Interjú G.d.Magisterrel, a Laudator blog megálmodójával
Stephanus Nugator: A régi szép idők kedvéért, ezúttal én is laudatoros álnevemet használom. Szóval Stephanus Nugator kérdezi G.d.Magistert.
Első posztodban egy politikust csipkedtél meg egy latin fogalom rossz használata miatt. Terveztél-e már akkor „komolyabb” témájú bejegyzéseket, mint amilyen pl. a „Megölni a királynőt” , „Az ember, aki latinra fordította a Micimackót”, vagy inkább csipkelődősre, beszólósra tervezted a blogot, és menetközben vált amolyan latint népszerűsítő oldallá?
G.d. Magister: Először csipkelődést terveztem, valóban, kiszúrni a hibákat, mivel a latint sokan használják, amolyan kultúrmázként, reklámnak, vagy műveltségük fitogtatására, de sokszor hibásan. A latin ennél többet érdemel, mégiscsak 2500 éves nyelv, sokáig a tudomány és a magasirodalom nyelve, azt a kirelejszomát neki! (Ez viszont görög, ugye, Kürie eleiszon, a miseliturgiából. Uram, irgalmazz!) De a csipkelődést is meg lehet unni, ezért egy idő után már nem ez volt a cél, hanem ha valami téma megragadott, arról írtam. A legtöbb posztomra órákat szántam, utánajártam, stb. Elég komolyan csináltam.
S.N. Miért választottál álnevet?
GdM. A válasz prózai: hogy szabadon írhassak, amit akarok. Nem akartam, hogy munkahelyemen, szakmámban, ez téma legyen, hogy az XY már megint miket írt.
S.N. Ha elég szemfüles valaki, kitalálhatná, hogy ki rejtőzik a G.d.Magister álnév mögött?
Hááát, remélem, hogy nem. És ezúton szólok, hogy aki esetleg sejtené, hogy ki vagyok, annak üzenem, hogy na, pont az nem! (Ridet. Nevet.) Egyébként szerintem nem. Van a névadásban némi furfang, de hogy mi, azt sajnos...
S.N. Sohase gondoltál arra, hogy „leleplezd” magad?
GdM. Nem. Ez egy játék, próbálkoznak egyesek a leleplezéssel, de eddig nem sikerült. Jól van ez így. Ha a halálom után kideríti valami internetfilológus, hát legyen...
S.N. Előfordult, hogy utaztál metrón, villamoson, repülőgépen, vagy várakoztál mondjuk a fogorvos rendelőjében, és a szomszédod mobilon a Laudatort olvasta éppen?
GdM. Szép is lett volna, de nem fordult ilyesmi elő. Viszont olyan már volt, hogy ismerős, kolléga megosztotta a posztomat – ilyen már volt sok. Meg persze több médium (M1, TV2, RTL, újságok, hírportálok) felkapta egy-egy írásomat, vagy más laudatoros szerzőjét – azok is szép pillanatok voltak. Volt, sőt van is némi nyüzsi a Laudator körül, aminek persze örülök.
S.N. Készültél arra, hogy egy adott ponton abbahagyod a blog írását, vagy egyszerűen csak így alakult?
G.dM. Nem készültem rá, magánéleti okok miatt alakult így. Egyszer csak hirtelen elfogyott az idő. Persze ez nem teljesen ilyen egyszerű. Ha össze bírom hozni a jubileumi posztomat, akkor még írok erről. Most csak annyit: külső okok is voltak, ami az Index-szel, internetes szokások megváltozásával függ össze.
S.N. Emlékszel még arra, hogy melyik volt az utolsó posztod?
Úgy tisztességes, ha nem keresek rá, így csak tippelek, hogy valami tüntetésről írtam, s egy ott használt latin szövegről, feliratról. Majd te megtalálod úgyis. (Subridet.Mosolyog.)
S.N. Úgy emlékeztem, hogy XVI. Benedek pápa lemondásáról írtál utoljára. Biztosan összemostam a latinos pápa lemondását a te csendes visszavonulásoddal. Utánanéztem, és utoljára arról írtál, hogy mit válaszolt a kortárs latin költészet József Attilának. (Rident. Nevetnek.)
Ha a jelenlegi szerkesztő felkérne arra, hogy saját neved alatt írj egy ünnepi posztot, a blog 1o. évfordulójára, vállalnád-e?
GdM. Igen, vállalnám! Remélem, hogy felkér! (Ridet. Nevet.)
S.N. Mit gondolsz, írásod alapján azonosítani tudnának-e az olvasók G.d. Magisterrel?
GdM. Fene tudja, mennyire van saját stílusom. Mindegy, csak legyen jó a poszt. De mondjuk személyes írást akarok (már amennyire anonimitásom engedi), úgyhogy úgyis kiderül.
S.N. Milyen olvasóként látogatni el a blogra? Szoktad olvasni egyáltalán?
GdM. Persze hogy olvasom! Csak már nem kommentelek, arra se nagyon van már időm.
S.N. Változott a profil, amióta nem te szerkeszted?
GdM. Drága Stephanusom úgy szerkeszti, hogy az nekem teljesen kedvemre való. Sok érdekes és alapos írás jelenik meg, süt belőlük a hozzáértés és a latin szeretete. És jól is vannak megírva, működnek, mint szövegek. Ott van bennük persze Stephanus személyisége, érdeklődési köre, de ezt máshogy nem is lehet csinálni.
S.N. Van olyan posztod, amit majd tíz évvel ezelőtt írtál, és még mindig szinte naponta rákattintanak az olvasók. Ez azért nem éppen hétköznapi dolog a blogoszférában! Ilyenkor nem bánod egy kicsit, hogy nem a saját neved alatt blogoltál?
GdM. Nem, semennyire sem. Attól még az az írás az enyém, GdM én vagyok, így is boldoggá tesz, ha olvassák. Különös módon ez semmilyen problémát nem okoz nálam. (Paullulum rem in mente revolvit. Kissé eltöpreng.) Tényleg, semmilyet.
S.N. Az olvasók, a törzsolvasók között is, többségben vannak azok, akik nem vagy keveset tudnak latinul. Mit gondolsz, „szakmaibbá” kellene válnia a blognak vagy maradjon inkább „népszerű”, hogy minél több írást delegálhassunk az Index-re?
GdM. Hozzánk azért mindig elég értelmes fazonok jártak. (Captatio benevolentiae.) De tényleg. És az Indexet is főleg diplomások olvassák, erről már felmérések is készültek. Szóval lehetnek szakmaibb és kevésbé szakmaibb cikkek egyaránt, így volt ez mindig (persze minden latin szöveget fordítunk), de mindig érdekesnek, elgondolkodtatónak kell lenni. Mást nem is érdemes.
S.N. Jósolsz-e 20 éves jubileumot a Laudatornak?
GdM. Igen, de változnia kellene. Erről majd írok a posztban. Persze, nem biztos, hogy igazam van. Majd kellene berakni a poszt alá szavazógépet. Régen az is volt, azt nagyon szerettem! (A magyar történelem rejtélyei sorozatban: azt hiszem, ez volt a címe. Sajnos valamiért eltűntek ezek a szavazógépek a posztok alól, lehet, időhatáros volt, nem tudom.)
S.N. Tervezed-e, hogy újra rendszeresen írsz majd a blogba, akár álnéven, akár a saját neved alatt?
GdM. A „tervezés” túlzás, de ha tudnánk változtatni, akkor szívesen. Az álnév marad. Quid plura?
