Régebben voltam Bécsben, s ott találtam a Josefsplatzon egy nagyszerű alkotást, II. József német-római császár és magyar király lovasszobrát. Nem is maga a szobor volt számomra érdekes, hanem inkább az azt körülvevő oszlopok, amelyeken kis embléma-szerű képek mutatták be az uralkodó életét. A kis képecskék nagyszerű emlékei a barokkból klasszicistába átcsúszó ábrázolásmódnak, egyben a feliratok latinsága is szép, letisztult. Nem beszélve az egyéb (történelmi, antik stb.) vonatkozásokról! De a legfontosabb: vajon mit tartalmaz ez a képregény, s mi maradt ki? A poszt nem hosszú, csak a képek nagyok! Lássuk őket!
A teljes szobor
.jpg)
A Josefsplatz a Bécsi Nemzeti (egykor császári) Könyvtár előtt található, amely szintén megérne egy misét, de most nem térünk el célunktól. A szobor jól látható a négy oszlop, ezeken vannak a domborművek.
A szobor alatti felirat
IOSEPHO II. AUG[USTO / QUI / SALUTI PUBLICAE VIXIT / NON DIU SED TOTUS.
"II. József császárnak, ki a közjónak élt; nem sokáig, de egész lényével."
Talán megállapíthatjuk, hogy itt a pátosz nem is áll messze a valóságtól. Ritka az ilyen.
I. (jobb első) oszlop
NATUS MDCCXLI. DIE XIII. MARTII
„Született 1741. március 13-án.”
A kis plaketten a gyermek József látható, amint határozottan beléfojtja a szuszt két kígyóba. Természetesen Héraklészre utal az ismeretlen szerző, aki csecsemőkorában hasonlóképpen pusztította el a két kígyót, amelyet Héra küldött ellene. A csecsemő József, illetve a Habsburg ház körül valóban sziszegtek a kígyók 1741-ben, hiszen hirtelen senkinek sem akaródzott elfogadni a família nőági örökösödését. József annyit tett az ügy érdekében, hogy az anekdota szerint hangosan üvöltött anyja ölében, amikor az a pozsonyi diétán a magyar rendek támogatását kérte.
FELIX CONNUBIUM / CELEBRAT VINDOBONAE VI. OCT. MDCCLX.
„Szerencsés házasság: Bécsben üli meg 1760. október 6-án.”
Bourbon Izabella pármai hercegnőt (1741–1763) vette el 1760-ban, de neje három évre rá meghalt. Két gyermekük született: egyik lányuk, Mária Krisztina csak néhány órát élt, a másik, Mária Terézia Erzsébet 8 évesen, 1770-ben hunyt el.
A plaketten lévő allegorikus figura egyik kezében menyegzői fáklyát, a másikban két babérkoszorút tart. A szárnyaival viszont gondban vagyok: talán Mercurius? Vagy Hymen, a nász istene? (kösz ffbw!) Vagy tán Amor (szintén ffbw), de ahhoz egy kissé serdült...
GLORIA NOVI SECULI. / EL[ECTUS] ET COR[ONATUS] FRANCOF[URTI] MDCCLXIV.
„Az új korszak dicsősége. / Megválasztották és megkoronázták Frankfurtban 1764-ben”
Mármint német-római királlyá. A következő évben, apja, Lotharingiai Ferenc császár halála után választották német-római császárrá, ekkor azonban még valódi hatalma nem volt, hiszen anyja, Mária Terézia kormányozta az örökös tartományokat, továbbá anyja volt a magyar, cseh stb. királynő is.
A plaketten egy allegorikus nőalak látható, baljában bőségszaruval, jobbjában ásóval (?). Felette a hatalom szimbóluma, a sas a jogarral.
VIRTUTE ET EXEMPLO
„Erénnyel és példamutatással”
II. József jelmondata, német-római királlyá koronázásakor választotta magának.
II. (bal első) oszlop
ITALIA A CAESARE PERLUSTRATA / MDCCLXIX.
„A császár bejárja Itáliát / 1769-ben”
A császár, mint ismert, bejárta az egész birodalmát, illetve azon kívül is utazgatott. Megtehette – lásd fentebb. 1769-ben Itáliát kereste fel, de a taljánoknak nem kellett aggódniuk, a császár ezúttal sereg nélkül ereszkedett le a Pó völgyébe. Meglátogatta Rómát (l. a következő kép), de egészen délre, Nápolyba is elutazott, ahol meglátogatta nővérét, Mária Karolinát, illetve férjét, IV. Ferdinánd nápolyi királyt.
A képen az antik ruházatban, lovon érkező császárnak maga Minerva mutatja az utat Hesperiába.
ROMA EXULTANS / OB FRATRUM AUG[USTORUM] ADVENTUM MDCCLXIX.
„Az ujjongó Róma / a császári fivérek megérkezése okán, 1769.”
Mi lehet annál magasztosabb, mint hogy a császár felkeresi Rómát? Az allegóriákban és antik képekben gondolkodó barokk és klasszicista művészet számára: semmi. Így hát az egyébként nem túl jelentős eseményt is meg kellett örökíteni a császár tettei között. József fivérével (Lipót későbbi császárral) érkezett az Urbsba. A részleteket nem ismerem, de biztos nagy felhajtás volt.
A képen Tiberis folyóisten és újból Minerva látható, illetve valami ok folytán (talán a hatalom, az uralkodás jelképeként) ott egy oroszlán is.
DER TAPFERKEIT
„A Vitézségnek” (kösz, ffbw!)
Az oszlop harmadik (illetve egyetlen német nyelvű) domborműve némi ötlethiányról árulkodik.
ADVENTUS AUGUSTI MDCCLXXIII.
„A császár érkezése 1773-ban”
Na de hova? A válasz a stilizált városfal kapuján van: S. P. Q. D. OPTIM. PRINC., amelyben a D. Dacicus, vagyis „dák”, azaz „erdélyi”, mivel tudjuk, hogy II. József 1773-ban járt Erdélyben, s egy következő domborművön is Dacia a neve Erdélynek (l. alább). Emellett a városkapu feletti címer is jól kivehetően Erdély címere, bár csak a hét várat ábrázolja. A császár mellett Copia istennő fut a bőségszaruval.
III. (bal hátsó) oszlop
FELICITAS DACIAE / PROFECTIO AUG[USTI] MDCCLXXIII.
„Dácia (Erdély) boldogsága / A császár utazása 1773-ban”
II. József 1773-ban utazott el Erdélybe. Erre az utazásra bőséges információt nyújt Kulcsár Krisztina: II. József császár utazásai Magyarországon, Erdélyben, Szlavóniában és a Temesi Bánságban, 1768–1773. (Budapest, 2004.) c. könyve.
A domborművön Erdély allegórikus figurája fogadja a cézárt, kezében a nagyfejedelemség címere. A háttérben szerényen meghúzódva a fentebb már megismert Copia látható.
CONVENTU ORDIN[UM] PERPETUO IN GALICIA ET LOD[OMERIA] CONSTITUTO / MDCCLXXXII.
„A folyamatos (örökös?) rendi gyűlés létrehozásával Galíciában és Lodomériában / 1782-ben”
A lengyel nemesek biztos odáig voltak az örömtől és a meghatottságtól. A két összetákolt tartomány nevét a magyar királyok címeiből halászták ki a Habsburgok és történészeik, s így támasztottak rájuk jogigényt, az Árpádokra hivatkozva. Persze nem sok közük volt a középkori elődeikhez, Lodoméria egykori helyéről még halvány fogalmaik sem voltak, s Galícia „újjászületése” is jócskán mellécsúszott. Ez mindegy is volt: kellett a konc a Habsburgoknak is Lengyelország háromszori felosztásakor (1772, 1793, 1795), az „ősi tartományokra” való hivatkozás csak a jog látszatát próbálta fenntartani. Volt kitől tanulni: a Napkirály a 17. század század végén szintén régi okleveleket lobogtatva fejezte ki igényét az országával határos birodalmi területekre.
A képen egyébként a két tartomány allegórikus alakja látható.
.jpg)
DILIGE DEUM SUPER OMNIA PROX[IMUM] UT TE IPSUM / PAUPERUM INSTITUTO VINDOB[ONENSI] MDCCLXXXIV.
„Szeresd az Istent mindenek felett, felebarátodat, mint tenmagadat / A bécsi szegényházért (?) 1784-ben”
A szöveg Máté 22,36–40 nyomán íródott.
36 “ Magister, quod est mandatum magnum in Lege? ”. 37 Ait autem illi: “ Diliges Dominum Deum tuum in toto corde tuo et in tota anima tua et in tota mente tua: 38 hoc est magnum et primum mandatum. 39 Secundum autem simile est huic: Diliges proximum tuum sicut teipsum. 40 In his duobus mandatis universa Lex pendet et Prophetae .”
36 Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? 37 Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. 38 Ez az első és nagy parancsolat. 39 A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. (Károli)
A képen a tízparancsolat látható, mire l. az igeszakasz utolsó versét.
OPTIMARUM ARTIUM LUDIS IN GALICIA CONSTITUTIS / ACADEMIA LEOPOL[DINA] MDCCLXXXIV.
„A magas művészetek iskolájának Galíciában való megalapításával / Lipót-akadémia 1784”
II. József Lembergben egyetemet alapított, erre történik itt utalás.
IV. (jobb hátsó) oszlop
CONCORDIA RELIGIONUM
„A vallások egyetértése”
Talán a legérdekesebb dombormű. Nincs rajta se évszám, se más, de egyértelműen II. József 1781-ben kelt és a Habsburg korona minden országában kihirdetett türelmi rendeletére utal itt az alkotó. Ebben az uralkodó szabad vallásgyakorlatot biztosított a vesztfáliai békében (1648) elismert protestáns egyházaknak, persze bizonyos megszorításokkal. Az a különleges, hogy a „concorida religionum” 76 évvel korábban feltűnt egy másik helyen is: Rákóczi 1705. évi szécsényi gyűlésének emlékérmén (concorida religionum animata libertate – a vallások egyetértése, melyet a szabadság hívott életre), ahol szintén kimondták a liberum religionis exercitium-ot, vagyis a szabad vallásgyakorlatot. Persze maga a kifejezés még ennél is régebbi, s az sem valószínű, hogy a műalkotás készítője Rákóczi érméről szipkázta volna a feliratot. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a fellázadt magyar (és katolikus) fejedelmi sarj tervét egy Habsburg uralkodó teljesíti majd be.
A kép szimbolikáját nem kell magyarázni.
CURANDIS MILITUM MORBIS ET VULNERIBUS / ACADEMIA MEDICO CHIRURGICA INSTITUTA VIENAE (!) MDCCLXXXV.
„A katonák betegségeinek és sebeinek gyógyítására / az orvosi-seborvosi akadémia megalapítása Bécsben 1785-ben”
Derék dolog. Biztos jól jött a későbbiekben, a szerencsétlen török háború alatt (1788–1790), majd a franciák elleni háborúk idején is.
INGENIO ET INDUSTRIA / ACADEMIA NOVIS INSTITUTIS AUCTA
„Tehetséggel és szorgalommal / az akadémiát új intézetekkel gyarapította”
SURDI MUTIQUE SOLLICITUDINE MUNIFICENTIA PRINCIPIS SOCIETATI SIBIQUE UTILES REDDITI
„A süketek és némák a fejedelem igyekezete és bőkezűsége révén hasznossá váltak a társadalom és saját maguk számára”
Bevallom, II. József e két utolsó jótéteményéről nincsenek bővebb információim. Ez a legutolsó nyilván egy süketnéma intézet létrehozását rejti.
Utóhang
Ezek tehát az egyes feliratok. A különböző alapítások, utazások megörökítése persze jól mutat: a birodalmat bejáró, illetve a kultúrát és tudományt pártoló uralkodó hálás téma. De érdemes belegondolni, milyen hamis kép élne a köztudatban II. Józsefről, ha csak ez az alkotás tudósítana uralmáról. Mi minden maradt ki, te jóságos ég! A szerzetesrendek feloszlatása, a fordított Canossa-járás a pápa részéről (pedig ez milyen jól mutatott volna!), a központosítás és a közigazgatás modernizálása, az egységes birodalmi nyelv (német) bevezetése, a jobbágyrendelet, számos (rombolva) újító reform. A domborműves felsorolás voltaképpen kegyes hazugság: a türelmi rendeletre való óvatos utaláson kívül csupa mellébeszélés. Valószínűleg a császári udvarnak is komoly gondjai voltak az egykori uralkodó megítélésével. Persze olyan tetteket nem lehet kőbe vagy ércbe vésni, amelyeket maga az uralkodó von vissza... A II. Józsefre való emlékezés tehát többszörösen terhelt, nehéz örökség volt a Hofburg lakói számára.
És itt kell még megemlíteni azt az elég érdekes jelenséget, mely szerint Magyarország, a legfontosabb koronaország véletlenül kimaradt II. József cselekedeteinek katalógusából. Na nem mintha nem foglalkozott volna hazánkkal a kalapos király, sőt! Tudnánk mi arról mesélni! De hiába vezette be sorra rendeleteit, valahogy nem fogadta hálával a magyar közvélemény, sőt, az óriási költségekkel és egyéb nyomorúságokkal (pl. a katonák téli beszállásolása) járó török háború miatt már forradalmi hangulat volt a Habsburgok ellen. Így aztán – némi túlzással: büntetésből – Hungaria nincs ott a tettek sorában, noha a kegyes császár Magyarországot ugyanúgy felkereste és beutazta, mint Erdélyt. Megjegyzem, a másik koronaország, Bohemia sem. A császár egyik ország koronájával sem akarta megkoronáztatni magát, s később mindent meg is tett azért, hogy a csehek és magyarok ne tekintsék törvényes és jó királyuknak. Maradt tehát a dombormű alkotójának Bécs, Erdély, a két összetákolt tartomány, Galícia és Lodoméria, meg a távoli Itália, mint a császár dicsőséges tetteinek tanúi...
