Tudja-e Ön, miért írják sokszor így a gyászos nevet: Tria-non? A válasz egyszerű: mert így latinul pontosan azt jelenti: "három nem" (a tres tria "három" számnév semleges alakját értve, egyébként ilyen helyzetben azt is kell). Nyilvánvaló, hogy a "Nem! Nem! Soha!" jelszó éppen a név latin "értelmezéséből" fakadt. (Képünkön egy korai változat: érdekességét az adja, hogy az új határok annyira frissek voltak, hogy a plakát rajzolója még elég esetlenül formálta meg szegény csonka hazánkat.)

 UPDATE: lehet, hogy nem is innen ered a mondás, ugyanis - amint azt az urbanlegends-nek Ablonczy Balázs történész kifejtette - már 1918-ban feltűnik a jelszó (az urbanlegends cikkünk nyomán kezdett kutakodni). Mindenesetre, ha a "Tria-non" csak utólag is lett összekötve a mondással, akkor is létezett ez a megfeleltetés, vagyis mint jelenség, érdekes.

Ha már itt tartunk, meg kell emlékezni az irredenta szóról is, amely olasz eredetű ugyan, de végső soron latin, jelentése: "nem visszaváltott", "nem visszavett" (in-redempta). (Nota bene a Megváltó latinul Redemptor. Az ebből eredő szabad asszociációkat a nyájas Olvasóra bízom.) Hajdan olasz mozgalom volt az irredentizmus, a Monarchia területén ragadt taljánok, illetve az általuk lakott területek visszaszerzése volt a célja. Aztán nálunk is divatba jött, bár ne kellett volna.

Az irredenta eszme még a tankönyvekbe is beszivárgott. Magyar László "Játszva latinul" (1943) című könyvében az első lapon ott a komor példamondat (az állapothatározó szemléltetésére): "Patria nostra post bellum omnium gentium parva evasit", azaz: "Hazánk a világháború után kicsiny lett". (A második oldalon pedig Horthy is megjelenik egy példamondatban, amiben némi szándékos stréberséget sejtek.) Jó lenne látni a két világháború között készült további latin tankönyveket, biztos azokban is lenne néhány csemege.

"Így volt, így lesz!"  - hirdette számos plakát. És én nem tudom eldönteni, hogy ennek latin megfelelőjét - "Ita erat, ita erit" - olvastam-e valahol, vagy egy hevesebb kamaszkori pillanatomban magam fordítottam le e jelszót (a Gugli szerint az utóbbi, ugyanis nincs találat rá). Örülnék, ha mégis előbukkanna valahonnan a latin változat, így legalább kiderülne, hogy nem saját képzelgés.

Végül - pusztán a játék kedvéért - lefordítottam az évfordulóra a Székely Himnusz első versszakát, ezzel tisztelegve a külhoni magyarok előtt, akik magyar mivoltukért, és anyanyelvükért nap mint nap megküzdenek, ami nem valami magasztos, hanem sokszor inkább megalázó és nehéz dolog. (A fordításnál leginkább az azonos szótagszámra, hosszúságokra, az "énekelhetőségre" figyeltem, a rímekre kevésbé; mondjuk az eredetiben sem csengenek-bonganak a rímek).