Laudator temporis acti

Concedo nulli

Mumpsimus

2010. május 28. 08:00 - G.d.Magister

 Angol történelmi latinságok I.

Egy-egy költemény, felirat, vagy akár egy szó története is befejezhetetlen. Hiába próbálod röviden megfogni, egyre csalogat beljebb, hogy aztán újabb és újabb ajtók nyíljanak előtted, míg azt nem érzed: elvesztél. Íme, itt van ez a szó, amire egy nagyszerű (bár az angolszász tudományos stílus szokásos felületességeit is magán viselő) munkában bukkantam rá (Owen Chadwick: A reformáció): a mumpsimus. E szóról aztán kiderült, hogy eredetét tekintve nem is angol, hanem - ha már kell keresni nációt - holland, de azért mégis a Csatorna túloldalán futott be karriert. S a történet csak gyűrűzik, gyűrűzik tovább...

A "mumpsimus" egy hibás latin szó, az angolban önálló jelentéssel bír, de eredete vitás. Hadd mutassam be az eredetproblémát előbb, ebből kibomlik majd a szó jelentése is. Chadwick (aki ma már 94 éves, jó egészséget kívánunk neki) azt írja könyvében, hogy a történet, pontosabban a szó Richard Pace angol diplomata és humanista De fructu qui ex doctrina percipitur (Basel, 1517) c. munkájából ered (Chadwick i. m. 97.). Mármost Pace két helyen is említi a "mumpsimus"-t, íme a fontosabb: 

"Quidam indoctus sacrificus Anglus per annos triginta mumpsimus legere solitus est loco sumpsimus, et quum moneretur a docto ut errorem emendaret, respondit, se nolle mutare suum antiquum mumpsimus ipsius novo sumpsimus." (Pace i. m. 80-81.)

"Egy tanulatlan angol pap 30 éven át mumpsimus-t olvasott sumpsimus helyett. Amikor egy tudós ember figyelmeztette, hogy javítsa ki a hibát, azt válaszolta, hogy nem változtatja meg az ő öreg mumpsimus-át amannak az új sumpsimus-ára."

A dolog liturgikus magyarázata a következő. A szentáldozás után mondja a pap: quod in ore sumpsimus, pura mente capiamus: et de munere temporali fiat nobis remedium sempiternum. Per Dominum. (Mit szánkba vettünk, tiszta lélekkel fogadjuk: s e mulandó ajándékból legyen nekünk örök segedelmünk az Úr által). Ezt torzította el szegény papunk.

Persze a történet a középkori papság alulképzettségére, tudatlanságára világít rá, amin a humanisták mélyen megbotránkoztak. Hadd ne mondjam, ki botránkozott meg rajta a legjobban, nemsokára úgyis ő lesz itt a főszereplő. Az az érdekes, hogy Pace a könyvében előrébb már különösebb magyarázat nélkül is használja az anekdota csattanóját, mintha ez mindenki számára ismert lenne:

"Verumtamen (quod mirum dictu est), illi recentiores medici non potuerunt adduci, ut sequerentur quod probarunt, etiam ratione impellente, sed maluerunt uti suo antiquo mumpsimus potius, quam illius, immo veritatis sumpsimus." (Pace i. m. 50.)

"Azonban - még elmondani is csodálatos - eme újabb orvosokat nem lehetett rávenni, hogy kövessék azt, amit helyeseltek, mégha az ésszerűség ezt is kívánta volna; inkább akarták használni saját öreg mumpsimus-ukat, mint az ő (Leonicenus humanista orvos - GdM), vagyis az igazság sumpsimus-át."   

Ez mintha azt sejtetné, hogy a történet Pace korára már benne volt a köztudatban. S nem is Pace volt az első, aki az állítólagos papon és tudatlanságán élcelődött. Erasmus már korábban lejegyzi ezt az anekdotát, egy másik angol humanistának, bizonyos Henry Bullock teológusnak írott levelében, ahol is a szent könyvekben (Bibliában) lévő hibákról, tévedésekről, s azok javíthatóságáról ír (támadták ugyanis bibliakiadása miatt):

"Quin et illud dilemma, si possint, explicent: utrum permittunt aliquid novari in sacris libris an omnino nihil? Si quicquam permittunt, cur non excutiunt potius recte mutatum sit necne? Sin minus, quid facient illis locis in quibus mendum inesse manifestius est quam ut negari dissimularive possit? An hic sacrificum illum malint imitari, qui suum "mumpsimus", quo fuerat viginti usus annos, mutare noluit, admonitus a quopiam "sumpsimus" esse legendum?" (Allen-kiadás nr. 456.: burqus, örök hálám a szkennelésért!)

"Sőt, fejtsék ki ezt az ellentmondást is: vajon megengednek valamilyen újítást a szent könyvekben, vagy egyáltalán semmit? Ha megengednek, miért nem inkább azon vitatkoznak, hogy a változtatás helyes-e vagy sem? Ha pedig nem (ti. engednek meg), akkor mit kezdenek azokkal a szöveghelyekkel, ahol a hiba nyilvánvalóbb annál, hogysem tagadni vagy elleplezni lehetne? Vagy tán azt a papot akarják utánozni, aki nem akarta megváltoztatni a 20 éve használt mumpsimus-át, amikor valaki figyelmeztette, hogy sumpsimus-t kellene olvasni?"

Kitűnő érv, a nagy holland remekül alkalmazza az anekdotát. De hogy a "szerzőség" kérdésére visszatérjünk, Erasmus leveleinek (első) gyűjteménye 1516-ban jelent meg Leuvenben (burqus, még egyszer kösz), vagyis ezt Pace olvashatta, mielőtt kiadásra bocsátotta volna saját munkáját. S van bizonyíték is rá, hogy Erasmustól ered a történet, ugyanis Pace 1517 augusztus 5-én Erasmusnak írott levelében újból említi:

"Satis enim erat istis illud quod scripsisti de mumpsimus et sumpsimus nostri sacrifici." (Allen-kiadás nr. 619.)

"Elég lett volna nekik (ti. bizonyos maradi embereknek), amit írtál ama pap (vagy: papunk) mumpsimus-áról és sumpsimus-áról".

A képlet tehát elég világosnak tűnik: Pace "bevallottan" Erasmustól veszi át az anekdotát, csak éppen felnagyítja 30 évre a pap tévedésben való leledzését, és angollá teszi a szegény klerikust, amivel nyilván csak közelebb akarta hozni a történethez az (angol) olvasókat. Tőle származik a két szellemes és a történet komikumát erősítő jelző is, ti. a "régi" mumpsimus, és az "új" sumpsimus (hiába, az angol humor). Hogy a fentebbi mondatban "nostri sacrifici" ("a mi papunk") van írva, az nem bizonyíték arra, hogy a pap angol lett volna: itt a birtokos névmás csupán azt jelenti: az a bizonyos, amiről/aikről szó van, amit/akit ismerünk.

Vagyis Pace módosítása lehet szimbolikus jelentőségű is: az Erasmusnál még nemzetiség nélküli pap Pace-nél már angol lesz, vagyis Erasmus gondolatait így teszik magukévá, alkalmazzák saját társadalmukra (itt éppen papságuk elmaradottságára) az európai gondolkodók. Persze van aki úgy véli, hogy ez egy közismert anekdota volt a középkorban: csakhogy Pace világosan arra utal, hogy ezt Erasmusnál olvasta. Érdekes persze, milyen gyorsan átvette Erasmustól a történetet (alig egy év alatt??), illetve könyvében már úgy is alkalmazza egy másik helyen, mintha mindenki számára ismert lenne. De ez magyarázható azzal, hogy Erasmus akkor hatalmas népszerűséggel és befolyással bírt, tehát egy ilyen gyors átvétel nagyon is életszerű. El lehet még azon is merengeni, hogy Erasmus tartózkodott huzamosabb ideig Angliában, talán ott már ismert volt az anekdota, s ez lenne a közös eredet? De ismét Pace Erasmushoz írt szavaira kell utalnom, amelyből világosan látszik, hogy a történet Erasmusé.

Mint említettem volt, a mumpsimus az angolban lett önálló jelentéssel bíró szó, "maradiság, poros, avitt dolgokhoz való ragaszkodás" értelemben. Íme a dictionary.com példamondata: "he still holds to the old mumpsimus that a woman's place is in the kitchen". Micsoda mumpsimus, valóban! S itt megint a szavak csodálatos életét láthatjuk, hiszen az egykor tudós körökben, teológiai-filológiai és orvostudományi kérdésekben használt, s a szent római liturgiából származó szó mára a hímsovinizmus közhelyes megnyilvánulásaira is használható. 

16 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://laudator.blog.hu/api/trackback/id/tr62036792

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nádori Gergely 2010.05.28. 11:17:41

Nekem a hókuszpókuszt magyarázta valaki úgy, hogy az a hoc est (enim) corpus-ból származik.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.05.28. 13:30:04

@Nádori Gergely: Igen, csakhogy tudomásom szerint a hókuszpókusz (ami ugye nemzetközi szó) eredete máig nem tisztázott, a hoc est corpus csak egy lehetséges magyarázat a sok közül. Persze értem a párhuzamot.

Ezt a népet sajnáljam? · http://www.youtube.com/watch?v=FABqq_jjRRo 2010.05.31. 04:50:05

MIÉRT

tűnt el ma kora hajnalban az egy hónapos vincit voluntas tua bejegyzés?

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.05.31. 10:41:49

@Ezt a népet sajnáljam?: Már sokkal régebben eltűnt, én tüntettem el. Nagyon elütött a blog profiljától, a polblogok felé közelített, ezért törlésre került.

Ezt a népet sajnáljam? · http://www.youtube.com/watch?v=FABqq_jjRRo 2010.05.31. 16:02:31

@G.d.Magister:

én ma hajnal a hvg.huról idetévedve 2 és 3 között még olvastam aztán egy fél óra múlva frissítve már nem jött be semmi

Veronka 2010.05.31. 22:35:01

Nem cashelt volt elsőre, utána meg közvetlenül keresed?

burqus · http://wangfolyo.blogspot.com 2010.06.05. 15:09:02

Peter Marshall a Journal of Ecclesiastical History 52 (2001) 3. számában már-már családfa-szerűen vázolja fel, hogy terjedt tovább a "mumpsimus/sumpsimus" fordulat az angol reformátorok első nemzedékében, egészen VIII. Henrikig, akitől a leghíresebb megfogalmazása származik: „some be to styff in their old Mumpsimus, other be to busy and curious in their newe Sumpsimus”.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.06.05. 16:50:04

@burqus: Igen, ezt a henrikes idézetet én is láttam, de nem akartam hosszabbra nyújtani a posztot. A cikket azért elolvasnám. No és szerinted (illetve Marshall szerint) is a jó öreg Desiré az ősforrás? Vagí amolyan humanista anekdota volt, amelyet sokan ismertek?

burqus · http://wangfolyo.blogspot.com 2010.06.05. 17:01:28

Igen, Marshall is Erasmus Bullocknak írt levelét tünteti fel ősforrásnak. Nem hiszem, hogy elterjedt anekdota lett volna, mert akkor nem mindenki Erasmusra (ill. később a tőle kölcsönző Pace-re) hivatkozna. Ugyanakkor valószínűleg Erasmus is anekdotaként értesült már a dologról, mert az adatai nagyon pontatlanok. Allen ugyanis kimutatja, hogy az adott időszakban és helyen („húsz évvel ezelőtt Párizsban”) egyáltalán nem nyomtattak semmiféle trieri szertartású misekönyvet.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.06.05. 18:37:34

@burqus: az egy teljesen más anekdota, nincs köze a mumpsimushoz.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.06.05. 18:39:50

@burqus: persze ha úgy érted, általánosságban pontatlanok az adatai, akkor oké, bár ki tudja, lehet, hogy Allen nem volt elég körültekintő.

burqus · http://wangfolyo.blogspot.com 2010.06.05. 19:42:27

igen, bocsánat, kicsit elliptikus voltam, gondolva, hogy világos az összefüggés. Szóval azt akartam mondani, hogy úgy tűnik, mintha itt Erasmus anekdotázós kedvében volna, merthogy nemcsak a mumpsimushoz ragaszkodó papról beszél megfoghatatlan általánosságban, hanem már az előtte lévő és ezt felvezető nyomdász-történet is anekdotikusnak tűnik az ál-konkrétumok miatt. Marshall szerint egyébként a két történet összefüggeni látszik: „Erasmus does not claim directly that this priest had been using one of the defective Trevisan missals, though the implication is that some such corrupted text… must have come into his hands.”

Allen esetleg még figyelmen kívül hagyhatott valamilyen ritka nyomtatványt, de azóta vannak teljes inkunábulum-katalógusok, és valóban nem szerepel bennük ilyen kiadvány. (Lényeges, hogy ha egyszer egy ilyet egy nyomdász egyszer kiszedett, akkor több éven át újranyomtatta, mert csak úgy érte meg a munka: tehát ha egy kiadás éppen teljesen elveszett volna, akkor is kellene lennie néhány másiknak a környező évekből.)

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.06.05. 21:20:14

@burqus: Meg vagyok győzve! Bár Marshall idézett gondolatát már felesleges spekulációnak tartom. Egyébként is, a mumpsimus inkább a pap ostobaságára utal, nem pedig egy hibás kiadásra (s Erasmus is nyilván nem ilyen hibákra gondol, hanem összetettebb szövegromlásokra).

Azt viszont elképesztőnek vélem, hogy Pace nem egészen egy év múlva már úgy használja Erasmus anekdotájának poénját, mint kb. mi a Leiter Jakabot (l. Pace nálam "második" idézetét, ami ráadásul könyvében előrébb van, mint az "első", vagyis az anekdota leírása). Tényleg ilyen népszerű volt Erasmus, hogy ezt már mindenki értette Pace-nél, mert olvasta korábban Erasmus levelét? Itt kezdek azért egy kissé gyanakodni, bár én is tudatában vagyok annak, hogy akkoriban úgy falták a rotterdami minden szavát, mint ma... ööö... hoppá azt hiszem nem tudok mondani értelmes párhuzamot...

burqus · http://wangfolyo.blogspot.com 2010.06.06. 16:25:08

Amennyire én látom, tényleg ennyire népszerű volt. Annyira, hogy én sem tudnék kapásból olyan mai figurát mondani, akinek a bon mot-jait ilyen mohón kapják fel és alkalmazzák világszerte. Na jó, Woody Allent :) Komolyra fordítva, Marcell Bataillon az Erasme et l'Espagne-ban sok példát hoz rá, mennyire kötelező volt egy magára valamit is adó korabeli humanistának azon melegében olvasni Erasmus minden szösszenetét, és reflektálni rá.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.06.06. 17:12:05

@burqus: Köszi! Ez akkor végeredményben egy nagyon tanulságos eset, már ami Erasmust és korabeli hatását illeti.
süti beállítások módosítása