Ha alakul egy cég, az egyik fő marketing-fogás valami patinát adni neki, mintha már az özönvíz előtt is ezzel foglalkoztak volna az ősök. Magyarországon ezt elég nehéz megcsinálni, mert az utóbbi 1-200 évben úgy 30-40 évenként teljesen felfordult az egész társadalom. Nem tudom, Zwack-ék hogy csinálták, de ők aztán tényleg a kivételek, nem sok más családi vállalkozást, vagy akár márkát tudnék mondani 100 vagy több éves hagyománnyal.
De ahogy koszorús költőnk, Geszti Péter fogalmazott: "PR the world" (érted!), szóval hagyomány, címer, patina, rozsda meg minden ilyen az kell. Így gondolta ezt az 1990-ben alakult Vivamus borház is, amelynek egyébként a névválasztásáért egy nagy pirospont jár, hiszen az "éljünk!" (vivamus!) felkiáltás nyilvánvalóan Catullus kiváló verséből való, amelynek magyar fordítása is csudaszép. Pompás ötlet volt ezt a nevet adni egy bormárkának! De a címer, meg a jelmondata, csak azt tudnám feledni!
Nem volt jobb fotó, sajna, így kénytelenek vagytok elhinni nekem, hogy ez vagyon a szalagra ráírva: HONESTAS, CONTINUITAS, FELICITAS ("tisztesség, folytonosság, szerencse/termékenység/boldogság"). Na most azzal kezdeném, hogy a közhiedelemmel ellentétben a jelmondatok nem mind úgy néznek ki, mint a francia forradalom jelszava (LIBERTÉ, EGALITÉ, BRUTALITÉ). Általában szabályos kis mondatocskák ezek; eredetileg, ha jól tudom, csatakiáltások voltak, s így kapcsolódtak egy-egy nemesi család, személy címeréhez. Néhány magyar példa: "Sors bona nihil aliud" ("Jószerencse, semmi más" -természetesen Zrínyi Miklós); "In vita invidia" ("az életben irigység (van)" - Esterházy Miklós), "Virtus clara aeternaque" (Az erény ragyogó és örök" - Nádasdy Ferenc...). Mint látható, a jelmondatok nem egy családhoz, hanem egy-egy személyhez kötődnek, szóval nincs, vagy nem jellemző a "családi" jelmondat.
De ez még mind semmi; nekem a "continuitas" bántja a szemem. A szó létezett ugyan az antikvitásban, de csak az ezüstkorban: én egyetlen szöveghelyet találtam rá (Plin. sen. Nat. Hist. 8,46). Csúnya, hosszú szó, és ide végképp nem való, hiszen hosszabb, mint a másik kettő. Ilyen böhöm szavakat különben sem raktak jelmondatba, a jelmondat lényege az enigmatikus tömörség, szabatos rövidség, l. a fent idézetteket. Érezhető továbbá, hogy a ma is használt, modern-ízű "kontinuitást" fordította le az ismeretlen zseni: ha az illető tud latinul, vagy tanították, szégyellje magát. Még szerencse, hogy a PR kedvéért a "referentia" szót nem rakták bele a jelmondatba. És az ízléstelen címerről már ne is beszéljünk.
Tehát a "hagyományteremtés", jobban mondva a patinát hazudó marketing szép példáját látjuk. A címer ronda, a latin jelmondat nevetséges, kimódolt, álságos (kontinuitás 1990 óta? azta!). Pedig - ismétlem - a cég neve maga milyen jó! Lehetett volna emblémájuk egy részeg szatír (értsd: satyros), egy ölelkező antik pár, szőlőfürt amforával, akármi. De nem, a tradíció, az a lényeges, azt kell sugallni, tehát nekünk címer kell, meg latin jelmondat.
Cifra nyomorúság. Ha valaki tud még hasonlót, írja meg.
