Két tanulságos eset két tévécsatornával
Igen, fel kel tennem a kérdést, hogy hogyan bánjon a blogger a médiával, mert már másodjára estem pofára ebben a témakörben. Első alkalommal a tv2 nyúlta le szépen az egyik írásomat, miután nemet mondtam arra, hogy a Magellánban (?) interjút adjak nekik. Nemet mondtam, de kértem őket, hogy ha már felhasználják az anyagomat, ugyan említsék már meg a blog nevét. Megígérték, de nem állták a szavukat.
A második menet az m1 Kultúrház nevű műsorával volt (balra az attraktív műsorvezető, Winkler Nóra). Megkeresett a riporterük, hogy csinálna velem riportot a Dante-posztomról. Én ezt is visszautasítottam, egyrészt mert nem akarom felfedni kilétemet, másrészt, mert ez a poszt csupán Szörényi László cikkének ismertetése, s bár van egy kis hozzáadott érték, a fő érdem mindenképpen a szerzőé. A riporter a válaszlevélben mondta, hogy nem leszek felismerhető, de néhány szót mégis mondhatnék. Na itt szúrtam el én is, mert ebbe beleegyezhettem volna, hiszen lehet, hogy csak idéztek volna tőlem valamit, és a blog neve is elhangzott volna. De sajna nemet mondtam erre is, mondván, Szörényit keressék meg. A Kultúrház így megvonhatta a vállát, idézett a posztomból és a hozzászólásokból, de a blog nevét meg sem említette - nyugodt lelkiismerettel, hiszen kétszer is lepasszoltam őket. A műsor itt látható, sajnos beágyazni nem tudtam, mert nem lehet. A nov. 29-i adást keressétek, a Dante-téma 32:41-nél kezdődik. Érdemes megnézni, Szörényi nagyon jó benne, de nyilatkozik még Nádasdy is és mások.
Bármennyire is nem nézek tévét, és bármennyire is a neten tájékozódom, azért a tévés ingyenreklám jól jött volna, másrészt nem egy felemelő érzés, ha az ember munkját hivatkozás nélkül más is felhasználja. Külön elgondolkodtató egyébként a jelenség: a tévések halásznak a blogokban a témáért, ami készen várja őket, de ha a blogger nem hajlandó velük együttműködni (nevét, arcát adni, ahogy az a tévének megfelel), akkor tesznek a szerzőségre, s név említése nélkül ellopják az egész anyagot. De ez a rivalizálás nem a tévé győzelmével fog véget érni. Hadd dicsekedjem: a Dante-posztomat 12 301-szer töltötték le, 10 472-szer látogatták, 10 040 látogatója volt. Eddig. (Persze ebben Index anyácskának is nagy szerepe volt, mert kitette címlapra a posztot.) Vajon a Kultúrházat mennyien nézték az adott időpontban? Valószínűleg többen, de egy vasárnap késő este kezdődő kultúrális műsor, hát... nem tudom.
Szóval az a véleményem, hogy ha egy tv-műsor vagy egyéb média megkeres egy bloggert, akkor a blogger - saját érdekében - működjön együtt, s igyekezzen elérni, hogy valamilyen formában jelenjen meg az ő produktuma is a műsorban. Ehhez talán kell egy rövid riportot adni - a teljes elutasítás, mint láttuk, nem hoz eredményt -, kikötve, hogy csak idézni lehet azt. Talán ez beválhat. Aztán meg úgyis a gyors reagálású és rugalmas blogoszféra fog győzni az elnehezült, macerás tévéműsorok fölött.
FRISSÍTÉS (RENOVATIO):
A KH felelős szerkesztőjével leveleztem egy kicsit (ő volt olyan kedves és keresett meg), s a többek között ezt írta:
Olvastam a Kultúrház keltette utórezgéseket a laudatoron. Nem örülök, pontosabban sajnálom, hogy így alakult. Nem volt benne semmi szándékosság, beszéltem azóta Torma Tamással, azt hiszem, merő jóindulatból vélte úgy, hogy ha szerepelni nem szeretne(nél), akkor annak sincs jelentősége, hogy feltüntessük a forrást. Ez hiba volt, amit szívesen korrigálunk: a követekző adásunk végén, a stáblista előtt egy feliratban - ami kb. így szól: elnézést. előző adásunkban forrásmegjelölés nélkül idéztünk blogbejegyzéseket. az idézett blog: stb. - tudjuk megtenni.
A Laudator köszöni és elfogadja a helyreigazítást.