Amikor üzenőfalamon, csak úgy félszemmel, megpillantottam a Kolozsvári Tirannosz Otthon facebook-oldalát, mi tagadás, meghökkentem. A létesítmény nyilván nem banánköztársaságok kivénhedt tirannusainak kínál kvártélyt,- de akkor mégis miféle otthon lehet? Ilyen névvel?
Hamar kiderült, hogy a Tirannosz (= kényúr, zsarnok) otthonban nem a közelmúlt vagy esetleg a jövendő zsarnokait pátyolgatják, hanem hitüket komolyan vevő, keresztény fiatalembereknek ajánlanak, viszonylag elérhető áron, meglehetősen összkomfortos bentlakást. Egy fiúotthonról van tehát szó, ahol akárcsak az antik világ árnyékos ligeteiben, a gümnaszionokban, a fiatalemberek egyszerre edzhetik testüket, lelküket, és szellemüket. Az ízlésesen berendezett otthon így ajánlja magát:
Ha szeretnél egy olyan tíz-tizenöt létszámú lakóközösségben élni Kolozsváron, ahol együtt fejlődhetsz másokkal a hitben és az élet minden területén, közös sporttal, közös kirándulással, áhítatokkal, házirenddel, közösen vállalt feladatokkal, jelentkezz a kolozsvári Tirannosz fiúotthonba.
De honnan ez a név? És miért? Erről a névről minden érettségizett magyar diáknak Berzsenyi jut(hat) az eszébe,
Te a durva tyrann bíborit elveted,
Mint a koldus utált élete terheit,
S a szent emberiség jussa szerint nekik
Egy rangot s nyugodalmat adsz. (Temető)
esetleg a román himnusz barbár tirannusai (akik alatt a himnusz költője, Muresanu feltehetően minket, magyarokat értett), letűnt és kortárs diktátorok, és legfennebb – feltéve, hogy nagyon ismeri a Szentírást – utoljára villan be az Ap.Csel. 19,9-ben említett titokzatos Türannosz.
Ki volt ez a Türannosz? Nem tudni. Lehet viszont találgatni. Az Ap. Csel. 19. fejezete elbeszéli, hogy miután Pált és követőit kiutálták az epheszoszi zsinagógából, az apostol fogta újdonsült tanítványait és elvitte őket Türannosz (filozófiai) iskolájába (ἐν τῇ σχολῇ Τυράννου, in schola Tyranni), ahol két évig tanított. Az egyik szövegvariáns (D) úgy tudja, hogy az iskola egy bizonyos Türannoszé volt (Τυράννου τινός, Tyranni cujusdam), azaz e szövegvariáns szerint nem csupán arról van szó, hogy az iskola Türannosz nevét viselte, aki lehetett az iskola valamikori alapítója is akár, hanem kifejezetten arra történik utalás, hogy az iskola tulajdonosa egy Türannosz nevű kortárs tanítómester (szegény, hány gyilkos disztichont faraghattak a nevére diákjai!). Ez a szövegvariáns azt is megemlíti, hogy Pál Türannosz iskolájában az ötödik órától a tizedikig, azaz délelőtt tizenegytől délután négyig, tehát a legmelegebb órákban, a szokásos ebéd utáni szieszta idején tanított. A mesterek általában, miként ez Martialis egyik csípős epigrammájából is kiderül, a kora reggeli, hűvösebb órákban tanítottak:
Quid tibi nobiscum est, ludi scelerate magister,
invisum pueris virginibusque caput?
nondum cristati rupere silentia galli:
murmure iam saevo verberibusque tonas. (…)
vicini somnum - non tota nocte - rogamus:
nam vigilare leve est, pervigilare grave est.
discipulos dimitte tuos. Vis, garrule, quantum
accipis ut clames, accipere ut taceas? (9,68)
Mondd, mi bajod mivelünk, istentelen iskolamester,
ifjak s lányok előtt gyűlöletes vezető?
Nagytarajú kakasok szava még nem tört be a csöndbe,
s már te bolond lármát csapsz, verekedsz, kiabálsz. (…)
Kérnek a szomszédok: kicsit éjjel aludni szeretnénk.
Könnyű az ébrenlét? Hajnalig éppen elég!
Küldd el a gyermekeket, nagyszájú; végre csitulj el,
S kaphatsz mégannyit, mint amiért kiabálsz. (Bede Anna fordítása)
Türannosz feltehetően gümnaszionjának előadótermét adta bérbe Pálnak és tanítványainak, melyet a déli pihenő idején, a legmelegebb órákban amúgyse használt. Persze nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget sem, hogy ő maga is Krisztus követőjévé lett, és az ügy iránti buzgalomból ajánlotta fel iskoláját, ám tekintve, hogy Pál a kora délutáni órákban tanított, fel kell tételeznünk, hogy Türannosz viszont kora reggel tanította Homéroszra és egyebekre a saját tanítványait.
Egy fiúbentlakásnak természetesen nem kell jól-és ismerősen csengő bibliai nevet adni, azt sejtetve, hogy valami jótékonysági intézményről van szó, - ebből a szempontból Türannosz, a feltehetően pogány magiszter, aki elfogadható áron bérbe adta Pálnak és tanítványainak a maga iskoláját, vagy annak egy helyiségét akár szerencsés névválasztásnak is tűnhetne. Mégsem tartom annak. És nem azért, mert nomen est omen, a névben benne van a sors. Nyilván nincs benne. A névválasztás ennek ellenére mégis kényes és szubsztilis ügy, mivel egy intézmény neve mindig programszerű, üzenetet hordoz, és önkéntelen képzettársításokra ad alkalmat.
Türannosz pedig egy olyan bibliai személy, akiről nem tudjuk, hogy kicsoda valójában. Legfennebb feltételezzük a fentebb elmondottakat. Az viszont bizonyos, hogy neve – legalábbis a világnak ezen a múltat s jövendőt megbünhődött táján – rendkívül kínos képzettársításokra ad alkalmat.
Csak remélhetjük, hogy egy leendő leányotthonnak szerencsésebb nevet találnak majd az ötletgazdák. Abban, gondolom, egyetértünk, hogy a “Ráháb” (Józs.2, 1-7) például, mégha szerepel is Jézus nemzetségtáblázatában, aligha lenne épkézláb ötlet.
