekre jellemző – hibákat, erkölcsi fogyatékosságokat sorol fel, melyeket egy valamirevaló uralkodónak messziről kerülnie kell.

Az idős emberre, többek között - Aegidius szerint - az jellemző, hogy gyáva, kislelkű és (egyelőre hadd ne fordítsam le) illiberális.

Quarto sunt illiberales: quod tripliciter contingit. Primo ex defectu vitae. Secundo ex experientia temporis. Tertio eo quod non vivunt spe, sed memoria.

Anima enim ut plurimum sequitur complexiones corporis. Sicut ergo senes in propriis corporibus deficiunt in humoribus, et in vita, sic videtur ipsis quod omnia eis deficiant. Timentes ergo defectum pati, sunt illiberales: et non audent expendere, imo videntes sic se deficere, non confidunt de propriis viribus, sed solum confidunt de his quae habent. Ponentes ergo in eis suam spem et confidentiam non audent expensam facere.

Rursus illiberales sunt ex experientia temporis. Quia enim multis annis vixerunt, credibile est eos fuisse passos indigentias multas. Timentes ergo indigentiam pati, illiberales sunt.

Contingit eos illiberales esse, quia magis vivunt memoria quam spe. Cogitat enim se multum vixisse in praeterito et parum victuros in futuro. Ideo quia memoria est praeteritorum et spes est futurorum, non vivunt spe, nec confidunt de his quae debent acquirere in futuro, sed vivunt memoria et confidunt de his quae acquisiverunt in praeterito, quare non confidentes de acquirendis, sunt illiberales et aquisita non de facili tribuunt. (De regimine principum, 1, 4)

Negyedszer (ti. az idősek) illiberálisok. Három okból is. Először az élet megfogyatkozása miatt. Másodszor a rossz tapasztalat miatt. Harmadszor, mert nem a reménynek élnek, hanem az emlékezetnek.

A lélek ugyanis egyre inkább a test állapotának a függvénye. Az idősek tehát miként a tulajdon testükben megfogyatkoznak nedvekben, úgy az életben is, ezért hát úgy tűnik nekik, hogy mindenben fogyatkozást szenvednek. Mivel félnek attól, hogy fogyatkozást kell elszenvedniük: illiberálisok. Nem mernek költekezni, sőt látva, hogy mennyire elgyöngültek, nem bíznak a maguk erejében, hanem csak abban amijük van. Ebbe vetik minden reményüket és bizalmukat, és nem mernek semmire se költeni.

De illiberálisok a rossz tapasztalat miatt is. Mivelhogy sok esztendő van a hátuk mögött, valószínű, hogy sok nélkülözésben volt részük. Mivel félnek attól, hogy nélkülözniük kell: illiberálisok.

Illiberálisok azért is, mert sokkal inkább az emlékezetnek élnek, mint a reménynek. Úgy gondolják, hogy az életük leginkább a múlté, a jövő számára már kevés maradt. Ennélfogva – mert az emlékezet a múlton csügg, a remény pedig a jövőn -  nem a reménynek élnek, nem bíznak abban, hogy bármiben is gyarapodhatnak a jövőben, hanem az emlékezetnek élnek, és abban bíznak, amit a múltban szereztek. Mivel nem bíznak abban, hogy a jövőben is gyarapodhatnak: illiberálisok, és nehezen osztják meg azt, amivel bírnak. (A fejedelmek kormányzásáról, 1,4)

Nos, az illiberalis szó a következőket jelenti: nemtelen, aljas, szabad emberhez nem méltó, piszkos, fukar.

A fenti szövegben egyértelműen fukart jelent, bár elgondolkodtató némileg, hogy Aegidius a szokványosabb sordidus (fösvény, piszkos, fukar) helyett a kevésbé odaillő illiberalis jelzőt használta. Talán azért döntött a többjelentésű illiberalis mellett, mivel úgy gondolhatta, hogy idősebb korban az emberben felerősöd(het)nek az ifjúkori morális defektusok, és kivetkőzve önmagából, önmaga karikatúrájává, nemtelenné válhat.

A 2014. évi tusnádfürdői beszéd óta a Fidesz diszkurzusában ritkán jelenik meg az illiberalitás fogalma. (Vagy csak én érzékelem így?) A kifejezés nyilván nem a pillanat hevében jutott  eszébe a miniszterelnöknek, valószínűleg sokat csócsálta, mielőtt az kiszökkent fogai kerítésén. Csaknem bizonyos vagyok abban, hogy ez a szerencsétlen, nem éppen pedigrés etimológiájú szó soha nem került volna a nyilvánosság elé, ha a miniszterelnök vagy a beszédírója vagy mittudoménki veszi a fáradságot és nemcsak Fareed Zakaria könyvét olvassa el, hanem belenéz egy latin-magyar szótárba is. Abban is csaknem bizonyos vagyok, hogy utólag viszont belenéztek, különben aligha próbálnának úgy tenni, mintha az illiberális kifejezés soha nem hangzott volna el.

Hiába, ez a fránya latin elég gyakran bekavar (itt, itt és itt) a politikusoknak. De hadd legyen a politikusi lét farsangjának annyi böjtje, hogy egy-két lateiner (igen, igen, azokról a ronda-szemüveges, elnyűttpulóveres, élhetetlen éhenkórászokról van szó!) olykor megcsipkedi őket.